Eger - hetilap, 1871
1871-02-09 / 6. szám
43 a minisztertanács elnökének kinevezése, ki aztán a minisztériumot megalakítja. Ez állomásra valószinü jelöltekül Favre, Gambetta és Thiers emlegettetnek. Hogy a békés vagy harczias elem lesz-e többségben a nemzetgyűlésben, az még kétes. Északi Francziaországban a béke, a déli vidékeken ellenben a végsőig való harczolás mellett folynak az izgatások. Ha a harczi párt győzne, ezt csak Poroszország mértéktelen követeléseinek lehet tulajdonítani. A hir ugyanis oly békeföltételeket emleget, melyeket az angol „Standard" őrülteknek nevez, s a „Daily News" szerint azok följogosítják a francziákat a háború folytatására. Egy angol lap kijelenti, hogy az angol közvélemény utálattal fordul el Poroszországtól, ha Vilmos császár határtalan bó- ditási vágya a békét lehetlenné tenné. Parisban nyugalom uralkodik. A poroszok által követelt 200 millió franknyi hadisarczot Rothschild előlegezte a városnak. Páris capitulatiója által 180,000 ember lett fogolylyá, 400 tábori ágyú s golyószóró, valamint 1500 várágyu esett a németek zsákmányául; azon kivül a szajnai pánczélos ágyusajkák és sok vasúti anyag. A német katonáknak tilos a Parisba való bemenetel a főparancsnokság külön engedélye nélkül. Páris élelmezése sok nehézséggel jár. Febr. 1-ig 23,000 volt azok száma, kik folyamodtak, hogy Párisi elhagyhassák ; azonban csak kevesen kapták meg a kért engedélyt. A franczia keleti hadsereg catastrophája megvalósult. Clin- chard tábornok, Bourbaki utóda, hivatalosan jelenté Bordeauxban, hogy a mintegy 80,000 főnyi hadsereg és hadiszer megmentése végett kénytelen volt a semleges Sveiczba átlépni. Az átlépés febr. 1-én kezdődött. A belebbezett francziák, a kötött egyezmény szerint, fegyvereiket, fölszereléseiket, lőszereiket átadták, mindez azonban a békekötés s a Sveicz által tett kiadások megállapítása után, Francziaországnak visszaadatik. A tiszteknek lovaik, fegyvereik s egyéb holmijok rendelkezésökre állanak. Az átlépett hadsereg állapotát egy sveiczi levelező igy Írja le: „Sok katona meg volt sebesülve s szétrongyolva. Soknak lába szalmával volt bekötve. A legtöbb kiéhezve és betegen nézett ki. Szegény katonái a szép Francziaországnak !“ Egymás levelező pedig igy ir : „A hadsereg lovai négy napon át élelem nélkül voltak, a csapatok pedig három napig nem ettek semmit." E hadseregből, az utóhadak közt folyt csatázások alkalmával, német tudósítások szerint, 15,000 ember foglyul esett, s 19 ágyút veszített. A németek saját veszteségöket 600 halott és sebesültre teszik. Garibaldi is 50,000 emberével Dijonban a körül- vétetés veszélyében forgott, s e sorsot csak gyors visszavonulás által sikerült kikerülnie. A caprerai hős Magonba vonult, hol nemsokára 4 franczia hadtest lesz egyesülve Lyon és a dél fedezésére. — A keleti csatatéren — miután az a fegyverszüneti egyezménybe nincs befoglalva — a hadműveletek nem szakadtak meg. Bismarck a fegyverszünet kiterjesztését a keleti csatatérre, a szakadatlanul bomilletékesebben, midőn a bánat könyvének, századunk életirásának, a társadalom jaj kiáltásának nevezte. Erdélyi János szemében az egész Karthausi „segélyért való kiáltás Istenhez a veszendőbe ment s menendő hit, szeretet és remény nevében ; panasz, mely az eget verdesi, mondván : a hit eltűnt az emberek között, nélküle nincs élet; adj egy nagy, fenséges gondolatot, oh adj világosságot nekünk ! Vagy tulajdonkép : a Karthausi fölkiáltás a kereszténység igényei, jogai mellett.“ 1839. nov. 23. az akadémia tiszteletbeli tagjává választotta. Huszonhat éves iró tán szebb diadalt soha sem ült, mint ő, midőn másnap a főváros szine-java előtt, ennek lelkesült meghatottsága közt, első és oly nevezetes emlékbeszédét mondotta Kölcsey Ferencz fölött. Erezte mindenki, hogy méltó utóda lesz annak, kinek emlékezetét tartja. 1840. kezdete óta Szalay László barátjával évnegyedes folyóiratot adott ki, melynek föladata volt, a törvényhozásnak tudományos munkákkal kezére dolgozni. Ebben két, föltünést okozott értekezése jelent meg: „Szegények Irlandban" és a „Zsidók emancipatiója." Ugyanezen évben foglalta el először a főrendi táblán helyét, hol az ellenzék soraiban foglalván széket, annak csakhamar szónoka és a későbbi években vezére is lett. Ezen időben irta Lukács Móriczczal a „Fogház-javi- tást" (1842), egy évvel előbb pedig a „Kelet népe és Pesti Hirlapu czimü röpiratát, melyben gr. Széchenyi István ellen tárgyilagosabban, mint maga Kossuth — védte Kossuthot. Szalay László átvevén 1843. a „Pesti Hírlap" szerkesztését, Eötvössel