Eger - hetilap, 1871

1871-10-19 / 42. szám

330

Megyei élet.

A Heves és Külső-Szolnok megyének szervezetére vonatkozó munkálat lényegesebb részei ezek : a megye területe 114 □mfld, lakosságának száma 332,613, és 8 országgyűlési képviselőt küld. A 43 választási kerületben 25,984 választó Íratott össze, a kik 300 bizottsági tagot választván, minden 80 választó után esik egy bizottsági tag.

A megye 12 közigazgatási kerületet tervez, mert a nagy kiterjedésű tiszai járás legalább kétannyi szolgabirót igényel, minta mátrai járás, melyet pedig nagyszámú községei iránti tekintetből, két kerületnél kevesebbre osztani szintén alig lehetett, mig a tárnái és gyöngyösi járások közti arány csak egy különbséget eredményez ; továbbá, mert a gyámfelügyelői teendőkkel, a javaslat szerint szintén a szolgabirák lesznek megbizandók.

A tisztikar hatásköre s munkafelosztásának szabályázásánál csak a leglényegesebb és a legszükségesebb körvonalozásáig terjeszkedett, mert úgy van meggyőződve, bogy a részletes tiszti utasításokat és munkafelosztást majd az uj bizottmány, vagy annak megbízásából az egyes szakosztályok és hivatalkörök lesznek hivatva elkészíteni. Mindamellett igyekezett a megyei közigazgatás és bíróságok közti határvonalat megjelölni.

Erre nézve azon elvet fogadta el, hogy mindaz a megyei tisztviselő hatásköréhez tartozik, mit a törvény, a megyei szabályrendeletek, a törvényes szokás és élő gyakorlat oda tartozónak mutat, és mit az újabb törvények a járásbíróságokra, községekre vagy más közegekre nem ruháztak.

Az alispán hatáskörére nézve csak egypár megjegyzést tesz, melyek közt legfontosabb az, hogy oly tárgyakban, melyek iránt az alispán 1870. XLII. t. ez. 58. §-a d) pontja értelmében a miniszterhez felir, és a rendeletet végrehajtotta, a feliratot a leirattal együtt

részletes és a végrehajtás indokait is magában foglaló jelentés mellett terjeszsze a közgyűlés elé.

A szolgabirói hatáskör szabályozásánál kísérletet tett azon mozzanatokat megjelölni, melyekre ezen hivatal hatásköre ezentúl is kiterjed.

Ezen mozzanatokat a községekre s a személy- és vagyonbátor- ságra való felügyelet jogából, s a közcsend és rend elleni vétségek, különösen a mezei rendőri kihágások gyors megtorolhatásának szükségességéből vont következtetések utján jelölte ki. Minthogy azonban az 1869 : VI. t. cz.-ben kimondott elv szigorú alkalmazása mellett a szolgabirák a mezei rendőrségi ügyekben sem bírnak birói hatalommal, javaslatba hozatik, hogy a megye az orsz. gyűléshez kérvényt intézzen az iránt, hogy egy mielőbb alkotandó törvényben a mezei rendőrségi ügyek, tehát az azok feletti bíráskodás is a szolgabirák hatásköréhez utasittassék; addig pedig, mig ez megtörténnék, szabály- rendeletileg mondja ki a megye, hogy a mezei rendőrségi ügyekben a szolgabirák békebirságképen járnak el, s hozza ezt a közönség kellő tudomására. — A megyei rendőrséget a járásbíróságok és királyi törvényszékek is igénybe vévén, méltányosnak tartja, hogy annak fen- tartásához a kormány is járuljon. Ez irányban felterjesztés terveztetik az igazságügyminiszterhez.

A tisztikar tizetményei ekként szerveztetnek : Alispán 2ü00 frt természetben lakás és 500 frt. utazási átalány, főjegyző 1300 frt, 200 frt szálláspénz, főügyész 1300 frt, 200 frt lakpénz, árvaszéki elnök 1300 frt, 200 frt lakpénz, főszolgabíró 1200 frt, 400 frt, utazási utalvány, szolgabiró 1000 frt, 400 frt utalvány sat. — Ezen fizetések meghatározásánál e megyét egyrészt azon korlátok, melyek a f. é. 2G53. sz. pénzügyminiszteri rendelet folytán a megyei költségvetés alapjául szolgálandó összeg kimutatásában kiszabattak, és az ebből folyó takarékossági tekintetek, másrészt pedig a munka méltánylását és megbecsülését követelő democrat elvek vezérelték, melyeknek egymásra-4 T Á R C Z A

Vörös dáma és tökíilkó.

Elbeszélés.

Erdei Ödön, egyetemi pályáját sükerrel befejezve, szüiővá- rosába tért vissza, boldognak érezvén magát, hogy ismét családja körében lehet, hol, szerzett jogismereteinek alapján, bebizonyíthatja, miszerint az egyetemi épület folyosóit nem hiába taposta.

