Eger - hetilap, 1874
1874-04-16 / 16. szám
123 szüret utánig nem fogjuk látni egymást. . . Hanem azt kikötöm, hogy leveleiben semmi érzelgés és ábrándozás ne legyen . . . mert ba nyáron nem dolgozunk, úgy télen nem lesz módunk a mutatásra...“ Úgy hiszem, egyetlen szavacskáját sem feledém el szép kegyed pragmatikus törvényének, melyet én, szép lelkét iükrözö magas tökélyeivel, de másrészt reám nehezülő végtelen súlyával, — mégis habozás nélkül elfogadtam. Fogadja tehát kegyesen leghűségesebb vincellérjének első heti rapportját! Múlt hétfőn a kunyhóba tettem át állandó lakásomat. Mit is keresnék én a városban, mikor kegyed .... A kunyhóban minden szükségest feltaláltam; a vén Marcsó asszony rákvörösre főzi magát a konyhán és igen pompás pörkölteket tálal esténként; délre nem igen fözögettetek, mert igy ez a vén asszony délelőtt nem dolgozhatnék a veteményes táblákban. A nyitást és metszést szerencsésen bevégeztiik. Volt egri és falusi munkásom egyenlő számarányban. Az egriek 1 ft 20 kr. a falusiak 1 ft 5 kr. napszámot kaptak a nyitásnál; a metszők mind egriek voltak, s a gyerekkorúak 80, a férfiak l ft 20 krt kaptak. Vettem észre, hogy feltűntst okoz a munkások között, hogy állandóan mellettük vagyok s idökf'zör ként velők sorban dolgozom is. Úgy látszik, nincsenek szokva ezt látni „úri“ szőlősgazdától, de azért mondhatom, hogy a dolog nem ment roszabbul... A munkásokkal sokat társalogtam, és e társalgás reám igen sok tekintetben nagyon tanulságosan hatott; de emellett még gyakran fölöttéb kellemes is volt, meit szép begyedrek régi szokott munkásai is voltak köztök, akik persze kifogyhatjátok voltak az ő durvább vonásaikkal ugyan, de mégis híven találni azon édes képet, mely szivén ben .... ab ! — bocsánat — már megint a reglement ellen----------Ú gy van ; — sokat tanultam a munkások beszédéből, mely tanulságokat azonban — noha szép begyed elölt épen nem újdonságok, de csupán azéithogy bemutassam képességi alapomat a rjö gazda“ cimére, — jövő levelemben közleni fogom kegyes úrnőmmel. Most pedig fogadja első vircelléri bédolatom szerény zálogául ezen csokor ibolyát, mely szende virág — bir szerint — illatosabban nyit a „vizen innen“ mint odaát ; mely bir talán onnan veszi eredetit, hogy a tavaszi napokban számtalan szép és nemszép láb tapodja érette itt a „szépasszonyvölgyi“ réteket, és még számtalanabb pajkos és durva kéz tördeli le — ezt is alkalmasint az ibolya végett — a fiatal fák termő gallyait.......... B ármint álljon azonban az ibolya-illat elsőbbségi joga a közvalami sajátságos, szokatlan kellemet kölcsönöztek a fiatal hölgynek. Tivadar elbalmozta öt költeményekkel s mindenféle aprólékos csecsebecsékkel. Szerelmének gyöngédségét átvitte a házasságba is s kellemes volt látni a kölcsönös, előzékenységét a kívánságoknak gyöngéd eltalálását s a száz meg száz apró kedves meglepetéseket. A gyöngéd pár a fővárosba ment lakni, mely uj viszonyukban szinte egészen újnak tűnt föl elöltök. E tolongó népességben, hol mindenki másra való tekintet nélkül siet a maga utján, nem nagy tere van valakinek kiterjeszkedni. Az érzékeny házaspár kényszerülve látta magát szivéletével a lehető legkisebb térre összeszorit- kozni. A nagy világ zaja hideg zuhanyfürdökint hatott érzékeny lelkökre. Tivadar találta bele magát hamarább az uj környezetbe. Magasan röpkedö érzelmeit csakhamar lehangolta a sima Hiedelem s udvariasság színvonalára, bogy ne kellessen ismét mindig ama szánandó mosolygást látnia tapasztalatlan érzeménye felett. A szegény Emiiia nem találta ebbe magát oly hamar. 0 az ábrándos föliengzésekböl nem tudott oly gyorsan elvonulni; minél kevesebb kifejezést adhatott érzelgésének, annálinkább kifejlődött az bensejében. Ami Emíliát egészen szerencsétlenné tette, az volt, hogy Tivadar szerelmében kétkedett. Önviseletének megváltozása miatt szívtelennek tartotta azt. Minden szép ábrándképe összeomlott; de szenvedésének érzelgős fölékesitésében némi kárpótlást talált épen úgy, mint a költő, ki szerelmesebb a kedves utáni (ájdalomtelt vágyódásba, mint magába a kedvesbe. Abban az idötájban, midőn a szerelem tulfeszitett érzelmei hűlni kezdtek, egy távoli rokon érkezett a házhoz, egyike az elke- rülhetlen cousinoknak, kiket a sors mintegy a házas emberek ostoraiul látszott rendelni. Gusztáv épen most szakította meg a színház első táncosnőjéveli viszonyát, s unalmában mi sem volt reá néz- ve kívánatosabb, mint valamely uj sentimentalis szerelem. Oly benbeszédben, a világ legszebb két ibolyája mégis ott a „vizen túl“ egy szempárban díszük .... és érték mélységes amurjába temetem el ez éjre is sóvár !