Eger - hetilap, 1871
1871-10-26 / 43. szám
— 340 változó, elvakultan szenvedélyes politikai experimentatióknál az a legsajatságosb elfogultság és nyegleség: hogy n ég a jelenlegi hibákért is, inindenik utóbb felülkerekedő párt- és töredék- uralom szereplői, elődeiket tartják s kiáltják vétkeseknek ; és az ö álta- lok gyakorolni időszerűnek talált önkényszerü politikai működéseik indító okai és előzetes szerzőiként azokat igyekeznek elötüntetni és elkárhoztatni. Amióta a franczia birodalom fenáll, soha sem uralkodott annak határain huzamosan a szabi dság, az átalános jólét és a tartós elégtiltség ; az azon birr dalom sorsát intéző egyének, az úgynevezett nép*ezetök, n indig valami olyas után sóvárogtak, valami olyas eszményi állapot elérésére buzdították, lázitották a tömeget, aminek elérhetésére s tettleges élvezetére sem magok azon politikai izgatok nem tudták a népet elvezetni, sem pedig a nép azt más vezetők által nem tudta elérni, sőt az a legsajátságosb, hogy a franczia- nép, amikor épen a legnagyobb vagyon- és vér-áldozattételekkel és önfeláldozással kereste a szabadságot: mindig a legkérlelhetlenebb megaláztatást, és az önkény marczona uralmát találta fel, s hozta magára. Mi magyarok az Európában szereplő két nagy nemzet közt inkább a francziát vagyunk hajlandók utánozni; lehet a véralkatra nézve ez utóbbival egy vonalban állunk minden más európai nemzetek közt. Bár mint legyen is ez, de mindig szerencsétlen politikusnak tartjuk azt, aki azzal ámitgatja magát és másokat : hogy lehetne valaha absolute tökéletes államkormányt találni, és hogy az olyan államinstitutió, amely az egyik államban czélszerünek bizonyul, s ott jólétet, felvirágzást képes előidézni, tehát azon intézmény ugyan olyan sikert volna képes más államokban is előteremteni : holott ta tapasztalás azt már kétségtelenné tette: hogy az angolt a franczia, a francziát pedig az angol államintézményekkel és kormányzási szervezettel nem lehet jól kormányozni, a maga Ízlése és nemzetfelfogásai szerint boldogítani. Államunk újabb intézményei között maholnap oly kettőnek hatályba léptetését látjuk, melyek közéletünkben a népre nem csekély fontossággal birandnak. Az egyik ugyanis a „Hadi ezredek ha- zájokba való végleges vissz a h el y ez é s e;“ a másik — a „bot és a halálbüntetések eltörlés e.“ Mi nem azért hozzuk fel ezeket itt, mintha ez újszülött intézvényeket mindjárt bölcsőjükben akarnék megfojtani, épen nem; de mert az idő legnagyobb mester, mely minden ügy és intézvényt megérlel, és annak életrevalóságát vagy használhatlanságát a jövő nemzedék előtt kideríti ; csak szabadszólási joggal élünk akkor, midőn e fontos tárgyak at sajtó utján is szellőztetjük. Az elsőre nézve, mely niármár ténynyé vált, megjegyezzük: tekintve miként a hadi életben a rend és parancsok egyöntetű végrehajtása egyedül a fegyelemtől föltételeztetik, mely most már igenis lazult, az által pedig, hogy a legénység közelebb esvén szülői, rokonai, barátai és ismerőseihez, engedelmességében mindinkább gyengülni fog: de másként is a közmivelődést csak a minél terjedtebb tapaszlalás mozdítja elő ; ez pedig a tűzhelynél nem leven megszerezhető, ez uj rendszer aligha egyelőre foganatosítható leszen a kívánt sikerrel. A másikat illetőleg: 1865. april 7-én Franczia- országban a törvényhozó