Eger - hetilap, 1871
1871-11-30 / 48. szám
ïX. éri folyam. 48. szám. November 30 án 1871* Előfizetési dij : Egész évre . Félévre . .Negyedévre . Egy hónapra Egyes szám . 5 ft — kr. 2 ft 5< * kr. 1 ft 30 ki. — 45 kr. — 12 kr. EGER. Hirdetésekért: minden hasábzott petit sorhely után 4, bélyegadó fejében minden hirdetéstől 30, nyilttérben egy petit sorhelyért 10 kr fizettetik. Politikai s vegyes tartalmú hetilap, megjelenik minden csütörtökön. iiadó hivatal : a lyceumi nyomda, kioh zeíeseket : a szerkesztőség (Széchenyi-tticza 84 vz.j J e a t v e h. Q. könyvkereskedése s minden k. postahivatal Hivatalos hirdetésekért előre fizetendő : egyszeri közzétételért 1 írt. 30 kr. Vidéki hirdetéseket elfogad Mosse R. Bécsben. Az uj ipartörvény. Országgyűlésünk ez idő szerint egy igen fontos, és elmaradt hazai iparunk b nemzetgazdászatunk elöhaladására nézve nagy horderejű törvény megalkotásával foglalkozik. Ez a földm., ipar- s keresk. miniszter által a képviselőház elé terjesztett ipar törvényjavaslat, mely az illető orsz. bizottság által megrostált alakjában a részletes megvitatás alapjául elfogadtatván, egyes szakaszainak s pontjainak megállapitása s törvénynyé emelése a képviselöházban most vagyon folyamatban, s mire e sorok megjelennek, igen hihetőleg be is leszen fejezve. E törvények czélja nem más, mint: a kézműipart szabaddá tenni; más szavakkal: fölszabadítani az ipart mindazon bilincsek- és korlátoktól, mindazon ferde és elavult intézményektől, melyek az ipar szabad mozgását s annak életerős kifejtését akadályozva, a közjó rovására, egyéni érdekeknek szolgáltak. Ily nyűge volt iparunk óhajtott kifejlődésének, egyebek közt, a czopfos világból ránk testált, úgynevezett „ezéh-r e n d sze r“ is. Jól ismert dolog, hogy e furcsa institutió még különösebb szabványai mily önkénynyel intézkedtek az egyes iparágak gyakorolhatása fölött a nélkül, hogy a törvényhozásnak valaha eszébe jutott volna a ozéhek zsarnoki eljárása ellenében, a jogaiban s keresermódjában hátráltatott egyént, s általán az ipart oltalomba venni. Lett legyen az iparos bármily ügyes és tanúit, ha nem állott ezéhbe, vagyis ha nem volt kedve és módja a „remekeléssel" járó „eszem-iszomu költségeit, — iparüzlete megkezdhetésére összezsugorgatott kisded tőkéjének jelentékeny rovására — fedezni, vagy, ha épen magán-érdekek miatt az illető nem nyerte meg a nemes „czéhbeliek44 magas tetszését, — nem lévén a ezéh tagja, iparát nyilvánosan és saját becsületes neve alatt nem folytathatta ; üzletét czime kifüggesztésével nem hirdethette, s általán „Pfuscher,u „kontár'* lévén a neve, csak lopva, s legfölebb megve- töleg eltűrve, de mesterileg dolgozgatott olcsó pénzért, többnyire szegény embereknek, mig ezalatt sok bárgyú, kinek a nemes ezéh egész méltósággal megadta a „mester44 titulust, drága áron kontárko- dott a jól fizető közönségnek. A müveit nemzetek az ipar kifejlődését hátráltató ilyetén, s ehhez hasonló avult intézményeket már rég eltörölték, s helyettük az ipar szabad mozgását s emelkedését törvényileg biztosították. Ez vetette meg alapját az ipar ama magas felvirágzásának, melyet — hogy messzire ne menjünk — például Belgiumban, Angol- és Fran- cziaor8zágban, sőt a szomszéd Németországban is találunk, melyekkel a mi hátramaradt iparunk eddigelé egyátalán nem versenyezhetett, s ezért voltunk, s vagyunk még ma is kénytelenek sok esetben, külföldi iparczikkekre szorulni. Nem is akarjuk említeni, mily roppantul hátrányos e szomorú körülmény nemzetgazdászatunkra. s közvagyonosodásunkra nézve is, midőn mig egyrészt hazai vevők hiányában, kényszerülve vagyunk nyers terményeinket a külföldnek olcsó pénzen eladni, másrészt ugyanazt iparczikkek alakjában újból drága áron kell visszavásárolnunk. Hazánkban, a fontolva haladás korában — értjük a 48 előtti időket — az ősi intézményekhez való elfogult, konok ragaszkodás állott az ipar szabad kifejlődésének utjábau. Erre jött a cbameleonként váltakozó provizórium, melynek egy fattyúhajtása tett ugyan egy nyomorult lépést az iparszabadság felé ; de a mit