Eger - hetilap, 1872

1872-09-05 / 36. szám

282

párt-küzdelemmé fajult. A praepotenskedni akarók erőszakoskodása folytán a harc mind élesebbé, mind elkeseredettebbé vált. A bujtoga- tók, a felzaklatott elfogultság felhasználásával, s egyéb nemtelen eszközökkel mindent elkövettek, hogy erőteljes elemek, tekintélyek, melyek ez egylet-életünknek annyi fényt és jót eszközöltek,— mert garázdálkodásaiknak útjában állottak, — minden befolyástól, az egylet ügyeiben eddigelé annyi erély- és sükerrel folytatott minden beavatkozástól teljesen elzárassanak.

Tartózkodni akarunk a recriminatióktól, s azért nem is ecseteljük a végletekig vitt eme szomorú harc azon episodjait, melyek társaséletünkben örök szennyfoltot hagytak hátra, s melyek még úgy is élénk emlékezetben vannak. Csak az eredményt mondjuk el.

A harc gyűlölködést szült, hosszú időre megmételyezte társas életünket, s a szakadást elkerülhetlenné tette. Casinónk megoszlott ; egy újabb casinó alakult, mindkettő pártjelleget öltött magára, shogy a müveletlenség is megbélyegezze, mindkettőnek gúnynevet adott, így lön Egerben két casinó: a „csalhatatlan1* — az uj ; s a „mezitlá- ba"s“, — az ó. Holott, ha müveit társas életünk tényezőit nálunk számba veszszük, könnvii belátnunk, hogy itt egy casinó is nagyon elégséges, sőt épen társadalmi szempontból csakis egy casinónak van értelme, célja és sükeres jövője. A különváitság néhány évi tartama eléggé igazolja állításunkat. Mert nem az a célja egy casinónak, hogy anyagi erőinkhez képest egy bizonyos egyleti helyiséget állítsunk, azt a szükségesekkel ellássuk, s fentartsuk, hanem hogy ott összejöjjünk, s napi fáradalmaink után nemes szórakozást és üdülést találjunk az együtt való érintkezésben, müveit társalgásban, kikre nézve a sors úgy rendelte, hogy hivatásunk szerint a társas élet munkaterén is együtt, egy városban éljünk, érintkezzünk, s közös erővel működjünk a haza, városunk és minmagunk javára és érdekében. Hol a casinónak nincs meg e legtöbb, ez egyedüli kelléke, hol a politikai érdekek , vagy nézetek különbözősége , a társadalmi életben is ellenségeskedést szülve, a müveit embereket mint casinó- tagokat is különválva, pártokra oszolva tartja, ott hiába való akár a gazdag berendezés, akár a fényes helyiség, vagy a tagok szép száma; ott nincs igazi társas élet, s az egylet holt marad. Innét van, hogy mindkét casinónk, — bár anyagi tekintetben talán eléggé biztos alapon áll, — társadalmi tekintetben, a múlthoz képest, csak lézeng, pang, mondhatnók : sinlődik.

Lehetetlen, hogy igazi müveit ember, ki e viszonyokat alapjok- ban ismeri, azokat objectiv szempontból tekinti, s elég sejtelemmel bir azokból a jövőre is következtetni,— lelke mélyében el ne szomorodjék, s be ne lássa, hogy e ferde viszonyokon minden áron segíteni kell, ha társaséletünk s ezáltal közművelődésünk igazi felvirágzását

komolyan akarjuk. Hogyan segitsünk ? az a kérdések kérdése, melynek kulcsát a jövő fogja kezünkbe szolgáltatni. Annyi bizonyos, hogy a feladat nem leend könnyű, s ki annak kivitelére sükerrel vállalkozik, megérdemli, hogy neve évkönyveinkben megörökittessék. Ennek legelső követelménye kétségkívül az, hogy a polgár legyen a zöld asztalnál, vagy egyebütt, annak helyén és idején jobb-, baloldali, vagy szélső, szóval olyan párti, minőnek lennie meggyőződése parancsolja ; de mikor a kaszinóba megy, hagyja othon pártállását, politikai elveit, s oda úgy lépjen be, mint müveit ember, ki polgártársai körében társalogni, kellemesen szórakozni akar, nem pedig versengeni.

Nagyobb, például fővárosokban, hol az intelligens osztályok tagjainak száma ezrekre megy, több casinó felállítása társadalmi szükség; kisebb városokban azonban, hol a müveit osztályok számára egy casinó is bőven elegendő, több ily egylet alakítása a müveit társas- életi szellemet elöli ; a polgári osztályok közt kifejti a separatismust, hol nem voltak, s még jobban szitja ott, hol ily abnormis törekvések fönállanak ; ezekből ferde társadalmi kinövéseket szül, melyek a művelődésnek és ezzel karöltve az ipar , kereskedelem, és tudományosság fejlődésének legnagyobb akadályai. Szükséges-e ezt bővebben bizonyítgatnunk?

Városi ügyek.

1872. évi szeptember 1-én Eger városa részéről tartott képviselői ülésben a következő ügyek tárgyaltattak ;

A f. évi augusztus 11-iki ülés jegyzőkönyvének észrevétel nélküli hitelesítése után, miként Pánthy Endre az általa a vásártér alsó sarkán célba vett építkezésről a f. évi 2410 sz. határozat folytán lemondván, e szerint ez ügyben megbízott küldöttség teendője is megszűntnek tekintendő. Tudomásul vétetett.

