Eger - hetilap, 1872

1872-01-04 / 1. szám

7

7-től bizonytalan időre elnapoltatnak. A múlt heti repertoir nagyon kevés élvezetest és fölemlitésre méltót nyújtott. Ezért maradt el a szokásos bírálat.

* (Utánzásra méltó példa.) Zichi Antal, a budapesti tankerület tanfelügyelője valamennyi budapesti iskolaszéknek 100—100, össze sen, 860 frtnyi összeget adományozott az iskola-alap javára.

— (Meghaltak.) 1871. év decz. 38-tól 1872. jan. 3-ig. Csutorás Rózái 21 éves; Kalló István 6 hónapos ; Vörös Mária 13/4 éves ; Ko- máromy Lajos */2 éves ; Benyó Antal 60 éves ; Mészáros Teréz 35 éves ; Kósa György 58 éves, Perbei János 30 éves ; Kocsis János 3- hónapos ; Nagy Juliana 35 éves ; Siflik Mária 60 éves, Harangi Teréz 91 éves; Hibszky György 42 éves ; Majoros Bernât l>/2 éves.

* (Sorshúzás.) Bécsben 1871. dec. 30-án kihúzattak: 84, 79, 40, 37, 33. A legközelebbi búzás jan. 13.

* (Börze.) Jan. 14-én : 5 ft 47 kr. Ezüst 16 ft.

Egri piac.

A decz. 15. és 18-iki hetivásárunkra behozatott összesen 2327 köböl szemesélet. Az árak pozs. mérőnként következők vpltak : búza

5 ft 90 kr—5 ft 10 kr, kétszeres 4 ft 90—5 ft 10 kr, rozs 3 ft 80

_

3 ft 90 kr, árpa 2 ft 65—2 ft 80 kr, zab 1 ft 95 kr—2 5 kr, kuko- rícza 2 ft 95—3 ft 10 krig.

4 T Á II

Két töviskorona.

Történeti novella.

I.

„A reggeli már készen van, főtisztelendö úr !" Ez vala az érdekes bir, melylyel Margaritha asszony, a tiszteletes Cordoso Matthao öreg gazdasszonya a lelkipásztorhoz betoppant. De meghökkenve állott meg, midőn ez a helyett, hogy székéről felkelt volna, kezével intett, hogy ne zavarják, és folytatá a munkát, mely öt már napfelkelte óta az Íróasztalnál tartóztatá.

A gazdaasszony arca e fölött boszankodást látszott kifejezni; mindazonáltal lábujjhegyen kisompolygott a szobából, későbbre tartván főn a szemrehányásokat, melyeket a tiszteletesnek, házi ügyeiben tanúsított rendetlensége miatt, teendő vala.

Fejét baljára támasztva, jobb kezében tollal, Cordoso eme jobb keze ujjait egyszersmind úgy mozgatá, mint azt az iskolában szokták, midőn latin verseket lejtenek. Időről-időre félbeszakitá ujjainak eme mozgatását, néhány szót jegyezvén fel, azután ismét kitörlé e szavakat, és ismét scandait és ismét jegyezett. Ez mintegy óranegyedig tartott.

Végre a diadal örörohangjaiban tört ki, melyekre Margaritha félig bosszúsan, félig-meddig örömmel ismét a szobában termett, és szemrehányó hangon szóla: „Mármost talán magához fogja venni főtisztelendőséged a reggelit?11 De felelet helyett Matthao, ki a teremben föl s alá járkált, hirtelen megállóit, és a papiroson, melyet Íróasztalán hagyott volt, még egy javítást tőn.

„A csokoládé már egészen sűrű és élvezhetlen lesz," folytatá a boszus gazdaasszony. De a költő még egy nem egészen tiszta hangzású hexametert talált, még ezt is fölméré ujjain és kijavítva újból feljegyzé. Azután tollát elvetve, fölkiálta : „Most be van végezve, és nem fogok többé rajt’ egy szót sem javítani; mert most már egészen jó !"

És Margaritha már kinyitá az étterem ajtaját, midőn egy fiatal ember félénken a szobába lépett. Kezében selyemtekercset tarta, melyet a lelkész asztalára helyezett.

