Eger - hetilap, 1872
1872-08-01 / 31. szám
245 a népet, mely folytonosan az anyagiakkal küzd, odavezetni, hogy az iskoláztatás hasznát és előnyét beismerje: mégis megnyugtató, mert a legszorgosabb dologidő kivételével az iskola-látogatás jónak mondható, s az előbbi éveket tekintve, ebben is nagy haladás történt. A tanítás helyes- vagy helytelenségéről legbiztosabban oly vizsgán győződhetünk meg, hol nem tisztán a tanító kérdezi tanoncait, hanem más, ki előtt úgy a tanoncok tehetsége és tett haladása ismeretlen, mint megfordítva a kérdező eljárási modora a tanoncok előtt, s nézetem szerint az oly vizsga, hol csak az illető tanító a kérdező, hasonlít egy bolthoz, melyben az ügyes kereskedő a rósz kelmét is drága pénzért, mig a fogásokat nem tudó a legjobbat olcsóért sem tudja eladni. A róm. kath. felekezeti iskolák vizsgái igen érdekesek voltak, a mennyiben a tanoncok nemcsak az iskolaszéki elnökök és küldöttek által kérdeztettek, hanem különösen dr. montedegói Albert Ferenc, hevesmegyei kir. tanfelügyelő ur által is, ki minden vizsgán kifogyhatatlan volt tapintatos és szakavatott kérdéseiből. Ily körülmények között az érdeklettek a tanoncok haladását biztosan Ítélhetik meg, mely haladás nemcsak jónak, hanem a legtöbb iskolában fényesnek és minden kívánalmat kielégítőnek mondható. Különösen feltűnt az érdekletteknek, hogy a tanoncok minden iskolában tudnak gondolkozni, mi szerintem minden iskola legfőbb kívánalma, s ép különösen ezért érdemelnek a tanító urak dicséretet, kik nem iparkodtak felhasználni azon könnyű, és még napjainkban is sokaknak tetsző rendszert, melyhez a tanító részéről semmi alapos tudomány sem kívántatik, hogy tanoncaik a feltett kérdésekre egész dictiókat nem mondtak. Az iskolaszéki elnökség és dr. Albert Ferenc tanfelügyelő ur, ki is nyilatkoztatták tökéletes megelégedéseket, mi minden jelenlevő arcáról leolvasható volt ; sa tanító uraknak, kik kitartó szorgalmuk és alapos szakismereteik következtében ily fényes eredményt eszközöltek, forró köszönetét mondtak. Fogadják szorgalmas tanitóink a haza, egyház és emberiség nevében forró köszönetem, mint melyek felvirágzását és jólétét tehetségük szerint előmozdítani segítik s azon óhajom, hogy ernyedetlen szorgalmuk jutalmául anyagi helyzetük is fokonként javíttatni fog. A nyolc külvárosi iskolába járó szorgalmas, jótanuló és példás magavi- seletü gyermekek jutalmazására ngs Zsendovics József kanonok és iskolaszóki egyházi elnök ur 16 db. ezüst 1 frtost és több érmet, olvasót és szent képet bocsátott az iskolaszék rendelkezésére, melyek az iskolaszék nevében kiosztattak ; ezenkívül a sánci és vereskút- utcai tanodákban, hol az illető tanítónők a leánygyermekeket a női kézimunkákban és varrásban is oktatták, s munkáikból kiállítást rendeztek, a vizsgálaton jelenvolt egyházi elnök ur az e munkákban legszorgalmasabb növendéket egy ezüst forintossal jutalmazta. Egy jelenvolt. A „Gyöngyösinek. A Gyöngyösön megjelenő „Gyöngyös<1 hetilap, „Eger 28-ik száma4' feliratú cikkében, lapunk idézett számának egyik közleményére hosszasabban reflectálván, közelebbről, a többek közt, azt mondja, hogy: az „Eger41 clericalis lap, minden megyei lelkész obiigát előfizetője, s az érsek és káptalan cassája is támogatja.44 Midőn a t. olvasó-közönséget lapunk irányának és szellemének higgadt megbirálására ezennel fölkérjük, melynek soraiból még a „Gyöngyösiéhez hasonló elfogultság s rósz akarat sem volna képes ama különhen tisztességes jellemet kierőszakolni, melyet a nagy hangú, de üresfejü népámító demagógok oly kicsinylő gunynyal szoktak „clericalis41 címmel bélyegezni, fölhívjuk a jámbor „Gyöngyös11 szerkesztőjét, mutassa ki, minő alapos adatokra építi fónebbi hebehurgya állítását, különben az nem egyéb együgyü szátyárságnál, olyasféle, melyről a közmondás azt tartja, hogy „nem hallatszik mennyországba.41 Egyébként a szegény „Gyöngyös11 szerkesztője, ha annyi ismerettel bírna kettős megyénk lapirodalmi mozgalmai körül, mint amennyivel bírnia journalistai állásánál fogva szükségkép kellene, de nem bir: tudhatná, hogy az egri egyházmegyének rendes „cleri- kális11 lapja, „Egyházmegyei heti közlönybe van, s igy a „Gyöngyös11 szerkesztőjén kívül, minden józan ember belátja, hogy az egri egyházmegyének sem szüksége, sem kedve nincs arra, hogy e közlönye mellett még egy másikat is fentartson. Ebből folyólag már azt sem nehéz belátni okos embernek : mennyi hitelt érdemel a „Gyöngyös11 azon állítása, hogy az „Eger41-t az