Eger - hetilap, 1871
1871-06-15 / 24. szám
187 es szándékozik-e más megyékben is, a hol a románok túlnyomó számban vannak, a föispáni kinevezéseknél a románokat mellőzni ? — A közoktatási miniszter válaszolt Hoömann Pálnak egy, a püspököket illetőleg tett régibb interpellatiójára, kijelentvén, hogy a püspökök azonnal kineveztetésök után, a pápai megerősítés előtt hivatnak meg az országgyűlésre ; hogy püspöki jövedelmeiket kineveztetésök napjától kezdve húzzák, az egyházmegye kormányzatát pedig beiktatásuk után szokták átvenni, a kormánynak azonban nem volna kifogása, ha ez iránti jogaikat előbb is gyakorolnák; végül kijelenti, hogy az intercalaris jövedelmeket illetőleg törvényjavaslat fog benyujtatni. — E közben gr. Apponyi Albert áthozta a főrendiháznak több törvény- javaslat tárgyalásáról szóló izeneteit, melyek közül a telepitvényesek- röl szóló törvényjavaslatra hozott fölsőházi határozatot a ház azonnal tárgyalás alá vette. Ezen törvényjavaslatot, mely a képviselöház által két Ízben egyhangúlag lön elfogadva, a főrendiház másodízben is visszavetette, s a mi különös, b. Wenckheim Béla miniszter is ellene szavazott, és igy megakadályozta a képviselöházat azon nemes czélzatában, hogy a telepitvényesek sorsáról ideiglenesen gondoskodjék, s érdekeiket biztosítsa. A tárgyalás csupán Tisza Kálmán beszédére szoritkozott, ki élesen s gúnyosan philippikázván a főrendiház eljárása, s a kormány lanyha magatartása ellen, inditványozá, hogy a ház továbbra is ragaszkodjék előbbi megállapodásához, mely indítvány egyhangúlag elfogadtatott. — A jun. 7-iki ülésben a miniszterelnök válaszolt Dietrich Ig- nácznak egy birói kinevezésre vonatkozó interpellatiójára, kijelentvén, hogy a kérdéses egyén (Kovács Kálmán) ügyvédi diplomával bir, s tiz évig a birói pályán működött, miért is a birói kinevezéshez szükséges kellékekkel birván, kineveztetése által törvénysértés nem történt volna ; azonban a kérdéses egyén később maga visszalépett, s megmaradt miniszteri tanácsosnak. — Napirenden volt a főrendiház izenete az úrbéri viszonyokról szóló törvényjavaslatok tárgyában. A ház Deák Ferencz inditványára elhatározta, hogy a főrendiháznak több módositványt tartalmazó izenete az osztályokhoz utasittassék, miután az egyezkedés a főrendiházzal ez idő szerint úgy sem valószínű. így az oly fontos és sürgős úrbéri törvény elhalasztatott, miért az odium és erkölcsi felelősség egészen a főrendiházra nehezül. — Jun. 9-én csak a főrendiház tartott ülést, melyben a képvi- selöháznak a telepitvényesekröl szóló törvényjavaslat tárgyában átküldött harmadszori izenete volt napirenden. A főrendiház, melynek csak 37 tagja volt jelen, — holott érvényes határozathozatalra 52 tag jelenléte szükséges, — egyhangúlag kimondd, hogy továbbra is ragaszkodik korábbi határozatához, s igy a törvényjavaslat megbukott. — A képviselöház jun. 10-iki ülésében, több rendbeli interpellate után, a cultusminiszter felelt Simonyi Ernőnek a székesfehérvári püspök ügyében tett interpellatiójára, kijelentvén, hogy a nevezett püspök a csalhatlansági dogmát egyházmegyéjében csakugyan kihirdette, és hogy ennélfogva a kormány a korona jogai megóvására, az eddig gyakorlatban volt intézkedéseket szándékozik a püspök ellen alkalmazásba venni. Végül több szentesített törvény kihirdettetett. — Az országgyűlés mindkét háza, a teljes három havi szünidő előtt, jnn. 11-én, vasárnap tartá utolsó ülését. A képviselőházban ez alkalommal Szávy miniszter felelt Várady Gábornak egy régibb interpellatiójára, a ,,Lloyd11 társulat segélyezése tárgyában. Várady a miniszteri válaszszal nem volt megelégedve ; miután azonban a ház már előbb kimondá, hogy ez utolsó ülésben semmiféle határozatot nem hoz, a tudomásulvétel függőben maradt. Ezután Gorove miniszter több szentesitett törvényjavaslatot s a királyi leiratot nyújtotta át, mely az országgyűlést szept. 