Eger - hetilap, 1872

1872-06-27 / 26. szám

202 a kerület megválasztott képviselője, ki e kerületet már most ne­gyedízben fogja képviselni. Szolnok városában a jobbpárti jelölt, Lipcsei Tamás vissza­lépésével, két ellenzéki jelölt: Makay, és Horánseky Nándor között folyt a választási harc. Képviselővé az utóbbi választatott 123 szavazattöbbséggel. Szolnok városát a múlt országgyűlésen Fejér Miklós ellenzéki képviselte. A mezö-turi választó kerületben, a balpárt terrorismusa folytán a Deákpárti jelölt, Polgár József visszaléptével, Csávolszky La­jos szélsőbali kiáltatott ki képviselőnek. E választás ellen a visszavo­nult jobb párt óvást adott be. E kerületet a múlt orsz. gyűlésen az el­lenzéki Pétery Károly képviselte. — Mellesleg fölemlítjük, miként — közelebbi híreink szerint—Csávolszky L. nembir szavazóképesség­gel, nincs is sehol sem, mint szavazat-képes beírva, s igy mint ilyen, a törvények értelmében képviselőnek meg sem választható. Meg va­gyunk győződve, miszerint képviselöházunk, az óvás tárgyalásánál, e fontos körülményt nem fogja figyelmen kivül hagyni. Hátra van még a nánai választás, mely kerületben a közp. bi­zottság, miként közelebbi számunkban jelzők, uj összeírást rendelt, s a választást elhalasztotta. Alig lehet kétségünk benne, hogy itt a jobb párti Bárczay Gyula leend a győztes. Kettős megyénk eddigelé megejtett képviselőválasztásaiból ne­vezetes tanulságokat meríthetünk. Tegyünk legelőször is egy rövid egybevetést. A lefolyt országgyűlésen Heves és K.-Szolnok megyék közönségét két jobboldali (Gy.-Pata, Kápolna), h a t balközépi (Gyön­gyös, M.-Túr, Szolnok, Abád, Pétervásár, T.-Nána) és két szélsőbali (Eger, Fügéd,) képviselte. A jövő országgyűlésre pedig küld négy, kedvező esetben öt Deákpárti, egy reformpárti, egy, sükeres viszo­nyok közt két balközép, és három szélbali képviselőt. A jobbpárt tehát nyert két-három, a középbal pedig vesztett négy-öt képviselőt. Ez utóbbiak közöl egyik, a reformpárti, amennyiben a közjogi ala pót elfogadja, a Deákpárthoz áll közelebb ; egy pedig a szélső balhoz esett. A mérsékelt ellenzéki párt tehát megyénkben érzékeny vere­séget szenvedett, s hogy általán a hevesmegyei ellenzék mit nyert a nálunk indigena Csávolszkyban, Csernátoni e törpe epigonjában^ igen jól tudják kettős megyénk ama férfiai, kik a m.-turi kerület előbbi képviselőjét, a tudományosan müveit, sokat tanult s még többet tapasztalt Pétery Károlyt ismerik. Egy más tanulság a lefolyt választásokból az, hogy a megyénk­ben alkalmazott titkos szavazás karó-rendszere, mely, habár emberiségi tekintetekből eléggé lealázó,— elvben, t. i. az igaz­ság s szigorú ellenörködés szempontjából egyátalán nem eshetik kifogás alá, mig egyrészt pártunk ügyét alig kockáztatta: másrészt az ellen­zéknek sem hozta meg amaz üdvöt, melybe minden bizalmát vetette. Fényes bizonyságai ennek az abádi és kápolnai választások, s eecla- táns cáfolatai a népünkről hiresztelt demoralizationak, vesztegetések­nek stb. A titkos szavazás tehát, bármily formalitások között, egyátalán nem veszélyes, de nem is alkalmas eszköz arra, hogy va­lamely párt elönynyel használhsssa azt fel saját javára. A tapasz­talás megyénk példájából mutatja, hogy a magyar ember adott szavát, s elvéhez ragaszkodását a titkos szavazó láda előtt is becsü­lettel megőrzi, s csak a ronda csőcselék csinál abból saját hasznára tág lelkiismeretet; az ilyesekre nézve azonban a jövő törvényhozás egyik legsiirgösb feladata leend a választási törvény szabatos körül­írása által intézkedni, hogy jogtalanul bitorolt szavazatuktól elhites­senek. Megyei élet. Heves és K.-Szolnok t. e. vmegyék részéről, 1872. évi juniushó 5-én Kubinyi Rudolf főispán elnöklete alatt Egerben tartott megyetörvény­hatósági bizottság ülésében következő ügyek tárgyaltattak : (Folyt.) A magy. kir. belügyminiszter f. évi május 9-ről kelt, 12476. sz. rendeletében tudatja, miszerint a központi választmány azon kérel­me ft 11 C A fény hatásáról. A fény nemcsak a látszervre bir hatni és a tárgyakat láthatók­ká tenni, hanem eddig még elegendőleg kinem puhatolt módon a ter­mészet nagyszerű működéseibe is befoly. A fény némely vegytani együletek létrejöttét elősegíti, sőt vegybontásokat is okoz. Különösen a természet mind a három — állat-, növény- és ásványországára gyakorolja befolyását. Mi a szerves tes'eket illeti, a növények arra fordulnak, honnét