Eger - hetilap, 1872

1872-11-07 / 45. szám

356

b.) a vágóhidak a városban megtürhetök nem lévén, mindaddig, mig felőlük az egészségügyi bizotmány nem rendelkezhetik, a marhák, hornyuk, és juhok levágatása f. hó 4-töl kezdve — mindenkor a kellő orvosrendöri vizsgálat mellett — kizárólag a város végén lévő közvágó hídon eszközölhető; mig ellenben a sertések lezáratása az eddigi gyakorlat szerint történendő ugyan ; azonban egészségi tekintetből az állatorvos szigorú ellenőrködése és felügyelete mellett.

a.) miután az éjszakázás, és kicsapongás szinte előidézője a cholera-betegséguek, a rendőrkapitány azonnal intézkedni fog, hogy a korcsmák 10, a vendéglők és kávéházak pedig éjjeli 11 órakor zárva legyenek.

d. ) miután a cholera terjedését léginkább az emberi és állati hulladékok okozzák ; ennélfogva rendeltetik, miként a vasúti állomás, vendéglők, gyárak, kávéházak,, laktanyák, korcsmák, zárdák, kórházak, szóval minden köz- és magán épületek árnyék székeik és vizelő helységeik lefertöztetése, hatósági ellenőrködés mellett azonnal megkezdessék ; az ezek feletti kellő felügyelet gyakorlásával a rendőrkapitányság és a főorvos bízatnak meg.

e. ) A vendéglősök illetőleg szállásadók felhivanűók, hogy minden egyes idegen megjelenését naponta a rendőrkapitányságnál bejelentsék.

f. ) a mennyiben igen kívánatos, bogy a cholera betegek teljesen elkülönítve gyógy kezeltessenek, a polgármerter megbizatik, a szükséglendö kórház előállítása, és berendezésével ; — nem különben a betegek részére megkivánfató gyógyszerek, és általában a fertöztelenitö anyagok megszerzése, valamint ezek végrehajtásához, úgy a betegek ápolásához sziikséglendő, mindkét nembeli egyének félfogadásával.

Végül a hullák elhelyezésére e sirkertekben levő sírboltok (kripták) jelöltetnek ki, oly megjegyzéssel, miként 24 óra előtt egy hulla sem temethető el.

Mely határozatról Tavasy Antal polgármester, továbbá a rendőr kapitányság, dr. Bartha Endre főorvos, és Kronberger Mihály állatorvos, azonnali intézkedés és szoros alkalkalmazkodás végett végzésileg értesítendők.

Egerben 1872. november 2-án és folytatólag 3-án tartott közegészségügyi tauácskozmányi ülésből.

Adatok és gondolatok

a gyöngyösi cultur-állapotokhoz.

— Cassiustól. —

V.

Rend és tisztaság.

Tisztaság ! Már erre igazán nehéz akár nyugodtan, akár satyra nélkül reflektálni.

De ha bár adatokat igér czikkünk czime, itt még is csak néhány nagy vonás legyen ezen genreből.

Az ország egyik nevezetességének bátran mondható s gyönyörű tornyai által kiváló Bertalan-templom a legszebb két utczára, a városház előtt, a város közepén fekszik és ezelőtt két évvel kívül belől mintegy 15 ezer frtuyi költséggel kicsinosittatott és körülete . . .? gyalázat! Annak láttára, nem csak a vallás géniusza takarja be szárnyaival szemeit, hanem a csak legkisebb műveltséggel és illedelmi érzékkel biró ember is elpirul és megundorodik.

És ez mondjuk : a városház előtt, a hol oculatus tanuk a lézengő hajdúk, é rendőr biztosok és ha tetszik az összes hatóság. Azután beszéljenek és tervezzenek jóakaratú emberek „váiosrendc- zésról“, beszéljenek spccialiter: „nagy patak rendezésé- rő 1", — mi azt gondoljuk, mind addig, mig a hatóságnak és a publikum nagy részének csak annyi érzéke van a tisztaság iránt, mint most — addig tisztaságot s rendet képzelni sem lehet, minden százezrek daczára sem.

Avagy mi gátolja akár a városi hatóságot, akár a közönség egy részét abban, hogy a nagy patak mentéu tisztaság legyen. — Bizony mig bizonyos gödrök ezen patakra építtetnek, a mig a város e részéről minden ocsmányság és szemét itt találja helyét, minden istállóból ide visz a zsilip, — addig valami nagy tisztaság ott nem lesz; ha mindjárt mai napon márványnyal kövezik is ki.

Említettem, hogy csak néhány vonást kivánok vetni ezen állapotokról; de azt gondolom ennyi tökéletesen elég.

És — ami ugyan igen szomorú, — de sine ira et studio — tökéletesen igaz.

Szólhatnék a közigazgatási tanács határozatának végrehajtásáról, — inelz személyes tapasztalásom szerin és egy közművelődési helyiség kára s részben tönkretételével, miaden orgánumnál megakad — de itt csak egy megjegyzést teszek még a tisztaság s illetőleg általam érintett rendnek a művelődésre való befolyásáról.

Fölötte rövid lehetek.

