Eger - hetilap, 1871
1871-01-12 / 2. szám
bői távozván a király, meglátogatta Prim özvegyét, mire a királyi palolába ment, hol a magas állami testületeket fogadá. Az egész utón, valamint a palota erkélyén, anép nagy lelkesedéssel üdvözlé. A király élteté Spanyolországot, mire a tömeg szűnni nem akaró örömriadassal válaszolt. A regena a cortes kezébe letette hatalmát. A cortes, miután a király fölesküdött, magát föloszlottnak nyilatkoztatta ki — Madridból jelentik jan. 8 ról, hogy Hazában köztársasági folkelé töri ént; a fölkelök a sikságot foglalták el ; azonban a fölkelést jelentéktelennek tekintik. A romániai kérdés, a mily váratlanul merült föl, ép oly gyorsan el is tűnt a napi kérdések sorából, legalább egyelőre. Egy konstantinápolyi lap jelenti, hogy a román kérdés félretétetett ; a romániai fejedelem kijelenté a porta előtt, hogy semmiesetre sincs szándékában, magát a szerződési köteimek alól kivonni. — Károly herczeg, mint látszik, meggyőződött, hogy nem kedvező időben nyilvánította függetlenségi vágyait. Londonban jan. 5-én két népgyülést tartottak, melyek kifejezték rokonszenviiket Francziaország iránt, követelték a köztársaság elismerését, s hangsúlyozták, hogy a conferentia a béke helyreállítására használtassék föl. A csatatérről. Pária érődéi délen, keleten és északon bombáztatnak, eddig azonban csekély eredménynyel; a gránátok komoly károkat nem igen okoznak, mindössze is a Mentrouge-erőd laktanyái jan. 8-án lángba borultak, ha a versaiilesi távirat valót mond. Trochu kirohanásra készül, mit valamennyi párisi lap sürget. A Páris élelmi készleteire vonatkozó hirek egymá-nak ellenmondók. Angol és belga lapok a múlt héten az élelmiszerek végső kimeri.ését jelenték; a tüzelöszer hiánya is föl) vást aggasztóbb lenne, úgy hogy jelenleg már a szép boule vardok fáit vagdalnák ki. Ellenben újabb brüsszeli hirek szerint, Páris még 2 vagy 3 hónapig tarthatja magát. A lakosság nyugodt, Trochu a rendet teljesen föntartja. A decz. 30. minisztertanácsban erélyesebb eljárásra nógatták Trochut, ez azonban kijelenté, hogy tervében bizik, s hozzá továbbra is ragaszkodik. Faidherbe tábornok északi hadserege jan. 3-án nagy csatát vívott Manteuffel porosz serege ellen Bapaume mellett, mely város Amiensöől északkeletre, Arras és Cambrai várak közelében fekszik. Jan. 2-án kezdtek a franczia csapatok előnyomulni Arrasból, s Achiet és Beaucourt községeket elfoglalták. Másnap a csata az egész vonalon megkezdődött, s a írancziák 7 falut szuronynyal elfoglalván, esti 6 órakor a poroszok az egész csatatérről el voltak űzve. A csata igen véres volt, a poroszok iszonyú veszteségeket szenvedtek, de a fran- cziák vesztesége is tetemes. Faidherbe támadásának czélja az volt, hogy megakadályozza Manteuffel délrevonulását, ki ott Chanzy ellen szándékozott működni. Miután Faidherbe e czélját elérte, jan. 4-én seregével Arras felé vonult vissza. E visszavonulás, úgy látszik, nem történhetett meg egészen háboritlanul, mert egy amiensí porosz távirat szerint „Beníheim tbk. megrohanta a szétvert ellenséges csapatokat a Szajna balpartján, 3 zászlót, 2 ágyút és 4—500 foglyot kerített kézre, s Bourgachardon túl iildozé az ellent.“ Jan. 7-iki lillei távirat volt. És a maestro is meg volt vele elégedve, pedig ö a dicséretaőás- ban nem volt bőkezű, még kevésbbé b "szavú. Néhány hét múlva Metellino kisebb szerepekben alkalmaztatott, és már dijaztatntt A nehézségeken szerencsésen átesett, és most, midőn a ezél tisztán és határozottan állott előtte, megkettöz- teté törekvését, hogy művészetében elérje a tökélyt. Mindig naay-obb előmenetelt tön, mig sikerült a közönség tetszését egészen megnyernie, melynek kedvencze ön. Az ö elbájoló, az emberi lélek mélységét átjáró hangja, díszes magatartása, személyének bttereje az eredetiség és újdonság ingerével bírtak közönségére, úgyhogy csakhamar „a köztársaság első énekese11 czimét nyerte. Húsz éves lett. Tekintélye egyre nőtt, s talán dicsvágya és b usága is. Egykori mestere házánál csak ritkán fordult meg, legfö- iebb ha uj ruha kellett, s akkor is oly nagyúri leereszkedéssel, oly kimérten társalgóit, hogy a mester és emberei egy szóval sem mertek egykori állására ezélozni. Nem egy fiatal női szív dobogott érette titokban, de ö Giudet- tához hű maradt. Nem volt Velenczében hölgy, kit akár szépségre, akár kellemre eléje tett volna. 