Eger - hetilap, 1871
1871-01-26 / 4. szám
28 Konstantinápolyból jan. 14-röl jelentik, hogy a galatai örmény- katholikus templomban a hassuuiták és antihassuniták (Hassun patri- archa párthivei és ellenei) közt véres verekedésre került a dolog. Több egyén halva maradt a templomban, többen megsebesültek. A csatatérről. A francziák ügye napról napra reménytelenebbé lesz. Daczára bámulatos kitartásuk és vitézségöknek, a hadi szerencse még ott is határozottan elfordul tőlük, a hol eddig feléjök látszott hajolni. Kedvező fordulatra ma már alig számíthatnak többé önámitás nélkül. Faidherbe északi hadseregét jan. 19-én catastropha érte. Faidherbe tbk. a németeket St.-Quentin-on át meg akarta kerülni, de ezek értesültek terveiről, s oly haderőt vetettek útja elé, minőt a franczia parancsnok nem várt. 19-én mintegy 50,000 német állott Goeben tbk. vezetése alatt St.- Quentin előtt, s az ugyanoly számú francziákat tökéletesen megverte. E napon a francziák mintegy 10,000 foglyot, 4- 5000 embert halottak és sebesültekben s 6 ágyút vesztettek. A „Progrès de Nord" e csatáról következőleg ir: „Oly fényesen fölszerelt északi hadseregünkből csak romok menekültek, nyomorult fölszereléssel Cambrayba ; főleg a mozgó-őrség közt nagy a félelem, s ezek okozták a csata elvesztését." A rettegés az egész északon igen nagy. A franczia csapatok Lille, Douai és Arras felé vonultak vissza, üldöztetve a németek által, kiknek vesztesége szintén igen tetemes. A németek jan. 21-én éjjel már Cambray sánczai előtt álltak, s azonnal bombázni kezdék a várost. Gambetta jan. 2l-én Liliébe, Faidherbe tbk. pedig táborkarával Douaiba érkezett. Bourbaki keleti hadserege is igen kétes helyzetben van. Működése kezdetben sokat Ígért, a németeket ismételve megverte, azonban győzelmét teljesen kizsákmányolni elmulasztván, midőn a dolog a föcsatára került, a németek addig tetemes erősítéseket kapván, Bourbaki a döntő csatát jan. 17-én elvesztette, s dél felé visszavonulni kényszerült, üldöztetve Werder által, kinek csapatai szintéu súlyos veszteségeket szenvedtek. A 7-ik porosz hadtest Besancon felé nyomul, hogy Bourbaki visszavonulási vonalát elvágja, mi ha sikerül, Bourbaki serege nagy veszélybe juthat, annál is inkább, minthogy Frigyes Károly hg. seregének egy része keletre fordult, hogy Autu- non át Bourbaki hátában működjék. — Dijonból, melyet Garibaldi csapatai tartanak megszállva, jan. 22-röl a következőket távirják': „A várost tegnap erős tüzérség és lovasság támadta meg. A szom- szédhelységeuben egész nap heves harcz folyt. Garibaldi Ricciotti körülfogatott, de keresztülvágta magát. Garibaldi Menotti megtartá hadállásait. Egészben véve a francziák megtarták állásaikat, s foglyokat ejtettek. Holnap valószínűleg megújul a harcz.“ Ugyané csatáról Besançonbôl azt távirják, hogy e csata folytán, mely 12 óra hosszan tartott, a németek az egész vonalon rendetlen visszavonulásnak eredtek, és Garibaldi által üldözőbe vétettek. Chanzy nyugati hadserege az utóbbi napokban folytatta visszavonulását, nyomban követve a németek által. Hadseregéből 30,000 ember jan. 20 án Rennesbe érkezett, mely város megerösitéséhez azonnal hozzáfogtak. Cherbourgból jelentik jan. 19-ről, hogy onnan 50.000 ember Chanzy táborához ment. Hir szerint Gambetta ismét Autrelles de Paladinét kínálta meg a nyugati hadsereg fövezérletével, ki azonban még nem nyilatkozott. — Versaillesból jelentik, hogy a Chanzy hadseregével jan. 6-tól 12-ig folytatott harezokban több mint 22.000 ép fogoly, 2 zászló, 6 ágyú, 1000-nél több megrakott hajó, számos kocsi s nagymennyiségű hadiszerek vétettek el a francziáktól. Páris városa és erődéinek lövetése még mindig szakadatlanul foly. Az eredményre nézve a tudósítások, a szerint, a mint porosz vagy franczia forrásból erednek, egymással ellenkeznek. Porosz tudósítások szerint, a bombázás eredménye kedvező, névszerint az Issy és Montrouge erődök teljesen szét vannak rombolva, s a gyújtó golyók, melyekből naponkint 300 lövetik » városba, már a Szajna jobb partján levő városrészeket is elérik. A Pantheon részben összelövetett. Ellenben bordeauxi sürgöny szerint, a bombázás úgy anyagi, mint erkölcsi tekintetben nagyon jelentéktelen hatásúnak bizonyul ; a lakosság hangulata kitűnő. Az igazság valószínűleg a középen