Eger - hetilap, 1870
1870-02-24 / 8. szám
VIII. évi folyam. 8. szám Február 24-én 1870. Hirdetésedért minden hasábzott petit sorhely után 4, bélyegadá fejében minden hirdetéstől 30, nyilttérben egy petit sorhelyért 8 ki rizettetik. INiliiikai s vegyes tartalmu hetilap, megjelenik minden csütörtökön. Kiadó-hivatal: a lyceumi nyomda, kiö fizetéseket elfogad a szerte esz tőség (Széchenyi-utcza 26. sz.) — J ént s eh G. könyvkereskedés> » mi»den kir. postahivatal. _ Hivatalos hirdetésekért előre befizetendő: egyszeri közzétételért bélyeggel együtt 1 frt. 30 kr. Visszatekintés közviszonyaink 1869-ik évi fejlődésére. V. P é n z A g y. A pénzt, jelentős généi fogva nevezhetjük óriás k ö z g a z d a- sági úthálózatnak, mely nélkül nemcsak vevő és eladó, hanem a legmagasb szellemi érdekek harezosa sem,— ki pedig tárgya nemessége mi itt már azt is hajlandó elhinni, hogy az anyagi világgal mi kapocsban sem áll, — érhet el kivánt gyorsasággal czéljá- boz. Ez úthálózat ép főn artása ezért fekszik annyira a nemzetek szivén; ezért foglal el a pénzügyér minden államban legnagyobb súlyú kormányi helyet. Daczára azonban, hogy szép uj bankókkal tatarozott utak őre, osz ályrésze mégis meglehetős nagy tövisko- szoru, és ehhez az őt környező levegő is gyanúsítás által van megmérgezve. Bizony, mi nem igen irigyeljük egy finanezminiszter helyzetét sem, mert gondjaira olyan átkozott tükör van bizva, mely századok politikai és közgazdasági hibáit élethűen visz- szatükrözi, és ez egy baj tetézésére e uinemények okozójának a közel fekvő tárgyak szemléletéhez szokott tömeg mindig azt szokta tartani, kinek kezében a tükröt látja. Mi azonban nem akarunk igazságtalanok lenni, és reméljük, olvasóink sem lesznek azok, főleg mintán múlt közleményünkben futólag megérintők azon okot (hadsereg), mely a világ leggenialisabb pénzügyére lábai alul is kiragadja lassanként a gyékényt. Múlt évi államháztartásunk rendezett folyama méltó öröm- tárgyat képez. Mindenkinek része van ebb m, ki a magyar pé ziigy érdekében szolgál. A nyomorultan fizetett pénzügyi államtisztviselők, kiknek sóhaj, sziikölködés jutott öröm helyett osztályrészül, oly önzetlen, kitartó, buzgó és önföláldozó munkásságot fej te’tek ki államháztartásunk érdekében, melyért teljesen megérdemlik, ha a közvélemény által némi elismeré sei jutalmaztatnak. E nyila'kozatun- kat igazolja azon körülmény, hogy a pénzügyminisztérium költség- vetése tárgyalása alkalmával nem kelt föl egyetlen ellenzéki tag sem, hogy pénzügyi kezelésünk ellen panaszt emeljen, hogy tisztviselőinkre nagyban és egészben a megvesztegethetőség, államellenes eljárás szégyenitö bélyegét üsse. De ha a kezeléssel, az uj adótörvények kíméletes életbeléptetésével meg vagyunk is elégedve, nem lehetünk hasonlag megnyugtatva maga az államjövedelmi helyzet-alakulat által. Megvalljuk, rejtvény előtt állunk. Közvetett adóink folyton emelkednek, mi jólétnek jele; é- ezt mintegy meghazudtolva, egyenes adóhátralékaink is. Ez egy kissé taiányszerü, mert ellentétet látszik magában foglalni az, hogy a jó’ét emelkedésével járjon a hátralékok növekvése. ügy véljük, hogy e talányt megfejti némileg adóztatásunk roppant aránytalansága, mely, mig a városinak paradicsomi életet biztosit (a jövedelmi adó csekélysége által), addig a vidékit utolsó garasától is megfosztja. A városi, emelkedett jóléte következtében természetesen, bor, sör, dohány fogyasztását és a vele járó adójöve- deimet növeli, mig a roppant földadóval és pangó kereskedel mmel sújtott földész hátralékait egymásra halmozni kényte’en. így e a ta- láayszerüség lefosz lik ama pénzügyi jelenségről, mert csak városi és nem országos jólétet .jelez a közvetett adók összegének növekvése, mig hazánk rónáinak zilált pénz viszonyait hűn vázolják a/, adóhátralékok. E jelenségből is látha juk, mennyire szükséges, közgazdasági életünknek mennyire elkeriilh dien követelménye volt az adóreform, adóarányositás, melynek első életjele a múlt év márez. 