Eger - hetilap, 1874
1874-01-15 / 3. szám
19 irodalomra esik, — fötanodai tankönyv, melyek egy nagy szekrényben három osztályra van osztva, voltak elhelyezve. E mennyiség elég nagy, s hazánk viszonyaihoz képest még fényesnek is mondható; azonban ha azok belső tartalmát, valódi lényegét veszsztik figyelembe, ügy — kivált a népiskolai, de egyrész- ben a középtanodai tankönyvek is német minta után lévén készítve, — azok ki nem elégítenek. Hasonlót mondhatni az ifjúsági irodalom termékeiről is, mely téren nálunk még megállapított rendszer nem létezik. TanUgyi kiállításunkon az oroszlánrész az iskolai irodalom termékeit illeti, meg, mennyiben azok száma az 1400-at haladja. Ezek közöl 511 dr. népiskolai tankönyv, 178 dr. tanítói vezér-segédkönyv, 463 dr. középtanodai, a többi — 99 dr. hián, melyaz ifjúsági irodalomra esik, — fötanodai tankönyv, melyek egy vagy szekrényben, három osztályra osztva voltak elhelyezve. E mennyiség elég nagy, s hazánk viszonyaihoz képest még tényesnek is mondható; azonban ha azok belső tartalmát, valódi lényegét veszszlik figyelembe, úgy — kivált a népiskolai, de egy- részben a középtanodai tankönyvek is, német minta után lévén készítve, azok ki nem elégítenek. Hasonlót mondhatni az ifjúsági irodalom termékeiről is, mely téren nálunk még megállapított rendszer nem létezik. Ezek legnagyobb részben a képzelmet izgató munkákból állanak, minek természetes következménye, hogy az ily könyvek olvasása mellet föluőttek nagykorukban is csak a hason nemit olvasmányokat, regényeket kedvelik, ellenben az ismeretterjesztő és szivnemesitö munkákat unalmasoknak tartván, azt nem becsülik, nem olvassák. Egészen más rendszert tapasztalhatni más nemzetek- kivált a németeknél, melyek az ifjúsági irodalom fontosságát és nagy horderejét beismerve, annak rendszeres és alapos fejlesztésére kiválóan törekednek. így, miként erről meggyőződtünk, Némethonban külön a fi, külön a nő növendékek részére készíttetnek kikópeztetésök elérésére szolgáló alkalmas müvek, melyek legnagyobb részben a növendékek ismereteit tágítják, értelmét, fejlesztik és művelik, szivét nemesitik. (Folyt, köv.) Levelezés. Heves-Bátor. jan. 10. 1874. Vidékünkről semmi jó, de még csak tűrhető tudósítást sem nyújthatunk ez idő szerint. De azért nem csüggedünk el. Magyar emberek lévén, s a bajok árjában úszván, kölcsönösen panaszoljuk el egymásnak : hol, és mi fáj ? Ezzel vigasztaljuk magunkat. Pusztulunk, veszünk. Mint az oldott kéve, szét hull nemzetünk, — mondja, szomorú jóslattal, a költő. S hogy e pusztulás, első sorban, tősgyökeres magyar fajunkat, a mi jó palóc népünket éri, amily megdöbbentő, ép oly fájdalmas tanúságot szolgáltat erre környékünk népesedési viszonyának a lefolyt évről egy beállított számadatos áttekintése. A múlt 1873-ik év folytán ugyanis H.-Bátorban 680 lakos közöl meghalt 122; Aranyoson 725 1. közöl elhalálozott 125 í Bocson 782 lakos közöl kihalt 52. Összesen 2187 lakos közöl elhunyt 299. Tehát a halál körülbelül meghetedelt bennünket, vagyis népességünkön mintegy 13% adót húzott. Született pedig a múlt év folytán a nevezett három községben összesen 65. De a palóc atyafi azzal vigasztalja magát, hogy jól járt, aki meghalt, legalább nem éhezik. Személy- és vagyonbiztonságunk, dacára az illetők éber örkö désének, nem épen a legjobb lábon áll. Mert sü került ugyan Marsó György derék csendbiztosunknak, a kormány által kitűzött 50 db. arany jutalom kecsegtető Ígérete mellett rábeszélni Ipacs Matyit, hogy Sisa Pistát fogja el, ki is merész vállalat ának híven megfelelt; de mindennek dacára itt mégis napi renden vannak a íolvajlási merényletek, a lábas jószág egyre-másra tűnik el az istállókból; a juhokat falkástól hajtják el a hodályokból, — a malmokból pedig szekérszámra lopják el az őrlésre szánt élelmi szereket. Egy jó barátom a múlt héten akarta sertését leöietni, de annak csak kiontottvérét találta már a biztosnak vélt ólban. Pár hét alatt két eset volt, hogy nyegle suhancok érettkorú embereket késeikkel megszurkáltak. Két ilyfajta betyár süheder közelebbről kiment az erdőre, hol egy szomszédfalubeli embernek, kinél 30 írt volt, —miről a fickók tudomással bírtak — kellett elmennie. E fickók az embert megrohanták, lever- t,éK s pénzétől megfosztották. A tettesek részint véren kapattak, részint a közigazgatás utján kipuhatoltattak ; de mi haszna? A gyilkos szándékú, s utonálió betyár fiúk, most is