Eger - hetilap, 1872
1872-01-04 / 1. szám
5 Hisz átalános már a meggyőződés, hogy a gazdálkodás, s annak minden egyes ága nem csupa gépies foglalkozás, hanem tudomány ; igy — miről szólani akarok — a szölömivelés s bortermelés is tu- domány lévén, noha ezt a vincellérek csak látásból és gyakorlatból s nem könyvből tanulták, mégis csak úgy vezethet célhoz, ha a kezelés rendszere tudományos alapon nyugszik. És amennyire a szokásos eljárásoknak is — a kezelők tudta nélkül — megvan a tudományos alapja, arra az emberek nagy mestere a természet s az idő tanította, s igy azt az élet iskolájában, de mindenesetre káros tapasztalások után tanulták, holott egy gyakorlati útmutatással tudományosan írt munka, melyben minden műtétéi alapja kimutatva, s mindennek oka megmagyarázva, ha figyelemmel át leendett tanulmányozva, tetemes károktól óvja vala meg a birtokost. Azért értelem nélkül kevés hasznú a szőlő, legyen az bár a legjelesebb fajú ; nyilvános példát nyújtanak a köznépi szőlőbirtokosok, kik kínai maradóságukban megcsökönyösödtek, s midőn hasztalan mutatunk nekik ujjal a mivelés elöhaladó lépéseire, később sopánkodnak nyakasságuk kárai fölött. Holott alig lehet ellenben sziklás vagy agyagos talaj, mely okszerű próbák után idővel háládatossá ne válnék. Innét, az értelmes szőlő-birtokosok nem fogják ezentúl szőlőiket, szép jövedelmök egyik fő forrását egészen vincellérjeikre bizni, hanem ők maguk lesznek a fő vincellérek : maguk is utána fognak nézni, miként kezeltetik szölöjök ; és útba igazítják előítéletekkel teljesen elfogult vincellérjeiket ; szívesen fognak használni kalauzul oly munkákat, melyek kellő rendszerrel és okszerűen adják elő, miket egy fő vincellérnek vagy birtokos szőlő-gazdának tudnia kell. Óhajtandó tehát, hogy minden gondolkodóbb szőlőbirtokos kezén forogjon egy olyatén gazdasági könyv, mely a tudomány és gyakorlat mostani színvonalán állva, neki sok kétséggel és nehézséggel járó működési terén biztos kalauzul, s hasznos tanács-adókint szolgálhasson; olyatén könyv, mely szolgáljon a magát gyakorlatilag képzőnek, szolgáljon a nagy gazdaközönségnek is, mely már a cselekvés terén áll. Fájdalommal kell e tekintetben megjegyeznem, hogy tudtomra a gazdaságról eddig irt rendszeres munkák legtöbbnyire sokkal inkább átalánosságban vannak tartva, mintsem hogy a kezdő gazda azokat gyakorlati haszonnal olvashatná, például azt mondja egyik iró : a szőlőtökén szokás néhol egy szál vesszőt meghagyni, s azt ívezetben lehajtani; — de azt nem mondja, hogy a sor tetejére, vagy a másik tökéhez huzzák-e le annak a végét. Vagy elmondják : hogy egyik faj szőlő bizonyos talajt jobban szeret, mint mást; de azt nem fejtik ki, hogy hát melyik szőlő milyen talajt szeret. Ez utóbbi pontot magán tapasztalataimon hosszant tanulmányozván, adandó alka lommal azért előterjesztem. Tudva, hogy gazdáink csak azt szeretik olvasni, mi röviden s egyszerűen van Írva, mivel idejök sincs a mélyebb okoskodások fontolgatására, és talán azért is nem volt eddig sikere azon értekezéseknek, melyek írattak, mivel azok többnyire mély tudományossággal, és a mindennapi gondokkal elfoglalt elmét fárasztó igen sok vegytani műszóval vannak előadva; kívánatos, hogy a kézi könyv rövid, de teljes, egyszerű de kimeritö legyen. Hogy jelen elmélkedésünk gyakorlati haszon nélkül véget ne érjen, két őszi szölörnunkát kell átelemeznem, értem a homlitást és metszést, melyeknek korszakán ugyan már túlestünk s nem is foglalkozhattunk velők e közelebbi őszön az alkalmatlan időjárás miatt ; de tekintve, hogy a többszörös próbák valamint sok tájszokások e műtéteket őszre tanácsolják, ezekről mint őszi munkákról kell értekezni, jövendőre hagyván a gyakorlati kivitelt. Nemis lehet máskép. Ha a tavaszi napszámdijak évről évre úgy emelkednek, vagy csak azon fokon állanak is meg, hová utóbbi években felcsigázták, a szőlőbirtokosok összeszedjék ügyességüket a munkáltatás körül, hogy több ne legyen kiadásuk mint bevételök. Tudjuk pedig, hogy tavaszszal minden munka összeszordul, s a szőlő az, mely mulasztást nem tűr, ha megérkezett munkaideje. Mily köny- nyen nézi tehát a mások küzdelmét azon szőlő-birtokos, kinek akkor egyéb teendője nincs, mint a nyitás. A homlitásról akarván értekezni, természetesen az ehhez előkészített trágya felöl kell először szólani. Mert a trágyázás egyik legfontosabb dolog a szőlő diszlésére, és okszerű alkalmazása a bor jóságára is. Nincs egy tárgy is népünk gazdaságában, mely annyira elárulná a tudatlanságot, mint a trágya-kezelés, pedig átalános a meggyőződés, hogy ez alapja a gazdaságnak, ez a gazdaság főtényezője, és ez a tengely, melyen a gazdálkodás egész rendszere megfordul ; tudjuk, miként a növényélet csak ott diszlik, hol a föld