Eger - hetilap, 1872

1872-12-26 / 52. szám

411

mert ha mi, protestánsok oly féltékenyen őrizzük egyházunknak minden idegen befolyást kizáró önkormányzati jogát : akkor mostani hallgatásommal csak egy nagy és szép elvnek, a vallások jogegyenlőségének, egyszersmind pedig a természet azon örök törvényének kódolok: „Amit nem akarsz, hogy mások veled cselekedjenek, azt te se cselekedd másokkal.“ Miután azonban Arad és Sze- ben kir. városok átiratai ezen ügyet, helyesen vagy nem, a katholi- kus eonsistoriumok helyett a politikai megyék elé hozták, ez okból bátorkodom, rninte bizottság tagja, e tárgyban felszólalni, mindenesetre azonban saját lelkiismeretem azon buzdítása, azon bátorítása folytán, hogy hiszen felszólalásom nem annyira beavatkozás más felekezetek ügyeibe, mint inkább annak ellenkezője, amennyiben még a t. bizottságot is arra akarom kérni, hogy a beavatkozástól magát visszatartani méltóztassék..“

Hangsúlyozza ezután, hogy ö a jezsuitáknak sem kárhoztatá- sára, sem mentségére egv árva szót sem akar szólani, és a kérdést egészen más szempontból Ítéli meg.

Először is a kérelmet egészen fölöslegesnek tartja, „miután úgy a régi, mint az újabb törvények megadták a kormánynak a fő- felügyeleti jogot uemcsak a községi, hanem a felekezeti iskola fölött is, amely jog magábaufoglalja azon kötelezettséget, hogy a kormány őrködjék a kiszabott tantárgyak, a tanítás megállapított rend szere és módja, kiválókig mindenesetre a felett is, hogy az iskolákban államellenes, az államot veszélyeztető tanok ne hirdettessenek.

E törvény, úgy mint kell,Ja kormány által alkalmazásba vétetve. megóv szerintem a visszaélések ellen, melyek a nevelés terén elkövettethetnek ; mire való hát addig legalább, mig be nem bizonyul, hogy e törvények magokban véve siikertelenek, ily túlszigoru rendszabályokhoz nyúlnunk?! Szónok ily szigorú rendszabályok ellenében utal a kor humánus szellemére, utal az országgyűlésre, mely bár „a büntető codex még nem is volt napirenden, máris soron kivul eltörölte a testi büntetést, mint a mai korhoz nem illőt. Mily visszalépés volua hát előidézni a gyászos múltból egy büntetést, melyet a zsarnokhatalom létesített, értem a deportatiót, melylyel épen közel-rokon azon büntetés, melyet most akarunk behozni : a kitiltás : a megbélyegző kizáratás az ország területéről, melytől már csak egy rövid lépés van ahoz, hogy a máglyát is rakjuk meg, ha nem a lutheránusok, hát a jezsuiták megégetésére !“

Szónok nem hiszi, hogy ily szigorú rendszabályok a visszaéléseket megszüntethetik. Gyarló emberek vagyunk: tehát történik visszaélés is mindig. Nem volt attól ment a múlt, nem leszen a jövendő, valamint nem ment a jelen sem. Utal erészt egy községi tanítóra, ki a legközelebbi követválasztások egyikén tauoucait felál- litá, hogy a választók körmenetét insultálják. És az ily eljárás a gyermek ártatlan, de fogékony kedélyét képes megmételyezni, azért csak nem fogja kérelmezni senki sem, hogy az ilyen tanító, vagy ha többen vannak, hát valamennyien az országból kiutasittassanak ?

állottak elő. Végre nem csekély ékesszólással s érveléssel párosult kitartó utánjárásnak sttkerlllt B. urban egy v á II a 1 k oz óra szert tenni, ki a nyerendő haszon fél-osztalékaért hajlandó lön a gyár felállításához szükséges tökét befektetni, — s az egri börtönhelyiségben a „szék-gyár" 1872. évi jul. 1-én megnyílt, s azóta folyton növekvő erély- és sükerrel működik.

Az első tágas szobában mindenekelőtt két nagy hajté-kerék tűnt szemembe, melyeket izmos termetű, marcona kinézésű legények hajtanak, hetyke magatartással, könnyű kezeléssel. Alakjok első tekintetre elárulja bennök a „korcsmai-hősöket", kik, hihetőleg, otthon bőrükben nem férve, bor és mulatság között addig vitézkedtek, mig embertársaik fejébeu, tagjaiban kárt okozva, néhány hóra a „három kereszt" kénytelen vendégei lőnek. Az ily fickók rendszerint rövi- debb időre lévén elitélve, célszerűségi tekintetekből csak oly munkára foghatók, mely hosszasabb oktatást és begyakorlást nem igényel. — De aztán meg is állják helyöket. Ők helyettesitik a — gőzerő t, s illő is, hogy az a tüzes gőz, mely őket a hűvösre juttatá, hadd törjön ki a munkának, hadd oszoljék a folytonos mozgás által, legalább ha karuk elzsibbad, a szent szabadság visz- szanyerésekor nem fogják azt oly gondatlanul s oly gyorsan emelgetni, hogy az által másoknak kárt tegyenek.

A hajtó-kerekek közöl az egyik egy rámás-fúrészt, a másik pe- dig egy kör-ftirészt g két esztergát hajt.

