Eger - hetilap, 1871
1871-06-08 / 23. szám
180 zest és 38 csendőrt pedig a Pére-la-chaisebe vittek, s ott végezték ki. 27-én a még életben volt foglyok lettek volna legyilkolandók, de ezek fölzendültek, s eltorlaszolták magukat. A fölkelök most elevenen akarták őket megégetni, de a vetett tűz nem harapódzott el, s a foglyok, csekély sérülések mellett, mindaddig sikeresen védelmezték magukat, mig délután a versaillesi csapatok odaérkezvén, megmentettek. A rémnapok alatt még egy más hasonló kegyetlenség is történt. Huszonnégy dominikánus szerzetest, kik máj. 16-án zárattak el, a lázadók azon ürügy alatt, hogy szabadon bocsátják őket, a börtönkapu elé két sorban párosán fölállították, de alig lépték át a küszöböt, midőn lövések dördöltek meg hátuk mögött, s a szerencsétlenek közül 21 halva rogyott össze, csak háromnak sikerült megmenekülnie. De a versaillesi csapatok is a legembertelenebb kegyetlenséget tanúsították. A katonák az elfogottakat tömegesen lődözték le, mint valami kóborló vadállatokat. Nagy gödröket ástak, ezek széléhez odavezették a kivégzendöket, férfiakat, nőket s gyermekeket, hátrakötött kezekkel, aztán sortüzet adtak rájok, s mire a füstfelleg eloszlott, a mészgödör már elnyelte áldozatait. A Vendome-téren 13 nőt előbb nyilvánosan megbecstelenitettek, s aztán lelőtték őket. Állítólag a Pére-la-chaise temetőbe menekült 6000 lázadót mind leölték, még azokat is, kik már előbb a fegyvert lerakták. A diplomatiai testület figyelmezteté Thierst a katonaság által elkövetett eme kihágásokra, mire Thiers utasitá a tábornokokat, hogy a csapatok boszudühét fékezni igyekezzenek. Londoni, sőt versaillesi lapok is fölszólalnak a tömeges sommás kivégzések ellen, melyeknek egészen ártatlan polgárok is estek áldozatul. A lázadók veszteségét az utczai harczokban 12,000 halottra és sebesültre teszik, mig a versaillesiak vesztesége 6000 főre rúgna. Más hir szerint, a lázadók vesztesége april elejétől az utolsó napokig 40,000 ember, 10,000-et pedig a versaillesiak lőttek agyon. Az elesettek közt sok nő volt férfiruhában. Sok elesettnél és elfogottnál nagy pénzösszegeket — igy egy nemzetőrnél 150 ezer frankot, egy más lázadónál ingébe varrva 80,000 frankot, Yarlin községtanácsosnál 400 ezer, Mathieu táborkari főnöknél másfél millió frankot találtak. A pusztulás, melyet a gyújtogatások előidéztek, borzasztó látványt nyújt. A város egy tetemes része romokban hever. A temérdek leégett palota és középület közt van a tuilleriák hires épülete is, mely most egy hamurakás ; itt 400 sebesült lázadó is bennégett. A Louvrenek csak egy kis része égett le a könyvtárral együtt, a megbe- csülhetlen műkincsek megmentettek. Egyszerre 15—20 helyen is dühöngött a pusztító elem. Egy tűzoltó csapat petróleummal töltött szivattyúkat alkalmazott ; miután gazságuk észrevétetett, mindnyájan rögtön főbelövettek. A több napig tartó égés elnyomásában legtöbbet tett egy két napig tartó eső. A gonoszok még sokkal nagyobb veszélyt akartak Párisra hozni. Tervök ugyanis az volt, hogy egész Párist lakóival együtt légberöpitik, s e czélra előkészületeket is tettek ; de szerencsére ez őrült terv kiviteléhez sem idejök, sem erejök nem volt. A főczinkosok további terve az volt, hogy a veszély utolsó per- czében Brüsselbe menekülnek, s ott a