Eger - hetilap, 1872

1872-10-17 / 42. szám

331

hanem abban, ami a másik félnek netán makacs hiúságát legyezné, s igy a jóakaratnak épen szemközt állana.

A casinónak volt a múlt három évi alakulásban 180 tagja, a „ Társadalmi körnek11 mintegy 370, és az „I f j u sági körnek": 124.

A Casinó hordatott : 24 lapot, a „T. K ö r“ 14 az. „IK“ 8-at.

Volt tehát társulatban összesen: 674 tag és hordatott mintegy : 42 lapot.

A Casinó „tónusa" sokkal inkább ösmerf, és régibb repula- tiója van, hogy sem ittktilön kritika alá kellene kerülnie. Az „I. Kör" megalakulása után csakhamar, a politikai klubb természete felé hajlott, a mint az teljesen ki is fejlett benne.

Nem akarok tüzetesen foglalkozni ez tigygyel ; inkább csak némi általános megjegyzésekre szoritkozom.

A jól felfogott demokratia bizonyosan nem abban áll, hogy a müveit és — ha szabad úgy mondanom — az előkelő elemek alá- szálljanak, hogy a rima, udvarias modor eltemettessék, hogy a kiválóság üldözés tárgya legyen, épen csak azért mert kiváló — hanem abban, hogy a müveit, kiváló, előkelő elemek a közbe s alantasabb rétegekbe vegyülvén, ezen elvegytilés által amazt fölemeljék, illetőleg: müveltségöket, simult modorukat s általán azt, ami egyrészt kellemessé, másrészt tanulságossá teszi az együttlétet — azt általuk eltanulhassák.

Nem épen régen, 1829 ben egy úgy társadalmi állás — mint szellemre nézve, előkelő francia iró „La R u s si e“ cirnü munkájában ezeket írja : „A jó Ízlés és társadalmi modor igaz példányai csak az arisztokrata körökben találtatnak. Nálok mindnyájan, kik egy szobában találkoznak, egészen természetesen, oly helyzetben vannak, hogy mindnyájan odavalók. Napontai találkozásra utalva — egymáshoz szoknak. Sympathia híján a bcnsöség othonosságot, sőt bizalmasságot hoz közéjök — fél-szavakon értik egymást, és mindenki fölismeri gondolatmenetét nyelvezetében az egésznek. Egyik a másikhoz csatlakozik egész életre és e resignatio élvezetté válik. Utasok, kiket a sors több ideig való együttmaradásra rendelt, jobban megértik egymást, mint akik csak pillanatra találkoznak. A köteles harmóniából származik az általános udvariasság, mi nem zárja ki az igazságot. A szellem nyer, nem jelezvén különbözőségét csak finom árnyalatokban, és a társalgás előkelősége (élégance) megs zépit mindent, a nélkül, hogy ártana valamiEgy-egy tördöfés volt, valahányszor egyik-másik lapban i f j ú dalnoknak neveztetni szerencsés voltam, vagy ha társaságban mint egy reményteljes ifjú költőről beszéltek rólam!

„Oh volnék csak már húsz éves !" ez volt este utolsó gondolatom, ez reggel első sóhajom.

De a húsz év okosabb volt mint én, s egy perccel sem jött hamarabb, mint kellett.

Amint physicai és aestheticailag dugába dőlni láttam tervemet, az élet színpadán akartam öreget játszani.

Kerültem a kaszinókat, redoutokat; ellenségévé lettem a társasjátékoknak, hol a játszó mindig vészit, a néző sohasem nyer; debacháltam a keringő, mint az ember életét megrövidítő balgaság ellen; nyilvános helyeken a politicus kancsó-üritök, korcsmái oracu- lumok és vitázó celebritások lettek példányképeirn ; esti köröknél az érdemes matrÓDák emberszóló asztala mellett kávéztam, vagy leültem egy partbie-wisthre, hol a csendet megtörni nem szabad, avagy unalmas öregeink módjára patience-oztam egyedül.

A vendéglőben kiválasztám a legkomolyabb veterán vendéget, és letelepedtem közelébe, hogy mozdulataiból egy felet se veszítsek el, s beszédjét sajátommá tehessem. . . .

így ültem egy napon egyes egyedül egy asztal mellett oly komoran, mintha a pincérrel elakartam volna hitetni, hogy öreg ur vagyok ifjú arccal. A szomszéd asztalnál két ötvenes ült érdekes társalgásba merülve, egyes töredékekből ki vettem, hogy egy általam jól ismert vidék, melyre egyikök pár napra kirándult, képezi beszé- dök tárgyát.

A nevezett táj kedves helyem volt. Pompás kastély, üde rét, élénk erdő, regényes hegy, mind oly teljes egészet képeztek, mely valóban költői gondolatokat, ébresztett az emberben. Ismertem annak minden bokrát, hisz egy festőileg-költői leírást is közlöttem, melyben e szép tájat valódi és költött alakokkal örökitém meg. Annál érdekesebb volt tehát rám nézve tudni, hogyan vélekednek arról a higgadt öreg urak.