Az eszterga-padoknál a legügyesebb férfiak foglalkoznak. Mind a három, derék szálas alföldi legény, kiknek a legnagyobb bajuk az volt, hogy ama legénynek, ki velők összetűzött, nem volt még eléggé benőve a — feje lágya, s annyira gyönge volt, hogy

Ellenben azon elvből kiindulva, hogy minden visszaélés legbiztosabb óvszere a szabadság, inkább oda kell törekedni, hogy Magyarország legyen a teljes, azaz a renddel párosult szabadság hazája, mint Amerika, és e mindent átölelő szabadság felett álljon őrt egy rettenthetlen hatalom : a törvény, és minden tetteink szabályozója legyen a törvény iránti hódoló tisztelet, akkor, fenyegessen bárhonnan a veszély, nincs ok a félelemre.

Azon korban, midőn az alkotmányos szabadság csak papiroson volt, de a gyakorlati életben semmi garantiával nem birt, az ily szigorú intézkedéseknek, mint a vizbehaló szalmaszálhoz való kapkodásának még lehetett énelme ; de ma, midőn valamennyien a nyilvánosság és közvélemény itélöszéke előtt állunk, midőn egyházi és világi téren felelősek vagyunk minden tetteinkért s a vétkest a törvény sújtó keze nyomban utóléri. ma már az efféle szabályok nemcsak fölöslegesek, de lealázók, mert gyávaságot, kishitűséget bizalmatlanságot árulnak el önmagunk és intézményeink iránt. — Az, hogy a poroszok a jezsuitákat kitiltották, semmit sem bizonyít, mert Amerika viszont befogadta őket, de igenis bizonyitja azt, hogy Amerikában szabadság vau, Poroszországban pedig annak ellenkezője: a kényuralom.

„Azonban — így folytatja — én abban is kétes vagyok, ha vájjon e rendszabályok által a kívánt cél elérhető lenne-e? Miután meg vagyon írva: „Ne féljetek azoktól, kik csak a testet ölik meg, a lelket pedig meg nem ölhetik.“ Igen, az ember könnyen feltartóztatható ; ám de hol van a hatalom, mely az eszméknek útját állja, ha mindjárt a tengerek mélysége árját, vagy a hegyek rengeteg tömegét rakatná is torlaszul elleni'! Különben én annak szükségét sem látom ; mert nagy szegénységi bizonyítványa volna az a mai cnlturának, ha az eszmék harcát az erőszak fegyverével kellene levernünk !

Ezekben előadtam, amit e tárgyban mondandó valék. De engedjék meg, hogy ez alkalommal még egy nagy kötelességet rójak le, melylyel mi protestánsok a katholikus intézményeknek tartozunk.

Ezren meg ezren nyertük mi ezekben és nyerjük folyvást tudományos képeztetésünket ;-az én fiaim is a pesti piarista-rend virágzó iskolá jában tanultak ; tehát minket a hála kötelessége kényszerít, hogy ez intézmények iránt szent és kegyeletes tisztelettel viseltessünk !

Sőt illő, hogy mi is azon fohászszal járuljunk az egek Urához : ne engedje, hogy ez intézményeket, a keresztény vallásosságnak, a tudománv-szeretetnek, annyi lángelmének, annyi nemes szívnek, oly feláldozó emberszeretetnek örök időkre szóló bizonyítványait valaha romboló elemek szentségtelen kezekkel illessék. Sőt inkább, ha Magyarországot a pogányságból a kereszténységnek, a vad tudatlanságból a szelíd erkölcsöknek és tudományosságnak megnyerték, álljanak fel és virágozzanak mindaddig, mig saját művök, a ci- vilisátiónak felkent Magyarország állui fog.

egy ütésök alatt halálosan — beszakadt. Minda bárom komor és szótalan, szorgalmasan s ügyesen forgatják a vésüt;s felgyürt ingujjok alul plastiisailag kinyúló Atlétái karjaikon tatovirozott vörös betűk s egy égő szív tanúskodnak arról, hogy ezek már „a császárt is szolgálták."

A terem egyik zugában hatalmas tnskón farag, mint mondani szokás : „nagyol" egy középkorú izmos ember; szerényen forgatja a bárdot, de arca csüggedt és szomorú. Nyirott fekete bajusza, kissé ravasz fekete szemei s kiálló két arccsontja mutatja, hogy eőkerne már — mátrai palóc. Egész nap szorgalmasan dolgozik, — de éjjel még sem tud aludni Öntudata marcangolja folyvást, s tán meg is öli rövid időn, mert — saját hite szerint — ő itt a legnagyobb bűnös. Társai is azt tartják róla, mert —templomrabió. 0 törte fel falujában a templomot s lopta el a szent edényeket az Úr oltáráról.

A kályha egykori helyén egy ügyes kovácsmühely van felállítva, csavar metsző vei s lyukasztóval kapcsolatban. E műhely mellett foglalkozik egy szőke, fakóképü egyén, szakértöleg verve a pörölyt. Ezzel szemben legénykép kalapál egy négerbörü pbáraó-ivadék. Az előbbi, — a mester — szénégetéskor, ittas állapotában agyonverte segitő-társát. Az utóbbi hires „kont- rás-cigány“ volt a Tisza-vidéken, s egy kést vert a szivébe egy legénynek azért, mert ez elorzott pipáját ő rajta kereste. Ő azonban inkább megölte a kétgarasos pipa tulajdonosát, minthogy annak saját jószágát visszaadja. Most ügyesen s szorgalmasan dolgoznak. Mindkettőre nézve jótétemény a munka. Egyiket visszavarázsolja saját műhelyébe a falu végére ; a másikat ugyanoda a szellős sátorok alá, az arany szabadság ölébe!

*