Eger - hetilap, 1871
1871-08-17 / 33. szám
259 szeptember havában, midőn ama növény virágzásnak indul, következetes erélylyel, és pedig azon területeken, melyek közös haszonvételül szolgálnak, közegyetemes erővel, — magánjellegű birtokokon pedig az illető tulajdonos, vagy esetleg haszonbérlő által teljesítendő. A fölügyelet és ellenőrzés első sorban a községi elöljárók kötelessége, a főfelügyelet, illetőleg fölülvizsgálat a járási fő- s alszolgabirák föladata, utóbbiak kötelesek az eredményről pontos és kimerítő jelentéseiket a községek és puszták megnevezésével évenkint, és az őszi időben tartatni szokott évnegyedes bizottmányi gyűlés elé terjeszteni. Ausztria. A kiegyezési actio Ausztriában, úgy látszik, végre mégis sikerülni fog. Egy aug. 10-ről szóló csász. nyiltparancs a birodalmi tanács képviselöházát föloszlatja. Egy másik csász. nyiltparancs pedig az alsó-ausztriai, felső-ausztriai, salzburgi, styriai, karantáni, morva, sziléziai és tiroli tartománygyüléseket, mint a melyekben a német elem volt többségben, szintén föloszlatja, 9 az uj választások azonnali eszközlését elrendeli. Valamennyi tartomány gyűlés szept. 14-re hivatott egybe. E tény által a kiegyezési előmunkálatok sikeréről szóló hirek megvalósultak. Van is rettentő harag és boszuság a német alkotmány- hű párt körében. E párt lapjai a düh legféktelenebb kitöréseivel fogadják a tartománygyüléseket föloszlató pátenseket. Ez intézkedést az alkotmány meghamisitása és kijátszásának mondják, s átkok és szidalmakkal emlékeznek meg az uj „szláv" korszakról. Legtovább megy a „Neue freie Presse," melynek aug. 11-ki száma, mivel a cseh kiegyezésről szóló czikkben forradalomra hívta föl a németeket, lefoglaltatott. — A választási mozgalmak már megindultak, s a német párt a kétségbeesésig, a „késig" való harczot hirdeti a szláv elemek ellen. Politikai hetiszemle. A hét legfontosabb eseménye a Ferencz József és Vilmos császárok közt osztrák földön létrejött találkozás. A nevezett két uralkodó f. hó 11-én d. e. 11 órakor találkozott Welsben. Innen a fejedelmek néhány percznyi idözés után ugyanazon vasúti kocsiban tovább utaztak Salzburg felé. Délután 51/* órakor Ischlbe érkeztek, hol ez idő szerint Erzsébet császárné s királyné tartózkodik. A császárok megérkeztökkor Mecklenburg, Holstein, Waldeck herczegek, a községi képviselet és számos fürdővendég által lelkesen üdvözöltettek. Vilmos császár estefelé meglátogatta Erzsébet királynénk ö Felségét. A „nagy csörgőkígyó" továbbá még azon föltételt is kikötötte, melyre, hogy engedélyét megnyerjék, rá kellett állniok, hogy a Concho folyó nyugati ágának torkolatánál nem szabad nyugat felé tovább haladniok. Emez utolsó föltétel volt az, mely a fiatal emberek kívánságát a haladék nélküli indulásra nézve még megerősité, mert, miután az Ikerhegyek épen nyugatra feküsznek a ponttól, mely utjok czéljául jelöltetett ki, még inkább meggyőződtek arról, hogy kutatásaik tárgya valahol a hegyek mellett lesz található. — Azért beleegyeztek, s a kölcsönös szövetség ratificatiója a szokott mennyiségű pálinka elfogyasztásának kíséretében történt az indiánok részéről. A kis csapat megválasztá vezéreit, a sors egy Butlee nevű fiatal emberre esett, ki a főparancsnokságot nyerte. Helynökeül Bradley Tamás nevű fiatal embert választék meg. Az utóbbi most már öreg ember, s a Brazos folyamhoz nem messze Waco falu mellett lakik. O az egyedüli e társaság tagjai közül, ki a most elhatározott vállalatot túlélte. Ennek szájából hallotta e sorok Írója a fönemlitett s kővetkező eseményeket. Az öreg texasi szavait fogjuk tehát használni, a mennyiben azok több év óta emlékezetünkben maradtak. Miután első táborunkból elindultunk — beszéli ö — egy oly szép tájkép tárult föl előttünk, mint a minőt csak dicső köztársaságunk határain belül láthatni. — A fü buján nőtt, s lovaink minden nappal erősebbek s gyorsabbak lettek. Nem múlt el nap, melyen nagy bivalycsordákat ne láttunk volna, s midőn éj beálltával tábort ütöttünk a fásban, melyet a Brady pataka övez körül, lakomát tartottunk ez állatok pirított czombjaiból. Utunkat a patak mentében folytattuk, mig forrásáig jutánk, hol azután a Oonch felé fordultunk, hol a dombok közt egy csoport indiánra akadtunk a „nagy csörgö- kigyó" falujából, kik tudósitának bennünket, mikép főnökük kereskedésre akar lépni velünk. Másnap 