van. Párisban a bombázás áldozata jan. 18-ig 86 halott és 215 sebesült. Jan. 19-én ismét történt Párisból nyugat felé nagyobbszerii kirohanás, melyről Bordeauxból következő sürgöny érkezett : „Rendkívüli utón Párisból ide érkezett kormányhirek constatálják, hogy Trochu 19-én jelentékeny kirohanásban az 5. és 11-ik porosz hadtest ellen jelentékeny eredményeket yivott ki, a porosz ütegek Malmaisonnál szétromboltattak, s Reuil állomás (a Mont-Valerientől 1/i mfdnyire) elfoglaltatott. A poroszok veszteségei óriásiak, de a francziákéi is igen jelentékenyek. Vinoy tbk. vezette a kirohanást.11 E kivívott előnyök azonban nem nagy jelentőségűek Párisra nézve, miután az ostromló vonalat nem sikerült keresztültörni. A németek veszteségét e harcz- ban a versaillesi hivatalos sürgöny 400 emberre s az elfogott franeziá- két nyolczadfélszázra teszi. Léghajói tudósítások szerint, a lakosság e kirohanás sikeretlensége folytán nagyon le van hangolva, s Trochu ellen növekszik az elégületlenség. Valószínű, hogy Páris a jövő hó elején kénytelen lesz capitulálni. Ezzel azonban a háború még nem lesz befejezve. Longwy erődöt a belga határon a poroszok bombázzák. A város ég. Tourst a poroszok jan. I 9-én minden ellenállás nélkül elfoglalták. hol szintén ételek álltak előtte, melyekhez nem volt szabad hozzá nyúlnia, — a nap már bevilágitá a termet. Most már jövőjével tépelödött, de elejté gondolatának fonalát, midőn az ajtó megnyílt, és a szolgák teríteni kezdtek. Hatalmas kannákat helyeznek az asztalra. Egyikben tejsürü, másikban a legfinomabb makaóból készült fekete leves, mellé Ízletesen fölmetélt kenyérszeletek. Mindezt látta Metellino, és az'éhség, nevezzük étvágynak, nem egy fokkal nagyobbra ugrott. Ugyanazon társaság, ugyanazon önfeledettséggel és zajjal étkezék. Egy kenyérszelet földre esett, s várta a finom szőnyegen, hogy valaki fölvegye. Metellino látta a senkitől észre nem vett darabot, és elhatározá, hogy észrevétlen fölveszi, és átadja nemes rendeltetésének. De ohbalsors! észrevétetik. Ismét hallja: „Előbb n em, mig nem énekelt," igy egyik. „Egy morzsát sem, míg nem énekelt," folytatja az elnök; melyre az összes kar : „Egy mákszemet sem addig." És e szavak nyomatékaul, nem épen főrangú tempóval, az asztalt verék. „Nem fogok énekelni. Nincs hatalom, mely ajkamat énekre nyissa, ha nem akarok. Es nem akarok." Dörgött az éhes művész. A diszes vendégkoszoru nyugodtan szörcsölé tovább reggelijét. Távoztak. Metellino morzsavadászatra indult, de egy lepke számára valót sem gyűjtött, midőn az inassereg jő, és ö szögletébe távozik, hogy kikerülje fanyar és savanyú megjegyzéseiket. De nem kerülheté el. Ismét tanakodott, és megújitá elhatározását, hogy nem énekel, nem alázza meg magát, nem becsteleniti meg Velencze és a világ szomorúságára felséges talentumát. Soha nem énekel. „Majd meglátom, megmerik-e ölni a köztársaság első énekesét? Ah nagyrabecsült senatorok, nem oly könnyű lesz egy második Me- tellinót találni." Jött az ebéd ideje. Terítenek. Asztalnál elfoglalják székeiket a régi arezok. Hozzák a lúd-, csirke-, kacsasültet s a sok vadpecsenyét. Illatozik a sok pástétom, a finom főzelék, halak kínálkoznak berántva, kirántva, kinek hogy tetszik. Az egészet csemegék zárják be. Metellino nézett, hallgatott. Gyomra kéröleg fordult hozzá, hogy engedjen rendithetlen elhatározásából. De ö szilárd maradt e kérés daczára is, melyet némely udvariatlan igy fejezne ki: nagyon korogott szegénynek a gyomra. O nem énekelt, de ugyancsak ünne- pelt gyomra duettben, igyekvék gazdája hibáját helyreütni. Kínálják egymást nagyban az excellenzák : „Herczeg, ebből a bornyuszeletböl, ezt a pástétomot, ez a kelet-tengeri caviár." „Köszönöm, édes Doría." „Pompás, Conte. Hatalmas, Marchio !" A sok „pompás, nagyszerű, drága, hires, délicat, hatalmas" csak úgy fokozta Metellinónk étvágyát, melyet éhségkép sem vállalnék el. És még ehhez a boszantó tudat, hogy ingerlésére dévaj- kodnak ! Távoztak, Metellino maga maradt. Azon tapasztalásra jutott, hogy mégis csak gonosz dolog az az éhség, és oly ellenség, melylyel ki nem békülni annyi, mint elbukni. Nem néz az ételekre és étkezőkre, s bedugja fülét a beszédek előtt. — volt a jövőben életbeléptetendő határozat és életbölcseségének legújabb javaslata. (Vége köv.) n
