Eger - hetilap, 1872
1872-04-04 / 14. szám
X. évi Toljam. 14. szám. Április 4-én 1872. Előfizetési dij : Egész évre . Félévre Negyedévre . Egy hónapra Egyes szám . 5 ft - kr. . 2 ft 50 kr. . 1 ft :jn kr. . — 45 kr. - 12 kr. EGER. Hirdetésekért: minden 3 hasábzott petit sorhely után 4, bélyegadő- fejében minden hirdetéstől 30, nyilttérben egy petit sorhelyért 10 kr fizettetik. Poliíikai s vegyes tartalmú hetilap, megjelenik minden csütörtökön. Siad-hivatal : a ljcenmi nyomda. Klöiizetéseket elfogad ; a a z e r k e a z t öa ég (Széchenyi-utca 84. az.) Je n t a c h O. könyvkereskedéae a minden k. poatahivaíal. Hivatalos hirdetésekért elre fizetend ; egyszeri közzétételért 1 frt. 30 kr. Vidéki hirdetéseket elfogad Mosse R. Bécsben. Tavaszi szőlő-munkák. (Folytatás.) II. Egy öreg paraszt szőlésztől kérdeztem egykor : miért kell metszeni a szőlőt? Körülbelül úgy felelt mint a káplár úr a rekrutának ; „mi az a wachtparádé káplár úr,“ „hát az a wacktparádé wachtpa- rádé.“ Aliért kell metszeni a szőlőt, „hát azért kell metszeni, mert kell.“ — Minthogy azonban a szölömiveiés hazánkban egy részről már magában igen fontos ágát képezi a közgazdaságnak, más részről pedig e téren még annyi a javitni való ; időszerű lesz a szölömivelési viszonyokat constatálai, s az eddigeló tán egyes vidékre szorítkozott jó példát átalánositani ; arra pedig, hogy mért kell metszeni a szőlőt, csak most később magam felelhetek be : azért, hogy a tökében rejlő s gyümölcsképzö erő a vesszőre ne pazarlódjék, hanem az a metszés által visszaszorittatván a tökére, az újonnan fejlődő vesszőre, s annak gyümölcse képzésére maradjon. Oh de épen az a kérdés, vájjon az egy helyen díszlett művelet úgy viruland-e, azon eredményt szüli-e más helyen ? ! A fedett szőlőknél a metszés mindjárt a nyitást követi, s igy a metszés idejét a nyitás határozza meg. Azon vidékeken, hol az őszi fedés megfoghatlanúl nem szokás, a metszés ideje akkor van, mikor a födött szőlők megnyitásáé. Ha a korai nyitásoknál a metszés is korán eszközöltetik, — némelyek ellenében—nem tartom ezt hibának, mert nem igen van arra sok eset, hogy a korán metszett szőlők rudasai a rákövetkezett fagy által szenvednének ; állítólag a rudasok teteje a hideg miatt behasadoz, s igy azok elvesznének ; mert hisz a rudasokon való metszés nem közvetlenül a szemzetnél történik, hanem a szemzetek közegének felén felül, kivált ha hideg éjjeltől lehet tartani, mindig magasabban. A vessző pedig nem olyan könnyen hasad be másfél hüvelykre senki emberfia theoriajáért. Ha a rudasnak hasadása oly gyakori és félelmes volna, hová lennének kemény télen a múlt ösz- szel metszett szőlők ? miután igen gyakran ezekre is nyomban következik a fagy, a nélkül, hogy a vesszőnek ehhez készülni kellett vagy lehetett volna. A metszésnek több módja dívik, hely és föld szerint, változik a művelet. Törzsökös magyar szőlészeink a sima metszést szeretik : mig más sok helyen rudasra metszenek ; némely vidéken egy-egy szál vesz- szöt hagynak a tökén, majd egyebek óhajtják—- de nem merik — a Hooibrenk rendszert megkisérleni. Mi egyéni meggyőződésemet illeti, földünk és éghajlatunk után minden metszési módok között elsőséget adok a sima metszésnek. így neveztetik a művelet, midőn a tökén sem rudast, sem egész szál vesz- szőt nem hagyunk, hanem világos szemre vágunk. Világos szemnek pedig neveztetik az, mely a vessző alsó részén legközelebb áll a tökéhez. Igaz, hogy a tökét e nemű metszéshez ifjú korában kell szoktatni a termésre, mert ha a töke úgy elkényeztetett, hogy 5-6 éves korában rudasokra vágták, azt többé visszaszorítani bajos dolog. A sima metszés által a töke feje köröskörül egyformán fejük és izmosodik, évenkint gyarapszik erejében s férfi korában minden oldalról annyira telve gyümölcscsel, hogy a szakember is bámulattal áll meg szemléleténél, s a fürtök oly kifejlettek, hogy hasonlatba sem jönek egy elhanyagolt szőlő gerezdjei. A tökét azonban az ütköző szemektől meg nem kell fosztani pusztára, mert nem ritka eset, hogy a mely tökét fejbőrig mintegy leberetváltak, belé