Eger - hetilap, 1874
1874-06-04 / 23. szám
180 ve, börtönbe taszittatva, eszét, — a mérhetetlen hatalmú fényes észt veszitié el! . . Avagy azt hiszed érdemes olvasó, ha keblében bátorság, nemes önérzet, 8 hajthatatlanul következetes jellem nem honol, azt hiszed talán, hogy esze se lett volna elég, százada gyöngéihez alkalmazkodva cselhez folyamodni s szavát megmásitni. Alig félszázada annak hogy Fultont, a gőzhajók alkotóját, a nagy Napoleon tervével együtt elutasitá —s csak ezentúl leeud télszázada, midőn az amerikai nép magát a sikert nevette s gúnyolta ki; mert hiszen Fulton hajója 1808 ban nem röpült úgy, miként pár évtized múlva csa-i a mi hajóink is repülni fognak. Vagy hiszed talán édes olvasó, hogy csupán Colombus, Galilei, de Caus Foltonnak s a tudomány nem minden fiának, van küzdelme folytonos feláldozásra, kitartó lelkesedésre s tiszteletre méltó jellemre szüksége ? . . . Azt mondták egykor, s azt mondják sokan még ma is : hogy tudományos pályán a bátorságnak egészen más neme szükségeltetik . .. Igaz, a harctéren is egész más neme. De hosszasabb, s korunk szellemét megértve idözhenénk a fönnebb említett névkoszoru körül, az egyetemes világtörténelem csakhamar más s a maitól egészen eltérő szin — és irányban jelennék elménk előtt, s a társadalmi célok, érdekek és szükségletek, némi rendszerben tűnvén föl, magát e névkoszorut is, |vajmi hamar hiányosnak, rendszeretlenek fognák találni. Mi következik ezekből ? Az, hogy a népek milliói legyenek hálásak elődeik munkái s érdemei iránt. Mert a jelenkor milliói az elődök munkái, szenvedései s törekvéseik után élődnek ma, melyek ma, mintha éppen nem is léteznének. Pedig a népek milliói örökös éhségben s nem csak a gyomor, de a szellem éhségében is szenvednek. S midőn a tömegek ekkép ífölizgatvák, ki bírná azokat meg- állitni ? Kétségkívül, mint Homer istenei, három lépésben futják át a földet. De a látszat csal. Mert találkozzék egy ügyes kelepce, vagy fáradjanak, ki a legjobbak, és faldossák föl egymást a nép szellemi és erkölcsi vezetői: ekkor azonnal előáll egy csudálatos látomány: az emberiség életerejének kimerülése. A nép, mely előtt a föld csekély volt, megfosztatván azoktól, Öt nap alatt, vagy Menyiig bácsi. Érdekes beszély 1861-böl. „Semmiből semmi sem lesz.“ Ezt Xenophanes mondta, egy hajdani okos ember, s ezen mondásáért bölcs praedicatumot kapott. Ma tudja már ezt nélküle is minden ember, elkezdve a makói ministergyermektöl fel ajeruzsalemi barangozóig — anélkül, hogy a bölcs titulusra számot tartana. Pedig tulajdonképen egyiknek sincs igaza, mert semmiből lett a minden ... a világ. Tehát ezen semmiből lett valaminek köllösközepén fekszik Sohajfal va. Ne méltóztassanak a mappán keresni, sokkal nagyszerűbb ez‘ mintsem egy árva ponttal describálni lehessen, mint egyéb falvakat. Két sor házból áll az egész kis Eldoradó. A két sor ház előtt két sor akác tekinget a keserves, útra melyen épen most is egy erős torkú béres ostorpattogásai által mog- vedert igásjöszágok után recsegve forognak ainehéz szekér csigorgó kerekei. Regényes! Május 7-i k e van. A leirt két sor ház egyik sorában magaslik egy L alakú épület, melynek fehérre meszelt falain úri kényelemmel könyököl — amint látszik, reggeli pongyolájában— a tető. Az épület csarnokában három százados zselyeszéken comotízál egy három mázsás „kis világ,“ „önmaga által mozgó szám,“ „tiszta lélek,“ „részecskéje az aethernek,“ „élő tűz“ . . . azaz ember. Haját megfehéritette az idő, kerek arcát megbarnította a nap Szemei félve bújnak el a húsbástyák mögött, csak olyankor villannak elő, midőn gazdájuk bele néz az öblös tajtpipa füstfelhőibe. Hármas álla megfekszi a fekete nyakkendőn kihajló fehér inggallért. Jobb keze a pipán, a bal pedig anyagiságának azon részén kik életet, ruganyosságot s termékenységet kölcsönöztek neki: megáll, mint a forrástól megfosztott folyam, — kiapad. íme, ebben van megmérhetetlen jelentősége a emberiség szellemi s erkölcsi vezérei iránt ápolandó s föntartandó hálaérzetnek. Ugyanebben, minden közcélú s becsületes munkának! . . . Lörinczfy János. Megyei élet. Heves és K.