Eger - hetilap, 1872

1872-03-07 / 10. szám

74

"kályhákban 8 tűzhelyeken hamuvá lőnek ; most az eszélyes erdész a legnagyobb gondossággal minden csak félig-meddig használható törzset is iparüzleti fának igyekszik felhasználni, és csak a hitvány törzsek és egyéb hulladékok adatnak a tűznek áldozatul.

Miután kivált az erdős vidékeken, vagy ott, hol egykor erdőség volt, kőszéntelepek fordulnak elé, melyeknek eddig a tüzelésen kívül nincs más használatuk ; úgy látszik, már a természet kijelölte az ember előtt az erdőségek kímélésének vagy másnemű használatának útját; de az elkényeztetett ember csak akkor tér el szokásaitól, ha kényszerül reá, t. i. itt, ez esetben a kőszén használását illetőleg a háztartásban, ha nincsen fája, vagy ennek magas ára kényszeríti őt szokásától eltérni.

Hasonló eset adta magát elő Egerben is az elmúlt télen ; midőn t. i. az utak járhatlansága következtében a f.-tárkányi és zsérci erdőkből fát szállítani nem lehetett, és a hetivásárokon egy 1/t— */3 öl tartalmú szekér fa ára 6—7 frt volt: elvégre rászánta magát néhány egri lakos a kőszén, éspedig a salgó tarjáni és bátori, használatára, illetőleg az azzali fűtésre. Ezúttal számszerint akarom kimutatni, mely kőszén-nemmel jő ki jutányosabban a fogyasztó.

Minthogy a cs. k. állami földtani intézetnél Bécsben tett vegyi vizsgálatok szerint átlag 1120 fnt salgó tarjáni és 1450 fnt bátori kőszén felel meg a kifejlesztett melegmennyiség tekintetében 1 öl 30"-es fenyőfának, s e szerint 1620 fnt salgó-tarjáni s 2000 fnt bátori kőszén ér fel 1 öl 36"-es tölgyfával ; minthogy továbbá 1 mázsa salgó-tarjáni kőszén helyben, Egerben 1 írttal, 1 mázsa bátori ellenben 38 krral fizettetik : az, ki s.-tarjáni köszént vesz, egy öl tölgyfa-4 T Á B

A férj mint dajka.

— Életkép Paul de Kock után. —

Megházasodtok és lesznek gyermekeitek. Ez egészen rendén van igy. A szentirás mondja : „Gyarapodjatok és szaporítsátok az emberi nemet !“

Egy férjről beszélendünk itt, kinek gyermekei vannak s ki azokat gyöngéden szereti, ki magát testtel lélekkel, vagyonnal s vérrel nekik szenteli, ki elbájolva áll bölcsőjöknél, ki nekik pépet készít s azt megizleli, mielőtt szájokba adná, ki éjjel főikéi, hogy italt nyújtson nekik, s ki velők nappal a várba vagy a népkertbe megy sétálni.

Sétáljunk mi is egy kissé a népkertbe ; csakhamar találunk egy férjet, mint dajkát, s első pillanatra felismerjük öt, emez őspéldányát az atyai szeretetnek, ki a férfi minden jogáról lemondott, hogy magát egészen a kicsinyeknek áldozhassa.

Nézzétek ott amaz egyszerűen, illőleg s polgáriasán öltözködött férfiút.

Igen tiszta is lenne, ha gyermekeinek nem volna azon szokásuk, hogy kezeiket mindig kabátjába törüljék. Miután pedig ezen, még a- zonfölü), mindig láthatók, némi sütemény-, méz-, vaj-, gyümölcs stb. maradványok, láthatjátok, hogy egy kissé piszkosan kell kinéznie.

Olykor még szakadások is láthatók ruházatán ; ritka eset, hogy egy gomb ne hiányozzék róla, s hogy kalapja ne lenne beütve. Mindez a kicsinykék tréfálkodásainak a következménye, de ez nem gátolja őt naphosszant kiáltozni: „Legnagyobb örömek az atyai örömek!"

Ez urnák van két fia; neje még a harmadikkal is kecsegteti. Az idősb hat, az ifjabb négy éves. Ezeknek reggeltől napestig parancsolatukra áll. A nő óhajtja, hogy minden kívánságuk teljesit- tessék ; állitja, hogy a gyermekek jellemének kiképzésére szükség, hogy akaratuk mindig érvényesüljön.

Az atya szívesen osztja e nézetet, s a helyett, hogy a fickókat engedelmességre oktatná, ő maga engedelmeskedik nekik.

Káro lyka és Bélácska sétálni akarnak menni, a jó ember gyorsan fogja kalapját s elmennek. Az anya még utánok kiált a lépcsőről : „Apjok ! vigyázza kocsikra, ne hadd a kicsinyeket igen gyorsan szaladni, sema homokban játszani ; ha ruhájokat bepiszkolják, te lészsz, az oka," és a jámbor ember felel : „Légy nyugodt édesem, nem tévesztem őket szemeim elől.“ A sétatér felé veszi útját és Károlyt az egyik, Bélát másik kezén vezeti.

Elejénte minden jól megy, a kicsinyek örülnek, hogy sétálhatnak, és megelégesznek azzal, hogy mindent megtekintenek, kényszerítik a papát, hogy minden kirakat előtt megálljon, ki is ezt rendkívüli szívességgel teszi meg.

