Eger - hetilap, 1872

1872-08-15 / 33. szám

259

zött kezet szőrit az „ügyes“ pártemberrel, hálás köszönetét, elismerést Bzavaz a pártnak tett nagy szolgálatért ; sőt nyilvános ovátiótól sem tartózkodik az ilyen „bene meritus“ iránti elismerésében.

Schon da gewesen !

De ne nagyon csóválja a fejét a t. balpárti szives olvasó, mert hogy egyebekről m o s t ne szóljunk — bizony mindjárt rá mutatunk a tisza-nánai választó kerületre, ahol a választás elhalasztatott, uj ösz- szeirás rendeltetett, és az uj összeírás meg a három hét előtti úgy hasonlítanak egymáshoz, mintha két külön kerület összeírása lenne, lévén ellene nem kevesebb, mint 500 reelamátió beadva.

Ezen eset maga legyen elég arra, hogy a t. balpárti olvasó csendesen viselje magát 8 higyje meg nekünk, hogy a törvénytisztelet szép dolog; hanem azt hiába keresi nemes Hevesmegye uralkodó pártjánál a szélbalok erős táborában Egerben.

Városi ügyek.

Eger város képviseletének f. hó 11-én tartott ülése, tárgyainak sajátszerü érdekessége, a megvitatás különös módja s élénksége, s végül a hozott határozatok által egyike volt azon szokatlanabbaknak, minők kopott városházunk ódon termének falai között a tanácskozások egyhangú, lassú menetét csak ritkábban zökkentik ki ázsiai kényelmes folyamatukból. Kiválóképen pedig három tárgy az, mi ezúttal annyi különféle elemekből összetákolt képviselő-testületünket foglalkoztató.

Az első Sz. Nándor azon ismeretes indítványának fölvétele volt, mely felhívja a képviselő-testületet, miszerint óvná az egri lakosok szolgalmi jogát az érsek-kertre nézve. Indítványozó szerint ezen kert „Népkert11, s az érsekségnek nem volna jogában azt több órákra akár belépti dij mellett jótékonycélu egyleteknek, akár más zártkörű célokra átengedni, s igy a kertet a töbki néptől elzáratni. Miután indítványozó nem volt jelen, a polgármester indítványa folytán ezen ügy a jogi bizottmánynak kiadatni rendeltetett, mely hivatva leend kideríteni, ha vájjon csakugyan van-e az egrieknek joguk e kerthez.

Gratulálunk ! Ez valóban igen szelíd eljárása az egri képv.-testületnek, mely jogi (?) bizottságához utasítja ama kérdés megoldását : van-e a városnak rendelkezési joga oly birtok felett, melyről még a gyermek is tudja, hogy az érseki magán tulajdon, saz egri népnek sétahelyül csak szívességből van átengedve. Ugyan melyik okos embernek jutott valaha eszébe a ko rcsmát^ vagy kávéházat, mely egy magán birtokos házában nyittatik, közös vagyonnak declarálni azért, mert abba minden ember bemehet? Jutott-e valaha Bécsnek eszébe: „népkert“-nek declaralni s jogot vindicálni a Lichtenstein- vagy Schwarzenberg féle kertekhez, vagy Pestnek az Órczy-kerthéz azért, mert a müveit közönség számára nyitva tartatnak ? En avant commune ! még sokra viheted Egerben.

A második érdekes ügyP. kanonok azon kérelmének tárgyalása volt, melyben a vásártérnek egy dísztelen szögletében levő pincéje fölött egy csinos ház építtetését engedélyezni kéri. Az ez ügyben felhívott küldöttség jelentésében e kérelmet nemcsak teljesitendőnek, de mind szépészeti, mind gazdászati tekintetben melegen ajánlandónak találja; képviselő-testületünk azonban — hihetőleg mert a kérvényező főkáptalani tag és erős jobboldali — a küldöttség véleménye ellenében, jónak látja az ügy mélyebb tanulmányozása végett azt egy újabb bizottságnak kiadni, s igy azt ad graecas calen- das elhalasztani, minek folytán folyamodó ur a megkezdett munkálatot tetemes kárával beszüntetni kénytelen. Nem tudjuk, mit ért itt a t. képviselő testület a mélyebb tanulmányozás alatt, de mert e tárgynál a p i n c e esik mélyebben, s ennek tanulmányozása némelyeket bizonyára felfog világosítani: e körülményt a kérvényező ur figyelmébe ajánljuk.

Nunc venio ad fortissimum. A harmadik tárgyra nézve különösen kérjük t. olvasóink figyelmét.

Az egri izr. hitközség évek előtt temetőjét megnagyobbítván, az átengedett területért a városnak földesúri jog-cimen négy db. aranyat Ígért évenkint fizetni, s ezt a város rendesen be is hajtotta, sőt az utóbbi években ezen hűbéri adót a hitközség fizetni vonakodván, azt biróilag is bevette.

Ezúttal a zsidó hitközség a városi képviselőtestülethez folyamodott, kérvén, hogy ezen'a mai felvilágosodott korszakban szégyenletes, és mind a fizetőkre, mind a követelőkre egyaránt lealázó hűbéri adónemet engedje el.

Ekkor a deák-párti tagok egymásután a kérvény mellett szólaltak fel, s a kor igényeire, a szabadéi vüségre, demokratiára s végre a méltányosságra hivatkozva, ez adónemet eltörlendönek vélik. Véleményüket a leghelyesebb érvekkel támogatják ; felemlítik, hogy az izr. polgárok a földes urnák lerovott váltsági díjhoz ép úgy járultak, mint a többi lakosok, továbbá, hogy a városnak a földesúri jog cimen fizetni tartozott összegek 1854-ben úgy is elengedtettek stb.