-Szolnok t. e. vármegyék 1874. martins 23-án Kubinyi Rudolf főispán elnöklete alatt tartott rendes bizottsági közgyűlésén folytatólag következő ügyek tárgyaltattak : Olvastatott Eger városa képviselőtestületének a Szőke István által elfoglalni kívánt 1 */2 0° méretű tér átengedésére vonatkozó határozata, továbbá az erre jóváhagyást in ditványozó sz kosztályí vélemény. Miután a törvény által kívánt kellékeknek elég van téve, ezen D/js 0 méretű világosan hasznavehetetlen csekély tér elidegenítése ezennel jóváhagyatik; miről Egerváros képviselőtestülete értesítendő. Olvastatott Kovács József szolgabiró f. é. 32 sz. a. k. jelentése, melynek kapcsában Fedémes községének Sz. Domonkos és Sz. Erzsébettől, melyekkel eddig egy körjegyzőséget képezett, elszaka- kadása, és Lelesz községéhez csatlakoztatása iránti kérvényét, s az e kérvény folytán elrendelt s teljesített vizsgálatnál felvett iratokat bemutatja s az erre vonatkozó közigazgatási szakosztály véleménye. Miután Sz. Erzsébet ésSz. Domonkos kisközségek Fedémesnek, mely velők egy körjegyzőség képezésére szövetkezett, e csoportbóli kiválását, mint rájok nézve hátránynyal járót, ellenzik; s miután továbbá Lelesz nagy községe csak úgy volna hajlandó Fedemes községe kívánságába beleegyezni, ha ő továbbá is nagy község maradhatna,— Fedémes községe kérelmével elutasittatik. Miről Fedémes községe Kovács József szolgabiró utján értesittetni rendeltetik. Olvastatott Siskovics Lajos szolgabirónak a megyei bizottság 873 509—XXV73 sz. a. kelt határozata folytán, Erk és Zaránk edpihen, melyről azt mondják, hogy ez az ember istene. Lábai egymásra vetvék, mely műtét valódi erőfeszítésbe kerülhetett, ha figyelemre méltatjuk ama bagariákat, melyekről csodálkozás nélkül fel sem tehetjük, hogy tele vannak. Ez az ember . . . bocsánat! ez az ur, ez a tekintetes ur: Tttes, nemes, uemzetes és vitézlö sobajfalvi Sohay Menyhért ur, az én kedves urambátyám. Mellette szintén ócska karos-székben egy szánandó sovány alak nyújtózik. Lehet oly idős, mint az én urambátyám (circiter 50 éves) csakhogy mily rettenetes különbség! Ami azon kövér, az ezen sovány; ami azon nagy, az ezen kicsiny (kivévén a kezet, lábat és orrot), ami azon magyar, az ezen német s ami azon arany, az ezen egy fekete madzag, mely nagy csavargásoknak utánna elrejtőzik egyik meilényzsebében. Éz alakban van szerencsém bemutatni nagyságos Kahl Domi- tián Eduárd urat, a megboldogult Bach-rendszer egy hátramaradt neveletlen árváját, Menyus bácsi asztalának rendes tagját. A két jóbarát máskor malmozni szokott, vagy elvmándliban veri egymást, ma felnyitá kebleiket a veröfényes nap s- kizöldült azokból a politika. — Ma egy hete nyittatott meg a Reichsrath Bécsben — szól Kahl ur lelkesülten — ó! Reilhsrath ! mily szép jövőt ígérek én általad a birodalomnak! — Én pedig semmit sem Ígérek ... A dalgok ott éden úgy, mint nálunk sokkal rohamosabban indulnak, mintsem vérmes reményeink lehetnének az igazi cél eléréséhez. Január 20-án állíttatott vissza a királyi curia, febr.|26-án nyertünk uj alkotmányt, mart. 4-én fejeztetett be az ország-birói értekezlet, april 2-án nyílt meg az országgyűlés és már april8 án egyenjogot adott a reformátusoknak . . — És ha ily szépen haladunk, nem sokára adni fog a zsidóknak is. — Mit? de már azt nem szeretném megérni! — De Menyusaám, ez erkölcsi kötelessége a nemzetuek. Nézd a francia már 1790 január 28-án, az angol 1833 april 17-én a . . . . ______ (Folyt, köv.) TI