érsek és káptalan cassája támogatja, s az egri megyei lelkészek „ob lig át" előfizetői. No de figyelmet kérünk! Azon meggyőződésben élünk, hogy minden becsületes jour na lista hiteles adatokra alapítja azt, amit positive állít, különben egy rangban ál! a piaci kofával. Ha tehát a „Gyöngyös11 szerkesztője fönebbi állításait hiteles adatokkal, vagy csak b e- győző érvekkel is ki tudja mutatni, ezennel nyilvánosan kötelezzük magunkat, hogy mindazon subventionalis összeget, melyet a „Gyöngyös11 hiteles beigazolása szerint az „Eger11 az egri érseki, káptalani, vagy bármi néven nevezendő cassából húz, a gyöngyösi tüzkárosultak javára felajánljuk, s ugyané célra száz forintot tüzünk ki fogadásul a „Gyöngyös11 szerkesztőjének s z áz fo ri n tj a ellenében, ha egri megyei pap-előfizetőink aránylag igen csekély contingensóböl egyetlen egyet tud fogni, kiről kimutatja, hogy az „Egernek41 obiigát előfizetője; ellenkező esetben a „Gyöngyös11 szerkesztője tartozván a mondott célra a 100 frtot megfizetni ! Nos t. Föld vár y ur! ime, mily könnyű módot ajánlunk kegyednek, hogy a szerencsétlen gyöngyösiek számára egy nem épen megvetendő összeget szerezzen. De a „Gyöngyös,11 fönidézett cikkében, még szebbeket is mond. Azt állítja t. i. egy helyütt, hogy „a z érseki cassával rendelkező (!?) egri nyomda érsekünkö exjának terhére van !“— 0,ó ! Aki az egri lyc. nyomdát újabban látta, igen jól tudja, hogy annak 22 tagból álló személyzete, nagyszerű könyv- s papirraktára, egy li- thographiája, három kézi- és két g y ors s aj tój a van, melyek egyikét legközelebb a nyomda, megbízásainak tulhalmozott- sága miatt, saját, hál’ Istennek, elég bő erszényéből, volt kényszerülve berendezni ; már pedig igen kevés ész kell annak belátására, hogy oly nyomda-üzletet, mely cassánknak terhére van, nem szoktunk annyi heverő emberrel, sem pedig ezrekbe kerülő uj gépekkel ellátni. No de nem csuda; Föld ár y úr akkor sem igen vett sok tudomást az egri lyceum helyiségei- s intézeteiről, mikor benne járta iskoláit, (ha járta ?), hát most hogyan venne ? s igy fönebbi állítása, ha nem könnyelmű meggondolatlanság, úgy vagy obscurus tudatlanság, vagy roszakaratu elfogultság szüleménye. Tertium non datur. Még egy pár szót. Midőn a „Gy ö n g y ö s“ megindult, mi őszinte örömmel üdvözöltük azt, mert általa megyénk közönségének lapirodalmunk iránti érdeklődését, s ezzel kapcsoiatban műveltségi emelkedésének egyik örvendetes jelét véltük fölismerhetni. Örültünk saját érdekünkben is, mert tapasztalásból tudjuk, hogy ott, hol a helyi s megyei viszonyok megvitatása körül két lap válthat eszmecserét, ez által mindkettőnek élénkül tartalma, s ezzel együtt fokozódik irántok az olvasóközönség érdeklődése s pártolása Í3. A versenytől pedig egy cseppet sem féltünk. Alios nos iám vidimus ventos. Állítottak már egyszer mi ellenünk egy oly hatalmas lepedő-lapot is a „Má trá“-ban, melynek egyetlen számávali s „betakarhatták volna Gyöngyös valamennyi lámpáját,11 de amelyről mégis őszintén be kell vallanunk, hogy több észszel és erővel volt szerkesztve, mint idétlen fattyúhajtása: a „Gyöngy ö s.11 S ime, mi hál’ istennek még most is jó erőben élünk, mig a „Mátra,41 e csecsemő korában sorvadásban elhunyt óriáskölyök, rég elszenderült. Requiescat in pice. Tehát — mint mondók — a versenytől nemcsak nem féltünk, sőt őszintén örültünk neki. Jeleztük is a „Gyöngyös11 keletkezését lapunkban, a jövőre tartván fönn tüzetesebb bemutatását, ha majd rendezett s erősbödött tartalmával közelebbről megismerkedendettünk, s egy pár okos szót egymással is váltánk vala. Vártunk tehát, s ne- hogy a „fígulus figulum odit“-tal, vagy pláne „kenyér-irigységgel41 (!?) vádoltassunk, tartózkodtunk saját kedvezőtlen véleményünknek a „Gyöngyös11 ellenében kifejezést adni, vagy pláne regis- trálni az aféle nyilatkozatokat, minőkkel a „Gyöngyöst44 például a1 „Magyarország és a nagyvilág11 az olvasó közönségnek bemutatta, s minőkben a jámbor „Gyöngyös" szerkesztője aligha gyönyörködött. Sajnos, hogy magvas, életbe, társadalomba, megyei viszonyainkba vágó eszmék komoly, higgadt megvitatása helyett a „Gyöngyös41 idézett cikkének piaci támadásai által kénytelen-kelletlen a silány polémiái térre vonszoltattunk, részünkről — ellenében — először, s egyszersmind utószor is, mert jövőben a „Gyöngyösinek ellenünkben intézett minden rakoncátlan támadásait ignorálni fogjuk. Komoly, tárgyilagos ügyekben szívesen szóba állunk vele; de a kofa-veszekedés nem kenyerünk.