egyik kezével nyújtott, azt a másikkal csaknem egészen elvette. Szabaddá tette ugyan az ipart, de annak üzhetését ugynezett „ipar- engedély “-tői, ezzel járó díj-fizetéstől s más egyéb önkényes és gátló körülményektől tette függővé. Emellett fönhagyta a botor ezéh- rendszert, minek ismét az volt az átkos kifolyása, hogy az engedély- íyel bíró iparos a czéhbeliek között újból csak „pária44 maradt, s az elfogult éretlenség előtt a „szabad iparos4* épen oly gúnynév volt, mint annakeiötte a „pfuscher,44 mig a nemes ezéh tagja további is ur és „m ester44 maradt. Ez is egyik eclatans példája annak, hogy az előítéleteket félszeg intézményekkel nem lehet lerombolni. Az ipar elöfejlésének s haladásának egyik főtényezöje, mondhatjuk : conditio sine qua non-ja a szabad verseny. Minden oly intézkedés, mely az egyént a szabad versenyzés teréről leszorítja, vagy az elé akadályokat gördit, káros és elvetendő. Az ipar terén a szabad versenynek utat nyitni, a különféle iparágaknak okszerű határok között történő szabad gy a k o r o 1 h a t á s á t biztosítani: ez czélja s feladata az ipartörvénynek. Helyesen mondá Ra n nicher, orsz. képviselő, egyik beszédében, hogy: ra munkához való jog az embernek vele született joga.44 Ily jogokat az állam polgárai számára biztosítani, egyik legfontosabb hivatása az alkotmányos törvényhozásnak. Oly ipartörvény alkotása, mely az imént kifejezett czélnak a mai viszonyok között a lehetőségig megfeleljen, mely minden kitelhető eszközt és intézkedést magába öleljen arra nézve, hogy hazai iparunk felvirágzásának azon szintjére emelkedjék, melyre a külföld legki- fejletteb ipara emelkedett, — országgyűlésünk előtt nem volt nagy nehézségekkel összekötve. Csak ama törvényeket kelle szem előtt tartania, s hazai viszonyainkhoz idoraitva átültetnie, melyek az illető nemzetek iparáaak oly magas kifejlődését eszközlötték. Az iparszabadság eszméje nem uj. Egyik üdvös kiágazása ez a XIX. század ama nagyszerű uralkodó eszméinek, melyek az áldásthozó speciális eszméknek egész sorozatát szülemlették. E czikksorozatnak czélja a magyar országgyűlésen jelenleg tárgyalás alatt levő, legközelebb törvény erejére emelendő s életbe léptetendő ipartörvényjavaslatot , a képviselöházban az egyes részleteknek s pontozatoknak törvényezikk alakját képező megállapításai nyomán, főbb vonásaiban megismertetni. Teljesen kifejezi az iparszabadság helyesen ^értett nagy eszméjét, s egyszersmind biztosítja is az ipar szabadságát s a szabad versenyt mindjárt az ipartjavaslat 1. §-a, mely „a magyar korona területén minden nagykorú, vagy nagykorúnak n y il ván i to 11 egy é nnek, ne m re való tekintet nélkül megengedi, hogy ezen törvény korlátái közt, bármely iparágat, ide értve a kereskedést is, bárhol önáílólag szabadon gyakorolhasson.44 Sőt e tjav. az iparszabadságot méginkább kiterjeszti, midőn (2. §.) önálló ipar ü- zését az atya, gyám, vagy gyámhatóság belegyezésével még a kiskorúaknak is megengedi ; — kivételt csupán a törvény azon rendeletéi irányában tévén, melyek a „papokat, szerzeteseket, katonákat, bírákat és közhivatalnokokat az ipar gyakorlásában korlátozzák (26. §). A szükséges nyilvántartás végett azonban megkívánja a törvény, (4, §.) hogy aki szabadon gyakorolható ipart űzni szándékozik tartozik ebbeli szándékát az illetékes iparhatóságnak szóval, vagy, Írásban bejelenteni, s ezen alkalommal kimutatni, hogy az ipar önálló gyakorlására kívánt törvényes kellékeknek megfelel, ml ha megtörtént, a bejelentésről szóló ipar hatósági igazolvány meg nem tagadható, és az iparhatóság által az illetőnek legfölebb 3 nap alatt ingyen kiszolgál a n d ó, különben a bejelentő iparának üzését megkezdheti. E törvényszakasz, mint látni, határozottan elejét veszi az iparengedélyezésekkel s azok dijaival űzött visszaéléseknek, s habár ezáltal a nagyobb városok tetemes jövedelmi forrástól esnek el, hasonlithatlanul fölülmúlja ezt ama haszon , mit általa a közjó és iparügy mind morális, mind anyagi tekintetben nyernek. Megengedi továbbá az ipartörvény (23. § ), hogy „az iparos
