Eger - hetilap, 1871

1871-04-27 / 17. szám

131 közleményeknek az ország több egyházmegyéjében állítólag történt kihirdetéséről hivatalos tudomása nincs, s hogy a kormány a kir. tetszvényjog foganatba vételéről intézkedett, annak csonkitatlan töntartását kötelességének tartja, s reméli, hogy azon törekvéseiben, melyek a polgári szabadságnak s a magyar közjog függetlenségének egész épségében föntartására irányozvák, minden hazafinak kész tá­mogatására számíthat. A ház a miniszteri választ — a szélsőbal kivé­telével — tudomásul vette, és Schwarcz Gyula kijelenté azzal való megelégedését, kérve a minisztert, hogy azok ellen, kik a csalhat- lansági dogmát engedély nélkül kihirdették, teljes szigorral járjon el. Ghyczy Kálmánnak és gr. Zichy Nándornak a kath. autonómia ügyében tett interpellatiójára Pauler Tivadar miniszter szintén vála­szolván, mindenekelőtt kijelenté, hogy a kath. congressus határozatai fölött érdemileg nem nyilatkozhatik, miután azok még eddig a mi­nisztériumhoz felterjesztve nincsenek, tehát még alapos s beható tár­gyalás alá sem vétethettek. Azon állításra, hogy a congressus nem törvényes módon alakult, azt feleli: hogy a congressus semmiféle törvénybe nem ütközött, sőt a vallás-szabadságnak s az 1848. 20. t. czikkben kimondott egyenlőség kifolyásának mutatkozik. A mi a kor­mány jövőben követendő eljárását illeti : a kormány az egyházak és hitfelekezetek szervezési és önkormányzati jogát az 1848.20. t. ez. értelmében, a törvények határain belül, az állam fölügyeleti jogának teljes épségben tartása mellett, egyátalában s igy a kath. egyházra nézve is elismeri. A mennyiben azonban ezen önkormányzati szerve­zés által fönálló törvények és törv. gyakorlaton alapuló viszonyok megváltoztatása czéloztatnék, foganatositása előtt a törvényhozás jó­váhagyását elkerülhetlennek tartja. Mihelyt tehát a congressus mun­kálatai a kormány elé fognak terjesztetni, az azokat beható megfon­tolás alá veendi, s a kifejtett fölfogás szerint fog intézkedni és eljár­ni. — A ház a miniszteri választ többszöri helyeslés által szakasztottá félbe. Erre Ghyczy Kálmán felelt. Föntartja továbbra is azon néze­tét, hogy a kath. congressus nem törvényes módon alakult, s hogy ennélfogva annak határozatai még ő Felsége netaláni megerősítése daczára sem lennének a kath. hívekre nézve kötelezők az országgyű­lés jóváhagyása nélkül. Egyébiránt a miniszter válaszával, az ügynek jelen stádiumában megelégszik. Gr. Zichy Nándor is kinyilatkoztatta, hogy a miniszteri válaszszal teljesen megelégszik ; mire a ház azt tudomásul vette. Ezek után a ház folytatta az irtványokról szóló törvényjavaslat tárgyalását, melynek gyors befejezte után az elnök bejelenté a mi­niszterelnök levelét, melyben tudatja, hogy ő Felsége a delegatiókat Bécsbe, máj. 22 re összehívta. A levél kinyomatása és tárgyalása el­határoztatott. — Végül tárgyalás alá került a tagosítás és arányosí­tásról Erdélyben szóló törvényjavaslat , melyet a ház átalánosságban vita nélkül elfogadott, s a részletes tárgyalásban a 27. §-ig ha­ladt. — April 24-én nem volt ülés. / — Es én gazdag?niint Kroesus,szerelem és gyöngédségben. Agat­ha, monda lágy, reszkető hangon, lábaihoz térdelve, azon óra a vas­úton határzott életem fölött. Én szeretem önt, ez már ön előtt sem lehet titok ; legyen enyém Agatha, oszsza meg velem szerény sorso­mat, mit végtelen szerelmem nyújthat önnek. E gyermek, ki által az égő pokoltól menekültem meg, ez legyen őrangyalunk az életben, ez fűzze össze szorosabban sziveinket. — Ön felejtő, hogy én e Don Jüant szeretem, sza’kitá félbe Agatha. — Én e szerelmet ki fogom szakítani szivéből, folytatá a báró szenvedélyes hangon ; oh, csak egyetlen szavát adja a reménységnek, Agatha, életem ön nélkül becsnélktili. Kétkedik ön szerelmemben? — Hogy tenném azt? mondá bensöleg a Hölgy ; egészen büsz­kévé tesz, hogy miattam elhagyja a milliomos nőt. Én hiszek szerel­mében, mely boldoggá tesz. — Agatha! — Azonban egy föltételt tűzök ki. — Mindent teljesítek. — Nos tehát, én mindkettőnket meg akarom óvni a késő meg­bánástól. Ön holnap reggel menyasszonyához fog menni, és minden gyűlölet nélkül megmondja neki, hogy miért nem öt választ­hatja. Legyen, kívánságát teljesítem ; minden gyülölség és neheztelés