szabadon járnak itthon, s még ők fenyegetik a becsületes embereket, ha szólani merészeinek elienők. Tűrnünk kell tehát, mert itt most minden 12—13 éves su- bancnak kéicsöt ü töltött pisztoly van szürujjóbau, és élesre köszörült kés a csizmaszára melleit. Valóban nagy reményekkel növekednek a Vidrócky és Sisa utódai az alkotmány védelme alatt; mert hiszen ha az ily szabad polgártársak kedvtöltése ellen a pap vagy a biró felszólalna, nem hiszem, hogy ezért M agyar Berci barátom nem interpellálná az igazságügyministert. De azért mégis, ug^ négy szem közt, merjük kérni, a tettes megyehatóságot, s a tettes kir. törvényszék vizsgáló és ítélő biráit, miszerint ama régi axiómát: „plus valet favor in jndice, quam cenEgri tárca-levelek. I. Farsangi sóhajok. — Jég-sport. — A haldokló torna-egylet. — Jámbor reményű buzdítások. A három napkeleti bölcs feltűnt a láthatáron, Gáspár, Menyhárt, Boldizsár, nem mint egykor, arany, tömjén, és mirhával terhelt dromedárok hátán, a világitó csillag kalauzolása mellett sietnek vágyaik bölcsőjéhez, hanem a 12 fokú hidegben, zuzmarás szakállal, dideregve jönnek elő,s bölcseségök után, tárt kaput nyitnak a bolondságokra,s utat engednek a farsangnak,ennek a szilaj vadállatnak, mely kíméletlenül tép, szaggat, gyilkol és pusztít, elkezdve a női szivektől, egész a házi jólét boldog tűzhelyéig, — mindenütt csak romokat hagyva maga után. Benn vagyunk tehát az 1874-ki farsangban. A vizkereszt után jön a borkereszt, — azaz leginkább ezen idényben jut ki a bornak a vizkeresztség. És ez jól vau igy, mert mi lenne a világból, ha a v'galom örült mámorához a bor lázitó lüktetése is teljes erővel accompagnirozbat- na ?! — így, ha egyik nem is ellensúlyozza a másikat, legalább Dem fokozza, s a vigalom mámorától szédelgő ember meg bír némileg állni a sima padlaton, holott a bor segélyével valószínűleg orra buknék. De ha valaki p a r q u e t t-k é p e s, azért nem bizonyos, hogy jég-képe 8, — s ezen utóbbi képesség teszi most az embert. Ehettél te bölcseséget, és tudományt, kedves honfi-társam. Lehettél te képviselő-jelölt, megyei fö-kortes, hires cotillon-táncos, merész lovas,jó vívó, szerencsés udvarló, bátor szerelmes; vagy bár fürtös fíjtí, mouoklÍ8 szemű, kemény gallérú firtli, mindez most nem ér egy fa batkát sem, ha jégképes nem vagy. Ezen tulajdonság előtt hátrálni kell most minden tudomány, érdem- és ügyességnek. Jég! Jég! Jég! Tavaly kincseket adtak érted, szalmával, gyékény nyel béllelt vaggonokban hoztak a regényes boldog Svájc jégbércei közöl, — most lábbal lapodnak, azaz: h a 1 i t a x o z- n a k, sima szép alakodat végig barázdálják élesen fegyverzett lábaikkal, s te békén tűröd — legfölebb néha-néha rántasz le hideg karjaidba egy-egy t'enhéjazó figarót, vagy egy kilenc fodros viganót. „Kérem uagysám,megengedi, hogy a jégre vigyem?“ „Örömmel“ kiált a kis nagysád — s rövid percek alatt ott repülnek keresztbe akasztott karokkal a sima jég tükörén, s te jámbor halandó, ki már két év óta jársz nagy sóhajok közt a kis nagysám ablakai alatt, most a szárazon állasz, s legfölebb azon vigasztalás juthat ki számodra, hogy félbukott ideálodnak, a jégen hagyott gömbölyű alaknyomait bámulhatod kedvedre. Ez azonban c ekély vigasztalás ahhoz, hogy szived bálványát a kis jurista jégre vitte. Korcsolya-egyletünk virágjában; az újdonság ingere divattá emelte, a látszani vágy fokozta a divatot, s most az egészséges testgyakorlat, mely rózsákat varázsol elő a sápadt kis nagysámok arcaira, a legnépszerűbb mulatság városunkban. De ha eljö atavasz,miként fogják pótolni hölgyeink,kis leányaink, ifjaink és férfiaink ezen érezhető hiányt, mely míg egy részről edzi a testet, rugékonynyá teszi a lelket is? Bár csak megértenék a kor intő szavát, s divattá emelnék azt, mi a társadalomra életszükség. Mig a jégen vigitn foly a nemes test-gyakorló mulatság, azalatt a torna-egylet téli helyiségében szomorú arcok gyülekeznek. A közgyűlés tanácskozik azon kérdés felett, hogy részvét hiánya miatt feloszlassa-e az egyletet, melynek eddigi beruházásaira ezer ftnál többet költött! A zászlók, melyeken épség, erő, egyetértés van jelszavakként felírva, csüggedten borulnak az ásituzó vítörök és kardok fölé. Az üres vasálcák hallgatag í-’omolySággal fordítanak arcot a közönségnek. Még egy expediens talán sikerűi föntartani e hasznos intézményt, s az öt tagú bizottságba megválasztják azon egyéneket, kik talán *
