Eger - hetilap, 1870
1870-02-24 / 8. szám
59 n. interclaris jövedelmei ne a cultus-, hanem a pénzügyminisztérium ügykezelési körébe tartozzanak. A cultusminiszter e tárgyra vonatkozó nézeteit előadván, megjegyzé, hogy erre nézve sem törvény, sem folytonos szokás nem létezik, s hogy helyesnek tartja az inter- calaris jövedelmeknek a cultusminiszterium általi kezelését. Végül kijelenté, hogy e kérdést illetőleg törvényjavaslatot fog a ház elé terjeszteni, a midőn nézeteit tüzetesebben fogja kifejteni. Számosán szólották még e tárgyhoz, végre a ház elfogadta Ghyczy K. azon indítványát, hogy Ludvigh indítványának tárgyalása akkorra halasz- tassék, a midőn majd a cultusminiszter által előterjesztendő törvény- javaslat az intercalaris jövedelmek iránt tárgyaltatni fog. A febr. lö-iki ülésben megkezdették az átalános tárgyalást a cultusminiszterium költségvetése fölött. Ghyczy Kálmán majd másfél óráig beszélt az országos köznevelés ügyében. 0 nem tudja, mennyire fog a kath. autonómia hatásköre terjedni, de már abból is, hogy orsz. kath. egyházi tanács czéloztatik szerveztetni, indokot merit, tiltakozását kijelenteni, ha a felsőbb oktatásügy is ezen tanácsnak rendeltetnék alá, ellenkező nézetben lévén azonban a népiskolákra nézve, melyek czélszerüen rendezhetők ezen egyh. tanács által. A nevelés, nézete szerint, polgári ügy, hierarchicus befolyás alá nem vethető, de a tanulmányi alap sem bocsátható a kath. autonomicus tanács rendelkezése alá. Szónok nem tartja a minisztert följogosítva arra, hogy az országgyűlés befolyása nélkül tanintézeteket, akadémiákat létesítsen ; nem helyeselheti azt, hogy az összehívott izr. congressus összehívása által e felekezetben szakadás idéztetett elő ; hasonlókép nem véli kifogástalan eljárásnak , hogy noha ö Felsége által szentesített szabályzat alapján, de egészen az országgyűlés mellőzésével, a kát. autón, congressust szervezte. Kifejezést ad ezután szónok még azon óhajtásának, hogy minden felekezetnek s igy a katholikusoknak autonómiája is tiszteletben tartassák; de ha ez a törvényes határokon tulhajtatnék, szükségesnek tartja, hogy ez ügyet a törvényhozás intézkedése szabályozza. Ghyczy beszéde rendkívüli hatású volt. Kívüle szóltak még: Papp Zsigmond, Pulszky Ferenc/., Bobory Károly, Szabó József és Schwarcz Gyula. A febr. 17-iki ülésben a cultusminiszterium költségvetése fölötti átalános vita folytattatván, b. Eötvös miniszter terjedelmes beszédében válaszolt Ghyczy Kálmánnak és Schwarcz Gyulának. 0 nem osztja azon nézetet, mintha a kath. autonómia létesítése üdvös eredményt nem mutathatna föl, s a papi befolyás öregbítésére szolgálna; azon uézetben van, hogy a kath. autonómiának biztosítása egyik biztositéka a szabadságnak ; az egyes felekezetek szabadságának biztosításából, meggyőződése szerint, az összeségre nézve kár nem háramolhat. Az iskolákat illetőleg, nemcsak a népiskolákra , de a közép- és fölsőbb tanintézetekre nézve sem kívánja az állami mo- ropoliumot, mert épen a szabad tanítási jog biztosításában lát ga- nantiát arra, hogy egyes felekezetek úgy, mintáz állam is, éra zsákmányt tőlök visszavenni, vagy ellenök visszatorlással élni; pedig majdnem éjjel-nappal lovon ültünk, ma itt, holnap ott, majd déli, majd északi partján a