Ezen ügy, a legterjedtebb s élesebb vitára adott alkalmat. Elnöklő polgármester a tárgy mibenlétét előadván, azonnal aquit adott a kérdés megtagadására, mit Csiky Sándor bácsi bölcsen felfogván, azon argumentummal kivánta az ügyet ketté vágni, hogy az izraelita polgártársak földet kaptak, ezért Ígértek 4 arany évi fizetést, ergo nem lealázó a további fizetés.

Csiky Sándor urnák igen zokon esett, hogy ellenébe n épen a deákpártiak hangoztatják és tettlegeseik a szabadelvüséget és demokratiát, holott ezeket hazánkban csak a bópárt, Egerben pedig különösen Sándor bácsi szereti magának vindicálni; azért egész fel- fortyant páthosszal kiáltott a jobboldaliak felé: „Ne itt kezdjék a szabadelvüséget hirdetni, hanem abban, hogy polgári házasság s vallásszabadság legyen !“

Brávó Csiky bácsi! Endegje meg ezúttal nekem, mint határozott deákpártinak, pártom nevében kijelenteni, hogy közölünk egyá- talán senkinek sem lesz kifogása ellene, ha Sándor bátyánk polgári házasságot köt ; — ha pedig egyetlen embert tud felmutatni olyat, ki Egerben nem gyakorolja a vallását szabadon, annak odaajándékozzuk Csiky Sándor —programmbeszédét.

Ily körülmények közt a bópárt, teljesen sarokba szorítva, elis- meré ez adónem méltánytalanságát, azonban azt mégis csak egy kis fe 1 tét el mellett kivánta érvényre emelni. Ei s en m an János képviselő ugyanis azt indítványozta, hogy ama méltatlan és lealázó adónem oly feltétellel engedtessék el, hogy az izr. hitközség temetőjét közö snek nyilvánitsa. Ezen indítvány a jelenvolt balpárti többség által elfoggadtatott: Z a 1 á r József és K ö n i g Endre képviselők kivételével, kik ez ügyben a deákpárti képviselőkkel szavaztak, az említett adónem feltétlen elengedése mellett.

Nem tudjuk, mit fog az izr. hitközség e határozatra válaszolni; valószinü azonban, hogy Csiky S. ur óhajtása teljesül, s a 4 drb arany továbbá is be fog folyni a város cassájába. Tény azonban, hogy az egri képv. testület épen azon szabadelvüséget és democratiát csapta tett leg arcul, melyet szájjal oly hangosan emleget, midőn a létező törvényeket ignorálja, s a viszonyok számbavételét mellőzi ; vagy azt hiszi Éisenmann ur, hogy a szabadelvüség az egyén vagy testületek lelki meggyőződésének felforgatásában áll? Szerintünk ellenkezőleg, épen abban, hogy valamint egyesek, úgy társulatok s felekezeteknek lelkiismereti szabadsága, meggyőződése minden irányban biztosíttassák. Mindez nem zárja ki a közös temetkezést ott, hol a községben csak egy temető van, s ezt a törvény is úgy rendeli ; nincs tehát szükségünk Éisenmann ur szabadelvű feltételére ; itt Egerben a hitfelekezeteknek külön temetkezési helyeik vannak és a temetkezési közösségre nézve Éisenmann uron kivül még más facto- rokkal is kellene számolni.

Gyöngyösi dolgok.

(Tűz után. — Nagy kölcsön, kis dolgok. — Bazár, vagy üres vásár. -- Tanügy —

és még egy kis újság.)

A Hiób-posták egyátalán kellemetlenek — és ha mégis valami „kedves11 dolgot az érdekelttel tehetnek, az csak annyiból áll ; hogy lehetőleg rövidek legyenek. Ezt a kedvességet szívesen megteszem a közönségnek, midőn a Gyöngyösön közelebb két Ízben dühöngött és maga után annyi szerencsétlenséget hagyott — tűzről itt épen csak említést teszek. És ezt annál inkább, mert mig egy részről ez úgy nevezett „borzasztón szép11 látvány festői oldalait ugyancsak fölösen paralizálja az ijedelem s dermedt kétségbeesés jajgatása — mikor úgyszólván : az eleven testen, mert az emberek életén, és léteién dúl a kinzó pusztítás — más részről a város polgármesterének e lapokban is közölt felszólalása „A szerencsétlenség és emberbaráti érzelem nevében11 a közvetlenség annyi megkapó és fájdalmas érzésével van irva — hogy a könyörülni szokott emberek szivéhez fölösleges volna többet mondanom.

Arról kell inkább gondolkodnunk, hogy hasonló szerencsétlenségek lehetőleg elhárittassanak, vagy következményeikben hova inkább korlátoltassanak.

Ez fölötte nagy kérdés Gyöngyös városára nézve. Ilyen nyomorult építkezés nincs talán több Európában. A volt földesuraknak épen nem válik dicsőségökre e karrikatúrája a volt fundusok elosztásának. És a mit nem vélne sokszor az ember, ily csekélynek, majdnem, sok tekintetben csak — szépészeti hibának látszó — eljárás következményeiben még századok után is átkot kiálthat. E szűk, majd kijárás nélküli zsák-utcák és közök — e talpalatnyi, deszkakerítéssel befogott udvarok látása igen kevés képzelet mellett — mindannyiszor elszoritja a szivet, ha egy eshető szerencsétlenségre gondolunk. • .

Ezúttal három ember-élet esett áldozatul. Sok, felette sok ! de csoda, isteni csoda csak ! . . hogy nem több.