< lkemet ! . . . Aki is, kegyes un om parancsait lelkiismeretese i. tisz.teletben tartva, és nem érzelegve, nem ábrándozva, — hivatalos konolysággal vágyé k bü vincellérje.---------------Zothmund. L evelezések. Párád, April 2An 1874. T. Szerk. ur ! E percben megy el tőlem egy bodonyi ember, ki tanácsot kérni jött hozzám a végből: „szabad-e neki a pár órával ezelőtt lefoglalt ökör helyett az adóexecu- tort, kib aj tani udvarából — vasvillával?“ Persze én lebeszéltem az attentátról, s amint hallom, csakugyan a vasvilla közreműködése nélkül ereszté útnak a kérdéses ingóságot Eger felé, hol az holnap, vagyis Nagypénteken fogna becsáron alól is eladatni. Igen szép az a hivatalos buzgóság, de bogy mit eredményezhet, ha átlépi a méltányosság határát: mutatja az újpesti eredmény. A szegény palócnak földje sovány s pár év óta a legszorgalmasabb munka mellett is csak gazt termett, egyéb kereset forrása kevésnek van .. Képzelheti tehát T. Szerk. úr, mily épületes lehetett látni ma reggel a templomból hazatérőknek az adóexecutort egy polgári-, és egy fegyveres- hadnagy kíséretében Bodony utcáin végiglejteni és lefoglalni azon lefoglalhatókat, melyeket az előtte való 5, irva öt adó-executor még le nem foglalt; s hallani azt a kétségbeesett 8zitkozódást, melyet valamint ez, úgy az előtte levő öt is valószínűleg hallhatott. Ahhoz nekem semmi közöm, hogy egymásután hat adó-végrehajtó szerencséltette Bodony helységét, mert axióma juridica az, hogy adót fizess! — de ahhoz van közöm, hogy a pétervásári adóhivatal vagy tudja, vagy nem tudja azt, hogy: Törvénykezési szünnapok : Karácsontól Vizkeresztig (13 nap). Virágvasárnaptól húsvéthétfőig (9 Dap). Keresztjáró napok (3 nap). Űrnapján s az utána való héten (8 nap): minden vasárnap;és ünnep (32 nap). Összesen 85 nap, tehát épen 280 nap marad még, melyekkel ba mege’égszik a királyitábla.megelégedhetik a pétervásári adóhivatal is. Ha tehát a már több ízben megnevezett t. hivatal tudta ezen s: tirrapok létezését, — kár volt magát azokon tulterni. Ha pedig nem tudta, sajtos dolog, hegy még eddig nem jutott eszébe azokról tudomást szerezni valamelyik — lőcsei kaleodá- riom utján- r. I. Bőséggel és sziinetlenül tudott ábrándozni, mint egy Lafontainei pásztor, s Tivadar, ki örült annak, hogy ebben a kissé untató kötelességben ily jól helyettesítve van, mindent elkövetett, hogy a kedves rokont háziköréhez bilincselje. Természetesen, nem maradhatott el sokáig, hogy némelyek ebben az uj viszonyban sok mulatságos anyagot találtak ; de Emilia, ki csakhamar a gúnyos „szép gyászoló nö“ melléknevet kapta, mindent megtett, hogy azt megérdemelje, s nem látszott érezni a finom töszurásokat, melyekkel érzelgős lelkét mindenfelől szurdalták. Egy társaságban, melyben történetesen Tivadar s Emilia is jelen volt, a beszéd a hársasi kastélyra került, mely épen eladó volt. Dicsérték a regényes fekvést, a pompás halastavat, a szép erdőt, sa titokszerti fasorokat. Habf'y grófné Emíliához fordult. — Holdfénynél Hársas valami csodaszép. Kegyednek nincs falusi laka a főváros közelében, kegyednek ezt minden áron meg kell vennie. Tivadar jelentékes tekintetet vetett Emíliára. Hasztalan. A nö nem vette észre ama szavak szúrását s elfogulatlanul válaszolá: A grófnénak igaza van, ez egészen nekem való lesz. Elfojtott nevetés ment végig az egész társaságon, — legalább Tivadar úgy vette észre. Nem tudott többé szokott eleven vidámságához jöni s csaknem egészen lehangoltan kisérte haza Emíliát. Kedvetlenül, iszonyodva nézett a következő perceknek elébe. Alighogy otthon salonjukba értek, azonnal megkezdte Emilia a támadást. — Valóban édes Tivadar, — kezdé, epedöleg emelve föl szemeit, — ba a szép múltra, falusi életünk boldog napjaira visszagondolok, s ba ellenben a zord, vigasztalan jelent tekintem, nagyon kívánatosnak, sőt mellőzbetlennek látszik reám nézve. . . — Micsoda? —szakító félbe Tivadar, aggodalnas feszültséggel. — Hogy Hársast megvásárold. Ebben a kellemes falusi ma-