foiyónak, a szerint, a mint a főhadiszállásról kapott utasításaink hangzottak. Legtöbbuyire későn érkeztünk, hogy borzadva szemléljük a megcsonkított s eléktelenitett em béri hullákat, melyeken hajmeresztő kegyetlenség követtetett el, kegyetlenség, melyhez képest a legközelebbi elkeseredett polgárháború véres jelenetei csak gyermekjátékok voltak. Innen magyarázható meg az Unió katonáinak borzasztó elkeseredése minden indiáu ellen, úgy hogy nem ritkán a tisztek legerélyesebb föllépésének is csak nehezen sikerült meggátolni, nehogy a boszura gerjedt katonák az indián nőket és gyermekeket is lemészárolják, s a harcz ártatlanok elleni vad gyilkolássá fajuljon. Nagy megerötetésembe került, hogy fehér testvéreim megcsonkított hulláit s elhamvasztott lakásaikat látva, el ne feledjem, hogy a vörös bőrű indiánok is emberek, s ennélfogva nem szabad vérengző vadállattá lennem, a mivé embereim ily hajmeresztő jelenetek láttára többnyire lettek az indiánokkal szemben. Végre azonban oly eseményt kelle megérnem, mely engem igen közelről érdekelt, s szintén engeszthetlenné tett az indiánok ezen ravasz, hűtlen, kegyetlen, elállatosodott törzse ellen. Ezen eseményt szándékozom itt előadni. Mintegy huszonötén egy portyázásról tértünk vissza, melyre ezúttal egy csapat ogallalla-iudián szolgáltatott kíilöuöseu alkalmat, kik elöttevaló nap egy csapszéket megrohantak, néhány férfit s nőt lelőttek, azok deszkabódéit s a sajkát elégették, s két fiatal leányt elraboltak. Mintegy 60 angol mérföldnyi lovaglás után visszafordultunk, a midőn a két elrabolt leánynak borzasztóan megcsonkított, félig elégett hulláira bukkanánk egy tanyatüz maradványai mellett; dekeiket megóvhassák. A tanulmányi alapot sohasem volt szándéka az országgyűlés határozata nélkül kiadni kezei közül. Hogy a katolikusokat mi illeti meg a tanulmányi alapból, annak eldöntését a törvényhozásra s a kath. autonom testületre szándékozik bízni. — Wahrmann Mór, mint egyedüli izraelita a házban, köszönetét szavazott a cultusminiszternek az izraelita congressus ügyében tett fáradozásaiért. Szólották még: Hoffmann Pál, llenszlmann Imre, Pauli- ni Tóth Vilmos és Krajcsik János. A febr. 18-iki ülésben, a cultusminiszterium költségvetése fölötti átalános vilában resztvettek : Mocsáry Lajos, Horváth Mihály, Jókai Mór, b. Eötvös József, Zsedényi Ede, Németh Albert, Horváth Döme és Berzenczey László. A beszédek közül különösen kiváltak: Horváth Mihályé és b. Eötvös Józsefé. Az előbbi beszéde kapcsában a következő indítványt tette: „Küldjön ki a ház saját kebeléből egy bizottságot, mely az eddigelé a cultusminiszter által kezelt alapítványok jogi természe:ét megvizsgálván, indokolt véleményt mondjon a fölötti vannak-e ezen alapítványok közt olyanok, melyekre a kathol. egyház jogosan nem tanhat számot, s melyeknek ezentúl is az állam kezelése alatt keilend maradniok ?“ Ennek ellenében Ghyczy K a következő határozati javaslatot nyujtá be: „Utasittassék a cultusminiszterium, h<>gy a fölügye- lete alatt álló alapok és alapítványok eredetét, történetét és rendeltetését fölvilágosító okmányokat is mielőbb mutassa be, hogy a ház ezen alapítványok megvizsgálása s véleményes jelentés végett bizottságot kiildhessen ki. Addig pedig, mig a törvényhozás ez alapítványok mikép leendő kezelése iránt határozni fog, a cultusminiszter azok bevételeinek és kiadásainak előirányzatát évenkint költségvetésébe foglalja.