Eger - hetilap, 1872
1872-03-14 / 11. szám
X- év! folyam. 11. szám. Március 14-én 1872. Előfizetési dij : Egész évre Félévre Negyedévre . Egy hónapra Egyes szám . 5 ft — kr. . 2 ft 50 kr. . 1 ft 30 kr. . — 45 kr. — 12 kr. Hirdetésekért: minden 3 hasábzott petit sorhely után 4, bélyegadó fejében minden hirdetés tói 30, nyilttérben egy petit sorhelyért 10 kr fizettetik. Politikai s vegyes tartalmú hetilap, megjelenik minden csütörtökön. Xiadó-hivatal : a lyceumi nyomda. Előfizetéseket elfogad ;a szerkesztős ég (Széchenyi-utca 84. sz.) Jentseh G. könyvkereskedése, s minden k. postahiva aL Hivatalos hirdetésekért előre fizetendő : egyszeri közzétételért 1 frt. 30 kr. Vidéki hirdetéseket elfogad Mosse R. Bécsben. .......... 1 ...... — 1 ~ ~ 1 Eg er mart. 14. 1872. (Sz.) Kettős megyénk jelen évnegyedes közgyűlése e hó 4—8 napjain folyt le. A pár hét előtt lapunkban is közlőit tárgysorozat néhány érdekesebb pontjának szeretjük tulajdonítani főként amaz élénk részvétet, mely megyei közéletünk iránt ezúttal a bizottmányi tagok szép számú megjelenésében nyilvánult. Kedves benyomást tőn ez alkalommal az objectiv nézőre, a régi megye ismert harcosai között, azon uj, férfiasán komoly alakok szemlélése, kiket az újabb viszonyok alakultával a törvény s a népbizalom hivott meg a megyei ügyek bölcs intézésére. Megyénk bizalmi férfiúinak e szép csoportjából már most is felötlő ragyogással emelkedtek ki ama nagy tehetségű jeleseink, kik e gyűlés folyamán feltüntetett kiváló fontosságú szereplésükkel míg egyrészt kijelölték ama nemes, higgadt irányt, mely a tárgyalások s vitatkozások terén kettős megyénk ügyeinek szerencsés fejlődését biztosítani képes, másrészt jótékony napsugárként világítottak föl, megyei életünk zivataros múltja után, annak szebb, derültebb jövőt Ígérő egére ; kik megyénk vezérférfia körül hatalmas phalanxot képezve, erős támoszlopokul Ígérkeznek megyei állapotaink kedvező fejlését, s közvetve hazánk javát célzó nemes intentióiban szeretett főispánunknak, ki a jelen évnegyedes közgyűlést amaz erőteljes ékesszólással nyitotta meg, s mindvégig ama gyakorlott tapintatossággal vezette, melylyel ő mlga mindnyájunkat, párt- s nézet-különbség nélkül annyira meghódított magának. A közgyűlés egyik érdekesebb episodját a községek belügyi rendezésének kérdése képezte, mely alatt, különösen a nép embereinek részéről örvendetes érdeklődést, s gyakran igen talpraesett, sőt néha meglepő gyakorlati észrevételeket hallottunk. Maga az ügy egy egész ülés-napot vön igénybe, sőt még más napon is folytattatott egy ideig. Különösen feltűnt ez ügy tárgyalásának folyamában ama tárgyilagosság, mely minden pártérdek mellőzésével, minden részről tisztán csak a közügy javára irányzott megvitatásokban nyilvánult. Amint a bizottmány a tárgysorozat fontosabb pontjain által ment, az érdekeltség is mind lanyhább lön, a tagok oszladozni kezdtek, úgy, hogy mikor a hírhedt Groszféle indítványra, „a virilis jog eltörléséért az országgyűléshez intézendő felirat-1 ügyének megvitatására került az ügy, a tárgyalásban már csak húsz bizottm. tag vön részt. Kézzel fogható bizonysága ez annak, mennyire szivén feküdt az indítvány keresztülvitele a mellette kardoskodó megyei balpártnak, mely ezúttal egy szál baloldali bizottmányi tag által lévén képviselve, ama tizenhárom balpárti szavazatot, mely az indítványt 7 jobboldali bizottm. tag ellenében elfogadta, egyedül a gyűlésen ex offo jelenvolt 12 balpárti tisztviselőnek köszönheti. Maga az inditványozé sem lévén jelen, az indítvány indokolását B.