14-ig elnapolja. Végül Somssich Pál elnök rövid beszédben elbúcsúzván a képviselőháztól, a jegyzőkönyv hitelesítése után az ülést föloszlatta. Ausztria. Az osztrák németeknek sehogysem tetszik a Hohenwarth-mi- niszterium, mert attól félnek, hogy ha a csehek és lengyelekkel kiegyezés jő létre — mire a jelenlegi osztrák minisztérium törekszik, — ez csak a németek vezérszerepének rovására történhetik. El is követ a német alkotmánypárt a képviselőházban mindent a kormány megbuktatására. Előbb föliratot intézett a császárhoz, ily utón jelentvén ki bizalmatlansági szavazatát a minisztérium ellen, s miután ezzel épen semmit sem ért el, a költségvetés tárgyalását akarta megtagadni, de ebben is megbukott, nem lévén a pártnak elegendő szavazata. Most e párt odatörekszik, bogy a költségvetésben minél nagyobb törléseket tehessen, hogy ily módon birja lelépésre a kormányt ; de valószínűleg ismét csalatkozni fog. Mint Bécsböl jelentik, Hohenlohe herczeg, ö Felsége főudvarmestere, legközelebb Rómába megy, magával vivén az uralkodó egy sajátkezű levelét a pápa 25 éves jubilaeuma alkalmából. Gráczban a múlt héten ismételve munkás-zavargások voltak. A munkásokat a katonaság — fegyver használata nélkül — oszlatta szét, Számos munkás elfogatott, kiknek szabadonbocsáttatásuk kieszközlésére egy munkás-küldöttség ment a helytartóhoz, de ez a kérelemre elutasitólag válaszolt. F. hó 11 -én is történtek zavargások egy munkás-gyűlés alkalmából. A rendőrség oszlatta szét az ordítozó tömeget. Politikai hetiszemle. Párisban a tömeges és sommás kivégzések végokét érték ugyan már, de a házmotozások és elfogatások folyvást tartanak, s a hadi- törvényszékek legközelebb megkezdik müködésöket. Rochefort halálra itéltetése nem valósult, még csak ezután fognak fölötte Ítélni. Újabban ismét több föemberét fogták el a lázadóknak, köztük Rosselt, Lulliert és Grousset Pascált ; ez utóbbit kedvesénél csipték meg nő- ruhában ; a nép ki akará öt rántani a kocsiból, s dühében széttépte volna, ha a katonaság meg nem menti. Hir szerint Pyat Felix valahol Párisban rejtőzik. A kutatások alkalmával a párisi katakombákban 10,000 gyújtó bombát fedeztek föl, de azt hiszik, hogy még több ezerre menő ily bomba el van rejtve valahol. Folyton 10,000 munkás dolgozik Páris kitisztításán és a torlaszok eltakarításán. A franczia képzelt köztársaságot fölállítsa. Ezen vétség vitte Szibériába, hol már is öt év,óta tartózkodik. „Es az atya ?“ „Az öreg Veltrevitch gyanusittatván arról, hogy fia gonosztettének részese, szintén haditörvényszék elé állíttatott. — Hogy szabadnak nyilatkoztatták-e, vagy megszüntette-e a császár a kutatásokat? nem tudom ; bizonyos azonban,„hogy önként mondott le hivataláról, s nemsokára törzshajós lett. Ó majdnem egészen tönkre volt téve, mert, mint mondják, fia rendkívül tékozló volt. — A fiatal embernek azonban igaza volt, mert az életet élvezni kell, kedves földim! — On tehát nem akar velem jöni egy játék domino- s egy pohár puncsra a kávéházba ? ügy hát jó éjt, a viszontlátásig!11 Egy dalt fütyölve elhagyott engem. Ezen közlésnél először érintett kellemetlenül vidámsága, mert hangja, midőn az öreg Veltrevitch s annak balsorsáról beszélt, csintalan s majd gúnyos volt, úgy hogy azon gyanú ébredt bennem, miszerint görög barátom módossága s udvariassága mögött érzéketlen szív rejlik. Én azonban szemrehányásokat tettem magamnak ezen gyana- kodásomért, midőn arra gondolék, mily szives s barátságos volt a fiatal ember irántam, a kereskedő iránt, ki bennünket megvendégelt, sőt ennek neje s Jenny, jövendő utitársnönk iránt, s méltánytalannak tartottam, azt kívánni, hogy egy oly könnyű kedély mindig komolyan beszéljen mások szerencsétlenségéről. — Ily szemlélődések után fejemet alvásra hajtám, s hazámról s kedveseimről álmodám. A következő napon legkedvezőbb idő mellett húzatott Jföl a horgony. Csak kevés felhő húzódott lassan a sötétkék égen : az átlátszó habok, mint tiszta üveg, csillámlottak s fénylettek, s könnyű szél dagasztotta az árboczos vitorlát, mialatt a jármű fölségesen úszva elhagyá a révpartot. — Nemsokára eltűnt Odessa révpartjai, számtalan árboczai s fehér házaival szemünk elöl. Brakley leányát összes podgyászával igen korán hozta a hajóra. Csendesnek s vígnak iparkodott látszani, s Jenny útjáról csak mint kis kirándulásról beszélt, azonban ezen vidor álcza mély fájdalmat rejtett. Ez volt az első válás kedves gyermekétől, kinek életén s boldogságán csüggött egész szivével, de világosan volt látható, hogy a búcsú neki keserves fájdalmat okozott. — Jenny szeme is könynyel volt telve, azonban ö férfiasán leküzdötte azokat: bizonyára tudta, hogy atyja nyugalmát, egészen elvesztette volna, ha fájdalmának szabad tért enged. — Én elfordulék, hogy ne lássam az utolsó ölelkezőket, s ne halljam megtört búcsúszavaikat. Ezután eltaszittatott a hajó a partról, melynek evezői már is nyughatatlankodni kezdének, s mi láttuk Brakleyt mindaddig integetni kezével, mig látható volt, mire Veltrevitch kapitány a zokogó leányt a hajó szobába levezette. „Nyugodjék itt egy keveset, kedvesem,11 mondá ö. — „Én atyjának helyettese vagyok, s nem engedhetem, hogy önnek mindjárt az utazás első napján meghasadjon szive.11 (Folyt, köv.) *
