Eger - hetilap, 1871
1871-11-23 / 47. szám
IX. éri folyam. 47. szám. November 23-án 1871. Előfizetési dij : Egész évre . t 5 ft kr. Félévre . . 2ft5(:kr, Negyedévre . . I ft 30 kr. Egy hónapra . — 15 kr. Egyes szám . — 12 kr. EGER. Hirdetésekért : minden hasábzott petit sorh ily után 4, bélyegadó fejében minden hirdetéstől 30, nyilttérben egy petit Borhelyért 10 kr üzettetiK. Politikai s vegyes tartalmú hetilap, megjelenik minden csütörtökön. Kiadó hivatal : a lycoumi nyomda. Előfizetéseket elfogott .- a szerkesztőség (Széchengi-uteza 84 sz.) .1 ént sah G. könyvkereskedése» minden k. postahivu. cl Hivatalos hirdetésekért előre fizetendő : egyszeri közzétételért 1 írt. 30 kr. Vidéki hirdetéseket elfogad Mosse R. Bécsben.- _____ - - ■ ■ ■ ■ ■ -----í i -------- ------------- ------ . V irilistáink az uj megyében. Államéletünk története világos bizonyítéka annak, hogy nemzeti önállóságunk, szabadságunk talpkövét, mindenkor az autonóm, alkotmányos megye képezé. Tagadhatlan tény, hogy csak életerős alkotmányosság képes előteremteni az egyenlőség, testvériség és szabadság léteiét. Hogy Toquevillel szóljunk : „O lyau ez, mint a hegyormokon kigyuló pásztortüz, mely mig egy részt meleget áraszt maga körül, b e világi t j a m é g a messzeláthatártis." Azt mondja Cantu Czézár saját classicus világtörténelmi munkájában : „Egyik korszakban sem tágasbodott a külső s főleg politikai világra vonatkozó eszmék köre, sem az ember nem érezte oly éiénkszükségét annak, hogy a természet nagy mindensége mellett a politikát is kérdőre vegye ; egyik korszakban sem hozattak forgalomba az átalakulási eszmék oly bőségben, mint Columbus és Gama, Dürer és Ráfael napjaiban.41 Szabadjon nekünk e nézetek ellenében azt állitnunk, hogy a politikai s társadalmi eszmék köre aligha volt valaha gazdagabb, termékenyebb s tágasabb, mint a jelenkorban. Nincs ut és tér, hol az emberi ész most csodamíveket nem mutatna föl. A hajdankor tanulmányozása, a jövendő szükségei, titkai s jogai fürkészete, egy uj társadalmi s politikai világ utáni egyetemes vágy, a lángelme özön- iletes fellobbanásai, a tudós türelmes fáradozásai, költészet, számtan, reáltudományok, gazdászat, szóval minden emberi képesség kitűnő egyéniségek által vagyon ma képviselve. De a mi csudálkozásunkat legméltóbban lánczolja magához, a mi az óvilág minden monumentális alkotásain tulmagaslik : az minden bizonyára ama bámulatos tökély, mely a jelenkor államintézményeiben, a kormányközegek s közigazgatási szervek complexumában nyilatkozik. Hibás államintézmények ma már csak egy pár évig is alig tarthatnák fel magukat, nem úgy, mint a három ezer éves római köztársaság, vagy a hatszáz esztendős hűbéri német birodalom. Az uj korszaknak szintén megvannak a maga helotái ; s bizonyos, hogy oly intézményeket, melyek az emberjog korlátozására irányozvák, még hamarább lerombolnák, mint Róma proletárjai Márius és Pompeius szobrait. Társadalmi életünkben a haza, az alkotmány, s a pártszövetkezés, három nagy küzdelmet fejez ki. E három küzdelem három szüksége s elutasithatlan feladványa a politikai világnak; szüksége van ugyanis a politika emberének épugy, mint a hivő léleknek, hogy bigyjen és szeressen; innen a haza és a templom; — szüksége van, hogy szabadon mozogjon s jogokat élvezzen ; innen az alkotmány ; — szüksége van, hogy a társadalmi érdekeket valamint egyes emberek, úgy a kormányhatalom ellen megóvja, innen a pártküzdelem, a rokonelvüek szövetkezése. De e három megoldásban három harcz is rejtőzik : harcz az uralgó népfajok; harcz a jogfeladás ; harcz a pártönzés tulcsapásai ellen. Tehát három nagy nyomorúság minden lépten és nyomon ; nyomorúsága t. i. a népek nagyravágyásának ; nyomorúsága a törvényeknek, melyek keze sohasem képes kiszolgáltatni a teljes igazságot, s nyomorúsága a pártok ambitióinak, melyeknek örök zaja szünet nélkül zavarja a honfiak oly drága nyugalmát. Midőn a magyar nemzet, tisztes emlékű aristocratico-feudál megyei institutióját a lomtár ereklyéi közé készül elhelyezni, bizonyára csakis azon magasabb missiónak akar megfelelni, hogy a jogait kiáltozó democratiát s igy a