testület ülésében Favre György a jogtudományi s bölcsészeti elméletek fényes kifejtése által messze felülemelkedett a parliamenti czélszerüség álláspontján; a mennyiben egyrészről a titkos vizsgálati fogság e 11 ö r 1 é s é t s minden befogatott egyén számára azon jogot kívánta, miszerént az első naptól kezdve egy jogvédővel tehesse magát összeköttetésbe. Másrészről a halál- büntetés eltörlése melletti apológiája elvi és erkölcsi érvekre volt fektetve s jelentékeny tekintélyek s tények által támogatva. „A törvénynek megkell szüntetnie41 kiált fel beszéde végén — „az erkölcsök által el van Ítélve, ki kell töröltetnie törvénykönyvünkből. Emberi áldozatokkal se az istenséget tisztelni, se a társadalmat megboszulni nem lehet. A hajdani századok ezt tanították ; de a mi századunk dicsősége leend annak kimutatása, hogy vannak oly becses javak, melyek isteni jogból erednek; ezek : az ember élete, szabadsága.“ Igaz, hogy 1760 és 70 közt Angolhonban a rablók száma any- nyira megszaporodott, hogy ott nemcsak az utakon, de a városi lakó- házaaban is a személy és vagyonbátorságot a legnagyobb veszély ostorozta, azért az akkori angol ktrmány a rögtonitélő bíróságot leghatályosabb óvszernek tartva, ezt állitoita fel. Ennek nyomán számtalan rabló pár napig tartott vizsgálat után halálra Ítéltetvén, az élők sorából ki is töröltetett. Ezazonban a helyett,hogy a gonosztevőket visszabojzasztolta volna, makacs,gbbakká tette; mi több, számuk kevesbüíés helyett raponta szaporodott, sőt a rablás nagyrészt gyilkolássá fajult ót, mart a rabló tudta, hogy elfogadásakor csakugyan az a büntetés, t. i. a rögtöni halál. A kormány ezt fájdalmasan tapasztalván, a legsikeresebb óvszernek kigondolásában sokáig fáradt, végié úgy fejté meg, hogy a halálbüntetést eltörölte, e helyett az elfogott rablóka lakatlan szigetekre örökös börtönökre hurczoltattak, s ott szorgos munkálkodásra kényszerittettek. így pár év alatt tetemes számú romlott erkölcsű ember szállíttatván el, a kóbor rablóka rögtöni haláltól sem irtóztak annyira, mint a puszta szigeten, (honnan visz- szajöhetési reményük sem lehetett) az életfogytiglani börtöntől. E sziget Uj-Hohandia, vagy Ausztrália szorosabb értelemben, melynek földje s kivált Melbour ne vidéke és Viktória tartománya állítólag több száz □ mérföldnyi területű arany-telepeket tartalmazván, újabb időben a kivándorlások Eldoradójává lön. Az előadottakból ugylátszik, hogy itt a halálbüntetések eltörlésének sikere volt; mig ellenben Francziaországban a már elésorolt államformák alkalmazásánál fogva néperkölcsi szempontból semmi jó eredménye ; mutatják azt az ott lejárt politikai műveletek. Véleményünk szerint : mi egy orvos hivatása a szenvedő beteg körül, ugyan az egy országiár, vagy törvényhozóé, ha államában a jólét s haladást, közerkölcsi népjavitást előállítani óhajtja; valamint amott a baj gyökeres gyógyítására szükséges, hogy az orvos betege véralkatát, életrendszerét ismerje, miután egy ugyanazon orvosság egyik embernél javulást, más egyénnél pedig már a halált képes előidézni : úgy megkivántatik az is, hogy a törvényhozó mindazon ismeretekkel bírjon, melyekkel állami népe szokásai, nemzeties sajátságai és vér- mérsékletében rejtőző tulajdonokat kiaknázhasson, és csakis igy alkothat aztán ildomos törvényrendszert