Eger - hetilap, 1871
1871-03-09 / 10. szám
74 Országgyűlés. — A képviseloház febr. 28-iki ülésében valahára véget ért a honvédtüzérség fölötti vita. A jobboldal részéről Urményi Miksa, Hollán Ernő és gr. Andrássy Gyula beszélt. Hollán államtitkár szigorúan a katonai szempontokat adá elő meggyözöleg, inig a miniszterelnök beszéde inkább politikai nyilatkozvány volt. Az ellenzék részéről Csernatony Lajos, Pauliny Tóth Vilmos és Dobsa Lajos szerepeltek. Végül GyörfFy Gyula, mint indítványozó, tartá végbe- szédót, hosszasan felelve a jobboldali szónokok érveire, s ajánlva a kisebbség niódositványát. Beszéde meggyőzhetett mindenkit arrról, hogy más a katonai, más a prókátori mesterség. A közp. bizottság előadójának zárbeszédes a szavazás a legközelebbi ülésre halasztatott. — A márcz. 1-én tartott ülésben Szeniczey Ödön interpellálta a bel- és közlekedésügyi minisztereket : Van-e tudomásuk arról, hogy a Duna Paks és Kalocsánál kiöntött s Pest- és Tolnamegye nagy részét elönté ? tettek-e intézkedéseket az iránt, hogy az áradási veszély lehetőleg enyhittessék, s az áradás által sújtottak segé- lyeztessenek ? Zeyk Károly belügyi államtitkár azonnal válaszolt. A belügyminisztérium értesült a tolnai, majd a pestmegyei veszélyről, s intézkedés történt egy gőzösnek élelmiszerekkel és mentő sajkákkal azonnali odaküldése iránt. Az interpelláló megnyugszik a válaszban. Ezután Királyi Pál, mint a közp. bizottság előadója tai tóttá végbeszédét a honvédlovasság szaporítására vonatkozó törvényjavaslat fölött, ajánlván annak a közp. bizottság jelentése szerinti elfogadását, Erre névszerinti szavazás következett, melynek eredménye lön, hogy a törvényjavaslat 68 szótöbbséggel elfogadtatott, s igy a kisebbség módositványa a honvédtüzérség fölállítása iránt elesett. A többi honvédelmi törvényjavaslatok nyugalommal tárgyaltattak végig, csak a honvédeknek tiszti és altiszti kiképzés végett leendő behívásáról szóló törvényjavaslat tárgyalása alatt fejlett ki bővebb eszmecsere. Tisza Kálmán módositványt nyújtott be, mely szerint tiszti és altiszti kiképzés végett csak önkéntesek alkalmaztassanak. E mellett határozati javaslatot nyújtott be, melynek főczélja, hogy mondassék ki maximuma azon időnek, mely a kiképzésre fordítható. Mindkét indítványt a többség elvetette. Következett a közlekedési budget tárgyalása. Legelőször Wahr- mann Mórnak a közlekedési akadályok elhárítására vonatkozó határozati javaslata tárgyaltatok. Gorove miniszter egy, minden oldalról helyesléssel fogadott beszédében kinyi!atkoztatá, hogy a határozati javaslatot a kormány minden pontjában magáévá teszi. E nyilatkozat után a fejlődő vita természetesen nem lehetett egyéb, mint egyszerű véleménycsere a vasutak körül eddig tapasztalt visszaélésekről, a szállítás calamitásairól, a kormány által követendő eljárási módról sat. A kérdéshez hozzászóltak : gr. Vass Samu, gr. Forgách Antal és Fáik Miksa. Ez utóbbi a ház átalános figyelme közt ezúttal az ügyet igen tüzetesen megvilágító „szüz“-beszédét tartotta. — A márcz. 2-iki ülésben a ház, tekintettel a költségvetési tárgyalás lassú menetére, elhatározta, hogy mig az tart, üléseit naponkint reggel 9 órától d. u. 3 óráig tartja. A honvédelmi törvényjavaslatok végleges megszavazása után napirenden volt Wahrmann Mór határozati javaslatának folytatólagos tárgyalása, mely javaslat egyhangúlag elfogadtatott. Az ellenzék több szónoka, bár szintén mellette nyilatkozott, nem nyugodván meg a miniszternek a határozati javaslat értelmében adandó utasításban, egyenesen törvény által akará a vasúttársaságokat arra szorittatni, hogy a forgalom igényeinek megfeleljenek. B. Kemény Gábor alapos fölszólalása, Kautz Gyula és Jókai Mórnak a tárgyat megvilágító fejtegetései, végre magának az indítványozónak szakavatott végszavában kifejtett érvei képezték a vitának kimagasló pontjait. Következett ezután a közlekedési minisztérium költségvetése. A rendes szükségletre előirányzott összeg 5,108,610 frt. Az átalános vitát Simonyi Ernő nyitja meg, s beszéde végén határozati javasla tót nyújt be egy 12 tagú bizottság kiküldése iránt, mely 1) a köziek, miniszterrel egyetértve, s szakemberek meghallgatása után, készítsen térképes kimutatást azon vas- és kőutak s vizi munkákra nézve, melyek létrehozása orsz. szempontból szükséges; 2) egyetértöleg a pénzügyminiszterrel, adjon véleményt a szükséges költségek fedezése iránt ; 3) adjon véleményt az iránt, minő törvényhozási intézkedések szükségesek arra, hogy közlekedési eszközeink az ipar, kereskedelem és forgalom igényeinek megfeleljenek. Az orsz. bizottsághoz, a főrendiház 4, a képviselőház 8 tagot fogna választani. — A márcz. 