Eger - hetilap, 1870

1870-03-10 / 10. szám

74 liogy habár észrevétlen, de jövőnek dolgozuuk, és ha Schwarcz Gyu­la t. képv. társunk működésemnek eredményét, egyátalában tevé­kenységem nyomait sem veszi észre, egygyet vigasztalom magamat: hogy évek után, ha nem is oly kitűnő férfiak, mint Schwarcz Gyula, hanem szerény iskolamesterek majdan észre fogják venni, hogy az ö érdekükben, a jövő érdekében dolgoztam én is.“ És ha most azt tekintjük, hogy mit tett a magyar társadalom e nemzeti mű kiépítése érdekében, úgy pirulva kell bevallanunk, hogy úgyszólván semmit. Az egyedüli, mit e téren fölmutathatunk, a „Corvina“ olcsó könyvkiadó-társulat keletkezése, mely az erkölcs­rontó vásári ponyvairodaimat szív- és észnemesitö termékekkel fogja helyettesíteni, és igy azon nemes magvakat, melyeket a népis­kola ültet szét, az életben kifejleszteni, és gyakorlatilag gyümölcsö­zővé fogja tenni. Bárcsak legalább ezt karolná föl földbirtokos- és polgár-osztályunk, csekély áldozattal vett kiadványokat tömegesen osztogatva szét a köznép között! Nevezetes eredményeket csakis a vallásfelekezeti féltékenység mutathat föl, mely, csakhogy iskolái fönmaradását kivívja, nagy erőlködéssel a kor színvonalára emelé azokat. E részvétlenség azonban, melynek egyrészt a felekezetiesség, másrészt a politikai pártviszály és elkeseredettség az alapoka, re­mélhetőleg szűnni fog azon arányban, a melyben ellenzékünk az ál­lamjogi negatio téréről a reform termékeny pályájára lép. Örven­dünk, hogy e fordulat a központon már megtörtént,*) és most óhaj­tandó, hogy az a vidéket is áthassa. A népnevelés elsőségét ugyanis nem afönebbi képleges indokolás állapítja meg, hanem azon körülmény, hogy ez egyedül oldandja meg a nemzetiségi kér­dést, hogy ez veendi el ennek élét, mely létünket alapjaiban ve­szélyezteti. Nem magyarosításra ezélzok én itt, ezt ugyanis veszé­lyesebbnek tartom mindennél, mi e kérdést csak kellemetlenné te­heti, hanem azon hatásra, mely az értelmi fejlődést kiséren- di. E hatás a türelem erénye, ezt idézé elő a vallási téren, és ezt fogja eredményezni a nemzeti viszályokra vonatkozólag is. *) Néhány napja, hogy az akadémia palotájában számos jeleseink, kik közt volt Türr és Tisza is, értekezletet tartottak a népnevelési egyletek mikénti alakítása és szervezése czéljából. így remélhetőleg föl fog költetni a termékeny népnevelési érdekeltség nálunk is. h§ T Á R Havas felhők. I. Amott a domb oldalában Egy zuzmarás vén juharfa, Valami eltévedt vándor Nagy tüzet gyújtott alatta. Lombtalan, mezetlen ágát Meg-megcsapja a láng nyelve, Szinte idecsörtet a hang, Ahogy sir, nyög a melegbe. Hallgass, hal lgass — oh szegény fa; Hisz én is úgy érzek épen, Ha barátim vigasztalnak Szenvedésem zord telében. II. Milyen hamar elfogy a hó Az alázatos völgyeken, IVJilyen soká fehérük az Égig nyúló magas hegyen. Milyen hamar zöld ágra kap A kis csuszó-mászó sereg, S megöli az élet fagya A büszke, bátor szellemet. III. Vájjon álmodik e a kisded virágmag, Melyet elhullatott dús keze a nyárnak ? Midőn tehát a népnevelés kérdése reánk nézve nem emberiességi, —■ hanem egyenesen létkérdés, úgy nem indokolatlan azon vég­kérelmünk, miszerint ezen évben tegye meg a magyar társadalom azt, mit múlt évben elmulasztott, nehogy meg kelljen siratnunk mulasz­tásainkat akkor, midőn egy idegen hatalom a vallási nézetek erejével kapcsolandja magához azon nemzetiségeket, melyeket velünk a tudományos ölelkezés kiengesztelt volna. Saáry Farén ez. Országgyűlési tudósítás. A képviselőhöz wárcz. 