A városbeliek mindenütt előzékenységgel s barátsággal fogadták öt, mert Ödön fiatal, szép, kedves, müveit és derék ember volt, egyenesen arra teremtve, hogy a hölgyek fejecskéjét megzavarja s férfi kortársai irigységét, féltékenységét felköltse. E mellett atyja egyike volt a város legelőkelőbb s leggazdagabb kereskedőinek, ki gyermeke boldogságának minden áldozatot meghozott, s kinek legfőbb óhaja volt, hogy fia megnősüljön.

„Fiam ! — szólitá meg egy napon az atya Ödönt, kinek egy hóig tartó szerte-látogatásai közben elég ideje s alkalma volt a város és vidék szépeit sorra hódítani, — fiam, itt az ideje, hogy megházasodjál. Egy ügyvédnek, hogy a kliensek bizalommal forduljanak hozzá, feleséggel kell bírnia, kivált oly kis városban, mint ez a mienk. Ismered Vámy barátomat s ennek leányát, Adélt, Ezt szántam nődül. Vá- myék barátaink és szomszédaink, s megvagyok győződve, hogy kérőd nem hiába fog náluk kopogtatni. Tehát: ad arma! fiú, ad rostra, ügyvéd ur, ime egy pompás első pör, mely megnyerésre vár, s mely honoráriumban egy gazdag menyaszszonyt hoz.

A fiatal ügyvéd, bár előtte atyja óhajtása mindig parancs volt, ezúttal igen megvolt lepetve. „Az én első perem, kedves atyám — viszonzá mosolyogva, — már meg van nyerve, de nem Vámy kisasszonynál ; s valóban el sem képzelhetem, hogyan eshetett atyám választása épen Adélra. Hiszen gazdagság, szépség és kellem nem nagyobb mértékben vannak-e meg Irmánál, Tavaszi ur bájos leányánál, ki szinte szomszédunk?

„Igazad van, fiam, s megvallom, hogy ha nem Adél a választottad, Irmávali egybekelésedhez ép oly örömmel adom megegyezésemet, mert Tavaszi barátom szintén egyike városunk legvagyonosabb s legtekintélyesebb polgárainak. S ha választásom mégis előbb érte Adélt, azért volt, mert úgy vettem észre, mintha szerelmes volnál belé.

„Tévedésben volt, édes atyám, mert én Irmát szeretem, Irmát imádom. “

„No ha úgy van a dolog, akkor e választás ellen sem lehet kifogásom, mert ez is okos választás.

„C s a k okos ? — kiáltott fel az ifjú szenvedélyesen, — a kinek szeme és szive van, másként nem is választhat, s midőn önnek, atyám, azt mondom, hogy ügyem nyerve van, az annyit tesz, hogy Irma viszont szeret engem.

„Megvallotta neked ?u

„Igen, három nap előtt. “

Ezúttal a család óhajtása Ödön szivével teljes öszhangzásban volt. Az öreg Erdei fia nevében, kérőül lépett fel, s Tavaszi urnák a kérő ellen annál kevésbbé lehetett kifogása, mert maga is észrevette, hogy leánya Ödönt szereti. Az atyák közt tehát az egybekelés elhatároztatott, sa házassági szerződés föltétetett. Tavaszi ur ez újsággal leányát azonnal meglepte. De mily nagy vala csudálkozása, midőn Irma elhalványult, azután elpirult, zavarba jött, s végre kijelenté, hogy Ödön neje — soha sem lesz.

„De gyermekem — mondá Tavaszi — hisz te szereted Ödönt, anyádnak megvallottad. Gondold meg, hogy ennél jobb összeköttetést nem remélhetsz.

„Soha, soha, atyám ! — kiálta Irma zokogva.

Irma egyetlen leány volt, s teljesen uralkodott atyja felett, ez azonban nem akarta barátja, az öreg Erdei neheztelését magára vonni, s azért igy szólt: „Bohó leány! majd jobban meggondolod a dolgotu — sa menyegzőre minden készületet megtőn, nejének is meghagyva, hogy leánya menyasszonyi kiállításáról a legfényesebb módon gondoskodjék. Minthogy azonban hetek múltak, s Irma mindig csak a maga „soha, soha!“ elhatározásánál maradt, az atya kényszerülve lön végre az öreg Erdeinek mindent elbeszélni, ki aztán sietett a történteket fiának azonnal tudtára adni.

„No fiú, korán dicsekedtél, hogy első ügyedet megnyerted — mondá fiának, — Irma téged nem szeret!

„Hogyan ! Irma ? — kiáltá az ifjú mintegy a felhőkből aláhullva.

„Hallani sem akar a veled való egybekelésről, egészen tudtán s beleegyezésén kivül történt menyegzőtöknek általunk kifőzött terve, s számotokra a lakás eleve kibérlése is.

„Lehetetlen ! viszonzá Ödön.

Azonnal menyasszonyához rohant, panaszokkal, s szemrehányásokkal halmozta el öt, s bár ennek szemeiben sem haragot sem ellenszenvet nem látott, de igenis látott könnyeket, s Irma röviden bár