Eger - hetilap, 1874
1874-05-07 / 19. szám
148 vesém borkészletére gondolák itt —) s a számadás végül mégis kilesz egyenlítve.“ — Azután még kock áztatám visszavágni a kérdéssel : — Hát szomszéd ur nem talál némi vigas zt abban bogy meglévő borai immár többet fognak érni, s nemcsak a „togpiszkáió“ ára, hanem még a hús ára is ki fog telleni bőven belőle ? — Ej, ej, fiatal ember, milyenj derék apostola támad önben az egri szőlőgazdaságnak ! Hanem azért látszik, hogy szép asszony jószágát kezeli; he he ... és ez persze lelkesíti az embert. — De a kalkulus azért mégis sáutikálkat ám kedves heves vérü barátom! Mert csak azt gondolja meg, hogy mennyi eladó bor van még Egerben ! aztán, hogy milyen kevés pénz van mai nap az országban ! Nem sokat ér biz az egész reménység a borérték em elkedése iránt. A bor nem olyan mint a búza; bor nélkül ellehet az ember, de kenyér nélkül nem. A föld népe az olcsóbb és szaporább pálinkát issza, szűk időben ezzel is beéri, s a mi borua k még most is csak szépen a pincében marad. — De hát a kivitel ? Hisz az egri bor egyik fejedelme a kontinens borainak? A vasút itt van városunk alatt, s mi tulajdonképen semmiféle körülmények között sem szorulhatnánk meg borainkkal, hogy azokat a lehető legérdemesebb áron el ne adhassuk a bort nem termő s mégis pénzesebb külföldnek. — Ábrándos ember! sajnálom önt . . . Hát nem tudja még azt, hogy ami borunk, ámbár valóban fejedelmi egy bor, a külföldön — ritka kivétellel — még annyira sem becsültetik, mint az ausztriai vadalmaié savanyuságu vinkó ? — De hogyan lehetséges ez uram ? — Hogyan lehetséges? Hogyan? . . . Tudja a manó! Elég, hogy úgy van, eb az inge németje meg ángliussa nem tudja hogy mi a jó! Azt mondja, hogy borunk igen édes, hogy felforr, pezseg — zavarodik, meg nem to’m mi leli . . . pedighát én csak azt mondom, hogy egy itce „egedi“ bort nem lehetne adni egy akó osztrák meg rajnai almaiéért! — Dehát kérem, tapasztalásból tetszik-e ezeket állítani, amiket mond, vagy csak úgy — képzeletből ? Próbálták-e már az értelmesebb egri szőlősgazdák: egy rendszeres borkiviteli kereskedést kezdeni a külfölddel? — Ej, mit beszél ön dibdáb dolgokat összevissza! Hisz nem vagyok én gyermek ! s amit mondok, azt tudom is. Persze hogy próbáltuk már, rendes kereskedésbe lépni a külfölddel, mégpedig rég ezelőtt már. Volt itt már kiviteli pince-egylet ; volt pince, jól fi zetett kezelő, részvényes-dij, taxa ; volt aztán rosznál roszabb bor quentum satis, — végre Dem volt sem vevő, sem piac, sem bor, sem részvényes, — s az egész komédia összement mint a tót orgona! De mit beszéljem én ezeket ön n e k, aki csak ábrándozni szeret.-------M ajd, — tanuljon ön is a maga kárán! — Alásszolgája! S azzal ott hagyott hara gosan a faképuél az én kritikus feketén látó szomszédom. . .. Én pedig megint jobban meggyőződtem arról, hogy az egri in telligents szőlöbirtokosság még ma is távol áll összeségében, azon jelentékeny nemzetgazdasági álláspont felfogásától, melyet nék ie a természet e megbecsül hetlen kincsóányában: jeles borában, régtől fogva kijelölt. Mert a bor értékének biztalansága szükségképen visszahat a szölömivelés módjára, és ez is szüli egyfelől a közönyt vagy a scblendriánt .... Ha az én Kedvesemen állana, úgy bizonynyal másként folynának mindezek Egerben. És ha ö mondaná el az egri szőlőbirtokos uraknak azon észtől ragyogó reform-terveket az egri borászatról és szölőgazdálkodásról, amelyekéién meghallgatni boldog valék, úgy kétségtelenül saját felvirágzásának liálakoszorujával hódolna e város értelmisége kegyesem lábainál! De nem, — nem! azért még sem óhajtóm, hogy az én drága úrnőm mások előtt is megnyissa szellemének kincstárát. ... Oh, ennyire valóban képtelen vagyok menüi önzéstelenségembeu a közügy iránt! Ennyi bájnak ki lenne képes ellentállani ?! és itt Egerben sok a délceg, szívhez f érkező gavallér és-------ki tudja . . ? D e bocsánat, — hogy ily komoly időben is szerelemre gondolok. — Ne nehezteljen édesem, — hisz, mikor veszteségünk van az életben, akkor keressük leginkább a kárpótlást. — A nagy költő pedig hozzá méltó igazságot hagyott reánk szavaiban hogy : „A szerelem mindent pótol, 3 a szerelmet nem pótolja semmi!