Eger - hetilap, 1871
1871-09-28 / 39. szám
306 Azon körülmény, melyszerint az alispán felelősség terhe alatt van hivatva a kormány-rendeletek végrehajtására, s ezek közöl a törvénybeütközők avagy czélszerütlenek ellen repraesentálásra : az alispánban határozott, erős politikai meggyőződésekkel biró férfiút, tehát politikai charactert kiván, aki egyiránt távol áll a kormánynak vakon hódolás, mint a nép szenvedélyeinek hízelgés gyengeségétől. E tekintetben az erős meggyőződés emberét mindig fölébe helyezem a párt emberének annál inkább, mert parlamentaris kormányforma mellett a kormány egy alispán hivatalideje alatt is többször változ- hatik ; itt tehát inkább lehet fix pont a politikai jellem, mint a pártállás. Csakhogy alig lehet itt eléggé félnünk a megjelölt két gyengeségtől, mert amint egy részről a kormánynak vakon hódolás a megyét részben súlyától fosztaná meg : úgy más részről az ellenzékes- kedési viszketeg vagy az uralomra jutott népelemeknek hízelgő de- monstrálgatás a törvényhatóságot beláthatlan bonyodalmakba zavarhatná, s legjobb erőit sivár politikai küzdelmekben emésztené fel. Annak, hogy a megyék magas politikát űzzenek, lejárt az ideje; ha saját jogaik felett örködnek s ellenőrzik a kormányt a törvények tiszteletében: egészen és nemesen betöltötték hivatásukat. Az ország ezentulra a megyéktől első helyen jó közigazgatást kiván ; ha ezt birják nyújtani, ugyfenfogják tarthatni a közérdekeltséggel együtt a jelen rendezési törvényben is biztosított jogaikat és ön- állásukat, de mihelyt jó administratio nem lesz az a tulajdon, mely az uj vármegyéket a régiektől előnyösen fogja megkülönböztetni, úgy ezek mielőbb elvesztik a mai idők viszonyai közt létezésök szükségességét, tehát alapját, s egyszerű kormányközegekké sülyednek. Ezért kell a megyei kormányzat élén álló alispánnak szükebb körben egy-egy kormány-férfiúnak lennie, s igy választván meg a megyék, a legbecsesebb jutalékkal járulnak az ország felvirulásához, mert ami a leghatalmasabb államokban is a legritkább : kormányférfiakat nevelnek. Avagy nem a kormányférfiu vezér-szellemére van-e az alispánnak szüksége, midőn a megyei közegek működésébe rendszerességet, egyöntetűséget van hivatva önteni ? nem annak szakavatottsá- gával kell-e birnia, midőn a tömérdek munka helyes beosztását eszközli? nem annak tapintatával kell-e rendelkeznie, midőn az ellenőrzés kényes tisztét teljesiti ? A törvény az alispánra nézve nem állapított meg semminemű qualification De mit is állapítson meg: melyik diploma az, mely biztosítékot nyújt az alispáni tulajdonokra nézve ? A törvényhozás igen bölcsen mellőzte a qualificatiót ; azt a sokoldalú miveltséget, azt a rátermettséget, mit az alispánban kell keresnünk, nem lehet a törvényben qualiécálni. Meglehet, hogy olvasóink azt fogják mondani, mikép sok az, ami az alispántól ezek szerint kívántatik, és megelégedhetünk, hacsak felével fog birni. Mi csak azt mondjuk, hogy hajói meg fontolják a dolgot, mindnyájan egyetérteni fognak velünk és elismerik, hogy az új megyében az alispánnak okvetlen ily qualificatióval kell birnia. Nagyon figyelemre méltó igazság, hogy jól választott alispán nélkül nem lehet áldásos megyei élet, s megfordítva : a megye közönsége saját miveltségéről s ügyszeretetéről legnyomatékosabb bizonyítványát az alispán-választással fogja kiállítani. L'órinczfy János. Megyei élet. Heves-Szolnok megyék részéről f. é. szeptember hó 18- és következői napjain tartott évnegyedes bizottmányi ülésből. (Vége.) A Tisza-Fiireden s Czibakházán fölállittatui tervezett járásbíróságokhoz csatolni javasolt községek nyilatkozatai, Kenderes község kérvénye s a Jászkunkerületek 4827/ki. 87i- sz. átirata tárgyában véleményes jelentés-tételre utasított kiildötíségjelentését bemutatja. A küldöttség véleménye egész terjedelmében elfogadtatik, s az összes iratok Isaák László első alispánnak azzal adatnak ki: hogy azon fölterjesztésben, melynek tételére a bizottmánynak f. é. augusztus 1 én tartott ülésében 376/xlvi. sti sz. a. hozott határozatával uta8Íttatott, e véleménynek, illetőleg határozatnak adjon kifejezést, s Kenderes község kérvényét pártolólag terjeszsze föl; egyszersmind pedig a Jászkunkerületek 4824/k. i. 87i- sz. átiratára is a jelentés szellemében válaszoljon. A felszólamlási küldöttség f. évi szeptemb. 