Eger - hetilap, 1872
1872-05-30 / 22. szám
172 már leáldozik, a föld is majd a sötétség fátyolát ölti magára, tehát távozzék mindenki. Ezek az örszolgák a nagy király hadjáratában mindig részt vettek, megteszik neki végre még az utolsó szolgálatot is. Felteszik a hült tetemet, senki által sem kisértetve viszik oda, hová a seregek főhadnagya parancsolta volt nekik, hogy vigyék s temessék el. Mert ez tudta csak'urának titkos akaratját s a helyet csak ö ismerte, hová az halála esetére kívánta magát temettetni. Végre Ion hajtva a parancsolat. A hü szolgák visszatértek. Kérdé tölök a seregek főhadnagya : akadt-e elé az utón valaki, ki eljárástokat valaha elárulhatná? mert annak az élők között maradni nem lehet, nem szabad. — Nem uram! nem. Amit mi műveltünk, azt a suttogó habok tudnák csak megmondani, de miknek nyelvét egy halandó sem tudta még megérteni, hacsak fenn a nap országa felett uralkodó Hadúrnak küldöttje nem vala. — Oda tettétek-é öt, hová parancsoltam nektek, hogy tegyétek? — Oda uram!— Eltettük öt a hősök szigetiébe, melyet urunk, királyunk, mig élt, aHadur sirkertjének nevezett, hol elesett vitóztár- sainak, rokonainak, barátainak, hamvai már rég pihennek ; kikkel ott a legválságosabb csatáinak egyikét vívta, s kezébe vette az ország két legnagyobb folyama között megállapított uralmának hatalom-kulcsát. Itt szokta volt harcfáradalmai után magát kipihenni, itt szokott elköltözött vitéztársainak, barátainak szellemeivel beszélni, társalogni, újabb nyert csatáit, győzelmeit nekik elmondani. Itt még az üde mezei liliom, rezgő nyárfalevél, a madarak csevegése is szelíd örömeikkel vele rokonszenvezni látszottak neki, s ragyogóbb volt neki a nap, égiebbek sugarai, melyekbe fürösztötte magasan repkedő lelkét, hogy uj ihletést, felavatást nyerjen újabb harci dicsőségek nyerésére. Minekelőtte Aetius ellen ment, vagy Aquileja bevételére, Róma meghódítására indult volna, ide jött elébb körüljárni a szigetet, meg- szemléjni annak halmokkal környezett síkságát ...! utoljára !. . . És a hü szolgák itt szólni nem birtak, megakadt a szó nyelvö- kön, s a seregek főhadnagya is velők együtt zokogott. — Eltettük öt, mondák folytatva, oda, holvizhordta kőris-, nyár-, s füz-erdökkel nőtte be magát önként az ö sirkertje. Ezek lombjai a zöld virágos mezőkkel fogják képezni az ö szemfödelét, ,melyeknek ölén a kifogyhatlan nemzedékü madársereg fog mindenha felette dicséreteket, zengeni; — azévenkint kiáradó folyam hullámai pedig megfogják szemlélni: mert-e valaki szemtelen kézzel nyúlni az ö nyughelyéhez? Birni fogja e bon méhe azö hamvait örökre méltóképen hozzá, ki azt alkotta, erős karjaival népének, nemzetének szerzetté. És ha eljönne még valaha az idő, melyben a hont még elveszi- tené, s újra kellene vándorolni e földön : még messziről is, a világ bármely részéröl ide vissza jutni törekedjék ; nézzen, sovárogjon keble kiolthatlan vágyainak e hon, mint a napraforgó virág az égen tündöklő nap felé, mert itt áldozott most le (hátra hagyva hiv képét) az ő napja is; -— itt van, s lesz elrejtve'a hon méhében minden időre a lehető legnagyobb nemzeti kincs — a legnagyobb hunkirály hamva — népének számára. — Minden jól van, hűséges szolgák. Mit kivántok hüségtekért? szóljatok s mondjátok meg. — Semmit uram ! sőt elsírjuk magunkat ; — nem kívánjuk túlélni urunk, királyunk halálát. Kérünk téged feláldoztatásunkért, hogy velünk, együtt sirba menjen az ö temető helyének titka. És úgy lön ; — a munkások, kik sírásókul, vagy temotökül használtattak, megöletfetének. Ennekutánna pedig Attila fiai az uralmon egymás között megoszolván, a nagy birodalom sok, különféle népei, nemzetiségei is közöttük megoszoltak ; mire a testvéreknek, s népeiknek egymást pusztító párttusái között maga a hun nemzet lett a legjobban megtört s üldözött. Erőben, számban, hatalomban megtörve, elfogyva mint nemzet megszűnt uralkodni, elszéledt; kényszerült nagyobbrészt elhagyni e hazát soha nem feledhető örök tanúságul az utókornak, ivadékainak, melyek jelenleg e hazában ismét mint nemzet élnek s uralkodnak. Taricky Endre. Gr. Szapáry Gyula körútja, az abádi választó-kerületben. (T.-Hoir, máj. 20. 1872.) Az abádi választó-kerület jobbpárti képviselőjelöltje, gr. Szapáry Gyula, pünköst első napján kezdő meg körútját kerületében. Tizenöt kocsin, párthívei tekintélyeinek kíséretében, elsőben is Kenderest látogatta meg. A p.