hal. Különösen az ifjú 1-2 éves tőkéknél vigyázzon a metsző, hogy biztos induló szemet hagyjon, másként vakságában ki nem hajt. — Kétségtelen, hogy az ekkép kezelt töke vérmességében hosszabb életű leend, mint a rudasra metszett töke, melyet épenséggel elkárhoztatni nem lehet, mert vannak olyan talajok s olynemü fajvesszök melyek csak rudasokon (csap) hozzák ki a termést. A talaj csak próbálva mutatja ki a foga fehérét, de a honosuk szőlöves8zökröl könyv nélkül is tudjuk már, hogy melyiket és melyiket kell rudasra vágni. Úgy tapasztaltam, hogy itt vidékünkön a furmint, muskatal, gohór, kecskecsecsü stb. különösen megkívánják a rudasokat, másként hasztalan foglalják a földet, s céltalan körültök egész évi fáradságunk. Különösen lehet nagy rudasokat hagyni — a még ki nem pusztított zsobrák, s madárka fajokra, melyeknek fürtjei minden évben elzülleduek, s a mi marad is rajtok, apró mint a ribizli; legjobb pedig őket kivágni és tűzre vetni, vagy beoltani nemesebb fajjal, s maguk helyére lesülyeszteni. — Rendes magyar faj szüléinknél nem pártolom a rudast. Tessék figyelemmel kisérni, ha 6^—7 éves korában rudast hagyunk a tökén, a tökének egész ébersége, ereje a rudas felé özönlík, többi része ridegen szenved, s ha épen száraz idő jár nyaranta, a szenvedő rész fokonkint dermed, elszárad, s a töke félképü lesz. Azonkívül, ha nem győzzük eléggé földelni, vagy épen trágyázni, idő előtt kimerül erejéből a töke, s örök nyugalomra tér. Hogy azonban a zsiros főldü s bőven trágyázott szőlők birják viselni ártalom nélkül a csapot, sőt érdemes és szükséges ezt tenni, az magától értetik. Olvassuk, és szemeinkkel is látjuk, hogy némely helyeken ka zánkban a metszésnél azon szokás uralkodik, hogy majd minden tökén egy egész vesszőt hagynak, melyet iv alakra fordítva, végével a földbe szúrnak, vagy csak egyszerűen meghajtva karóhoz kötnek. De ezen módot semmiképen sem lehet helyeselni, noha az jó termést szokott adni. Azok, kik ezen szokást követik, nehezen tudnák megmondani valódi okát, miért teszik azt, s miért ád az oly vesz- szö azon tájon, hol igy kezelik a szőlőket, jó termést? Oka annak az lehet, hogy a földtalaj elegendő nedvességgel bir, s igy képes a gyü- mölcsözést elősegíteni ; de tudjuk, hogy a hol a nedvesség bőséges, ott csak úgy teremhet jó bor, ha a légmérséklet elég forró; tehát lehet, hogy némely helyeken ezen kezelés által terem jó bor, ámde azt csak azon szerencsés körülmény eszközli, hogy az oly vesszőket iv formán hajtják le, mi által akadályoztat ván a nedvességnek a szőlő-gyümölcsre való igen bő és sebes hatása, igy a nedvesség mellett jó borra képessé érhet a szőlő. E művelettel rokon a hirhedt Hooibrenk rendszere, melynek eredményéről tájékozást és meggyőződést szerezni az orsz. magj. gazd. egyesület több első rangú nemzeti gazda urakat kért fel, kik annak idejében Hooibrenk ur hietzingi kertjét (Bécs mellett) meg is látogatták. A tőkék a nevezett rendszerben tömérdek szőlőt mutattak; 40—50 fürtöt lelni egy-egy tökén épennem tartozott a ritkaságok közé. A küldöttség kedvét, a találmány praktikus haszna tekintetében csak az hangolá le némileg, hogy ezen kezelés mellett a fürtök érési foka sokkal hátrább állott azokénál, melyek a tő-szomszédok birtokában a szokott fejmetszéssel termesztettek. Hogy ezen hátramaradás az érésben mennyire tulajdonítható az uj növelés-módnak, mennyire a clima mostohaságának, • vagy talán -azon évjárat rendkívüli liüvességének, azt még csak a jövendő tapasztalásai fogják végkép kideríteni s eldönteni. >. , Hooibrenk ur technicus fogásai a szölömivelésben nagy egyszerűséggel járnak, t. i. a tőkéket őszszel földdel betakarja, mint azt bármely más lúgos-növelésnél szokták tenni. Tavaszszai meghágj' két termő végszót , a többit egy szemre metszi. A meghagyott két termő vesszőnek egyikót jobb a másikát bal felül lehajtja, de azzal a különbséggel az eddig követett módtól, hogy íi vesszők nagyqbb részé vizirányos helyzetbe jőjön, a végok pedig .pnuél alantabbra liaj- tassék le. Ez őnála „a- termő vesszőnek a tengelyen alúli lehajtása.“