18-án kelt véleményes jelentésével véglegesen megállapított legtöbb adót fizetők névsorát bemutatja. h§ T A R A gúnynév. Tragikomikus elbeszélés. (Folytatás.) 5. A főváros első színpadán épen egy dráma második fölvonását végezték, s amint a függöny legördült, az egész színházban viszhang- zott a kitörő lelkesedés vihara. Es a színmű valóban mégis érdemelte e kitüntetést, mert tele volt szivrázó gyilkossági s házasságtörési jelenetekkel, melyek könyekre inditák s rettegésbe hozták az érzékeny szivü publikumot. Az oldalpáholyok egyikében egy, rendjelekkel díszített öreg úr, s egy Ízléssel s elegancziával öltözött urhölgy ült; mőgöttök néhány fiatal dandy állt, pofaszakállal, glacékesztyükben, illatszerektől gőzölve, s a lefolyt két felvonásról beszélgetve. A páholy ajtaja megnyílt, s Szelíd Gábor lépettbe. Az urhölgy reá veté lángoló fekete szemeit, melyekben még egy pár köny csillogott. E könyes tekintetben minden volt; köszönet, jutalom, vallomás ! „Lujza — szólt Gábor a hölgyhöz — Lujza !“ — Ekkor elhallgatott, de arczának kifejezése kiegészité gondolatát. A hölgy ismét rá tekintett, mintha mondaná: „0 kedves Gáborom, mily dicső vagy !“ S az ifjú gondolá : „O mennyire elragad e diadal, hogy azt veled oszthatom meg, drága Lujzám !“ A rendjeles ur barátságosan szorított Gáborral kezet s igy szólt. „Fiatal barátom! ezt ön jól megteremtette !“ „No csak várjunk még egy kissé, mi fog történni tovább11 — viszonzá Gábor szerzői aggálylyal. „Ah ! hogyis ne ! — mond az ezredes. A diadal bizonyos. Én teljesen nyugodt vagyok ; ezentúl semmi baj sem történhetik/1 s amint e szavakra Gábor szerényen vállat vont, Lujza e szavakkal nyujtá felé picziny kacsóját: Bátorság, barátom !“ Gábor a drága kezet hévvel szoritá ajkaihoz, s elhagyá a páholyt. C Z A. J>A függöny ismét föllebbent, s a harmadik felvonás kezdődött. Ha a darabban egy merész gondolat csak néma bámulatot ébresztett a hallgatóságban, Lujza szive aggályosán szorult össze, s félelemmel tölt el, hogy a szerző szelleme a közönség felfogó tehetségét messze túlszárnyald. Azonban, amint az „éljen“-ek vihara megdördült, s a néma csend egyelőre csak azért állt be, hogy a lelkesedés zaja annál hevesebben törjön ki, ekkor Lujza szemei újból égi élv lángjában égtek. Az ezredes erősen tapsolt, s lelkesedésében egy párszor felkiáltott: Viktória! Győzelem!11 azt hivén, hogy a csatatéren van.. A harmadik felvonásnak vége volt, s az első emeleti karzaton, épen az ezredes páholyának tőszomszédságában, szünet közben, fiatal uracsok vitatkoztak általán a drámairodalom, s különösen a folyamatban levő darab fölött. — Meg kell vallanunk — mondá egy pofaszakállas fiatal ember, — hogy jelenleg néhány igen derék drámaírónk vagyon. — Hm ! — dünnyögé a másik, — csupa külsőség az egész, semmi magvasság, semmi tartalom bennök. Szavalás és ismét szavalás ; csinos keret kép nélkül, s a szavak keresettsége elöli acselekvény tova- fejlését. Nézzük csak a régibb költőket, ezek még ma is főnéinek, s élni fognak örökké, mert müveik örökön újak maradnak, mig az újak soha sem élnek hosszú időt. — Ej, mondá egy harmadik — ne ócsároljátok az élőket, s ne verjétek le őket a régiek csontvázaival. Most már más időket élünk, s higyjétek el, ha Shakespeare ma élne, korán sem úgy Írna, mint korában irt. — Shakespeare nem tudna másként írni, vagy nem lenne Shakespeare. Egyes kifejezések, nem mondom, hogy másként nem alakulnának, de a velős tartalom ugyanaz lenne. — De a propos, — folytatá a beszélő a nélkül, hogy előbbi szavaira feleletet várna — ki irta a mai drámát? Ez éléggé hangos kérdésre Lujza kidugta fürtös fejecskéjét a páholyból, hogy a fiatal Ítészeket közelebbről hallhassa. — Úgy értesültem — mondá az egyik hogy első müve egy fiatal Írónak. Lujzának csaknem kipattant a szive. Szeretett volna felkiáltani:
