Eger - hetilap, 1872

1872-10-03 / 40. szám

316

mert erről nem is gondolkozott, mert ezen tárgy előtte terra incognita. — Ezen téves nézetről őket felvilágosítani, a kormánynak vagy a megye-hatóságnak volna feladata, ez azonban, mint sajnosán kell tapasztalnunk, nem történik meg.

Egy község elöljárósága, csak azért folyamodik vásártarthatási jogért, mert az már más, ezzel biró községnek is van, s mert látja, hogy az heíypénzekböl szép összeget tesz a helység ládájába, azt hiszi, hogy azzal a községnek használt, nem gondolja meg, hogy a szomszédos helységekben tartatni szokott vásár alkalmával a helypénzt ott ismét ők fizetik vissza az illető községnek, hanem azt, amit ezen jövedelem után mindannyian jövedelmi adóképen fizetnek, nekik nem fizeti vissza senki.

A 8zolgabiró a község kérvényét helyeslő véleménynyel támogatja, s a kormány megadja rá az engedélyt; — vizsgáljuk meg az eredményt. Tegyük fel, hogy a székvároshoz közel fekvő Makiáron vásár van. A székvárosban lakozó mesterember, ha kész munkája van, és pénzre akar szert tenni, árúcikkeivel ott megjelenni kénytelen, miből következik, hogy ott meg is jelen, vegyük: Ötven csizmadia, s azon a kis vásáron egy kissé kedvezőtlen időjárás mellett az ötven árusító összesen elad harminc pár csizmát — ez az arány áll a másnemű mesteremberekre nézve is, — s legtöbbször bevétele a fuvar és egyéb utazási és élelmezési költségeket sem fedezi, még emellett elvesztett egy munka napot, s ily módon elveszt hetenkint többször kettöt-hármat. E szerint dolgozott, vagy dolgoztatott a legényével saját kárára, s a remény édes mérgével táplálkozik, mint a kártyás, veszteségét mindig egy „hátha itt vagy ott jó vásárom lesz?— eféle eshetőségből véli pótolhatni.u

Gyáriparunk naponkinti fejlődése, közlekedési eszközeink gyorsasága és olcsósága mellett a kereskedelem más irányt vett, s feleslegessé tette a vásározást, illetőleg a verseny által e térről a kézműipar leszorittatott, s a kik makacsul ragaszkodnak hozzá, a bukás örvényébe sodortatnak.

De van e szerencsétlen intézménynek, egy erkölcsi rósz oldala is. — A vásározó elszokik a rendes munkától — összejővén utféli korcsmákban, a magyar emberrel vele született barátság hamar megtalálja a titulus b i b e n d i t, ha jó vásár volt, akkor örömében, jókedvében iszik, ha rósz volt az, akkor pedig bújában.

Az a kérdés merül fel tehát, hogyan fogjuk e bajt orvosolni? Mi erre meg akarunk felelni. Az általunk annyiszor hangoztatott egyetértés által.

Mig magyar iparosanik az elavult, s a korszellem által lomtárba dobott céhrendszer sörényébe kapaszkodnak, s minden egyes volt céh külön ipartársulattá alakulni nem törekszik, a magyar kézműves sorsán segítve nem leend, hanem ha egygyé tömörül, s a megyei iparü- zökkel vállvetve testületileg kimondja, s ezt meg is tartja, hogy addig is, mig a kormány intézkedik a falusi vásárok beszüntetése iránt, azokat nem látogatja, megtakarítja fuvarát, elvesztegetett munkaerejét, s nem szenved folytonosan azon lázas betegségben, melyet benne a remény táplál.

Ha ez megtörtént, a kézmüiparosok előtt két ut áll nyitva, nevezetesen : felfelé szorgalmazni a törvényhozó testületnél a falusi vásárok beszüntetése iránt alkotandó törvényt, s addig is minden törvényes módon oda hatni, hogy kisebb községek részére vásártarthatási engedélyek ne adassanak ki.

Kifelé pedig erkölcsi erővel azon lenni, hogy egy részről az iparterményeknek piac szereztessék, a nélkül, hogy a vásározás szükséges lenne. Az első kérdés kedvező megoldása csak úgy érhető el, ha akár az egyes ipartestületek, kivétel nélkül mindegyik ebbeli óhaját külön, akár pedig az országos ipartestület terjeszti be illető helyére ez iránti kérvényét.

A második több munkával jár ugyan, de összetartás által azonnal érvényesíthető s biztosan célhoz vezet.

Az „kimondása annak: hogy egy mesterember sem fog vásározni.“

Erre tudjuk, hogy az a kész felelet: de hát, hol vegyen a szegény iparos egy kis pénzt, ha készítményét a vásárra nem viheti?

Hol? Hát a kereskedőtől. — Feltéve, hogy a nép, mely eddig szükségletét a vásáron szerezte be, azt többé ott felelni nem fogja, a falusi kereskedő pedig az által, hogy ezen szükségleteket üzleti raktárába beszerzi, a népet arra szoktatja, hogy ezentúl azt nála kaphatja meg, nagyon természetes, nem epekedik a vásár után.

Eltekintve attól, hogy a vásározó iparosok mennyi fuvart fizetnek, s hány munka-nappal károsodnak, most figyelembe kell vennünk még népünk szokását is.

Ha Péter gazda, Pál fiának uj szűrt akar venni, az anyjuknak meg a Pali gyereknek okvetlen el kell menniök a vásárra. — A gazdának azért, hogy kiválaszsza és a fiúra felpróbálja, az asszonynak azért, hogy a választást helybe-hagyja és fizessen, a fiúnak azért,

hogy legyen kire felpróbálják. Ez még nem elég, a kis Bandinak is ott kell hagyni az oskolát, hogy legyen valaki, ki e fontos cselekmény lefolyása alatt a lovaknál maradjon.

Vegye figyelembe bárki, hogy tudva azt, miszerint vásárjaink nagyrésze hétköznapra esik, mennyi munkanap vesz a mi népünknél kárba, mely kedvezőbb körülmények között hasznosan alkalmaztathatnék.

Van továbbá a vásározásnak egy oly bűne, mely meg nem bo- csájtható, s ez, hogy buján termi a vásározó tolvajokat és zsebmetszőket és a különben szorgalmas és munkás népnek alkalmat ad a tol- vajlásra, s a hol egyszer már annyira elharapódzott, mint nálunk, ott csak a vásárok megszüntetése által irtható ki. Példákat hozok fel: A poroszlói vásárra egy pár száz férfi, asszony és gyerek megy egy garas nélkül, s megrakodva tér haza. Az egri vásárokat még erdélyi bicskások is megkeresik.

Ha pedig jövőben a falusi ember azt, a mire szüksége vaD, vasárnap otthon megveheti, meg van mentve az iparos fuvarköltsége, és eddig vesztett munkaideje, valamint meg van mentve a vevők elpazarolt napszáma, s meg van mentve egy nép-osztály azon eszköztől, mely neki a roszra alkalmat nyújt.

A ki ezek felett gondolkozik, bizonynyal velünk együtt óhajtani fogja, hogy a falud vásározás megszüntettessék.

Végre átalában iparosaink érdekében felhívjuk országgyűlésünk képviselőit, szíveskedjenek ezen, nemcsak városunk, de az ország nagy részében lakó kézmüiparos osztály érdekeit sértő veszélyes vásározást a törvényhozó testület által hozandó törvénynyel eltöröltetni. Lörinczfy János.

Városi ügyek.

