Eger - hetilap, 1872
1872-04-11 / 15. szám
116 lök is kellőleg megfontolják és felismerjék az iskolai oktatás nagy fontosságát és eléggé erősek legyenek, emberi gyarlóságaikat, előítéleteiket, elfogultságukat legyőzni, elfojtani. A szülök és a népiskola közti kellő viszony létesülését eszközölni, azt előmozdítani és megszilárdítani, az iskolák kellő szellembe- ni tökélyesbülésére törekedni a tan- és községi hatóságok feladata, szoros kötelessége s ezen irányban és szellemben kívánok hatni magam is, t. i. a megyei iskolatanácscsal egyetértve iparkodni fogok, a a szülőket az iskolai oktatás nélkülözhetlenségéröl meggyőzni, őket e tekintetben lelkesíteni s arra birni, hogy gyermekeiket az iskolának rendes látogatására szoktassák és serkentsék, továbbá a tanítás modoráról s az iskola helyiségéről czélszertiségéröl, vagy hiányairól személyes megtekintés és vizsgálás által magamnak tudomást szerezni a népiskolákat kettős megyénk területén ott, hol szükséges, szaporítani s azokat a tökélynek oly fokára emelni, hogy nemcsak a hazai törvénynek, hanem a nép érdekének is megfeleljenek. Erre nézve azonban a községi t. elöljáró és lelkész urak őszinte és buzgó közreműködése nélkülözhetlen, melyre a nevezett t. urakat, e nagyfontosságu ügy érdekében, teljes bizalommal felkérni szerencsém van. Minden jó iskola buzgó pártolót, minden ügyes tanító jóakaró barátot, a kezdők és gyöngébbek pedig készséges tanácsadót s a nevelés s oktatás terén több mint 40 éves tapasztalás által edzett útbaigazítót fognak bennem feltalálni : mig más részről a hanyagságot, lelkiismeretlenséget s könnyelmű ügyetlenséget megfeddeni és szigorúan roszalni soha meg nem szünendem, és mind az érdemet, mind a mulasztást a magas kormánynak följelenteni mindig szigorú hivatalos kötelességemnek fogom ismerni. Őseink ez áldott hont vérrel szerezték meg dicső nemzetünk részére, most rajtunk van mindent elkövetni, mi szükséges, hogy népünk a miveltség, az értelem és szellemi haladás tágas terén új, még pedig oly hódításokat tegyen, melyek által Európa miveit nemzetei serailodban fogva tartasz?" — „En?“ felele Mohamed. — „Te magad, te lángolsz Zoraideért, te egy szivet akarsz magadhoz csábitani, melyben Moez maga fog örökké uralkodni.“ — „Idegen — monda Mohamed elpirulva, „nem tudom mikép födözted fel a feltámadt szenvedély titkát, melyet én magam is rejteni akartam. Igen, igazad van, én nem láthattam Zoraidet a nélkül, hogy ne szerettem volna. Először érzett szivem édes élvet egy asszony látásán, s valóban azon tervet alkotám, hogy Zoraide sorsát az enyémhez fűzöm.11 — „E tervet nem fogod, kivinni esztelen ; Moez maga jön, hogy elragadja zsákmányodat. Ő nincs messze s a boszú nyomon követi." „Én nem félek tőle11 felele Mohamed nyugodtan, „azt ő jól tudja; ha mint ellenség jön, akkor fogok tudni vele hadakozni, ha azonban mint barát jön, feltárom neki szivemet s kincseimet ; — de Zoraidet nem adom neki vissza.11 — „íme, itt áll a nemes, nagylelkű férfiú, ezek a te erényeid, melyekkel megmérkőzhetni szeretnél, balgatag!11 — „Mégis tulajdonítod nekem azokat,11 felele Mahomed mosolyogva, „miután igy szólasz hozzám. De felelj nekem te, te ki elég bátor vagy nekem a nemeslelküség s önzéstelenségröl tanításokat adni, felelj ! Ha Moez egy ép oly szép rabszolganőt, milyen Zoraide, csábított volna el tőlem, ha azután épen úgy, mint én, szenvedélyes szerelemmel ragaszkodnék ama leányhoz, vájjon oly nagylelkű lett volna-e nekem öt visszaadni? — Te hallgatsz? felelj hát: gondolta-e Moez, hogy én neki Zoraidét vissza adom?,11 — „0 hitte egy pillanatig, de csakhamar eltűnt e remény szivéből.11 — „Akkor igazságtalan volt. Tanúlj engem egészen ismerni, s ne gondold, hogy én oly rabja vagyok szenvedélyemnek, hogy annak igazságot s erényt áldoznék fel. Én Zoraidét szerettem, s szeretem most is, s mégis e pillanatban IVIoez sátrában van.11 — „Igazságos Isten ! mit hallok ? — Zoraidé ! O legnagyobbja, legnemesebbje minden halandóknak ! Hogy nevezzelek ? Angyal vagy-e te? Ismered-e azt, kit asztalodhoz fogadtál? — Tudd tehat, én Moez vagyok !“ — „Azt már tudtam.11 -— „Hogyan ?