Fólolvastatott a n. m. belügyminiszternek f. évi 14,429 számú s Hevesmegye alispáni hivatala utján megküldött leirata az 1871. XVIII-ik teikk 23-ik §-a értelmében Eger várost illető s ugyanazon törvény 24-ik §-a szervezett városi árvaszék szabályrendeletének módosítása tárgyában. Tárgyalás és véleményadás végett a jogi szakosztálynak kiadatik.

Fölolvastatott a f. évi 1252. számú végzéssel megbízott küldöttség jelentése, mely mellett az egri mészárosok ügyében hozott 9463 számú miniszteri leirat megvalósithatását kérelmező folyamodványt bemutatják. A bemutatott kérvény felolvastatván, általában helyben hagyatott, s egyúttal t. Hevesmegye bizottsága felkéretni határozta- tott, hogy ez ügyet a n. m. belügyminisztériumhoz pártolólag mielőbb-4 T A II C A.

Egervár hős védelme 1552-ben.

(Történeti rajz.)

Mii esz Bélától.

(Folytatás.)

III.

Az ostrom.

1552. szept. ll-én megkezdetett az ostrom. Vasárnap lévén, a lakosok épen istenitiszteletre voltak összegyűlve a templomban, midőn Ali basa az Egyed hegyéről, három köfaltörö ágyúból, fél mázsás golyókkal lövetni kezdte a várat. A várbeliek ezt semmibe sem vették, sőt oly bátorságot mutattak, hogy a kapukat be sem zárták s az ágyúszó alatt mentek csapatonként az Eger vizéhez s vizet hordtak a várba. Harmadnapra ezután Achmed basa éjnek idején a Király sz ék e mellett sáncokat ásatott, ostromhajókat készíttetett s a templom egyik tornyát kezdte töretni. Dobó a tornyokból 4 ágyúval felelt, több török tüzér lelövetett s az ágyukat haszonvehetetlenekké tette, de Achmed a veszteséget azonnal kipótoltatá. Szept. 19-én a külváros le volt égetve, a lakosok a várba húzódtak. Innen most a török 3 nagy és 11 kisebb ágyúval lövette a prépostsági épület mellől a vár falait két nap folyvást. Minthogy ez oldalon leggyengébb volt a vár fala, igen sok kár esett mind emberben, mind a közeli istállókban levő barmokban. Dobó most hirtelen védsáncokat húzatott, földet hányatott az istállók megmentésére. De a török most a templom mögé halmozott gabonát, szalmát és szénát lövette, hogy azokat felgyújtván, embereket és barmokat éhségre juttasson. Dobó ezeket nedves ökör-bőrökkel, ponyvákkal s gyapjuzsákokkal oltalmazta s a várba hozott munkásokkal szüntelen locsoitatta.

Arszlán bég is megkezdte a tüzelést a Mária templománál felállított ágyúiból s a vár lőréseit lövette. Itt több jeles vitéz elhalt, köztök a derék Nagy Antal, kinek helyébe legott Oroszi Gábort állította Dobó hadnagyul. Az őrség most felgerjedt és engedelmet kért a kirohanásra. Dobó és Mecskey ezt megadták, mire Pető, Zoltay, Figedi, Bay Ferenc és Ormándy János épen déli 12 órakor megrohanták Arszlánt ; rövid idő alatt az örök leölve, az ágyukerekek összetörve, az ágyúk beszegezve valának. A derék kirohanók a jancsároktól és néhány lovas csapattól környezetten verekedve vonultak vissza. Horváth Mihály alól kilőtték ekkor lovát, Budaházi István pedig jobb vállán kapott sebet. De Arszlán ez ágyutelepe meg volt semmisítve.

A vár éjszaki oldala már meglehetősen megrongáltatott s a falakon több rés támadt. Dobó üres kasokat és hordókat töltetett meg gyeppel és földdel, melyekkel a réseket befoldatta, vagy gerendákat veretett le s azok közeit földdel tömette meg; igy a kárt igyekezett mindig helyreütni, éjjel pótolván a nappali rombolást. Egy ily ágyúzás között Nagy Balázs lelövetett. Szept. 29 én már a püspöki palota előtti falakon is széles rés támadt. A vizsga török látta ezt s fel akarta használni. Éj idején 28 csoport jancsár közelebb nyomult a várhoz s elrejtezett a sáncokba s a leégett házak romjai közé. Korán reggel iszonyú „Allah !“, kiáltással megrohanták a várőrséget, de az ébren volt, készen és illően fogadta a rohanókat, Dobó katonái puskákkal, tüzes nyilakkal harcoltak, a konyha-bástya pedig ugyancsak ontotta a haláltosztó golyókat. E védelemben Gyulai György és Bolyki Tamás elestek, kinek nevéről a konyha ezentúl Bolyki-bástyának neveztetett. A visszanyomott jancsárok most e toronynak esnek. Rémi tő viadal fejlődik ki, nem akar egyik sem hátrálni, mindkét részről felesen hullnak a vitézek. Most a régi kapura rohannak a törökök s