„Ah! ön végre itt, fiatal művészem? Jobb későn, mint soha. Valóban, nem hivém, hogy a lobogó az Ignatiusünnepélyre már elkészül. Lássuk csak!" Fölbontá a tekercset.,, Gyönyörű, valóban gyönyörű! Egy fönséges Mária-kép, és a színek oly élénkek s fényesek. A megígért 10 arany helyett 20-at adok. Csak folytassa, fiatal ember, még ön sokra fogja vinni és — egy más élet is van," tévé hozzá a lobogóra mutatva.

A fiatal ember, kinek arcáról az öröm rózsái mosolyogtak, vágy- gyal hallgatá Cordoso szavait.

„Önnek igen szorgalmasan kell dolgoznia," folytatá Matthao,

Egy lakás 3 vagy 4 szobával, konyha, pincze, bővebb tudósítás SCHWARC ADOLFNÁL, az egri

C Z A. J„de nem egyedül a festészeten. Szükséges önnek a latin és görög nyelv is, hogy a nagy régiek eszméibe hatolhasson ; és kivált a szentirást, uram, a szentirást kell a művésznek tanulmányoznia. Ebben találja a festő képzelmének és tanulmányainak legszebb célpontját."

„Neveltetésem nem annyira elhanyagolt," szakitá félbe az ifjú, „mint azt talán szegénységem gyanittatná. Értem egy kissé a latint."

„Igen ? Nos, én kiváncsi vagyok az ön latinságát kissé próbára tenni. Lássuk csak," folytatá Matthao „emejsiriratot elfogom önnek olvasni, aztán fordítsa le ön jó portugálra."

„Megkísértem; habár spanyol vagyok."

„Tehát foglaljon helyet és figyeljen."

„Tisztelendöséged reggelije már egészen élvezhetlen," veté közbe a kétségbeesett Margaritha assz°nyDe Cordoso, a nélkül, hogy ennek felelt volna, elöolvasá verseit az ifjúnak, ki gondosan végig hallgatván azokat, átvevé a kéziratot, és ilyképen forditá le portugálra : •)

Egy nagy férfiú nyugszik e helytt a földnek ölében.

Méltó párja Ovidnak mint nagy elegia-költö.

Lyrai költészetben versenytársa Horácnak,

Martial élversben, Virgil vala eposzi nemben.

Kardja- s tollával hona birét ö alapitá;

Marsnak, Apollónak szolgált egyszerre kezével.

Mózes vesszejeként halhatlan lantja az új Föld Kötalajából Parnassus-forrást hoza létre.

És az enyészhetlen költőt bámulta hazája,

Látva Kelet dalait, melyeket hoza kincse helyett el.

„Jól van, igen jól van, fiam," kiálta föl Matthao, „és kitalálod-e, ki számára van Írva?"

„Ki másnak, mint Cam o en s Lajos nagy költőnek?"

„Úgy van. Ki nekem akkor megmondta volna, hogy e szegény ember, kinek halálos ágyban egy kórházban nyújtottam szent vallásunk utolsó eledelét, egykor még Portugall dicsősége leend —“

„Ön jelen volt Camoens utolsó óráinál?" szakitá félbe a fiatal ember heves fölindultsággal. „Oh! irja le, írja le nekem minden kifejezését, közölje velem szavai mindenikét."

„Egy este, fiam, a Santa Cruz kórház termeiben jártam körül, melynek lelkésze vagyok. A szegények között, kikkel az ágyak telve voltak, egy hulla mellett, mely épen akkor adá ki lelkét, egy nemes külsejű, vonzó arcú embert vevék észre. Közeledém hozzá, és a feszületet tartván eléje, igy szólék ; Nézd, fiam, ime ! ki a keresztfán halt meg érettünk, és kiürité az Urömpoharat."

„Ekkor felemelkedék a beteg, halvány ajkaihoz szoritá a feszületet és hebegé: „Spes mea in Domino." Szünet múlva felém fordulva igy szólt : „Atyám ! akarja-e teljesíteni egy haldokló utolsó kérelmét ?" — „Oly szívesen, fiam, mintha testvérem volnál."

„Úgy hallgasson meg. Itt iratok vannak. — Ah, hogy ez iratoJ) Mi magyar fordítását adjuk.

istálóés fészerrel 300—500 forint bérért kerestetik, gőzmalomban. 1_3-