“ — „Egy olyan ember, mint Moez, nem álcázhatja el magát. Neki nincs szüksége, hogy a hatalom jelvényével ékesítse fel magát arra, hogy megmutassa, miszerint ő parancsolni született. Vezéreim egyike megismert téged, de ha ez nem is történik, megismertelek volna én. Az éj azonban igen elöhaladt, te ma nem térhetsz vissza táborodba. Holnap, napfölkeltével vonúlj ki Amasiból, egy biztos kíséret vezessen egészen sereged előőrséig. Engedd, hogy ez éjre palotám legyen hajlékod. Aludjál nyugodtan Mohamed födele alatt, a hűség fog ajtód előtt őrködni, nekem soha sincs más testőröm.11 — A szultánt a leggazdagabb terembe vezeték. Egy pompás ágyra feközt tiszteletteljes helyet elfoglalni s magának a szellemi téren ép oly dicső nevet s elismerést kivivni képes legyen, minőt évszázadokon keresztül a csaták véres mezein küzdött vala ki : ez pedig csak úgy érhető el, ha a népnevelés fontos ügyét komolyan szivünkön hordjuk, s mindnyájan, kik arra hivatva vagyunk, lankadatlan szorgalommal s nehézségektől vissza nem rettenő kitartással s buzgalommal e nagy müven dolgozunk. És miután megvagyok győződve, hogy nincs oly értelmes lakója e kettős megyének, ki hazájának, nemzetének jólétét, virágzását buzgón ne óhajtaná s e célra áldozatra is kész ne volna, nem tekintve valláskülönbséget és pártszinezetet, teljes bizalommal fordúlok kettős megyénk minden becsületes lakója, különösen pedig a községi tisztelt elöljáró és lelkész urakhoz, ismételve és teljes szívből fölkérvén őket, miszerint becses közreműködésüket tőlem meg ne vonják, hanem fontos tisztemben engem istápölni, segíteni, gyámolitani szíveskedjenek. Végre felkérem a községek t. elöljáróit, hogy jelen felszólításomat a községi t. lelkészekkel is közölni szívesek legyenek. Eger, 1872. április 3-án. Dr. montedegoi Albert Ferenc, m. k. Heves és k. Szolnokmegyei kir. tanfelügyelő. Iskola-ügy. Az egri róm. kath. hitfelekezeti képviselet f. hó 7-én közgyűlést tartott, melynek jegyzőkönyvéből kiemeljük a következőket: 1. Az elnök a szép számmal egybegyült tagokat üdvözölvén, a közgyűlést megnyitottnak nyilvánító, mire az utóbbi gyűlés jegyzőkönyve észrevétel nélkül hitelesítetett. 2. Fölmerült esetek és élőszóval előadott azon panaszok folytán, hogy a városi adószedő hivatal az iskolai célra befizetett 5°/0 adót nem küdt le, s azon édes nyugalommal aludt, melyet egy barát födele alati élvezhetni. Más nap reggel egy tekintélyes kiséret vezeté ki Amast falai közül, s elkiséré egészen tábora első sátráig. Moez seregét a legélénkebb mozgalomban találta. A vezérek nyugtalankodván szultánuk sorsa miatt, mindent elkészítettek az általános rohamra. Nem kétkedtek tovább azon, hogy Moez Ámasiban vagy meggyilkoltatott, vagy hogy Mohamed által elfogatott. Égtek a vágytól öt vagy megszabadítani, vagy megboszúlni. Moktasi újólag küldött 50,000 embert erődítésül, s bár minő nagy volt legyen az ostromlottak bátorsága, lehetetlen, hogy ilyen erő ellen soká tartották volna magukat. Moez szivét nemes örömtől érezte dobogni, midőn ez új segédcsapatot látá ; minden vezérét összehivá s mondá Nervan- hoz fordúlván: „Holnap, igen holnap be akarok vonulni Amasiba. De akarom, hogy te, Nervan előbb vonulj a városba. Menj Mohamedhez, és mondd neki nevemben: „Moezszultán nagy sereggel jött ostromlásodra, de te nagylelkűséggel meggyőzted. 0 maga hőse veszteségének s a te győzelmednek. 0 magát nagynak tartotta, mert erős volt, de most elismeri, hogy te nagyobb vagy nálánál, mert erényes vagy. Az ö nagysága kívüle van, bátor seregében áll, a te nagyságod ten- magadban van, a te lelkedben. Ez sem az emberektől sem az esettől nem függ, s Mohamed egy szalma viskóban is nagyobb volna a leghatalmasabb királynál. Moez kéri tőled a békét s barátságodat. Mohamed ellen harcolni annyit tenne, mint Istennek hadat üzenni, kinek képmása ö. — Tartsd meg Amasit s az egész fölséges országot, mely ezen nevet viseli. Boldog, ezerszer boldog azon nép, mely szelid jogarod alatt áll.11 Ki vázolhatná a vezérek csodálkozását? Kit csodáljanak inkább, Moezt vagy Mohamedet ? Azon embert, ki ily ritka győzelmet vívott ki, vagy azt, ki meggyőzőjének dicsőségét oly fönnen hirdeti? Nervan sietett Amasiba, még ugyanaz nap estve megnyíltak Amasi kapui Moez harcosainak. — A fogadtatás után Ítélve, mely- lyel itt találkoztak, azt lehetne hinni, hogy hosszú távoliét után anyavárosukba térnek vissza. Tizenöt napon át ki volt világítva a város, s a fegyvercsörgés a legkülönfélébb örömünnepeknek adott helyet. Moez s Mohamed örök barátságot esküvének egymásnak, s mindketten sokkal nagyobbak voltak, mintsem hogy emez esküt megszegték volna. — Ha két szép lélek gyűlöli egymást, az csak úgy történik, mert nem ismerik egymást. (C. után.) Zsaari.