legtöbb fényt kapnak. A téritök közti tájakon tenyésző növények szemgyönyörködtetö színezete, melyet az erösb hatású napfénynek köszönhetnek, a szép zöld szin megszűnése oly ültetményeknél, me­lyek átlátszatlan testekkel födetnek be; hogy az emberek az élet tel­jét és az épség pirját elvesztik, ha sötét helyeken laknak, hogy a kertek s erdők, melyeknek termékeiből — főleg veröfénynél — éleny- lég fejlik ki, felviditólag hatnak a bennök sétálókra: mind meg any- nyi bizonyítékai a fény jótékony befolyásának a szerves testekre. De lássuk ezt közelebbről. A fény hatálya mily különféleséget idéz elő, látható a különbö­ző éghajlatok alatt a növények növésében. Nagy feltünőséget mutat az elő, hogy ha az egyenlítő tájait veszszük tekintetbe. A sarkoktól (pólus) az egyenlítő félé a vadon növő növények száma mindig na­gyobbodik ; ezt ugyan az éghajlat és táplálkozásnak lehetne tulajdo­nítani ; de a virágok és levelek pompája ugyanazon mérvben növek­szik. Ezer meg ezer növény, mint: a Caladium bicolor, vagy a Dra­caena terminális zöld levelek helyett pompás biborveres, vagy barna karminveres színezett levelekkel bírnak, vagy pedig a levelek fölül zöldek, alul vörösek; az Amaranthus tricolor, meiy nálunk is tenyész- tetik, de déli növény leven, csak művészi kerti ápolás által volt meg­honosítható, az említett növények szinpompáját nem pótolhatja, Svéd és Norvégiában pedig csak melegházakban tartható föl, azonban csak árnyképe annak, mely Olaszhonban diszlik. A cactusok, liliomfélék , passiflorák pompájokat a gazdag fény­sugaraknak köszönik, melyek azokat a meleg égalj alatt elözönlik. Egy meleg égalji őserdő csekély távolból tekintve a legcsodálatosabb, mi a földön látható; áfák különféle nagysága és külalakja a lombok pom­pája, az óriási nagyságú levelek, melyekből három- négy elég egy indus kunyhó betetőzésére; a levelek csodás színezete, a fákat körül kúszó élősdi növények virágainak gyönyörű szinvegyülete, csak a gaz­dagon nyújtott világosságnak köszönik létöket. — Vájjon azon feltű­nő íz, zamatosság, édesség és illatbani különbség, mely olyan növé­nyek között mutatkozik, melyek melegházban neveltetnek, és olya­nok között, melyek a szabad ég alatt tenyésznek, csak a világosság­nak volna tulajdonitható, némileg kétséges. — Mert a cseresznye vagy a szamóca, mindenesetre izletesebb, ha a szabad ég alatt jól mü­veit kertben tenyésztetik, mint a melegházban tenyésztett; de az ana­nász és más meleg égalji növény nálunk sokkal izletesebb, édesebb és zamatosabb, mint a saját hazájában vadon tenyésző. — A fény befolyása a növényekre a fölemlemlitett tényéknél fogva tehát sem­mi esetre sem tagadható. Ezen állítást számos példa igazolja, ugyan­is: hogy a növények erőteljesen homályban ki nem fejlődnek; elsat- nyulnak ; leveleik, virágaik elhalványulnak ; sőt különben állati táp­lálékra hasznos növények némely faja mérgessé fajul. — Oly szer­ves testek, melyeknek életfolyama megszűnt, a verőfényen közön­ségesen meghalaványodnak ; igy a cseresznye ; füge ; bodzaleve- lekböl készitett zöld nedvek a napon 29 percnyi idő alatt szinöket elvesztik; a megnedvesitett vászonnak nap általi fehérítése ismere­tes ; a csont, bőr, selyem a naptól halavány szint nyer. Ha az állatvilágot tekintjük, itt is az alak és szinbeni különféle­séget növekedni látjuk, ha a sarkoktól az egyenlítő felé megyünk. Hogy a világosság az állatok nagyságára is befolyással birna, kétség­be vonható, és habár a meleg é^alj alatt elefántok, orrszarvúak, vízi­lovak laknak is : annak lovai, szarvas marhái, szarvasai és kecskéi távolról sem hasonlíthatók össze nagyságra a mieinkkel. Hogy egy példát hozzak fel: szokásos az angol királyné asztalára karácsonykor hízott ökör combját feltenni, mely sülve 500 font súlyú, ez bizonyá­ra ha nem is az elefánttal, de a legnagyobb tropicus állattal a ver­senyt kiállhatja. A déli tartományokban az alak é3 szin különfélesége is neveze­tes, kivált ha annak tollas lakóit veszszük figyelembe, melyek mind megannyi ékkövek, majd mint smaragdok, majd rubinok, majd hya- cinthokként tündökölnek a napsugaraiban. A bundaszörüek északon télen át nemcsak megfehérednek, ha­nem sok közölök fehér is, mint : a fehér medve, róka, farkas, nyúl és hermelin, mig rokonfajaik minél inkább lakják a déli vidékeket, an­nál barnább szint öltenek magokra. (Folyt, köv.)

Next

/
Thumbnails
Contents