-bánhalmi határnál már küldöttség várt reánk, mely a képv. jelöl* urat melegen üdvözlő. A kendoresi határnál pedig, 17 kocsin, nagyszámú választókkal talál- kozánk, kik zászlókkal, s zenekarral ellátva, harsány éljenzések közt kísérők be képviselőjelöltünket Kenderesre, hol a nemes gróf igen jeles és harsogó éljenek által gyakran félbeszakasztott beszédet tartott a közönséghez. A 32 kocsiból álló fényes vonat, lelkes ovatiók közt a főutcán végig haladván, a Geist féle udvarnál uj megtiszteltetés érte a grófot, két hajadon koszorút nyújtott neki, s a lelkész ékes beszéddel üdvözlő, mire a képv. jelölt prograinmját röviden kifejtvén a papiakba vonult, hol fényes lakoma várt reá és kíséretére. Étkezés alatt a lelkes pohárköszöntések egymást váltogatták. Feltűnő volt, hogy egész kenderest tartózkodásunk alatt csak egyetlen hang emelkedett hajói sej tök, H. úr udvarából, ellenünk. Mi ebben egy kissé ügyetlenül palásolt baloldali taktikát látunk, mert alig bírjuk elhinni, hogy H. I. urnák, kit ellenzéki jelöltül emlegetnek, saját fészkében csak egy szál embere volna. Azt sejtjük, hogy az egész titkos maneuvre, Irányi vagy Madarász javára, S. József úr müve, kinek mint ügyes úri embernek sok évi szomszédságunk s érintkezésünk közben elég alkalma volt, tölünk a kortesfogásokat eltanulni; ezúttal azonban nem sült el planuma, mert gyanúnkat csakugyan igazolta Madarász urnák a kakati pusztán való huzamosabb mutatása. Azonban, ha gyanitásunk mégis téves volna, majd lesz alkalmunk S. úrtól bocsánatot kérni. Diadalmenetünk Kenderesről Fegyvernek felé irányult, hol a kocsik száma 42-re szaporodott, a környék értelmisége által zsúfoltan elfoglalva. Kölcsönös szónoklatok után, lovas bandérium elöhala- dása mellett, megszámlálhatlan sokaság örömrivalgásai között, vonultunk át a helységen, melyet legmakacsabb postnak tartottunk ellenünk, s ime mily meglepőn édes csalódás várt itt reánk. Átvonulásunk diadalát még jobban igazolta azon körülmény, hogy ellenünk csupán a Baldaci háza mellett levő kurta korcsma előtt ácsorgó, legfölebb 15 főnyi, bortól hevült csoport nyilatkozott „Ilorthi^ éltetésével. Kőrútunk zárheiysége Tiszabeö volt, hová a fegyvernekiek bosszú sorban kisértek, s hol a lakosok ünnepies tömegben fogadtak bennünket. Szónokuk a helyb. izr. orvos volt, ki rövid, de oly talpraesett beszéddel üdvözölte az érkezőket, mely a legélesebb kritika előtt is megállhat vala. A gróf ur rövid, megnyerő válasza után megindult az imposans menet harsogó éljenektöl kisérve, melyek közt az A.-féle cselédek korhelyes tüntetése egészen elenyészett. A kitűzött tanyához érve, a képviselőjelölt búcsút vön híveitől, s szép rend és csöndben kiki haza felé indult az est üde árnyában. r. I. Gazdasági egyesület. (Vége.) 55. Fölolvastatott ugyanazon minisztérium levele, melyben kérdést intéz az egyesülethez, hogy a jelenleg Franciaország szőlőit pusztitó Phyloxera vastatrix nevű rovar létezik-e vidékünkön szórványosan ? s ha igen : iehet-e tartani attól, hogy ezen állat szöiein- ket is ellepje és pusztítson ? egyszersmind a mennyiben ezen rovar az egyesület területén lévő szőlőkben jelentkeznék, ezen körülménynek közlésére kéri föl az egyesülatet. A leirás szerint : a Phyloxera, apró mintegy ÿ3 vonainyi hosszúságú rovar, mely külalakjára teljesen hasonlít a közönséges rózsalevelészhez ; szine azonban sárga. Ta- vaszszal csak röptelenek találtatnak ; öszszel azonban szárnyasak is vannak, ha bár nem nagy mennyiségben. Ez utóbbiak a levelekre rakják tojásaikat is azokon gumós kinövéseket okoznak. A t. szőlős gazdák fölkéretnek, hogy azon esetben, ha ily rovarokat tapasztalnának, annak néhány példányát a szölőgyökér egy kis részletével, melyen élődnek — az egyesület titkári hivatalához Gyöngyösre beküldeni szíveskedjenek. 56. Fölolvastatott ugyanazon minisztérium levele, melyben tudatja, hogy a m. k. földtani intézet évkönyveinek elárusitása a pesti Eggenbergféle könyvkereskedő-cégre bízatott, és egy teljes évkönyvnek bolti ára 2 ft 50 kr ; az egyes benne foglalt s külön füzetekben is kapható munkálatoknak ára is egyenkint meg van határozva. Tudomásul vétetett. 57. Fölolvastatott Kodolányi Autal levele, mely szerint egy, önsegély alapján alkotandó magyar pénztársulat létesítésére kibocsátott fölhívást, azon kéréssel küldi meg, hogy azt aláirás végett az egyesület irodájában kitétetni s az egyesület tagjait annak aláírására fölhívni szíveskedjék. A fölhivási iv az egyesület irodájában kitétetni rendeltetik, azon