Egerváros képviselőtestületének 5 szakosztályra lett felosztása, azok elnökei s tagjainak névsora:

1- ső szakosztály, melynek teendője a város közigazgatási ügyeinek rendezése, elnöke Tavasy Antal, tagjai : Bartakovics Béla, Szá- vics Pál, Steinhauser István, Lieb Károly, Gröber Ferenc, Fülöp József, Mosócy János, Galambos Lipót, Alexy Mihály, Saffner János, Preszler Sámuel, Stephanovszky Sándor, Klein Jakab, Steinfeld Herman, Bohács János, Gebhardt Sándor, Náthán Salamon, Polácsek Herman, Hanák Sándor, Kohn Soma, Kánitz Lipót, Reine Ferenc, Hibay György, Schvarc Herman, Burián János, Kohn Illés, Szokolay Lajos, Szederkényi Nándor, Zalár József, Baranyay Sándor, Briger Mór, Bernekker Ferenc, Braun József, Bucher József, Derszib Rudolf, Greiner Arnold, ifj. Gröber Ferenc, Godál Albert, Lenkey Károly, Matékovics Mór, Nagy Pál, Pájer János, Polerecky Gyula, Puskás Lajos, Ruzsin Bódog, Svarc Adolf, Sziber Gyógy.

2- ik szakosztály, melynek teendője a városi rendőri és közegészségi ügyek rendezése ; nem különben az építészetre felügyelet, elnöke Kubik Endre, tagjai: Fekete Károly, Babies István, Végh József, Brünauer Dávid, Krammer Károly. Dobrányi Ignác, Fischer Dávid, Matzke Ignác, Beökönyi Viktor, Ürményi Antal, Lipkos József, Franc Alajos, Grünbaum József, Békefy Lipót, Bökk János, Gáhy József, Gáspárdy Gyula, Rusbacky Ignác, Burik István, Hubert János, Schönberger Soma, Horváth József, id. Miticky János, Ruzsin Manó, Gröber Sándor, Bürger József, Kőnig Endre, Balog János, Dvorak János, Eisely Antal, Gömöri Márton, Hamza Mihály, Juhász Nagy János, Kajdácsy Károly, Kucora Ferenc, Majoros Sándor, Mátyásy István, Panácsek Ferenc, Papp Ignác, Pászti Gábor, Petravich Ferenc, Pirk János.

3- ik szakosztály, melynek teendője a mezei rendőri ügyek rendezése, elnöke Stand Ferenc, tagjai: Pánthy Endre, Joó János, Bodnár Ferenc, Tarnay János, Domokos Ferenc, Szabó József, Volf Károly, Musenic Ferenc, Bajzáth József, Tolvay János, Farkas Ferenc, Volf János,Brayer József, Félév Márton, Ribár József, Mózer Antal, Lukács Ödön, Szaic Antal, Simkovics Imre, Rendek József, Baranyai János, Csernei János, Csószó Imre, Devera János, Demet- o vies Sándor, Fridvalszky Adám, Hengli Mihály, Kovács János, Misic Károly, ör. Morvay Károly, Miké Pál, Neiman Márton, ör. Ruzsin Ferenc, Szombathelyi György, Tóth János, Bendász József, Bodnár János, Bodnár József, Jobbágyi István, Kormos András, Stészel Ferenc, Vancsay Ferenc, ifj. Nagy Bernât.

4- ik szakosztály, melynek teendője a városi legelők rendezése, elnöke Mészáros István, tagjai: Keller Lajos, Nékám Endre, Potacek Ferenc, Ohács György, Ujlaky Antal, Skopec János, Panakoszta Sándor, Hajnal Bernât, Szalay Miklós, Goth Tóbiás, Balogh János, Grónay György, Török Sándor, Javornyik Ign ic, Kapácsy Dezső, Balázs Ignác, ör. Barna István, Biró Beniámin, Csőké Gáspár, Csuto- rás Antal, Gál Márton, Nagy Bernât, Kelemen Antal, Müller József, Besznyák István, id. Kelemen Ignác, Mezei János, Szeredi Péter,