Eger - hetilap, 1872

1872-01-25 / 4. szám

26

mert lehető az is, hogy épen nem ott fog kivántatni orvoslat, hol némelyikünknek már ma előleges aggodalmai vannak.

Melyet a megye birt, egy jog sem veszett el ; meg van az mind az alkotmányos polgárok most sokkal nagyobb számának kezei közt, és illetékesebb helyén: a község-, kerület-, és országgyűlésben nyilvánul.

A volt megyének legszebb és sajátságosabb tulajdonai a családiasság és a közügyek iránti átalános érdekeltség a törvény betűivel átruházhatók nem voltak, nem hagyományozhatok azok, de megszerezhetők.

Összeforrva ugyanis a közös haza szeretetében, a mint a kiváltságos százezerek voltak, legyenek a mai polgárok milliói is, — tőlük függ — egy nagy és boldog családdá egy érdek és testvéri szeretet által vezéreltetve. Tartsák fel és ápolják a közügyek iránti azon érdekeltséget, mely nálunk a veszély idejében az illetőket rögtön az ingó csolnak evezőjéhez szólította, a mi egyedül tette lehetővé : hogy Magyarországon a legválságosabb időkben is a közigazgatás fen nem akadt, a vagyonbiztonság normális volt és a veszélyes elemek uralomra soha nem jöhettek. Ekkor nyugodtan mondhatjuk, hogy a régi megyének „most csak elomlott tetemeitől váltunk el, de fel van időt múló szelleme“ fiaiban ; a kik majd alkotmányos életök boldogabb napjaiban, ha az emlékezet szárnyain a múltba merengnek, mindenütt ott, hol a most bezárt korszak alkotmányos küzdelmeiben „megfáradt embernek hamvára ne- hézkedik a domb,“ nem feledkeznek meg poraira hinteni virágot.

Éljen az uj megyei bizottmány !

E lelkesen fogadott szellemdús, és a valódi szónoklat leghatályosabb erői s bájaitól ragyogó beszéd után Isaák László megyei első alispán szólal fel, s az egész megyei tisztikar nevében az összes

tisztviselők hivatalát a megyebizottmány kezeibe teszi le, azonban a tisztikar a megyebizottmány által, az uj választások megejtéseig, a hivatalok folytatólagos vitelére fölkéretik.

Ezek után a gyűlés az igazoló bizottsági ügyek elintézésére, a közgyűlések idejét meghatározó bizottság, a 100 tagú állandó választmány, a kijelölő bizottság megválasztására stb. tér át. (A gyűlések lefolyásának részletesebb leírását lapunk közelebbi számaiban közlendjük.)

Heves és K.-Szolnok t. e. vármegyék 1871-iki dec. 28-án, előbb Bartakovics Béla örökös főispán, később Kubinyi Rudolf főispán elnöklete alatt tartott évnegyedes bizottmányi üléséből:

(Folytatás és vége.)

Knoblauch Ágoston mérnök, mint az eger füzes-abonyi vasútvonal építésének vezetője, a megye tulajdonát képező makiári kavicsbányának félholdnyi területét a kellő ár-raegtéritéi mellett, a vasútvonal felépítéséig használatba bocsájtatni kéri, mivel a vasút mentében más helyütt kavicsbányát nem tatái.

A füzes-abony-egri vasútvonal kiépítésének előmozdítása a megye érdekében feküdvén, a megyei kavicsbányának, a megyei útépítés érdekeinek megóvása mellett, az építési pénzalap javára leendő lehetöleges értékesítése kívánatos lévén, Isaák László m. első alispán felhatalmaztatik, hogy a makiári kavicsbányából 600 □ ölet közösen megállapítandó és előlegesen fizetendő árban , meghatározandú időre, használatul átengedhet ; miről jegyzőkönyvi kivonaton értesítendő.

A berettyó-szabályozási társulat által, Mező-Túr és Túrkeve-4 T A II € A. f*A földműves.

(Németből.)

A földműves földjén megáll,

És homlokát redökbe vonja;

E földet jól megdolgozám,

S, szemelt magot vetettem abba,

És im, most vad füvet növeszt ; — Az ős ellen művelte ezt.