-ch I, vállalta el, s ezt úgy, amint ex abrupto telhetett, elő is adta. A különben csekély érdekű ügy azonban rendkívüli fontosságot nyert ama jeles beszédek által, melyek az indítvány ellenében Deákpárti bizottm. tagok részéröl elmondattak. Sajnos, hogy e beszédek mindenikének bővebb taglalására elegendő térrel nem rendelkezhetünk; de nem mulaszthatjuk el, hogy olvasóink figyelmét föl ne ,hivjuk ama remek beszédekre, melyeket ezúttal Hunfalvy Pál és Polgár József, megyebizottmányunk e két kitűnőségei tartottak, s melyek bármily parlamentben is babért aratandottak. Hunfalvy beszédét mély politikai belátás, gazdag tartalom és erő, s ragyogó dialektika — Polgár Józsefét kedélyható érzelmesség, szivet, lelket győző érvelés, és a honszeretettől lángragyujtott költői hév jellemzik. Itt közöljük azokat. Hunfalvy Pál: Méltóságos Főispán úr! Tisztelt megyei Bizottság ! Látván, hogy az indítvány beadója nincs jelen, azt gondolom, maga sem fektet reá valami súlyt, s mi azt azért el is mellőzhettük volna; de minthogy a t. bizottságnak másképen tetszik, bátor vagyok felszólalni az ügyben. Engemet sem az indítvány indokolása, sem az azt magáévá tevő szónok elvei nein győzhetnek meg a nevezett indítvány szükséges, helyes vagy üdvös voltáról. Mert írva van : Rósz fa jó gyümölcsöt nem teremhet, ez az indítvány pedig rósz fának a gyümölcse, az tehát jó nem lehet. Méltóztassók megengedni, hogy nyíltan kimondjam nézetemet és meggyőződésemet. Semmi sem lehet veszedelmesebb az országra nézve annál a szokásnál, mely néhány esztendő óta lábra kezd kapni nálunk, a melynél fogva az országgyűlésen hozott, s ő Fólsége által szentesített törvények ellen legott a köztörvényhatóságokon óvást teszünk, kérelmeket indítványozunk, szóval a hozott törvény ellen izgatunk. Mert ez a szokás a nép kebeléből kiirtja a törvények iránti tiszteletet; az, amennyiben rajta áll, nevetségessé akarja tenni az országgyűlést; az, a mennyiben rajta áll, fel akarja forgatni a törvényhozási rendet ; ezek által pedig, világos, hogy véghetetlen zavarokba, sőt végveszélybe is döntheti az országot. Ezen lábra kapni szerető szokásaink kifolyása a beadott indítvány is, méltán mondhatom tehát róla, hogy rósz fának a gyümölcse, s azért nem lehet jó. Előttem mindig nagyon különösnek tetszik, hogy épen azon emberek, a kik az 1848 előtti megyékre szeretnek hivatkozni, támasztják fel azt a veszedelmes szokást, a melyre pedig a régi megyék életéből nem igen szedhetnének példákat. Avagy ki bir nekem egy példát is felhozni, hogy a régi megyék a szentesitett törvény ellen legott petitióztak, szóval: agitáltak volna ! ? Voltak, igen is voltak hatalmas agitatiók akkor is, de nem az imént szentesített törvény ellen, a melyet még akkor is tiszteltek, habár az örök igazság elvébe ütközőnek látszhatott is, hanem új hozandó törvények végett. De hogy létező törvények, vagy épen legújabban szentesitett törvények ellen úgy agitáltak volna, mint most, arra csakugyan nem tudok példát a régi megyék gyakorlatából. Egyetlen egyet tudnék felhozni, de az is csak félig tartozik ide. Midőn az 1790 ki országgyűlésen a vallási törvény iránt folytak a vitatkozások, a fö clerus és néhány világi úr óvást adának be az alkotandó törvény ellen. S mi történt? A szentesített törvénybe bele ment ez:„Contradictionibus Domino.rum Cleri et alicujus partis secularium Catholicorum non obstantibus, imo iisdem in perpetuum nullum valorem habentibus11, azaz a nevezett urak eilenmondásának soha semmi érvénye vagy következése nem lehet. Tehát az 1848 előtti időkben annyira szentnek tartották a törvényt, hogy azt még a vitatkozás idejében beadott petitio szeplöjétül is mentté akarták tenni. — Egy másik eset még kevésbbé tartozik ugyan ide, de az is bizonyítja mennyire tisztelték akkor a törvényt, sőt még a királyi rendeletet is, a mely törvény gyanánt akart lenni. Az 1720-ban kiadott Carolina Resol utio némi élhetési jogot engede az akkori protestánsoknak. Ez ellen a váci püspök (gróf Althan) protestatiót nyújtott be a pestmegyei közgyűlésnek. S mi történt? III Károly megparancsolta Pest megyének, hogy a püspök ellenmondását a közgyűlés szine előtt tépje szóllyel, a püspököt pedig a világi javadalmak élvezetétől felfüggesztette. Tehát igazán a most lábra kapni akaró szokás nem igen találhatna példákat a régi megyék életében ; az tehát nem magyar szokás, az lengyel s z o k á s ! Lengyei országban sokszor volt, hogy nemcsak a törvény feletti vitatkozás alatt bármely palatinátusnak, vagyis lengyel megyének allegatusa a vétóját vághatta a gyűlés szeme közé, mi által a törvényalkotás meg volt akasztva, hanem ha valamiképen kikerülhették avetokat, a szentesités után is confoe- deratiokba csapták magokat a lengyel politikusok, és agitáltak
