Eger - hetilap, 1872
1872-07-04 / 27. szám
211 tébolydái, stb. kápolna és rabdolgoztató intézeti alapokról készített számadási kivonatok megvizsgáltattak s helyeseknek találtattak ; egy úttal felhívja a megyét, hogy a tetemes összegű kamathátralékok behajtása iránt haladék nélkül erélyesen intézkedjék. A miniszteri rendelet Okolicsányi József m. föpénztárnoknak másolatban tudomás végett kiadatni rendeltetik ; egyszersmind pedig meghagyatik nevezett föpénztárnoknak, miszerint a kamathátralék lefizetése iránt a kellő intézkedéseket haladék nélkül tegye meg, szükség esetében a m. főügyész közbenjárását vegye igénybe, miről utóbbi is értesitendö. Nagyvárad város közönsége a birói letéteknek az adóhivatalok- bani elhelyheztetését rendelő miniszteri leirat megváltoztatását célzó, a m. k. igazságügyi miniszterhez intézett beterjesztését pártolás végett megküldé. Tudomásul vétetik. Hontmegye közönsége 72. sz. alatt értesít, hogy a törvényhatóságok 1872 évre igényelt költségvetéseknek, azon összegbeni hely- benhagyatását, mely összegben az felterjesztetett, a képviselöháznál és a m. k. belügyminiszternél kérelmezte, s ezen feliratait pártolni kéri. Tudomásul vétetik. Egypár szó a „szeretet-házakc‘-ról. „A legnagyobb magyar “ névvel megtisztelt Széchényi néhány évtized előtt mondá, hogy „oly kevesen vagyunk, mikép az apagyilkosnak is kész volnék megbocsátani, csak hogy a hóhér bárdja ne fo- gyaszsza fajunkat." A nemzeti önfentartás e rendkívül erősen kifejezett érzésének arra kell bennünket indítania, hogy a szeretet karjaival mentsük meg a nemzet számára s tegyük a nemzeti erőnek erkölcsileg és anyagilag hasznos tényezőivé azokat is, a kiket pályájok már gyermekségükben elhagyott helyzetüknél fogva valószínűleg a börtönökbe vagy épen a vesztőhelyre vezetne. Nincs ország, ahol oly nagy szükség volna munkásokban s megbízható cselédekben, mint nálunk, s egész osztályt képeznek mégis azok, akiknek megszokott életmód- jok, sőt élvezetük a tétlenség, a csavargás. Népesedő nagyobb városaink utcáin hemzsegnek a kéregető gyermekek, akik dologkerülő vagy lelketlen gyámjaiktól az utcára űzetve kolduláson kezdik, las- sankint csirke-fogókká ügyesednek, majd börtönbe kerülvén az ott talált ügyes mesterek által tolvajokká képeztetnek. E mellett a rendetlen s nyomorult életmód mellett az ilyeneknek nagy része korán elhal. Nem volna-e ép oly keresztényi mint hazafias kötelesség ezen elhagyottak ügyét felkarolni? És ha Helvetia három millió lakosa közt leginkább magán egyletek áltai fentartott 80 szegény nevelő intézetben jelenleg is 3017 elhagyatott gyermek neveltetik, nem lehetne-e a tizennégy milliónyi lakosságú magyar birodalomban is a közönség buzgalmának segélyével a sok ezer veszendő gyermekből eleinte pár százat, majd ezereket megmenteni s munkás emberekké nevelni ? Egy ily szer det-ház létesítése — mint mondja — évek óta foglalkoztatta Molnár Aladárt; de ö nem a már megromlott gyermekek számára akart javító intézetet, hanem a még el nem vásott, de veszélyes környezetüknél fogva romlásnak kitett gyermekek számára tervezett oly menhelyet, ahol azok jó erkölcsű értelmes emberekké, munkás cselédekké neveltessenek ; de ahányszor megvalósítani akarta nagyszerű tervét, annyiszor hajótörést szenvedett. 1870. September havában tanügyi tanulmányok érdekéből külföldre utazván, Helvetiában s Bádenben hat különböző men-intézetet, vagy szeretet-házat látogatott meg, a többek közt Bern mellett a bech- teleni menházat, amelyben 45 gyermek gazdasági munkára képezte- tik, egészen maguk mivelvén az intézetnek 140 hold birtokát. Itt a munkára munka által nevelik a gyermekeket, ennélfogva a munka nem csak nevelési eszközül, de az erkölcsi nevelésnek is legfőbb eszközéül használtatik. A munka nem cél, hanem eszköze a célnak, t. i. az egyén erkölcsi és testi fejlődésének; azaz nem az a cél, hogy minél többet dolgozzanak, hanem hogy annyit dolgozzanak, hogy erős és munkás emberekké fejlődjenek. — Ezen intézetben ismerkedett meg valami Weber Ede nevű fiatal tanárral, aki kezet adott Molnár Aladárnak, hogy elhagyja anyját, hazáját, megtanul magyarul s köztünk telepedik meg azért, hogy segítse Magyarországban létre jönni s terjeszteni a veszendő szegény gyermekeket nevelő intézeteket. így lön lehetővé, hogy a gondviselésbe vetett hittel és a magyar közönségnek emberszeretö részvétében helyezett bizalommal megnyithatta B.