nélkül fogom neki megmondani, hogy nem vehetem el, és örömmel engedem át az örökséget — s aztán Agatha — Ausztria. Mint Bécsből Írják a „P. N.;‘-nak, ottani diplomatiai körökben épen nem osztják az orosz politika fölötti amaz aggodalmakat, melye­ket a magyar lapok nyilvánítottak. Nem mintha csalódásban élnének ott az orosz politika végczéljai körül — irja a levelező — de több ok támogatja azon föltevést, hogy a pétervári cabinetnek nincs szándé­kában, sem tehetségében, amúgy hirtelen fegyverhez nyúlni, mint azt gyorstollu röpiratszerzök állítják. A katonai téren mutatkozó élénk mozgalom nem tekinthető ^fenyegető előkészületnek, mert az csupán az összes orosz védrendszer átalakításának természetes következ­ménye. Levelező továbbá megbízható értesítések nyomán állíthatja, hogy a sokat emlegetett nagy orosz-török barátságnak is alkalma­sint nagyobb a füstje, mint a tüze. Az erre vonatkozó hirek mind orosz forrásokra vezethetők vissza, mi már egymagában is gya­nússá teszi azokat. E híresztelések czélja lenne : bizalmatlanságot kelteni az osztrák magyar monarchiában ennek legtermészetesebb szövetségese, Törökország iránt, és az úgyis szunnyadó Angliát még jobban elaltatni. Az orosz-porosz barátságra vonatkozólag pedig úgy vélekedik a levelező, hogy bármily nagy, tüntetésszerü legyen is e ba­rátság, Oroszországban még sem merészük remélni, hogy Németor­szág Oroszországnak egy, az osztrák-magyar birodalom ellen intézett támadó háborújában orosz részre álljon. — Ez egész levélből az tű­nik ki, hogy Bécsben nagyon is rózsaszínben látják a dolgokat. Fé­lünk, hogy annál keserűbb lesz majd a csalódás. Egy bécsi lap irja, hogy a német császár e nyár folytán meg- látogatandja Karlsbadot és Gasteint. — Hir szerint Metternich her- czeg a dipioinatiai pályát valami udvari méltósággal cseréli föl. — A bécsi „Presse11 hevesen megtámadja az uj miniszter, Grocholszkyí, a lengyel lapokból constatálva, hogy egyetlen egy párttöredékkel sem rendelkezik. A támadó czikk azzal végződik, hógy Grocholszky kine­vezése által a lengyelek helyzete csak súlyosbodott. Ez állitás czáfo- lataul april 24-én a Bécsben 1 akó lengyelek egy küldöttsége bizalmi iratot nyújtott át Grocholszkynak. — Tegetthoff altengernagynak Bécsben emlékszobrot emelnek. Az első aláírási kimutatás már 20,000 ftot tüntet ki. Magyarországban gr. Andrássy Gyula miniszterelnök fogad el adományokat. Marburgban (Tegetthoff születéshelyén), Tri­esztben és Polában is szándékoznak neki emlékszobrot emelni. Politikai hetiszemle Páris belállapota még folyvást a legszomorubb képet nyújtja. Nemcsak a községtanács önkénykedik a legnagyobb mérvben, hanem a nemzetőrök is gyakran garázdálkodnak saját szakállukra. A palo­tarablások és elfogatások napirenden vannak, hol a községtanács rendeletéből, hol egyes nemzetőrök jóakaratából. Újabban Mac-Ma- hon palotáját rabolták ki a nemzetőrök. Hasonló sors érte Picard mi­niszter házát, a belga követség s a hadügyminisztérium palotáját is. — Akkor az öné leszek, Arthur, ha el nem taszít magától, mint haragos Don Jüanom. A következő délután a báró doktor Eichlerhez ment ; ez rá néz­ve igen kellemetlen ut volt. — Hála az égpek, csakhogy itthon találtam, doktor, mondá különös sietséggel. Én meggondoltam magam, nagybátyám örökös- nőjét szeretném látni, és vele beszélni. — Majd hogy nem későn érkezett, báró ur, mondá mosolyogva a doktor; épen most készültem öt a pályaudvarba elkísérni. — Jó, én nem fogom e hölgyet soká tartóztatni ; lesz oly szives, hozzá vezetni ? — Menjen csak oda be, már útra készen találja. A báró kezével végig simitá homlokát, és eltűnt a szoba mellék­ajtaján. A doktor kezeit dörzsölve, ravasz mosolylyal ajkán, lépett ki a másik ajtón. Egy nyúlánk alak, hamuszin utiöltönyben állt egy asztal előtt, könyvet tartva kezében, melyben lapozgatott. Háttal volt fordulva a bárónak, kinek e nő megpillantásakor, sajátságos érzés támadt szivében. , Vontatva tett néhány lépést előre, és mondá: Én báró Norbeck vagyok. Lassan fordult meg a hölgy, és könnyedén meghajtva magát, válaszolt : — Én pedig Seefeld Agatha. Megdermedve nézett a báró reá, gyorsan voná kezeit homlokán végig, mintha szemfényvesztés történt volna vele, végre kérdé: *

Next

/
Thumbnails
Contents