Eger - hetilap, 1872
1872-05-23 / 21. szám
XI. éri folyam. 21. szám. Május 23-án 1872. Előfizetési dij : Egész évre Félévre Negyedévre . Egy hónapra Egyes szám 5 ft kr. 2 ft .}(> kr. 1 ft 30 ki. — 45 kr.- 12 kr. EGER R l’uliiikai s vegyes fanalmu hetilap, megjelenik inimlen csütörtökön. Hirdetésekért: minden 3 hasábzott petit sorhely után 4, bélyegadé fejében minden hirdetéstől 30, nyilttérben egy petit sorhelyért 10 kr fizetteti*. Kiadó-hivatal : a lycoumi nyomda Előfizetéseket «flottad : « <z e r c észt öt ég (Széchenyi-ut.ca 84. nz.) Jenetek G. köngokeretke ’été i minden k. pottahiva al. Hivatalos hirdetésekért elre fizetem! : egyszeri közzétételért 1 frt. 30 kr. Vidéki hirdetéseket elfogad Mosse R. Bécsben. A politikai kalandorok. II. Most újra megindult a kerületvadászati hajrá; a képviselőség után áhitozó politikai kalandorok óriás arányban megsokasodva, s szemérmetlenségben is tetemesen elöhaladva, az ellenzéki központ támogatása s ajánlata mellett, üres fővel, de ámításokban annál gazdagabb táskával utazzák keresztül-kasul az országot, keresve a kerületet, mely nekiek legalább néhány évre könnyű megélhetési módot nyújt. Hi a most szereplő politikai kalandorok között körültekintünk, könnyű meggyőződnünk, hogy azok ^ „-része egykori Bach-huszárok és Schmerling-fele zsoldosokból, vagy ezek családjaiból kisarjazott mákvirágokból, továbbá nevet és nemzetiséget cserélt uj hazafiakból, némely részben kath. papi intézetekből megugrott, vagy megugrasz- tott hősökből, — szóval olyanokból áll, kikuek csakugyan „nincs mit veszteniök.u Széltiben ismert dolog, hogy ezek épen úgy változtatják vallási s politikai hitöket, mint öltönyeiket, s mert magok érzik leginkább, mily távol állanak a valódi műveltségtől s ismeretektől: az arcátlan gyanúsítás és rágalom, a tiszta jellemek sárral dobá- lása, pöffeszkedö szájaskodás stb. tehát mind oly alac3on fegyverekkel handabandáznak, minőket a szerénység, a becsület s igazi tudomány egyáltalán nem érinthet. S ha a nemes ellenzéket, — mert van tiszteletreméltó ellenzék, s ilyennek léte alkotmányosan szabad országban politikai szükség is — ha, mondjuk, a higgadt, komoly ellenzéket az ily obseurus elemekkel való elegyülés szemrehányása nyomja: a tisztes ellenzék, kissé pirulva ugyan, de azonnal készen áll ama meddő mentséggel, hogy megtérni soha sem késő. Tehát volt legyen valaki egykor bármily megrovás alá eső egyéni vagy politikai jellem, mihelyt baloldali elveket kezd hirdetni, rögtön rehabilitálta magát, s a tisztes társadalmi és politikai csoportokban büszkén foglalhat helyet, mert hiszen baloldali, s eme kijelentett politikai hitvallása neki minden eddigi bűneiért, mint egykor a zarándokoknak a szentföld, teljes búcsút biztosit. Elösmerjiik ugyan erkölcsi tekintetben azon elv nagy hordere- jét, hogy „megtérni soha sem késö,“ miután ez a vallás egyik legnagyobb vigaszán, az irgalmon alapszik ; de hogy oly egyénekből, kik, oláhcigányok módjára, naponta csereberét űznek nemcsak politikai elveikkel, hanem nevök-, hitvallásuk-, és nemzetiségűkkel is,— hogy ily egyénekből valaha politikai jellem nőhetne ki magát, azt ugyan józanon sem hinni, sem pedig remélni nem lehet; mert a kalandor kalandor marad mindig nemcsak a társadalomban, de a politikában is. Kutyából nem lesz szalonna. Távol legyen tőlünk azt állítani, hogy ellenzéki jelöltre szavazni hazafi-bün, bár hazánk fejlődésének, fölvirágzásának békés és biztos jövőjét csak a jobboldal politikai következetességétől reméli meggyőződésünk; mindenesetre fődolognak tartjuk azonban a választásoknál, megnézni az embert, kire szavazatunkat adjuk ; megfigyelni annak múltját, jellemét s ezekben keresnünk jövőjének biztosítékát. A múltból elég okulást meríthettünk e tárgyban; — százszor bebizonyult, hogy nincs könnyebb, mint a hiszékenységet kizsákmányolni üres ígéretekkel, s