— Meg kell adni — kezdé az egyik — a kastély déli részén a búza pompás.

nek; mert az érzések igazsága mit sem veszt azon áldozat által, mit aki fej ezés finomsága kíván. S igy üdvözlöm ama biztonságot mely a zárt társaságokban honos, a feszély (géné) eltűnik, a társalgás — gorombaság nélkül — könnyű szabad és bájoló lesz.11

Ennek bizonyára erős arisztokratikus szinezete van, annyi még is bizonyos, hogy a jobb társaságoktól és a müveit modort kell eltanulnunk, hahogy akarjuk, hogy kellemes legyen együttlétünk, és hogy egyátalán „honnête11 ember élvezetet találjon közöttünk.

A zárt társaságnak meglehetnek és megvannak a maga kelle- mei; de egy alkotmányos országban nekünk tovább kell mennünk. Nem elég, ha az előkelők termeiben, ba -a nagy urak szalonjaiban uralkodik csak müveit hang, és modor — szükséges, hogy az értelmesebb polgáraink köreiben is othonos legyen ; de sőt kívánatos volna, hogy az lehető általános elterjedést nyerjen.

Az udvariasság szó manap már összeesik a városiasság (urba- nita) kifejezéssel. És egészen helyesen. Ha a hűbéri arisztokratikus világban csak az udvariak és udvaroncok birtak finom modorral, mikor ezen udvar ok sok tekintetben megszűntek: mikor jobbágyok helyett szabad polgárok támadtak, mikor az egykori úrbéres falvakból városok emelkedtek — szükséges, hogy a haladó kor embere, a p o 1 gá r, a pereminentiam városi lakó, ama letűnt udvaronc-kort amint munka, szorgalom és reális komoly irányla- taiban sok tekintetből felülmúlja, — finomságára nézve is utolérje.

Minden társas élet bizonyos zablákat vet fel, — melyek nélkül az merőben éivezheflen volna.

Mig a falu egyszerű lakóit bizonyos „respectus11 hogy ne mondjam alázat szabályozza — kell, hogy a városi polgárt öntudatos simaság különböztesse.

Rósz példányok tehát, kik a szilajságba látszanak erőt helyezni, és bizonyos büszkeséggel vélik magukat „t i g r i s e k“-nek ! mert noha a tigris a többi állat közt csakugyan némi respektábilis helyet foglal is el ... mégis nem felejtendő, hogy csakis az állatok között foglalja azt el.

Különben a már idéztem iró azt mondja, hogy: „a szelidithet- len vadság nem erőt, hanem inkább organismusi befejezetlenséget jelöl, és e pbysikai hiba közöltetik a lélekkel.11

Szerinte :„egy egészséges Ítélet kárpótlás az elnyomott szenvedélyekért11.

Mindezen gondolatokból egyébiránt csak annyi legyen levonMég én erről, mind a mellett, hogy annyiszor megfordultam ott, semmit sem tudtam.

— Kár, — felel a másik — hogy az épület művészi tökélyü homlokzata nem a város felé van, ba igy volna, többet érne pár ezerrel.

Iratomban éppen az ellenkezőt állitottam, mert különösen kiemeltem azt, hogy ablakai a mezőségbe néznek és az erdő magányába ... s igy teljesen el van különítve a város zajától és a házak tömkelegétől.

— Eh mit nekem a kastély!? — szól az első — nem az, — a szép Flóra vonz engem ki évenként néhányszor— ; a szép Flóra kétlem, hogy a környéken pompásabb léteznék !

Mindent felülmúl ez, . . . én el vagyok bájolva,. . igen, engem lelkesít !

Az ötven éves elbájoltnak ezen odadobott szavai tüzet adtak keblemben: „A szép Flóra csal engem ki“ —ismétlém magamban és keserű szemrehányásokat tettem magamnak, hogy annyiszor lévén ott, a szép Flórát nemcsak nem láttam, de felőle soha nem is hallottam. Hogyan kerülhette ki az én figyelmemet egy tünemény, mely egy pedáns ötvenest is fellclkesiteni, elbájolni képes ? Bizonyára rendkívüli szépségnek kell lennie. Egy valódi gyöngy e táj sivatagján ; egy rejtett, alkalmasint egy féltő, 'zsarnok atya által kegyetlenül elrejtett szépség.

Száz meg száz regény-eszme villant fel agyamban: „Látnod kel öt, látnod kell e csoda-gyermeket, a remeteség rejtett drágakövét ; meg kell fejtened az ördög e talányát!"

Égy teljes forrása a lyricus érzelmeknek fakadt szivemben, már láttam képzeletben az erdőség szép nympháját, és láttam az ifjú elme lángképzete által vezetett ecset-, a szépség minden színeivel az ideál magaslatára emelve annak arcát!

Csakhamar határoztam. A legközelebbi vasárnap megfogom ismerni ama lényt, kiről egy titkos sugallat mondja, hogy már nem ismeretlen előttem, ámbár soha sem láttam. (Folytatjuk )

*