“ A „hivatalos“ heti rappert ma igen kevésből áll. Homlitot- tunk fagy előtt 90 kr. napszám mellett. Lassú, de hasznos munka ; csakhogy ezis osztja az emberi dolgok tökéletlenségének sorsát. . . Mert ama jámbor béketürő homlitó vesszőknek nemcsupán rendelte- tésök céljának: a tőkés zaporitásnak kell szollgálnlok, hanem egyúttal azon — nemritkán — főcélnak is: hogy első kapálásig egynéhány munkásnak és persze a szakértő vincellérnek — munkát adjanak. Ilyenformán még egy fagy utáni napot is rám „jóakaratolt“ a kedves vincellér ur, . . . de ha isten akarja, talán még több áldás lesz keze után, mint ő maga tudni vélte. Kifejezhetlen epedéssel várok már bár egyetlen sor választ leveleimre ! Oh szánjon meg! Hát nincs-e egyetlen szava vigaszul számomra? Ob az lehetetlen! E hitetlenség, most az én hitem, s ennek édes megerősítését várja most bánatos híve Zothmund. Egyleti élet. ii. Hoves vgye és a Jász-kerület gazd. egyesülete részéről Gyöngyösön 1874-ik év febr. hó 8 án tartott rendes havi ig. vál. ülés jegyzőkönyve. (Folyt.) Hogy az egyesület irányában a részvét ez utóbbi évben nem gyarapodott, azon nincs mit csodálkozni, hiszen ez most más nagyobb dolgoknál is megtörtént, megtörtént pedig azon szerencsétlen csa pások folytán, melyek szegény hazánkat s nagy közönségét ez év folyama alatt annyi mindenféle alakban értsék. — Ily körülmények között nincs mit csodálni, ha egyesületünk nagyobbszerü miveleteket nem eszközölt s a gazdászat fejlesztésére mit sem áldozott; elegendő az, hogy magát ily mostoha körülmények közt föntartani bírja, s fönállását biztosítani igyekszik, azon kecsegtető reményben, hogy egy boldogabb idő beálltával, az arra hivatottak ismét buzgó támogatásban részesítik s anyagi hozzájárulásukkal oly állapotba helyezik, melyben képes leend hivatását úgy be tölteni, mint azt az idő és körülmények megkívánják. Addig is tehát, mig ezen kedvező idő beálland, nagyon kívánatos hogy az egyesület fönálljon; nem ugyan saját, hanem a kormány és közönség érdekében. Azért mondjuk : a kormány érdekében, mert ha a gazdászat fejlesztésére önállóan nem müködhetiks önerejéből nagyobb miveleteket nem tehet is, de minden időben készen áll a m. kormány jó- ravaió törekvéseit támogatni, s azok kivitelében erejéhez képest segédkezet nyújtani; teszi pedig mindezeket önzetlen hazafiuság- ból s tiszta lelkiismeretességgel; innen van, hogy am. kormány ezt belátva, közbejárását gyakran igénybe veszi, több ügyek kivitelét reá bízta, tőle egybe másba véleményt kér, mit az egyesület mindenkor a legnagyobb készséggel teljesít. El lehet tehát bátran mondani, hogy a m. kormány ügyei kivételénél az egyesületben minden alkalommal egy hű, még pedig költség nélküli közeget talál. Ez okból áll tehát érdekében a m. kormáuynak az egyesület fön- állása, s hogy ez megtörténjék, nem mulaszt el semmi alkalmat, hogy mind szellemi mind anyagi támogatásban részesítse, s ez által fönállását amennyire lehet előmozdítsa. S csak is ily módon képes magát az egyesület föntartani s tenoi olykor olykor a közjóiét előmozdítására; különben ön erejéből semmit. Mind ezek dacára ez évben a fönnebb előadott okoknál fogva alig történt valami, amit elsorolni méltó volna vagy említést érdemelne; mtndazonáltal tudomásvétel végett van szerencsénk a történteket röviden a következőkben előterjeszteni. Tartatott összesen 1 közgyűlés, 10 választmányi és 3 bizottsági ülés ; szakosztályi ülések nem tartattak. Az egyesület ez év folytán önálló kiállítást vagy versenyeket nem rendezethanem részt vett a bécsi világkiállításon kitűnőknek talált s azokból kiválasztott 65 kümnnemü leginkább termény és borokból álló cikkel mint gyűjteményes kiállító; s bár az egyesület mindent elkövetett, hogy ezen gyűjteményes kiállítás mentői nagyobb szerű, s a vidék nevezetesebb termékei egész nagyságban elöttintető légyen, mind a mellett sem volt képes azokból egy óhajtása szerinti tekintélyes gyűjteményt összeállítani. — De ha az egyesület nézete szerint nem is volt az valami tekintélyes gyűjtemény, mind a mellettaz illető rendezők által még sem találtatott oly cBekély mérvűnek, mint azt az egyesület egyelőre képzelé: bizonyítja ezt azon körülmény, hogy az egyesületnek e tekintetbeni buzgó eljárásáért ö fölsége a földmivelési, ipar és kereskedelmi m. k. minis- térium utján legfelsőbb elismerését fejeztette ki; miről az okmány az egyesület levéltárában van éltévé. (Folytatjuk.)
