Eger - hetilap, 1872

1872-07-25 / 30. szám

235

Ez magyarul van mondva, — még pedig az ország minden polgárára egyaránt. Vagy talán az iparos nehezebben lehet választó — és igy választható ? Épen nem.

Mig az 1848-Jdiki törvények földbirtokos, illetőleg volt jobbágyaktól egy negyed telek földet, vagy megfelelő birtokot követelnek, s mig a szellemi tőkét semmibe sem veszik, kívánván a 100 ezüst forint évi állandó és biztos jövedelmet csupán birtok vagy tőkéből ; — addig az iparos szavazati joggal bir, mihelyt kimutatja, hogy folytonosan legalább egy segéddel dolgozik ; ami a legújabban agyonbeszélt törvényjavaslat szerint is adóra redukálva annyit tesz, hogy 6 fr. jövedelmi adót fizet.

Világos ezek szerint, hogy a szavazati jogra nézve az iparosnak, úgy a földbirtokos mintáz éríelmi, vagy fejmunkás felett privilégiuma van ; mert emez az 1848. törvények szerint, bármennyit képes is feje után keresetű! felmutatni — miután a jövedelem vagyon, vagy tőkéből kívántatik, — ez alapon szavazó nem lehet.

Ezek, — hizelgek magamnak — nagyon világosan vannak elmondva, de azt is remélem, épen nem mutatják, mintha én az iparosnak a képviselőség ambiálását rósz néven venném. Épen nem. Csak ne igyekezzék erre kaszt-szellemből, — hanem csak azon qualifícátiók utján, melyek szerint más polgárok is ez állásra s illetőleg bizalomra méltatva vannak.

Ez nem egyéb, mint a tudományos műveltség, a tiszta polgári jellem és a polgártársak, mint választók, bizalmának kiérdemlése.

Persze,hogy ez kissé hosszú út; skétségtelen, hogy más osztálybeliek, mint például a volt földesúri, nem különben a mostani ügyvédi, s ugyancsak a volt táblabirói osztályiak közöl mind e, legalább együtt összesített tulajdon nélkül sokan elnyerik amaz alkotmányos országban legmagasabb megtiszteltetést, a képviselői széket —• de ez most is elég baj, a melyet nem hogy szaporítani, hanem a szabadelvű, okszerű, s előremenő eszmék honosulásával — épen kiirtani kell.

Ha eddig vannak, vagy voltak a képviselöházban tagok, kik az oda megkivántató tudomány, műveltség, egyátalán törvényhozói qua- lificátióval nem bírnak, vagy nem bírtak, és ezek a nemesi, az egykor privilegizált osztályból kerültek oda : — ebből épen nem az követkeEzután következnek a tanuk vallomásai.

Első tanú Bata György 40 éves, vallja, hogy azö leányát egykor éjjel elvitte, s a combján rutul megszorította, mitől sókáig kék foltot volt kénytelen hordozni, mit a jelenlevő 13 éves leány is bizonyított.

Második tanú Tóth András felesége, 24-éves, vallja : hogy „midőn volt volna betegségben, két boszorkányok reája mentek, s minekután- na az világ előtte elaludt, egy Katóné képében való boszorkány neki azt mondotta : kutya, tagadd meg az Istent, mert majd gonoszul lessz dolgod, megölöm az leányodé

Harmadik tanú, Imre János, 40 éves, vallja, hogy midőn keresz- teltetett, bement hozzája Katóné, és a gyermeket felvevén kérdezé, nagy-e már a gyermek? melly időtől fogva a gyermek nyomorék. — A tanú hitvese szinte ezt vallotta.

Negyedik tanú, Körösi Anna, 30 éves, azt vallotta, hogy egykor a malomban őrölni lévén az urával az Katóné is ott volt, s kérte, hogy nekie is őrölne egy keveset, de mivel nem tette, a lovakon oly nehezen őrlött, hogy azok a karfát rágták, a köteleket elszaggatták, a karfákat átugrották, a földre feküdtek, mintha megdöglöttek volna; — máskor őrölni menvén, Katónénak őrölni Ígérkeztek, ekkor olly könnyen mentek a lovak, hogy a malmot megnehezíteni kellett. — A férje szinte ezt vallotta.

Ötödik tanú, Orbán Mihály, 36 éves, vallja, hogy hallotta, miként Katóné fenyegette Bata Gergely leányát, mondván : megb emlegetsz még ez világon még élsz, — másodszor azt is hallotta, hogy Észtén György halálának órájában azt kiálltotta Katóné: feit — fejt? — megh.

Hatodik tanú, Murányi János, 30 éves, vallotta, hogy egykor egy kutya végett Katónéval összeveszvén, dinnye-éréskor, mintha a földről felemelték s lecsapták volna, mire a jobbkeze leesett, s addig megsem gyógyult, mig Katóné anyja meg nem kenegette.

Hetedik tanú, Borbély János, 24 éves, vallja, hogy, mivel Katónénak egykor kenyeret nem adott, az a borját úgy megtörte, hogy reggelre megdöglött, s őt máskép is fenyegette.