2 óratájban udvari ebéd volt, melynek végeztével Vilmos császár elutazott. A fejedelmek a bucsuzáskor megölelték és megcsókolták egymást, s Vilmos császár igy szólt: „Ezer köszönet szívességed és barátságodért." Ferencz József császár erre megszoritá Vilmos kezét, ezt mondván: „A viszontlátásig !" Aug. 13-án esti 7 órakor Vilmos császár Gasteinbe érkezett, s ünnepélyesen fogadtatott, mely alkalommal Beust gróffal néhány perczig barátságosan beszélgetett. Másnap Bismarck is Gasteinba érkezett, hogy az osztrák-magyar külügyminiszterrel találkozzék. Az „Elb.Z." berlini tudósítója szerint, a román vaspályaügy az, mely Bismarckot Beusttal való személyes értekezletre ösztönzi. A „Schles. Z.‘‘ szerint azonban nem egyedül e kérdés lenne a gasteini miniszteri tárgyalások oka. Ez annál valószínűbb, mert egy konstantinápolyi sürgöny szerint, a román kérdés már véglegesen békés útra tereltetett. A román fejedelemnek a szultánhoz intézett levele igen megnyugtatólag hatott. A román kamra valószínűleg vissza fogja vonni a vasúti kötvények ügyében hozott határozatot. A franczia nemzetgyűlés a múlt héten több fontos ügyet tárgyalt ; legfontosabb tárgy, mely szőnyegre került, a Thiers fölhatalmazásának meghosszabbítását czélzó indítvány volt. Az indítvány részére a többség biztosítottnak látszik, bár a monarchisták azt erősen ellenezni fogják. Thiers azt mondá, hogy mélyen meg van hatva a nemzetgyűlés bizalma által; a reá rótt föladat nyomasztó ugyan, de ö kész az ország akarata előtt meghajolni. Thiers kéri a nemzetgyűlést, hogy az indítvány fölött mielőbb döntsön ; ha a tárgyalást megtagadná, ö ezt a bizalom csökkenésének venné, mely állását megingatná. Ez a f. hó 12-iki ülésben történt, s Thiers beszéde után az ülés 20 perezre fölfüggesztetett, hogy a kamarának alkalma legyen, az indítvány opportunitása fölött tanácskozni. A Versaillesban fogságban levő communisták ellen intézett nagy pör a haditörvényszékek előtt f. hó 7-ike óta tárgyaltatik. A 30,000 fogoly közöl 15,000 bizonyitékok hiánya miatt szabadon bocsáttatott, 15,000 pedig a fogságban maradt. Hogy az óriási pör mielőbb befejeztessék, csoportokban fognak egyes tömegek fölött az Ítéletek ki- hirdettetni. Az első csoporthoz 105-en tartoznak, a kik legsúlyosabban vannak compromittálva, ezek közül azonban mindeddig csak 20- an vannak elfogva ; a kik e csoportba tartoznak, de hir szerint meghaltak, vagy eltűntek, azok in contumatiam fognak elitéltetni. A vádlottak többsége a legnagyobb elfogulatlanságot és nyugalmat affectálja. Ferré és Assy, kik a legsúlyosabb váddal vannak terhelve, s legelőbb hallgattattak ki, a törvényszék előtt szemtelen magaviseA vörösbőrüeknél nagymennyiségű „fehér golyót" találtunk, melyek fényük s külszinök után Ítélve, nem régen öntettek. A mint a faluba érkeztünk, az öreg fejedelem udvariasan fogadott, habár azt gondoltuk, hogy bizalmatlan irántunk utunk czélját illetőleg. A mint málhás szekrényeinket megnyitottuk, az indiánok prém- s golyókészleteiket mutogatták, s körénk gyülekezve, olyan tárgyakat választottak, melyek tetszettek nekik. Mi most az ö földjükön voltunk, s ők hajlandóságot mutattak arra, hogy maguk fogják az árakat megszabni. Szokásos módjuk helyett, mely szerint az áru- czikkeket prémek s golyókkal cserélték föl, többet követeltek saját czikkeikért, mint valaha. Természetesen ellenálltunk az önkénynek, s miután két napig hiában fáradtunk az egyetértés létrehozásában, félvén, hogy szenvedé- lyöket fölingereljük, elraktuk málhánkat, s útnak indultunk ismét lefelé, a folyó déli oldalának hosszában. Az ország a Conch északi részén mint az indiánok mondák, mély árkok s mély utak által van a hegytől elválasztva, s hogy lehetetlen az utasnak arra járni. Egy csapat comanche-indián kisért bennünket, kiket — úgy látszott — utánunk küldtek, hogy az irányt, melyet követünk, megfigyeljék, s működésűnk fölött őrködjenek. Egy csapat egy napig, vagy tovább kisért bennünket, s ha valami faluban maradtunk a cserevásár miatt, akkor el szoktak volt bennünket hagyni, s mások jövé- nek helyökbe. így haladtunk előre, mig egy nagy táborhoz érkezénk, ez volt a nyugati határ, melyen túllépni Ígéretünk nem engedett. E tábor másik részéről, nyugat felé, s a folyó másik partjáról, utunk nagy czélja, az Iker-hegyek kék csúcsai voltak láthatók. (Folyt, köv.) *