karöltve a munkásságban, vezették diadalra azon eszmét, hogy „Magyarország regenerálójára az egyetlen biztos rendszer a parlameutaris felelős kormányzat." Czikkei összegyűjtve és bővítve képezik a „Reform" bázott Belfort átadásától és Garibaldi letételétől teszi függővé. Ez utóbbiról az a hir, hogy Caprera szigetére szándékozik visszatérni ; más hir szerint pedig elfogadta a nizzai képviselői jelöltséget a franczia nemzetgyűlésbe. Bourbaki, ki öngyilkosságot kisérlett meg, súlyos sebében Lyonban fekszik. Politikai hetiszemle. A romániai ügyekről igen különös hirek keringnek az európai lapokban. Bukaresti hirek szerint, Károly fejedelem már legközelebb ott fogja hagyni országát, mely nemes törekvéseit nem tudta méltányolni. Hogy Károly fejedelemnek ez csakugyan szándéka, bizonyítja ama levele, melyet egy németországi barátjához intézett, s mely nem rég az „A. A. Ztg" ban közöltetett ; ily levelet egy fejedelem nem ír, s nem tesz közzé, ha a végső lépésre nincs teljesen elhatározva. Újabban azonban a „N. Fr. Pr.“ arról értesül, hogy politikai körökben már enyészőfélben vannak az aggodalmak, melyek a romániai válság újabb fordulata folytán keletkeztek, mert a hatalmak még nem vesztették el a reményt, hogy a román fejedelmet majd sikerül maradásra birniok. Oroszország, Ausztria, Porosz- ország és Anglia erre nézve egyetértenek, és a fejedelem atyjában meleg közvetitöre találnak. Még akkor is, ha minden erőfeszítés hasztalan lenne, Poroszország és Oroszország hangulata mellett a diplomatiának bizonyára sikerülend, a válságot békés utón eloszlatni. Egy legújabb távirat szerint, Károly fejedelem csakugyan marad, s kísérleteket tesz az alkotmány megváltoztatására; a különböző hatalmak ügynökei a fejedelem érdekében működnek. Vilmos császár a fegyverszünet alatt nem megy Berlinbe, hanem Versaillesban marad, hol az ő jelenlétét úgy a délen való további hadműveletek, mint a bekövetkezendő alkudozások tekintetéből is szükségesnek tartják. A berlini hivatalos lap egy császári kéziratot közöl, mely a koronaherczeghez van intézve, s melyben neki a „német császárság koronaherczegi" méltósága „császári fenség" czimmel adományoztatik. Ezen méltóság és czim átszáll minden trónörökösre. A luxemburgi kérdés német hirek szerint az illető két kormány által békés utón már kiegyenlittetett volna. Poroszország azon hátrányokért, melyeket a semlegességnek Luxemburg részéről állítólag történt megszegése által szenvedett, két milliónyi kárpótlást kapna, s azonfölül jogot nyerne Luxemburgnak bizonyos esetekben való megszállására; végül az összes vaspályák igazgatását kezeibe kapná. Ha ez alku való, úgy nincs messzeazon idő, midőn Luxemburg porosz tartománynyá lesz. Rég táplálja már Bismarck e bekeb- lezési vágyát, s annak hir szerint a közte , és Favre közt történt tartalmát. (Lipcse 1846. újra Pest 1868.) És,ez eszmék mellett küzdött Eötvös az irodalomban is. Vigjátéka: „Éljen az egyenlőség" (1840; kinyomatva az „Ar. Vészlapokban 1844), a jogegyenlőséget ajánlja egy megfordított képben. Regényei: „A falu jegyzője" (1845) a megyei visszaélések, „Magyarország 1514-ben" (1847) pedig a jobbágyság helyzetének tartbatlanságát czélozzák. 1848-ban az első magyar minisztériumban a közoktatási tárczát vette át, de változván az idők, s ö nem lévén a forradalom embere, különösen Lamberg megöletése után külföldre menekült. Münchenben irta a bécsi sajtó által is elismerőleg fogadott munkáját: „Über die Gleichberechti- gung dér Nationalitaten in Oestreich. (Lipcse 1850.) 1857-ben irta legnevezetesebb munkáját: „A XIX. század uralkodó eszméinek befolyása az álladalomra", mely nem csak honunkban a legelső e nembeli munkák közt, de Laboulaye összehasonlítva Stuart Mill és Humboldt V.-al, neki adja a babért. 1859-ben jelent meg tőle: „Die Garantien dér Macht und Ein- heit Oestreichs," 1857. pedig a „Nővérek" czimü két kötetes regény. Az 1861-ki országgyűlésen ö volt a felirati pártnak egyik legjelesebb szónoka; 1867-ben pedig a felelős kormánynak tagjává lett. Hogy mennyit tett, nem szükség elmondanunk. Mindenki tudja jól. 1866-tól az akadémia elnöke volt. Nem fogjuk soha felejthetni aa ö eszmegazdag remek beszédeit. Csendben múlt ki. Utolsó perczeiben is magánál volt. Fiával sokat beszélt, és mondják, azt tanácslá neki, hogy legyen tanár, és ne politikus. A nemzet, mely szerette, megsiratja öt, és a kegyelet örökké fog virrasztaniasir fölött, mely annyi hon- és emberszeretetet takar, és oly gazdag erényeket rejt! — Béke legyen porain ! (Szabad Egyház).