elegendő táperövel bir, a táperöt pedig csak a trágyaszerek által adhatjuk meg a földnek, mégis a szomorú tapasztalás bizonyítja, hogy nem csak a trágyaszerek előállítására, hanem a gazdaságnál meglevő trágya kezelésére, és kivált a trágya felhasználásában megkivántató rend- és módra, legtöbbnyire semmi figyelmet sem fordítanak gazdáink. Sehol sem kiván a trágyakezelés annyi gondot és értelmességet, mint a szölőmiveiésnél. A gabona-termesztésnél nem oly szembetűnő a káros hatás, mint a szőlőnél, ha a trágya nemét roszul választjuk meg, ha azt nem célszerűen kezeljük s ha éretlen állapotban alkalmazzuk azt, vagy ha kelleténél bővebben trágyázunk. A trágyakezelésnól az illető birtokos vagy gazdának különösen figyelni kell arra, hogy az abban találtató táperök lehetőleg együtt tartassanak. Errenézve mulhatlanul szükséges, hogy a háznál előkerülhető trágya-mennyiséghez irányzott területű, s legalább 3 láb mélységű gödröt ásasson ; s ebbe hordassék a trágya, szemét s egyéb gaz. Midőn az színen felül telik már, padka-féle kerettel vétessük körül, úgy mindazáltal, hogy lejtős részénél nyílása maradjon, mely nyílás elejébe ismét tágas nagy gödröt kell ásatnunk, hogy a trágyának leve feifogassék ; és ebből nem koronkint, hanem, gyakran a trágyadomb át- meg átlocsoltassék. Ha a trágya oly száraz volna, hogy felbolygattatván penészesnek találtatik, trágyalé hiányában vízzel kell öntözni mindaddig, mig észrevehetőleg pozsgásba jő. Különösen jó a konyhából került mosadék-vizeket a trágyára öntözni, mert ezekben igen sok növény-táp-erö van. Arra gondot fordítsunk, hogy eső vagy hóviz keresztül ne folyjon a trágya-gödrön, mert az kimossa, kilúgozza abból a legtáplálóbb, legnemesebb részeket. S itt méltán megrovandó Eger városára nézve azon körülmény, hogy a város négy bejárásánál éveken át számtalan trágya-rakások a legkárosabb állapotban vesztegelnek; többnyire oly helyzetben vannak, ahogy a kocsisnak kényelme a szekérről lehányni engedte, s a melyek rakásokba halmoztattak is, minden oldalukon forrásként bugyog a lé, s nincs földhányás körültök, mely felfogná azt, s visszaadható lenne. Ami fő emeltyűje volna gazdaságiiknak, kárhozatos gondatlansággal elhanyagolják! Ez gazdászati halálos bűn. (Vége köv.) " Párvy Alajos. Heti szemle. Képviselöházunk a karácsonyi ünnepek óta szünetel. Ez idő alatt csak egy pár rövid ülés tartatott, hogy néhány szentesitett törvény kihirdettessék. A megyéket az ujrendezés és a kir. törvényszékek és bíróságok felállítása szokatlan élénkségbe hozta. A legtöbb megye már megválasztotta bizottmányát, sőt néhány a tisztikart is. A Pesti N. egybeállitott hiteles adatai szerint 49 törvényhatóság közöl 42-ben a Deákpárté a többség. A balpárt túlsúlyra jutott Abauj, Békés, Belső- Szolnok, Bihar, Heves, és Torna megyékben. Horvátország igényeire vonatkozólag a tárgyalások a magyar kormány és a horvát nemzeti párt küldöttei között dec. 27-én vették kezdetűket Bécsbeö. A horvát küldöttek — hir szerint — kijelentették, hogy az 1868-iki kiegyezést, mint befejezett tényt, mint alkotmányos alapot és kiindulási pontot fogadják el, egyszersmind kijelölendik azon pontokat, melyeknek revisióját az országgyűlésen sürgetni fogják. Ha megegyezés jő létre, a horvát országgyűlés meg- nyittatik. — Az „Ozbor,“ horvát ellenzéki lap, e tárgyalásokra vonatkozólag azt mondja, hogy a horvát nemzeti pártnak ez értekezleteken résztvevő tagjai senkitől sem bírnak meghatalmazással egy kötelező egyesség megkötésére. A magyar miniszterelnök azonban tudni kivánja, mik a horvát ellenzék, jobban mondva, a horvát nemzet kivánatai és követelései. Ezt a nemzetiek, kik Bécsbe mentek, azon hazafias őszinteséggel fogják előadni, melylyel nevöknek s a hazának tartoznak. Ha Lónyaynak komoly akarata lesz az egyesség megkötésére, akkor — természetesen, az igazi értekezletek kezdetö- ket vehetik az összes horvát ellenzék beleegyezése- és közreműködésével.— Dec. 29 ről kelt bécsi hirek ..szerint őfelsége óhajtására jan. 2 — 3 án közös értekezések fognak megkezdődni a horvát nemzeti és unió-párt képviselői között, melyeken a horvát országos kormány tagjai s a magyar miniszterek is jelen lesznek. Ez értekezleteken valószínűleg ö felsége személyesen [fog elnökölni. — A dec. 28—29-én tartott értekezletekről azt hírlik, hogy az egyességre nézve kedvező kilátást nyújtanak ugyan, azonban némely pontokra nézve a magyar kormány és a horvát nemzeti párt küldöttei között igen éles nézetkülönbségek vannak. A birod. tanács mindkét háza decz. 27-én tartá első ülését ; 28-án olvasta fel ő felsége a trónbeszédet, ünnepélyes szertartások között. A császári pár a trónterembe léptekor zajos éljenzéssel üdvözöltetett ; a trónbeszéd gyakran igen élénk helyeslések által