gyújtogatásokat és mozgalmat folytatják. De a menekülés egy-kettő kivételével lehetlenné vált rájok nézve. A főbünösök majd mindnyájan részint a harczban elestek, részint elfogattak, s nagy részök azonnal főbe is lövetett. Ez utóbbiak közt vannak : Cluseret tábornok, Rigault, Milliére, Vallès, Perré, Miot, Billioray, Bitton, Meillet , Brunet, Bosquet, Cecilia, Durand, Parisét, Lefrancais, Gambon, Amourout — mindnyájan fökorifeusok. Dombrowszky sebeiben halt meg. Rochefort halálra Ítéltetett. Delescluse és Gailard a torlaszokon estek el. Eddig 41 községtanácsos eleste vagy agyonlövetése van constatálva. Blanqui, Assy, Grous- set, Vermorel, Morin és Franki Leó Verseaillesban fogva vannak. Ez utóbbi budai születésű kőfaragó, s a községtanács titkára volt. A foglyok száma mintegy 50,000, kik egyelőre Versailles mellett a sato- ryi táborban helyeztettek el, hol szökési kísérlet folytán igen sokan közülök agyonlövettek. A foglyok egy része, köztük közel 1000 nő, Cherbourgba vitetett, hol hir szerint köztük sa helyőrség közt kiütött a cholera. Ettől Párisban is nagyon félnek. A Vincennes erődbe menekült fölkelök, számszerint 400-an — köztük a községtanács 15 tagja — máj. 29-én föltétlenül megadták magukat. Páris jelenleg nyugodt, a rend helyreállt, a boltok és mulatóhelyek ismét megnyíltak, a régi vidámság s kedv kezd visszatérni. A lefegyverzések, valamint a házmotozások és elfogatások minden ellenállás nélkül eszközöltetnek. A szabad közlekedés Párissal már helyreállittatott, de a város még egy ideig katonai fönhatóság alatt marad, a polgári hatóságok összes jogköre a katonai hatóságokra ruháztatott. Mac-Mahon egy napiparancsa rendeli, hogy színházi előadások csak engedély mellett tarthatók. Egy másik rendelet megtiltja a hírlapok utczai árulását. Uj lapok megjelenése az ostromállapotnak megfelelő formaságokhoz van kötve. Páris jelenlegi nyugalmában, úgy látszik, Mac-Mahon nem igen bízik, mert a város belsejében a stratégiailag fontos pontokat megerősíteni szándékozik. Versaillesban a restauratio szele naponta erősebben kezd fújni. A nemzetgyűlés monarchista többsége katonai dictatura alapítását sürgeti, mely első lépés lenne a monarchia visszaállításához. Â párt Changarnier agg tábornokot óhajtja dictatorul, ki állítólag kész volna ez állást elfogadni. A monarchisták Chambord grófot szándékoznak meghívni a franczia trónra, melyet ez V. Henrik név alatt foglalna el. Chambord gróf állítólag már intézkedéseket is tesz a Francziaország- ba való végleges átköltözésre, s egyelőre Nizzában szándékozik bevárni a pillanatot, melyben elfoglalhassa atyái trónját. De másrészt a Bonaparte-uralom visszaállitása iránti törekvések is nagyon észrevehetők. A köztársaságot tehát minden oldalról veszély fenyegeti. Olaszországban oly élénk és sokoldalú katonai tevékenység uralkodik, mintha közvetlenül háború előestéjén állanánk. Az ujon- czozást siettetik, a sereget, lovakat, készleteket kiegészítik és szaporítják, de első sorban a vár-eröditések körül fejtetik ki a legnagyobb szorgalom. Az olasz-franczia határ egész hosszában megerősittetik, az ott levő várak fölszereltetnek, s hir szerint a franczia külügyminiszter már interpellálta is a florenczi kormányt ezen készülődések czéljairól. Olaszország, úgy látszik, nem igen bízik a