0 volt és maradt ideálja, és hogy igazat mondjunk, Gindetta r rdemesis volt erre. 0 férjhez mehetett volna egy gazdag kereskedőhöz, de ez alkalmat visszautasította, és hajadon maradt, csupán Metellino iránti szerétéiből, kire oly büszke szerint Faidherbe főhadiszállása Boisleuxben, Arras és Bapaume közt van. Ez nem azt mutatja, hogy jan. 3-án megveretett volna. Az „Etoil Belge“ szerint Faidherbe tbk. legközelebb újra támadólag fog föllépni, mi szintén arra mutat, hogy a poroszok, kik a jan. 3-iki csata győzelmét maguknak tulajdonítják, szokás szerint ezúttal is egy kicsit füllentettek. Manteuffel e csatában 4000 embert vesztett, s Versaillesban gyors segélyt sürgetett, de ott tudtára adák, hogy segélyre nem számíthat. Franczia lapok Manteuffel veszteségét 9000, a francziákét pedig 4000-re teszik. A Loire vidékén is újra megkezdődött a harcz. Chanzy tábor nők serege Le Mans vidékéről az Orleans mellett álló német csapatok ellen indulva, jan. 6-án Vendôme környékén nagyobb csatát vívott Frigyes Károly hg. több hadosztálya ellen. A csata véres volt, s mint Ve?-saillesból jelentik, minkét fél vesztesége jelentékeny. A győzelmet mindkét fél magárak tulajdonítja. A harcz másnap megújult, s hevesen folyt. Miután Chanzy nagyobb erővel rendelkezik, mint Frigyes Károly, valószínű, hogy nem sok idő múlva sikerülnie fog, Páris közelébe jutni. Frigyes Károly hg. is, mint Manteuffel, gyors segélyt kért Versaillesban, de azon választ nyerte, hogy kérelmének teljesítése lehetetlen. Bourbaki tábornok több oldalról érkezett hirek szerint csakugyan a keleti csatatérre ment Werder tbk. ellen, s főhadiszállása jan. 3-án Dijonban volt. Bourbaki 60,00<l emberrel és 80 ágyúval rendelkezik, s Garibaldival egyesülve fog működni Werder ellen. Egyidejűleg a 40,000 főnyi lyoni hadsereg, mely Besançon előtt van sorakozva, Belfort felé nyomul, hogy azt az ostrom alól fölmentse. Belfort több mint 3 hóra el van látva élelemmel, s erődítési müveinek a bombázás nem ártott, a városban is csak 10 ház égett le. — Jan. 8. és 9-ike közti éj jel Danjoutin, Belfort tói délre, megrohantatott. mely alkalommal egy versaiilesi sürgöny szerint 18 franczia tiszt és 700 ember lett fogolylyá; a írancziák még ezenkívül is sokat vesztettek, mig a németek vesztesége 14 halott és 65 sebesült lett volna. — Langres ostromát a poroszok megszüntették, s Vesoul felé siettek. A keleti csatatéren a írancziák határozott előnyben vannak, s decz. 18. óta folytonosan elönyomulnak, miközben mát1 több kisebb-nagyobb csata vi- vatott. A jan. 2-án capitulált Meziéres erődben a poroszok több mint 2000 foglyot köztük 98 tisztet — 106 ágyút és sok élelmiszert foglaltak el. Rocroy vára, szintén északon, Meziérestől nem messze, hasonlókép capitulált jan. 5-én. Itt a németek 300 foglyot ejtettek, s 72 ágyút, sok fegyvert, élelmiszert sat. foglaltak el. A „Times“ ,egyik katonai levelezője valóban rettentő leírását adja azon iszonyatosságoknak, melyeket a Beaugencyban összehalmozott sebesülteknek kelle szenvedniök. Halottak és sebesültek a házakban egymásra voltak halmozva, s ez utóbbiak több napon át a legcsekélyebb segélyben sem részesültek, s legkisebb táplálékot sem kaptak. Ezenkivül puszta földön feküvén, még a legrettentöbb hidegnek voltak kitéve, — mivel minden ablak ki volt törve. Néha még golyók is estek ama házakra, melyekben e sebesültek feküdtek. Egy német tiszt pedig családjához intézett levelében következőleg ir : „A háború már iszonyú kezd lenni. Gyakran vissza sem térnek az őrvolt most, mint egy királyné győzelemről győzelemre haladó férjére. Mondanom sem kell, hogy kedvese kiemelé alárendelt állásából, sőt nagyon is irigylendő helyzetbe juttatta. Egy szép ponton bérelt ki neki lakot, hóimét elbűvölő kilátás esett a canal grande tbndéries palota soraira. Volt egy komornája, egy szakácsnéja, és ö sétálhatott, olvashatott lovagregényeket, játszhatott hárfán, és énekelhetett naphosszáét teendői mellett. És mindemellett is elviselhetlennek találá helyzetét ha Metellinoja nem volt oldalánál. „Oly szivesen teljesíteném kívánságodat, hogy még tovább is veled legyek — mondá egy este Metellino — de az operába kell mennem, mert hisz ez kenyerem, ez kötelesség.“ „Jó, édes Metellino ! én belátom. Menj, menj! én nem akarlak akadályozni teendőidben. Te vagy a színházi közönség kedvencze. Menj, hisz ez nem is lehet máskép ; a közönség minden nap akarja látni kedvenczét.‘‘ Szeretetreméltó mosolylyal kisérte ki. Metellino hallgatagon ballagott a szinbáz felé, és gondolkozott magában : Ma már harmadik estéje, hogy a köztársaság vendége, Elkana berczeg előtt kell magamat hallatnom. Ez mégis csak sok. Nem hagyok magamon kifogni, és holnap nem fogok énekelni. (Fotyt. Köv.) *