“ Németh Albert szokása szerint sok mindenféléről beszélt, igy a többi közt a papi nőtlenségről is, s b. Eötvösnek szivére köté, hogy ő, ki a szivélet gyöngyeivel oly sokat foglalkozott, és becsét vizsgálódásai közt ismerni tanulá, nyissa meg a róm. kath. papság előtt is a női kebel boldogságát, s ez által változtassa át a parocbiákat zengö-bongó virágbokrokká, melyekhez a nép szeretettel fog majd közeledni. Erre indítványt nyújtott be a párbérnek pénzösszegre való átváltoztatása iránt. A febr. 19-iki ülésben gr. Mikó miniszter felelt Madarász Józsefnek a Tisza és Bodrog átmetszése ügyében tett interpellatiójá- ra. Napi renden volt a cultusminiszterium költségvetésének átalános tárgyalása, melybeu resztvettek: Török Sándor (soproni), Madarász József és Paczolay János. Ezután az ülés zárttá alakult, s tárgyalta a mentelmi bizottság jelentését a közvádló azon kérvénye fölött, melyben ez Rákóczy János, Berzenczey László és Miletics Szvetozár bünperbe foghatását megengedtetni kéri. A febr. 21-iki ülésben Latinovics Vincze interpellálta a miniszterelnököt : Tett-e a többi hatalmakkal egyetértöleg lépéseket arra, hogy a párisi 1856-iki szerződés a Duna-szabályozás tárgyában foazonban a rablóknak már semmi nyomát sem tudtuk fölfedezni. Szándékunkban volt, ha lehetséges, még napnyugta előtt Julesbur- got, egy, még csak keletkezőben levő helyet elérni, melytől még mintegy 16 angol mértoldnyire voltunk ; mert épen vasárnap volt, s mindnyájunknak nyugalomra volt szükségünk, — midőn Bawd altiszt, ki az elöcsapatot vezette, egy lovagot visszaküldött hozzám, azon jelentéssel, hogy a hullámszerű mezöségen, a folyótól és úttól oldalt, egy füstoszlopot fedezett föl, mely valószínűleg valamely indián tanya- ttizből emelkedik. Azonnal czirkáló lövészeinkhez lovagoltam , s csakhamar megpiliantám magam is a füstoszlopot, melyet azonban egy halmocskáról fehér emberek tiizétöl számlázottnak ismerék föl, mert a füst nagy, és nedves vagy nyers fától oly sötét volt, hogy a ravasz indiánok tüzének lehetlen volt azt tulajdonítanom. Föltevésem mellett szólt még azon körülmény is, hogy ily órában a vörösbörüek még nem szoktak tanyát ütni. A halmocskától fedezve, most oldalt azon hely felé közeledtem, honnan a fíistoszlop fölemelkedett, s Bawd altisztet két megbízható lovaggal előre kiildém. Rövid idő múlva visszatért a lovag, s jelenté, hogy a füst egy fehér kivándorló család tanyatüzéböl emelkedik, mely ott megállapodott, és sürgősen kér, hogy egy kovácsot s egy sebészt küldjék hozzá, kikre nagy szükség van. Egy óranegyeddel később ott voltam már az egész csapattal a vándorcsaládnál, melyet a következő tagok képeztek : az agg, de még erőteljes Andrew Kárson Ken- tuckyból, neje és fia Jem, ennek neje és gyermekei, az öreg Kárson menye, Sutton Olivia, egy fiatal német paraszt, a család szolgája s egy 15 éves néger fiú. A család történetével csakhamar megismerkedtem. Az egész karaván útban volt Kalifornia felé, hová néhány évvel előbb az agg Kárson fiatalabb fia kivándorolt, hogy ott, mint gyarmatos, szerencsét próbáljon. Biil Kárson mint fuvaros néhány *