Nincs kétség benne, hogy a gazdagság biztosságot, kényelmet s élvezetet keres, s csak hol ezeket találja, ott telepedik meg, s ott teoyészti ki — hogy agy mondjuk — fényes sugarait. Elmagyarázzák magunkat.

A gondolatok szembesítése által némi paragoxonnek látszik ugyan, ds azért nem kevésbé igaz, hogy a szegéuység ol lánc, mely minél kevesebbet ér, annál erősebben köt; és a gazdagság oly madár, mely minél vaskosabb, aünál könnyebben repül.

Urak, vagyonos emberek, kiknek kastélyaik, palotáik vannak minduntalan utaznak egyik helyről a másikra, a széyről a> szebbikre mennek és vissza. Szegény ember a röghöz és állapotához van kötve.

A ki rajta segíteni akar — annak ide kell jönnie.

Természetes, hogy a vándorlása s illetőleg apulésében a gazdagság azt nézi, hogy leszáilva, melyik helyen talál több széhséget, kényelmet, élvezetet. A hol látja, hogy térdig járnak sárban az emberek, a hosszú őszi és téli estén ki nem mehetnek, részint a sár, részint a vak sötétség miatt, a hol látja, hogy tisztességes ember nem nézhet széjjel maga körül : undor nélkül, nem tehet egy lépést anélkül, hogy ne hallja a durva és szemtelen szavakat, a vad szitkot, a hol látja, hoiy a nyers tömeg inspirál és mikor kezdve tartja ütközeteket rendez, szóval a hol látja, bogy a r őszből, a kellem e 11 e u bő 1 minden van ; ellenben semmi élvezet, se szellemi, se anyagi, — se tisztaság, se egy maroknyi égészséges lég, se egy kanál iható viz stb. bizony nagyon természetes, hogy ilyen helyre nem száll, hanem keres jobb tanyát, élvezetesebb fészket.

Ha már mindezek nem igy, hanem épen ellenkezőleg volnának, csíny, rend, némi műveltségi kedvezőbb viszonyok t. i. úgy, hogy vagyonosabb emberek itt élvezetet találnának, akkor itt, hacsak időközönként is, megállapodnának sőt letelepednének.

Az e nemű letelepedés kiszámiíkatlan haszonnal jár. A gazdagságnak temérdek igényei vannak ; a fényűzés, a kényelmes élet, az előkelő háztartás, muukát ad az iparnak, művészetnek és napszámosnak. A mit a faivakon, elszórt mezőkön annyi munkáskéz verejtékben értéket megkeres, annak városokon kell folyóvá lennie, a minthogy csakugyan, mint a kis patakok mennek a nagy folyamokba, úgy megy mindenikünk keresete és jövedelme a nagy és nagyobb városokba, a hol már épen nem megfeszített munkájuk után középszerű, iparos polgárok kényelmesebb és élvezetesebb életet élnek — mint falvainkon és a mi provinciális városaink igen nagy részében — a legelőkelőbbek.

Eger és Pest közt Gyöngyös városának nagy tere, és a természettől gyönyörű fekvése van.

Tegye magát csak kissé ajánlatos várossá, — nincs kétségünk benne, hogy e nemű fáradságainak csakhamar szép kamatait fogná látni.

Nem merőben szépségi kérdés tehát Gyöngyösnek városiasodása, — hanem egyúttal has zon, gazdasági és cultur-kérdés is, méltó tehát lehető rendezéséről gondolkodni és azt tervezni.

Ezúttal tény, hogy állapotaink még csaknem ázsiaiak. Voltaire azt mondja a franciákról, hogy: „azt hiszik, miszerint többet ér, ha erősen ütnek, mintha a szeg fejére ütnek/' Ezt nálunk is sok esetben ellehet mondani; de gondolom, hogy soraimról ez még sem áll.

Igen egyszerűen és kevésben konstatáltam hiányaink forrásait, de azt vélem, még is eléggé érthetően. E soroknak nem lévén egyébb céljok, mint a meglevő cnltur-viszonyoknak kritikai áttekintése, legalább e helyen, a közelebb egy városi képviselő által kőnyomásban kiadott „város-rendezési tervezethez" tüzetesebben nem szólhatunk; mégis azokkal is összeköttetésben, miket e sorok folytán mondanunk és etervezetre vonatkozólag is, itt is annyit hangsúlyozott, hogy polgári, magán s illetőleg társadalmi utón kell kifejteni minden erőt, ezen nagy kérdéseknek részenként való megoldására.

Az a hitünk, hogy mig a közönség nagyobb része nem bir a városiasodás iránti érzékkel; többet kell mondanunk: a mig meg nem gyözetik az e nemű befektetések nemcsak szellemi, hanem anyagi gyümölcsözéseiröl is, és a mig egyes birtokosok és polgárok saját birtokaik keretén belül is némi csoportozati megállapodások szerint nem hajlandók az e nemű rendezéseknek útját egyengetni és azokat anyagi áldozatokkal is elősegíteni, addig azt véljük, az egész városnak tervezett rendezése, sok ügyszeretetei, élelmet és