Nyolcadik tanú, Murányi Kata, 26 éves,vallotta, hogy Varga Já- nosnónak Katona Mihályné anyja azt mondta : az a vén asszony örökké kint ül, mint az ördög a fontban, de ollyat gördítek elébe, hogy soha ki nem gázol belőle, valamint hogy erre nem sokára megvakult.

zik, hogy hát miért ne választanánk ilyeneket az iparos osztályból is ; hanem az, hogy ne válaszszunk olyanokat amabból sem.

Hogy pedig az iparos az iparosok különleges érdekét védje az országgyűlésen, arra részint sok képzettség kivántatik, részint pedig felesleges, legalább oly értelemben, mintha azt csak ö tehetné — mert az ipar emelkedése egyaránt érdekében van minden honpolgárnak — legyen az iparos, vagy nem az. De még mindezekkel is nem azt akarjuk mondani, hogy az iparos ne ambiálja a képviselőséget. Miért ne, — ha képességet érez hozzá, és a választók bizalommal vannak iránta. De én most, a választások úgy is a legnagyobb részt befejeztetvén, e sorokkal állandóbb irányt kívánnék a iparosokra nézve megjelölni, mintsem ama kapkodások, melyek választások alkalmával mindenütt felmerülnek — és sok tekintetből a legjobb tanácsot, vagy leghelyesebb nézetet is gyanússá teszik.

Kívánom az iparosok emelkedését anyagi úgy, mint szellemi tekintetben — de ez nem külsőségek, nem mesterséges hálózatok által, hanem csak az iparosok önigyekezetén és kifejlett erején érhető el.

Hogy az iparosok emelkedjenek — föl keli emelniök az ipart. Munka, szorgalom, szakértelem, takarékosság, tanultság, simult modor — ezek azon polgári erények, melyek által a polgárok saját iparukat emelik és kelendővé teszik — tehát anyagi állásukat biztosítják, függetlenségök által a társadalomban tisztelt helyet foglalnak el.

A kitartó munka, több évi fáradság gyümölcsei között azután megjö az idő arra is, hogy tapasztalatilag képzett, a munka által tanult iparos — részint válogatottabb társadalmi téren, részint választékosabb olvasmányok utján — az elméletek és a kifejezés képességének elsajátítása által megadja összes értelmiségének amaz egyesítő, általános vonást, mely őt csakugyan a müveitek sorába helyezi, és az úgynevezett intelligentia minden aspiratióira feljogosítja. így képzelem én magamnak egy müveit iparos fejlődési processusát a társadalomban.

A mi nagy vonásban a politikát illeti, melyhez az iparos osztálynak természetes állásánál fogva — ha azt megértette—simulnia kell, arra nézve következő gondolataim vannak:

Előre kell bocsátanom, hogy én nem félek oly dolgokat is monAzt is vallja, hogy az ö leánya, midőn az aratásbeli fáradsága dijját kérte, azt mondta nekie, ne kérd, mert megsiratod, s ennek utána a leány csecsei megromlottak, s a gyermek-ágyban el is akarták vinni mind gyermekestől Katona Mihály anyja képiben.

Ézek voltak a tanuk vallomásai ; a jegyzőkönyvből ki nem derül, hogy a vádlottaknak lett volna védöjök, hanem tüstént Ítélet hozatott, melynek ez a tartalma:

Miután a hitelesített tanu-vallásokból a három alperesek ellen többrendbeli boszorkányi cselekmények bebizonyittattak, nevezetesen : egy éjszaka nád-kocsin jártak, melybe lovakká változtatott emberek voltak befogva, különösen pedig Nagy Erzsébet elismerte, hogy ö vette le fejőkről a kantárokat, ennélfogva, miután a bűntársak kivallá- sa miatt kinzó-vallatás — tortura — alá vettettek, mások példájára megégettetni rendeltettek — ea propter praeattactos J. J. J. in ali- orum exemplum, postquam de oomplicibus torturatae fuerint, cornbu- rendos decerni. *) — így tehát egy álomkóros leány önvallása, s több együgyü emberek nevetséges állításai folytán három ember lön máglyára Ítélve.

Miután végrehajtási jelentések azon idöben^nem tétettek, kérdezni lehet, váljon végre hajtva lön-e ezen Ítélet?Énazt tartom, hogy igen, mert Fehérmegye levéltárában kutatkozván, úgy láttam, bogy a büntető-perekben a fellebbezés csak József császár kormánya idejében lön egy helytartói Ítélet által elrendelve, — azonban annak halála után a megye a régi szokást ismét visszaállítani akarta, mivel azonban a helytartó-tanács ebben ellenkezett, a megye az 179% évi országgyűlési követjeinek meghagyta, hogy a régi szokás visszaállit- tatását sürgöljékjfő indokul azt hozván fel, hogy a fellebbezés által az Ítélet végrehajtása, s illetőleg a bűn büntetése hosszú időre halasztat- ván, az elrettentő hatása legnagyobb részét elveszti, mi által, mint a tapasztalat tanitja, a bűnök száma szaporittatik, — minélfogva úgy hiszem, hogy a fenyitö törvényszék Ítéletei e megyében is minden fellebbezés nélkül hamar végrehajtattak.

közli Rosti/ Zsigmond.

*) T. Hevesmegye büntető törvényszéki jegyző-könyve 1725—1743.59 -64 lapokon.