népe számára! Az államforma is hasonlít tehát azon növényhez, mely bizonyos tartományban a legszebben fejlődik és diszlik, mig egy más éghajlat alatt végkép megsemmisül. A tárgy öszefüggésénél fogva érintetlenül nem hagyhatjuk itt a „Kákái Heti Krónikája11 egyik száma „Handabanda11 rovatában közlőit azon adatot, hogy az enyedi fogházban egy fegyencznö tartása 520 frtba kerül évenkint, ez tehát egy segédfogalmazó-fizetéssel áZGUöS ív iadás; ha ez igy áll, kérdjük, mint van e szerint nálunk a fegyenczek és a becsületes polgári, illetőleg hivatalnoki egyének közti életviszony arányosítva ? Hiszen e szerint nálunk a fegyelemosztás előmenetel, érdem, mert hány szegény s számos apró gyermekekkel körülvett családapa minden becsületessége s szorgalma mellett is 2llO forintból álló évi jövedelemből kénytelen magát s számos családját tartani; segélyre sehonnan sem számolhatván; igy ez, mert becsületes polgár, szenved, mig amaz, mert rabolt, kedvezésben részesül. Vájjon e mozzanat a közerkölcsiség épülésére szolgál-e ? Alig hiszszük. (Vége köv.) L'órinczfy János. Politikai heti szemle A rakoviczai lázongás véget ért; a vizsgálatok azonban abujto- gatók ellen erélyesen folynak, s Horvátországban, különösen Zágrábban eddigelé több erősen compromittált egyén fogatott el. — Mint a vizsgálatokból kiderült, a felkelés vezetőit, Kvaterniket, Bachot és Ra- kiast maguk a felkelők lőtték agyon, s holtetemeiket kiszolgáltatták az osztrák csapatoknak. A megugrott felkelő vezér, Cuic, fejére a hatóság ezer forintot tűzött ki. Időközben a szerb túlzók is nagyobbszerü demonsratiokra készültek. Atkáimul szolgált erre Miletics kiszabadulása, ki, mint tudva van, sajtóvétség miatt az esküttszék által lön elitélve. Miletics e hó 18-án hagyta el váczi fogságát, honnét Pestre érkezve, számos párthívei által az „Angol királynédnál fogadtatott, s a „a szerb mártyr“ számára fényes lakoma rendeztetett, melynél a szerb értelemben vett hazafias beszédeknek, távirati üdvözleteknek, észsivióknak sem vége sem hossza nem volt. A tüntetést Újvidéken folytatták ; azonban — hála a kormány óvó intézkedéseinek s a komolyabb gondolkozásnak higgadtságának, melyekhez Miletics tartózkodó viselete is járult, — minden aggasztóbb eredmények nélkül. A képviselőház pénzügyi bizottsága a budget tárgyalásban nagy lelkiismeretességgel s kitartással halad előre. Az ipartörvényjavaslat felett tanácskozó képviselőbizottság szintén megkezdette illéseit. Ausztriában a helyzet, melyet a csehek s németek éles szembenállása okozott, s mely a bécsi minisztériumban is oly nagy feszültséget s válságot idézett elő, — még mindig nem vett határozott fordulatot, melyből a birodalom jövendő viszonyaira nézve biztos tájékozódást nyerhetnénk. Az utóbbi napokban Bécsben tartott értekezletek eredménye, melyekben a magyar miniszter-elnök is kiválólag tevékeny részt vett, tegnapig (okt. 24-ig) még nem volt ismeretes. Annyi kétségen kiviil áll —Írja a P. N. — hogy Andrássy igen tüzetesen fejtette ki minden párttal szemközt a magyar álláspontot. Miként folyt be szava a helyzet fordulatára, a közel jövő fogja felderíteni. A német parlament tagjainak foglalkozásáról igen érdekes statistikai adatokat közölnek a lapok. Ezek szerint a képviselők közt igen nagy számmal vannak a porosz nemesek, szám