-Füreden a legelső magyar szeretet-házat, a melybe az első évben — mig Weber magyarul megtanul — németül is tudó 5—6 elhagyatott fiút lehet felvenni, de különben az intézet 44 gyermekre van berendezve s a tannyelv a magyar leend. Ez intézetbe legelőbb 6 éves anyagilag és erkölcsileg elhagyatott, de még meg nem romlott fiúk vétetnek fel, akik kötelesek 15 éves korukig ott maradni s az intézet földjét mivelni, azonfelül bejárni a Füreden levő szöllő- és gyü- mölcsfa-müves népiskolába gyakorlati ismeretet szerezni, honnan mint kész vincellérek s kertészek léphetnek ki. — Azt kérdezhetné valaki, hogy miért kellett Molnár Aladárnak a füredi szeretet-ház élére németet állítani? Igen könnyű a felelet. Nálunk még ily intézetek nem léteztek : tehát nem is képződhettek egyének, akik ily intézeteket vezessenek, pedig ily intézet sorsa és sikere a nevelőktől függ, akik paedagogiai tapintattal, kimerithetlen türelemmel, szelídséggel s teljes odaadással a gyermeket nemcsak tanítsák, hanem neveljék is, velők éljenek, velők dolgozzanak mint a család-atyák, azaz a tanteremben ismereteket tanítsanak, a munka közben tett észrevételeikkel s figyelmeztetéseikkel pedig az életre oktassanak. Jobbat és szebbet aligha kezdett valaki hazánkban, mint amit Molnár Aladár kezdeményezett; de Istenbeni hites a nemzet nagylelkűségébe vetett bizalma nem is csalták meg, mert mint a lapokból tudjuk, már is oly tetemes összeg gyűlt össze, amely a füredi szere- tet-ház( fennállását nemcsak lehetővé teszi, hanem biztosítja. Állapodjunk meg kissé s gondolkozzunk komolyan az ily jótékony intézetek fölött. Nézetem szerint mindaddig nem fogunk a miveit nagy nemzetek sorában méltó helyet foglalhatni, mig minél nagyobb nem lesz azok száma, akik elég akaraterővel bírnak, hogy amit egyszer a közügyre nézve üdvösnek ismertek fel, még ha áldozattal jár is, létesíteni készek. Hiába biztosítjuk magunknak a polgári szabadságot, ha azt arra nem használjuk, hogy aki azzal élni fog, úgy éljen, hogy mind magának, mind a közügynek javára legyen. A szabadság olyan az emberi társadalomban, mint az egészséges levegő, mely nélkül nem élhetünk ; de a levegő nem elég a megélhetésre, ahoz kenyér is kell és ez az észszel folytatandó munka, amelyre az embert csak a nevelés képesítheti. Egy szabad államban minden polgár sza bad ura személyének és vagyonának, és épen azért szükséges, hogy minden polgár ismerje jogait és kötelességeit, az viszont nevelés által létesíthető. Ahol a viszonyok úgy alakultak, hogy a társadalom egy része élvez, gondolkozik, de nem dolgozik ; a másik pedig nélkülöz, dolgozik, de nem gondolkozik ; ott a társadalomban hamar keletkezik olyan osztály is, amely sem nem gondolkozik, sem nem dolgozik ; hanem mint ingyenélő naplopó magának is, a társadalomnak is ostorává fajul, mert a henyeség minden bűnnek párnája. Az ily szerencsétlenek mindig a dolgozó osztály terhére szolgálnak, mert mig szabadon járnak, ami kárunkra s veszedelmünkre ; ha pedig börtönbe kerülnek, ami erszényünkre élnek. E szerint tiszta nyereség, ha azon pénzt, melyet a gonosztevők eltartására fordítanánk, arra használjuk fel, hogy a bajt megelőzve, oly egyéneket, akik elhagyottságukban csavargókká, utóbb gonosztevőkké nőnék ki magukat, már gyermekkorukban gondoskodásunk alá veszszük s a társadalom hasznos és munkás tagjaivá neveljük. Helvetiában legközelebb 80 szeretet-ház van s legközelebb a Glaruskanton elöljárósága új év napján avval lepte meg a lakosságot, hogy évi kimutatásában kijelentette, miszerint a megyei börtönökben egyetlen egy rab sincs. Jó Isten! mily távol állunk mi ezen boldog állapottól, és mily könnyű volna azt megközelíteni, ha egyesült erővel hozzá látnánk a munkához. Nálunk ellenkezőleg hemzsegnek a börtönök gyilkosok, rablók, tolvajok, s csalók légiójával, mert a neveletlen embernek nincs fogalma az enyim s tiedről s könnyen két kezét teszi arra, amit két szeme meglát, a dologtalan henye is élni akarván, nem riad visz- sza attól, hogy embertársa vérét ontsa, csak azért hogy vagyonát sajátjává tegye, szóval nálunk eddig senki sem gondolt arra, hogy elvész a tudomány azaz a nevelés nélkül való nép. Karoljuk fel tehát országszerte a megpendített szép eszmét s igyekezetünket minden esetre süker követendi. Lörincfy János. Levelezés. Eger, juh 1. 1872. T. Szerkesztő úr ! A kath. is kola-ügy felkarolásával más társadalmi állapotok is javulásnak ind ulnak. Nevezetesen városunkban a kath. olvasókörök, melyeknek csak egy pápaszemes ellensége szé- deleg az „Ellenőriben, a hatv. I. és II. negyedben szép virágzásnak indultak, a hatv. III. és makiári I. negyedben pedig alakulóban van