3-iki ülésben Zsámbokréthy József interpellálta a közmunka-és közlekedési minisztert: Hajlandó-e s mikor, a Vág folyó szabályozására vonatkozó terveket a ház elé terjeszteni ? s tudja-e a miniszter, hogy a Vág a mentében levő gátakat magával sodorta, s több helyt kiáradt? Gorove miniszter kijelenté, hogy a Vág kiáradásáról tudomása nem volt, de a kellő intézkedéseket megte- endi. Az interpelláló megnyugodott a válaszban. Napirenden volt a közmunka- és közlekedési minisztérium költségvetésének tárgyalása. Az átalános vitában résztvettek : Török Sándor, Huszár Imre, Gorove István, b. Kemény Gábor, Táncsics Mihály, Fodróczy Sándor, gr. Bethlen János, gr. Szapáry Gyula, Németh Albert és Csiky Sándor. A két utóbbi az egri szárnyvonal ügyében szólalt föl, sürgetvén annak mielőbbi kiépítését. Gorove miniszter kijelenté, hogy miután a pesti népbank, mely az egri szárnyvonalra a legjutányosabb ajánlatot tette, a versenytárgyalástól visszavonult, igy újabb versenytárgyalást kellett hirdetni, melynek-4 T A K C Z A. Miksa mexikói császár utolsó napjaiból. (A çsàszàr táborkara egy tagjának elbeszélése után.) (Folytatás.) Pedro Penna a harmadik számú cellában ült, melynek belseje borzadályos s üres volt, a világosság csak egy hármas rácscsal ellátott kis ablakon törhetett utat magának ; s a falak oly nedvesek voltak, hogy a víz csepegett róluk. Egy ágy, egy szék s egy asztal, mind a három piszkos és korhadt, állott elosztva a szoba négy szögletében. — A padlót kemény föld képezte, melyen számtalan göröngy s lyuk volt. Egy kis vasas ajtó, nehéz zárral ellátva, választá el ezen komor helyet a külvilágtól. Az éj csöndé csak a cella előtt járó őr egyenletes léptei által zavartatott meg. Az egyedüli széken sennor Pedro Penna foglalt helyet, ki eddig tiszt volt a császárné ezredében. Elöttevaló nap kapták rajta, a mint az ostromlott város legvégső fázisában levelezett az ellenséggel. Leg- fölebb harmincz éves lehetett, egyike volt ő az ezred legszebb tiszteinek, s még csak egy év előtt házasodott meg. — Ez egy nap azonban rendkívül megváltoztatta e fiatal embert. Szemei komor kifejezéssel nyugodtak a mély szemüregekben, s erősen zárt ajkairól pillanatig sem tűnt el többé a semmi által sem zavarható határozottság kifejezése. A cellában még két nő volt, kik előtte térdeltek, s kezeit tartva, csókokkal s könnyekkel halmozták el. Ez asszonyok egyike éltes anyja, másika pedig ifjú neje volt. A toronyóra éjfélt ütött; négy óra múlva az egyiknek fiától, a másiknak férjétől kelle örökre megfosztatnia. Pedro Penna, mint szobor' ült, szeme mozdulatlanul volt maga elé irányozva, keze akaratlanul csüngött. Az éltes nő fölkelt, fia fejét mellére fekteté. Szegény anya ! Mennyi gondba s könybe került neki, mig gyermekét nagygyá nevelte, s most — négy óra múlva, — meg fogják ölni ! Ezen borzasztó gondolattól gyötörtetve, ismét összeroskadt, s oly zokogásban tört ki, mely a szív megre- pesztésével fenyeget. „Borzasztó, lehetetlen !“ e kiáltással ugrott most föl neje. — „Nincs tehát már menekvés, nincs mentség többé számodra, kedves Pedro ? Beszélj, kérlek, én minden áldozatra készen vagyok éretted. — Bár meg lehetne érted halnom, — miként viselem el e nyomorult életet !“ Pedro neje alig volt 16 éves ; szép szeme a sok könytől veres, ajka kék volt, gyönyörű fekete haja rendezetlenül ömlött el gyenge vállán. Majd lábaihoz borult kedves férjének, majd ismét karjaiba veté magát, vagy kezeit törve, futkosott föl s alá a a szűk szobában, mint egy tébolyodott. Végre megférfiasodott Pedro Penna, s fölkelt. „Drága anyám, szeretett nőm, ne nehezítsétek utolsó óráim elviselését; csak egykegyet kérek tőletek, teljesítsétek utolsó kérésemet : menjetek és imádkozzatok érettem, de hagyjatok el!“ „Téged elhagyni ? soha, soha!“ kiáltá mind a két nő, agyrázó hangon. „Legdrágább anyám, s te kedves nőm, csak nem akartok engem kikisérni, s ezen rátok nézve oly borzasztó jelenetet11 — A fiatal ember nem volt képes tovább beszélni, anyjának nyakába borult :