már el nem némitható emberjogokat az uj megyei intézmény által, a népképviseleti alkotmány postulatumainak érvényesítésében is megszentelje. Nem is lehet az máskép. A törvénykezés és közigazgatás mintegy jobb és bal lábát képezi az országkormányzat nagy organismusának. Hogyan is mozoghatna s haladhatna ezeu organismus előre, ha és midőn annak akár egyik akár másik lába sántit, vagy mankóra szorul ? Örvendenünk kell, hogy eljuthatánk már odáig, miszerint beléletünk mind törvénykezésileg mind közigazgatásilag szervezve lebetend. A mi uj, municipalis törvényeinket senki, még a kik csinálták sem tarthatják hibátlanoknak. A legtökéletesebb pontossággal gyártott gépen is a próbák igazitni valókat mutatnak ki, s igy amathema- tika is sáutitni szokott egy kissé gyakorlati alkalmazásában. Mennyivel könnyebben mutatnak ki igazitni valókat, azaz hibákat a legböl- csebb politikai intézmények is, hol amathematikai számításnak helye nem lévén, a precziziónak oly mértéke nem várható, mint a holt anyagú gépeknél. Itt értelmi s erkölcsi erők igen bonyolult össze- hatását kell tekintetbe venni, melyeket csak megközelitöleg is bajos kiszámítani. És mégis megyei és községi uj törvényünk talán a politikai tényezők kiszámítási tekintetében fog legjobbnak bizonyulni be. Igaz: a megyei szervezet más mint a régi, mások némileg alkatrészei és feladatai. De mégis a múlt próbái, tapasztalatai nyomán oein mondható az uj szervezet egészen az emberi ész uj konczepcziójának, — csupa experimentálásnak. Némi megnyugvással nézünk elébe emez oldalról: a mi a nemzet értelmi s erkölcsi erőinek s jellemeinek megfelelt századokig, nem lehet a kor kivánta némi módosítással egészen hasznavehetlen továbbra is. Egy kis reszelés, simítás, lendítés elenyésztetheti netaláni döczögéseit, A múlt évi 42. törvényczikk, úgy látjuk, megszülte az adófizetők autonomképességét; értjük itt a virilistákat; a befolyási hatalom, melylyel birnak adófizetésük által a megyei életben, egy és ugyanaz az előbbi megye bajnokaiéhoz, kötelességeik ugyanazok. Védeni az alkotmány^ Ipÿstositani nemzetiségünket, és előkészíteni szabadságunk jövőjét. Ok igen de igen sokat tehetnek az alkotmányos élet haladásában, ha figyelembe veszik azt, hogy munkátlansággal a megye iránti érdektelenséggel koczkáztatják a nemzeti létet az alkotmányt, mely, mint a még mindig javítható épület, jó és biztos helyzetbe hozható, de a megyéi életben való gondatlanság által alapjában ingattatnék meg, minek a rombadöiéá lehet következménye. Miért kellett Magyarországnak a századok foiy «mában annyit szenvedni és megaláztatva tűrni, hogy ama kiváló tulajdonok, melyek* kel a természet földjét s népét egyiránt megáldotta, átokká s a süllyedés emeltyűivé váljanak? Azért, mert a pártokra szakadozott nemzetnek időről időre felhalmozódott bűnei az állami közjó törvényei ellen, oly mérvekben nyomaszták és zsibbaszták a nemzet politikai s cultnralis fejlődését, elöhaladását s megszilárdulását, miszerint az európai nagy államok egyetemes fejlődése s consolidatiojából ko- ronkint reá hátomló előnyöket pártszenvedélyei örökös lángolása miatt soha sem tudta felhasználni. íme, midőn a vértől párolgó s összetört trónok romjaitól boritott Európában a béke istennője e honban látszik menedékre lelni, midőn alkalmat nyújt, hogy védszárnyai alatt egy évezred mulasztásait a hazaszeretet frigyesült erejével s a hosszú utón elkésett ember minden sietségével igyekezzék helyre hozni, e nagy működésünkben van leginkább szükségünk az összehatás és egyetértésre! Most, úgy látszik, közel állunk azon időponthoz ismét, hogy a fajharcz korát fogjuk élni, s e fajharcz annál veszélyesebb, mert erkölcsi fegyverekkel vivatik. A népek fajrokonság szerint tömörülnek s a világesemények áramlatai is ily irányban látszanak mozogni. Igaz, hogy mint magyarság sobsem voltunk erősebbek, hatalmasabbak, de nemis volt rá nagyobb szükségünk. A próbáltatás nehéz napjai még csak most fognak bekövetkezni nemzetünkre. Elszigeteltségünk az idegen elemek közt mindenfelől veszélynek tesz ki bennünket. A többi kissebb népfaj mind támaszkodhatik egyik másik euró