1-én tartott ülésében napirenden volt a cuUusiniüiszterium költségvetésének részletes tárgyalása. Kállay Ödön a uépnevelés fölsegélésére elöiráuyzott 290 ezer ftnyi összeget egy millió ftra kívánja emeltetni. B. Eötvös miniszter örömmel el­fogadja e javaslatot, mert hiszi, hogy egy millió is azonnal értékesít­hető lesz a uépnevelés javára. Az iskolaépületek szaporítására néz­ve még az ülésszak alatt törvényjavaslatot igéi4 előterjeszteni. Tisza Kálmán elvileg szintén elfogadja Kállay javaslatát, de correctebb eljárásnak véli, ha a ház egyelőre csak az előirányzott 290 ftot sza­vazza meg, egyúttal pedig utasítja a cultusminisztert: hogy azon összegek megszavazása iránt, melyeket a jelen évben a népnevelésre nézve gyümölcsözően befektethetni vél,pótjavaslatot terjeszszen a ház elé. Ezen indítvány, miután még többen hozzászóltak, e! is fogadta tott, valamint Irányi azon javaslata is, hogy a tanitóképezdék fölál­lításánál főleg azon vidékekre legyen tekintet, hol a tanintézetek leginkább hiányzanak. A tanitőképezdékre előirányzott 225 ezer ftnyi összeg is megszavaztatott. A pesti angol kisasszonyok intéze­tének, mint egyetlen nőtanitóképezdének föntartására Eötvös bud- getjében 4000 ft volt előirányozva, ez összeget azonban a többség, Majthényi Dezső indítványára kitörlé. Hosszas vita után megszavaz­tatott még a népnevelési lapnak hét nyelven kiadására kért 28,500 ft. A márcz. 2-iki ülésben Wabrmann Mór interpellálta az igazság­ügyi minisztert: mennyire haladtak már az igazságügyi minisztéri­umban a munkálatok egy büntető, kereskedelmi és csődtörvény al­kotásában, s mikor terjesztheti a ház elé e javaslatokat? Kraljevics C Z A. J*. Vájjon gondol-e a jövendő tavaszra, Mig a hideg földben didereg elaszva ? Nekem is hideg föld vagy, oh hideg élet, És virágmagvaim az ifjú remények ; De én nem gondolok a föl támadásra, Nem kél a virágmag, ha mélyre van ásva. IV. A kis pipiskét becsüljétek, Az a valódi honfi-lélek. Mig sok madár világul költözött, Ő itt maradt a tarkóró között. A jó falat úgy rája férne, De ő nem tartja: „ubi bene,“ A megfagyott hazában itt viraszt, És halni készen várja — a tavaszt. Sas. Egy tragoedia a prairie n. (Egy északamerikai katonatiszt elbeszélése után.) (Vége.) Az éj minden baj nélkül múlt el. Én őröket álliték föl, s ma­gam is többször körüljártam, mert aludni nem voltam képes. Neiu gondoltam egyébre, csak Oliviára, ezen dicső, bátor, szelíd leányra ; boldognak tartam azon férfiút, ki ily lényt magáénak nevezhet, s csak kevésben múlt, hogy e kincset a szegény vaknak megirigyel­jem. Reggel a reggelizés után egy nemét a gyaloghintónak készítet­tünk a sebesült számára bivalybörből, melyet két karóra köténk, s a karókat aztán két öszvér rakuyergéhez erősítők. így elkészülve útnak indultunk a Kárson családdal Julesburg felé, hova néhány óra múlva szerencsésen megérkeztünk.

Next

/
Thumbnails
Contents