Thiers-kormány állandóságában, s egy ractionarius kormány esetén attól tart, hogy Francziaország Róma elfoglalása miatt háborút fog indítani ellene. —• Viktor Emánuel királyt, kinek lemondási szándékáról Írnak az olasz lapok, folyó hó első felében Rómába várják, hol a pápai jubilaeum alkalmából tetemes katonai intézkedések tétetnek. A belga kormány Hugo Viktort egy közzétett irata miatt, melyben a párisi lázadóknak pártját fogja, Brüsselből kiutasította. A brüs- seli lakosság is ellenséges indulatot tanúsított a világhirü költő iránt, házát háromszor megtámadták, kísérletet tettek, abba bemászni, köveket dobáltak, és fenyegető kiáltásokat hangoztattak. Plugo Viktor Brüsselből Hollandiába költözött át. — Egyiptom viszonya a portához ismét roszabbra fordult. A porta túlzott követeléseket tesz. Az alkirály, ki harczra is kész, egyelőre Angliához fordult, hogy lépjen közbe. Konstantinápolyi hirek szerint, az összeütközés Törökország és Egyiptom közt kikerülhetlen, hacsak a diplomatának még nem sikerül, a viszályt kiegyenlíteni. — Skutariból jelentik, hogy a lázadás már teljesen el van nyomva. — Bismarck az egy millió tallérra becsült schwarzenbergi uradalmat kapja az államnak tett szolgálataiért. Moltke, Manteuffel és Werder vonakodnak elfogadni a császár által ajánlott tetemes ajándékot. Az orosz czár f. hó 9-én érkezik Berlinbe. Jegyzéke fazon ügydaraboknak, melyek az 1871. évi jun. 19-én és következő l napjain tartandó évnegyedes bizottmányi gyűlésre kitüzettek. 1) Az 1871. évi III. IV. V. VI. VIL VIII. IX. X. XI. és XII. törvényczikkek kihirdetése. — 2) A m. k. közmunka- és közlekedési miniszternek a Körös-Berettyó-szabályozás előmozdítása tárgyában átengedhető közmunkaerő kirendelhetése iránt véleményes jelentést szorgalmazó rendelete. — 3) A m. k. igazságügyminiszternek a bíróságok egymásközti levelezéseit s érintkezését szabályozó rendelete. — 4) A m. k. belügyminiszternek Toldi István s érdektársa t.-sz.- miklósi mászárosoknak, a tőlük követelt biztosíték tárgyában kelt fölfolyamodásuk iránti rendelete. — 5) Am. k. földművelési, ipar- és kereskedelmi miniszternek a lótenyésztés emelése iránt hozott megyei bizottmányi határozat következtében kelt rendelete. — 6) A m. k. honvédelmi miniszternek a katonaság állandó elhelyezése ügyében alakítandó vegyes bizottság kiküldése iránti rendelete. — 7) A m. k. honvédelmi miniszternek a m.-tárkányi s f.-abonyi megyei épületeknek katonai czélokra leendő fölépítése tárgyában leérkezett rendelete. — 8) A m. k. közmunka- s közlekedési miniszternek a szolnoki Tiszahid bérletére és a vámárszabály megállapítására vonatkozó rendelete. — Ö) Közép-Szolnokmegye közönsége a fölnöttek oktatása iránt tett intézkedéseit közli. - 10) Kolozsmegye közönsége a királyhágóntúli köztörvényhatóságok rendezése tárgyában a belügy- minszterhez intézett föliratát pártolás végett megküldi. — 11) Győr- megye közönsége a népoktatásról szóló törvény iránt a képviselő- házhoz intézett föliratot pártolás és az 5% iskolaadó behajtásának módosítása iránti határozatát hasonló intézkedés végett közli. — 12) Esztergommegye közönsége, a képviselöházhoz intézett azon föliratát, hogy b. Eötvös József családja számára az ercsi uradalom országos közköltségen megvétessék, pártolás végett megküldi. — 13) Nagy1