De végre egy utcába jutnak. Károlyira jobbra egy cukrász-kirakatot akar megnézni, Bélácska balkézt a játékszer-üzletbe akar

egyenértékét 16 frt 20 krral, — ki bátorít használ, esak 7 frt 60 krral fizeti ; ezenkívül még a bátori kőszenet a bécsi, a salgó-tarjánit ellenben a vámmázsa (89 fnt) szerint mérik, és mig a bátori kőszén a házhoz vitetik, a salgó-tarjánit a raktárból kell hozatni.

Még kedvezőtlenebb a kis-terennei kőszén vétele, melynek raktára Goldstein Gábor urnái nyittatott meg, melyből, eltekintve attól, hogy igen poros és réteges, 1750 fnt képezi egyenértékét egy öl tölgyfának.

Hogy az egri közönség beismeri a bátori kőszén használata nyújtotta előnyt, eléggé bizonyltja a körülmény, hogy az idei tél folytán 2500 mázsa bátri kőszén kelt el a háztartáshoz, mig előbb éven- kint alig 300 m. árusittatott el.

A kőszén használata ellen Egerben még uralkodó előítéletek, hogy t. i. a kőszén kellemetlen szagu és használata egészség- sőt életveszélyes, lassankint, mint más városokban, el fognak tűnni s a kőszén a közönség felvilágosulásának haladásával itt is bizton utat fog törni magának.

A kőszén használatánál mindenekelőtt arra kell ügyelni, hogy a léghuzam elég nagy legyen; nagyobbnak kell lennie, mint a fatüzelésnél ; miután a kőszénben a széneny sűrűbb, mint a fában, miértig elégéséhez vagyis a benfoglalt széneny élegüléséhez több légköri lég szükséges, mint a fáéhoz. Mert ha a légvonat igen kicsinyf csak pislogva ég a kőszén, és, a kellő légvonat mellet képződő szagtalan szénsav és szénéleg helyett, a kellemetlen büzü bitumen és kénecssav (SO2) fejük ki. A jó légvonathoz szükséges egy nem tulszük tüzrács,

€ A. Jmenni. Károlyka a papát jobbra és Bélácska balra húzza, és ő most először nem képes mindkét kedvencének egyszerre eleget tenni, igy szól tehát hozzájok : „Kedves fiaim, nem mehetünk egyszerre mindkét oldalra, egymás után meg fogunk nézni mindent."

„Úgy hát menjünk most mindjárt ama cukorbábokhoz," kiált a nagyobbik.

„Nem, oda a játékszerekhez akarok menni," lármáz a kisebb és lábával toppant, mit a papa jellemnek tart.

„Nem, ide 1“—

„Nem, oda!"

A két fiú teljes erőből nemzője kabátszárnyaiba kapaszkodik, majdnem sirni volna kedve, de miután belátja, hogy, ha rendet nem csinál, a féktelen fiák ruháját is letépik testéről, elhatározza magát, hogy kissé szigorú lesz és kiált: „Menydörgősadta! ha nem hagytok fel, átkozott fickók, itt az utca közepén hagylak, s majd a rendőrség visz be benneteket."

E fenyegetés megteszi hatását, a gyermekek elbocsájtják öt egy percre és hallgatnak. Csodálkozva a fölött, hogy engedelmességre tudta szorítani gyermekeit, a büszkeség egy nemével vezeti őket tovább és köriil-körül tekint, vájjon miféle benyomást tesz e hőstett a já- rók-kelökre.

Jutalmul azért a praterbe vezeti a fiukat. Egy bódéhoz érnek, mely előtt nagy számú külföldi állatok láthatók vászonra festve. A fiák nem elégszenek meg a festettek megtekintésével, a valódiakat a- karják látni. A papa beviszi őket, már tizedik ízben kell a szegény embernek a komédiát látni s a magyarázatot hallgatni.

A bódéban nagy hőség volt, midőn kijöttek, a kicsinyek szomjúságról panaszkodnak. Az atya egy korcsmába vezeti őket, és vizet, sőt szégyenszemre még egy pohár sört is hozat, melyet ömaga iszik meg, nehogy hiába adta légyen ki érte a pénzt. Az apai szeretet mindenre ráviszi az embert !

Azután a kicsinyek a bábjátékot is meg akarják nézni. Az atya elvezeti őket oda, de miután a bódécskába mind többen s többen nagyok is tódulnak, a fiák torkuk szakadtából lármáznak : „Papa ! nem látok semmit, felemelni ! felemelni !"

A mi férjünk az egyik fiút egyik, másikat másik karján a magasba emeli, úgy, hogy mindenik vállai egyikére ült. E mellett még kényszerül -nekik a bábjáték minden jelenetét megmagyarázni, ö, ki helyzetében mitsom lát; mert a kicsinyek száz meg száz kérdést intéznek hozzá.

„Papa! kicsoda az a goromba fickó, kiapaprika-jancsitpüföli?"

„Az a komiszáros, fiam."

„Két nagy szarva van, meg vörös nyelve, meg nagy, hatalmas farka."

„Ah! akkor nem a komiszáros, hanem az ördög !"