Eger - hetilap, 1872
1872-10-31 / 44. szám
346 Sennyey beszédét kommentálják százféleképen, már t. i. úgy, a hogy kinek hasznos. A Pesti Napló erős cikksorozatban magyarázza és elemezi annak okát, miért hogy S. beszédje oly monumentális feltűnést okozott, keresi az okot, s azt sok mindenben találja, s el- hiszszük, hogy meg is találta. De egy oldalról nem világította meg azon nagy hatás hátterét, melyből eredt azon nagy benyomás, melyet e beszéd kétségen kívül tett, s ezen egy oldal az, melyet mi gyenge toliunk mécsvilágánál megvilágítani óhajtunk. — Meg ne ijedjen a szives olvasó e szótól hogy „Reactio.“ Szinte hallom, szinte látom, miként vet magára keresztet s mondja, hogy „minden jó lélek az istent dicséri !“ csak nem a rea- ctiora való hajlam, csak nem egy létező reactionarius párt, vagy a publikumnak kész reactionarius érzelme okozta Sennyey sikerét ? Hiszen Sennyey báró nem reactionarius, oly fényes tehetség, oly kiváló hazafi nem lehet reactionarius. —Mind igaz, de mind hiába, ki mondtuk a nagy szót, elkeli tehát mondanunk okát, miért vettük nyel vünkre s toliunkra, mert tudjuk, hogy nem szabad s nem jó az ördögöt a falra festeni, mert bizony bizony megjelen ! — Ne féljünk e szótól, szives olvasó ! Reactio, üdvös reactio nélkül nincs haladás, nincs gyógyulás ! Minden beható cselekménynek, hibának és erénynek megvan üdvös reactióia, s ez üdvös reactióról kívánunk szólani jövő cikkünkben. (Folytatjuk). Adatok és gondolatok a gyöngyösi cultur-állapotokhoz. — Cassiustól. — V. Rend és tisztaság. „Nos humiles, parvo lintre secamus aquas.'< Midőn a fönnebbi címen megindított cikk-sorozatunkat befe- zök vagyunk, reflectálnunk kell ismét azon öntudatos szándokra, mely szerint nem volt célunk nagy és országos dolgokat mozgatni, épen úgy, mint valami szenzátiós hullámokra nem számitottunk, és részben ide vonatkozik a mottó, hogy: „parvolintre secamus aquas", részint pedig már előre jelezi, mit különösen az itteni rendről és tisztaságról, mint culturtényezökről — a legjobb akarat mellett is — mondhatunk. Most újból helyén van, hogy Guizot, még pedig fordítva idézzük : „midőn a külső életjobban van szabályozva, a belső is javul és tisztul." És csakugyan külső rend, szabályozott állapotok, tisztaság, személy- és vagyonbiztonság nélkül senki sem mutat fel civilizált, sem államot, sem várost. Mielőtt még a magyar parliament ez évi adresse-vitája alatt ama momentuózus és monumentális beszéd mondatott, melyet itt csak jeleznünk kell, a mennyiben az egész ország nemcsak ösmeri, hanem összes sajtója hetek óta róla szól — és amely beszédnek két sark-elve, illetőleg programmenunciaturoa: a közigazgatási politika és a társadalmi nevelés regeneratiójának hangsúlyozása; mielőtt — mondjuk — e nevezetessé vált beszéd elmondatott; szabadjon reá emlékeznünk, hogy jól, roszul, s ha csak tollhegygyei érintve is, de előző cikkünkben szinte ezen gondolat hatása alatt irtunk, és egyet-mást jeleztünk is. Most tüzetesebben szólhatunk különösen a közigazgatásról, melynek gyümölcse, kell, hogy a rend legyen, melyet épen meg- beszélendők vagyunk. Érintettük volt, hogy: „kevesebbet tartunk rendszerek, hivatalok, személyek változására; de még a nagy elvek szép megbeszélésére is, mint, arra, hogy a voltaképeni lényegben, az annyi költség és fényes apparátussal czélozni mondott ügyekben legyen valódi haladás és előbbremenetel." Azt is említettük, hogy mindezek hiján, t. i. ha a polgár közvetlen közelében nem lát haladást sem iskolájában, sem a személy- és vagyonbiztosságra, sem a közlekedésre, sem az öt közelről érintő, s laza hanyagsága vagy erély- telensége miatt kárositó közigazgatási eljárásokra nézve ; valóban őt kévéssé vigasztalhatják azon nagy politikai discussiók, melyekben constatáltatik, bogy mi parlamentáris, tehát a legszahadelvübb és legalkotmányosabb kormány-formával birunk, — mint Anglia, Észak-Amarika stb. Hátha még e nagy politikai diskussiók helyett az országházból épen csak személyes vádaskodásokat, csipkedéseket, forma-szerint való személyes vetekedéstés kölcsönös elkeseri- téseket hall, a nélkül, hogy épen csak a legsoványabb államtudomány, vagy hason eszmével gazdagittatnék ; ugyancsak nem lehet csodálni, ha megfogamzik benne „azon cynikus hit, mely szerint kormányok, rendszerek, hivatalok váltakoznak, — a dicsőse'g, hatalom, kenyér némi vándorlást tesz; de a nagy közönségre voltaképen minden volt állapotában marad.1. Nem mondjuk, hogy előbb nem kell az államot megalkotni, és annak államiságát biztosítani, és távol vagyunk attól is, hogy hazánk e nemti viszonyai rendbeszédésének.munkáját kicsinyeljük; mégis bizonyos, hogy minden erőnket, és mindig erre és épen csak erre helyesen nem fordíthatjuk, mert végre az államnak is csak a polgár-4 T Á R € A. §►Öszszel. Jobb lesz, menjünk a szobába, Nincsen öröm ideki; Szép ruháját a természet Kezdi már le ölteni! Lenn a földön hervadt levél, Fenn az égen köd, ború, — Tegnap minden oly vidor még, S ma már minden szomorú ! Én nem tudom, úgy van-e más? De nekem úgy sir szivem: Valahányszor a rideg ősz határunkon megjelen ; És nyomára sárgul a fű, Sárgul a lomb levele, — Míg utánok bánatában Megfogy a nap ereje. Tudom én, hogy a kopasz galy Újra ki fog hajtani, S a nyiló bimbónak még tán Szebbek lesznek szirmai; Tudom én, hogy a borús ég Arca újra kiderül, — Szivárványt is fest még a nap Szebb jövőnek jeleül. Tudom én, hogy a bokorban Zengni fog még a madár, És dalára újra zöld lesz A most hervatag határ ; Tudom én hogy a jó Isten Fog még adni új tavaszt : Csahhogy mitér?— azt nem tudom, Megérem-e én még azt. Ez fáj úgy az én lelkemnek, Ezért sir úgy a szivem, Valahányszor a rideg ősz Határunkon megjelen.— Jobb is lesz benn a szobában, Nincsen öröm ideki . . . Ah hogy a letűnt időket Oly nehéz felejteni! — y. Útirajzok. (Folytatás.) Szórakoztatásukra száz és százféle játékszer szolgál, ezek közt még kártya is, szinte dombor-nyomással, s a hátsó rész, hol a benyomás történt, beragasztva, hogy a mélyedésekből az alákot fői ne ismerhessék. Hogy az ö játékuk nem lehet olyas, mint a közönséges használatban levők, Önként értetik, s bizonyosan sok nehézséggel kell küzdeniök. Fali tábláik, melyeken állatok s növények ily kinyomatokban voltak, szinte nagy figyelmet keltettek.