20-kán egybehívott adószakbizottságokban mutatkozik. Működésűk eredménye ép most rendeztetik, és nemsokára nemzeti képviseletünk elhatározása alá ieend terjesztve. Törvényhozásunk pénzügyi munkásságát tekintve, a közös határvámok kiadásainak átalányszertí megállapításánál, és egy arany- és eziistp nzverési törvénynél,— melynek értelmében, minden közjogi fölfogás gúnyára, Ausztria császára is hi- telesi i a magyar nemzet által veretett pénzt, mire pedig csakis a magyar királynak van joga, — egyébre hamarjában nem igen emlékszünk. Nevezetes történelmi esemény lesz előttünk, de főleg a horvátok előtt, okt. 9-ke, mely napon az első alkotmányos tartományi költségvetés terjesztetett a horvát országgyűlés elé; és hasonlag nevezetes nap volna jun. 18-ika is, melyen b. Beeke, boldogult közös pénzügyét', a mi pénzügyőrünknek átadta volt a magyar képviselet elé terjesztés czéljából a közös számszéki törvényjavaslatot, de mely okmány mindeddig nem került elő Lónyay csinos vörös okmánybő- röndkéjéből. (Közös számszéki törvény, hol és meddig késel az éji homályban?) Volt azonban még két igen nagyfontosságu vita a múlt év két utolsó havában képviselöházunk termeiben hallható, t. i. a zárszámadási és a jegybank-, illetőleg pénzválsági vita. Tanulságosabb 10—12 napot nem lehetett már régóta törvényhozóink termében tölteni, mint melyeken e két vita tartá lebilincselve a figyelmet. Alkalmat veszünk magunknak, hogy e helyen a jegybank iránti nézeteinket kifejtsük, mely kérdés gyökei ugyan a múlt év őszében keresendők, de ágai jelen éviinkbe áthajlanak, gyümölcseit pedig késő utódaink élvezendik. A jegybank-szakbizottság ép most már a megfejtendő kérdések fölállításáig haladt elő, hozzá kell szólnunk tehát e kérdéshez; — ezt kívánja a történelmi visszapillantás igény- lete ép úgy, mint a napi politikai szükségérzet. — Egy hetilapnak ugyanis ily hosszabb összefoglaló czikksorozatnál kettős föladata van, az egyik: a kellő terjedelmesség, (mit napilapoknál ritkán találunk, mert nem is szükséges), hogy igy mindaz ki legyen fejtve, mi annak idején a lap szűk terjedelme miatt meg nem vitattathatott; a második: hogy e mellett a jelenneli összefüggést és jövőt se té- veszsze szemeiül, nehogy azon szemrehányás érje, miszerint az év egy nagy részét a múlttal (ölté el, feledve a jelent és jövőt, azaz a valódi működés terét. Ezért foglaltuk eddig is már czikkünk egyes fejezeteiben egybe a múlt képeivel jelenünk függő kérdéseit és a jövendő reforintörekvé-eit; ezért fejtendjük itt a pénzügyi átnézetben ki leg- közelébb a jegybankkérdést is, hogy igy múlt jelen és jövő ölelkezve, annál hűbb képét adják helyzetünk előnyei és sebeinek, an- . nál nagyobb lendületet adjanak a javitni törekvésnek Saári/ Ferencz. Megyei élet. Heves és K. Szolnok t. e. vármegyék f. évi február 22-én, Isa- ák László I-sö alispán elnöklete alatt Egerben tartott havi bizottmá- nyi ülésében következő ügyek tárgyaltattak : Elnöklői, alispán élő szóval jelenté, hogy a fölállítandó országos honvédmenbáz számára történendő pénzgyüjtés eszközlése végett hozzá 100 gyüjtőiv küldetett, melyeket a bazafiui czél iránti tekintetből az összes fő és alszolgabiráknak — a bizottmány jóváhagyásának reményében — azon fölhívással adott ki: hogy teljes buzgalommal eszközöljék a gyűjtést, s a megye összes lakosságának módot és alkalmat nyújtsanak, hogy a kegyeletes czél előmozdításában kiki tehetsége szerint részt vehessen. — A gyűjtő-ivek közül néhány már vissza is érkezett, s reméli, hogy az összes gyűjtés által elérendő siker meg fog felelni a várakozásnak. Az 1-sö alispánnak ezen