ámításokkal. A múltból nyert szomorú tapasztalások szolgáljanak vezérfonalul képviselőink megválasztásánál. „Válasz- szatok — úgymond egy „A választások elött“ cim alatt legközelebb megjelent talpraesett röpirat— válaszszatok mindenek fölött becsületes, szabadelvű férfiakat, őszinte értelmes hazafiakat. Válaszszatok higgadt, határozott komoly gondolkodású egyéneket, nem pedig elfogultakat, szenvedély-vakitottakat, s minden áron ellenzékeskedőket ! Ne hagyjátok magatokat nagy szavak, körmönfont, de üres szónoklatok által félre vezettetni. ítéljük meg az embert múltja, jelene s tet- t e i után ! S ha ezek az illető szilárd jelleméről, s tiszta hazafi szándékairól tanúskodnak,— válaszszátok meg öt! Ne higyjetek a csábigére- teknek, hanem becsüljük azon embert, ki még a nem tetsző igazságokat is szemetekbe meri mondani !“ — A tiszteletreméltó értelmes ellenzéknek pedig nyíljanak fel szemei, ne tűrje üzelmeiket s ne tolja szekereit azon politikai kalandoroknak, kik mig egyrészt az ellenzék kiskorúságának, és politikai szegénységének kiáltó bizonyitványúl szolgálnak, másrészt önző törekvéseik s ingatag jellemükkel a becsületes ellenzéki intentiókat arculverik, s kiknek jóravaló törekvéseikről sem multjok, sem jelenők és jövöjök legkisebb biztosítékot sem nyújt, hanem oda ügyekezzenek, hogy jelöltjeikben még az ellenfél is tisztelni s becsülni tudja az ellenzéki törekvések tisztaságát, s az önzetlen hazafiságot. Pince-gazdászatunk. (Folyt.) A hínárból úgy bontakozhatunk ki, ha mindenekelőtt magunk téves nézeteit a bornak kezelésére nézve jobbakkal cseréljük fel. Szak-képzett pincemesterekre van szükségünk. És miért ne tarthatna közös költségen minden nagyobbszerü város, vagy öszletesen vidék egy müértö pincemestert? A költség, melylyel ezen eszközlés jár, nagy mértékben fizeti ki magát, miután a helyes pincekezelés a bornak értékét legalább is megkétszerezheti. — De van más módja is annak, hogy bortermelőink, kivált a nagyobbak, pincéjök számára alkalmatos kezelőket szerezhessenek maguknak. Küldjenek eléggé képes fiatal embereket az orsz. gazd. egyesület budai mintapincéjébe, s az egyén életrevalóságához képest rövidebb vagy hosszabb idő alatt lesz haszoálható emberük. Ezen intézetben az elméletet dr. Entz Ferenc, a gyakorlatot Szebenyi Sándor úr adják elő, s valóban csak az iíjun múlik, ha az itt nyerhető oktatás mellett nem képezi magát talpraesett pincekezelövé. E hasznos intézetet az egyesület és kormány már évek óta tartják fenn, s nem mondhatni, hogy azon látogatottságnak örvendene, melyet megérdemelne. A nagy bortermelő országból 10—12-re megy azon fiatal emberek száma, kik tavai itt tanultak. íme e gyér látogatottság is egyik bizonyítéka annak, hogy bortermelőink a pincekezelést még mindig nem tekintik valami fontos vagy épen mellözhetlen dolognak. Ha akarunk tehát szölömive- lésünk után kielégítőbb eredményekhez jutni, vagyis, ha borainkért nagyobb árakat óhajtunk kapni, okvetlenül megkell tennünk mindazon eszközléseké*, melyek bennünket e célhoz egyedül elvezetni képesek. Minthogy pedig előttünk áll martius — a borok lefejtési hava —, az elörebocsátott, akaratlanul is hosszabb elmélkedés után nézzük át átalánosságban a bor lefejtési módját. S vajha annak szükségéről minden értelmesb bortermelő egyegy paraszt szölömivest meggyőzne ; — kik tudvalevőleg soha sem húzzák le boraikat a seprőről, ha bármennyi ideig árosuk nem akad. Hogy szeszesebb fajta jó évi borok söprőjükön jó pincékben több évekig elállanak, kétséget nem szenved ; sőt többeknek ítélete szerint a söpröbiü folyvást erőt, jóságot, állandóságot fejtene ki, nemesebbé válnék a fölötte létező színbor is. Ezen állítás azonban csak részben igaz, mert a szomorú tapasztalás bizonyítja, hogy a jobb, sőt kitűnő évi termések többször alig töltve két évet söprőjükön, már az úgynevezett accentus, vagyis a