De jő örvendve kis fia És hoz gok tarka vadvirágot,

Van nála mák, konkoly, búza, Letépte mind, mit nyilni látott,

S kiált: A pompát nézd, ime! Atyám, mit Isten készite.

Mondják . . .

Mondják : a korral nőnek vágyaink ;

Rám nézve váljon áll-e e szabály? Gyermekkoromban vágyaim valának:

Hir, kincs, dicsőség s fényes tudomány.

De nőtt az ifjú, s vágyinak határa Csak egy hű, tiszta szívre terjedett,

Oly szívre, mely tud gyöngéden szeretni;

És ilyet oh tán lelni sem lehet. Jenő.

Az éghajlat befolyása az emberre.

(Folytatása s vége.)

Korunk némely tudósai, nevezetesen az angol Tyndall s a francia Pouchet észleletei szerint a miasmák a légkörben lebegő apró szerves testecskék, élodi növénycsirák, vagy parányállatféleségek (baeteriák), melyek a tüdőbe lehellve, a vért megrontják. Ezt látszik igazolni ama körülmény is, hogy eme kóranyagok főleg a melegebb vidékek posványái fölött fejlődnek ki, melyekben nagyobb tömegű

szerves anyagok rothadnak. Ilyenek nevezetesen forró Amerika terjedelmes posványái, melyek fölött a buján sűrű tenyészetben meg szorult, büzhödt léget a szelek nem tisztogathatják; Afrikában a Nílus torkolatának mocsaras környéke, honnét — állítólag — gyakran félelmes járványok terjednek szét. Éurópában leginkább a déli partvidékek fölött terjeszkedik el a kóranyagos lég, az úgynevezett M a- lari a. Kiváltkép elhirhedettek e tekintetben a toskanai, és lombardiai Maremmák, továbbá a pontini mocsárlapályok Nápoly és Róma között. Rómában magában, kivált az alsóbb fekvésű városrészekben szintén uralkodik az ártalmas lég.

Úgy látszik azonban, hogy a miasmák csupán a lég alsóbb rétegeiben vannak elterjedve, miután pl. Olaszországban nyáron át, midőn a Malaria veszélyes jelleme leginkább kifejtik, a tehetősebbek hegyi villáikba szoktak menekülni. Sajátszerü, hogy e kóros lég, mely az idegeneket ép úgy megtámadja, mint a benszülötteket, a szerecse- neknek — mint mondják — egyátalán nem árt (?)

Némely vidékeken a tavak és folyók kiáradásakor szoktak járványos betegségek eléfordulni, mint pl. Hollandban és Egyiptomban. Másutt a sivár homokos talajon fejlenek elő kóros anyagok, mint pl. Mexikóban, melynek kopár fövenyes térségein a sárga láz pusztít. Számos hegységek szűk és mély völgyeiben, hová a nap rö- uid időre s fukar módra osztja jótékony sugarait, hol tehát a lég csaknem örökké homályos, nedves és borongó, a lakosok rendszerint görvélykórban, s nem ritkán hülyekórban, (Cretinismus) szenvednek. Különösen a görvélykór egyike az elterjedettebb bajoknak, mely nemcsak a hegyvidékekben, de sok helyütt az alföldeken is uralkodik. Azt hiszik, hogy ez inkább kellemetlen, mint veszélyes bajt az ivóvizek kóros tartalma okozza.

A rettenetes dögvész (pestis) föfészkének Egyiptomot tartják. Innét kelet felé, Arábián keresztül, többnyire a perzsa öbölig s a kas- pi tengerig szokott elterjedni. Európát is többször megkereste már, s kivált Constantinápoly vidékén gyakran dühöngött. Mióta azonban tovaterjedésének meggátlására vesztegintézetek állapíttattak, s szigorú intézkedések tétettek, főleg 1841-töl fogva, nem igen mutatkozott. Amerikáig még soha sem jutott el.

Hazánk éghajlata egészben véve egészségesnek, sőt némely évszakokban kellemesnek mondható. Aggasztóbb járványos betegségek nagyobb területenkint csak igen ritkán jelennek fel, kisebb járványkórok azonban hely- s idönkint nem hiányoznak: ilyen például az Alföld posványosabb vidékein az úgynevezett mocsár-láz, mely azonban a Tisza szabályozása óta szünőfélben van. Szórványosan görvélykóros helyeket is találni.