Eger - hetilap, 1870

1870-11-24 / 47. szám

383 csak azt akarta mondani, hogy ö maga sem kívánja e fontos tár­gyat csupán szavazás által eldönteni, hanem kívánja annak tárgya­lását. Most megtörténik a szavazás. Szavazott a tudomásul vétel mellett 3, az iigv tárgyalása mellett 245, távol volt 181 képviselő. Wahrmann Mór ezután határozati javaslatot nyújt be, mely szerint a ház, miután a miniszter szavaiból arról értestilt, hogy az elölegezési üzlet a magyar kormány tudtával és megbízásából tör­tént, kijelentse, hogy elvárja, miszerint mind az illetékes közeg e fölött nyilatkozzék, mind pedig aztán a ház elé törvényjavaslat ter­jesztessék az iránt, mikép legyen e kölcsön véglegesen fedezendő. A ház elhatározza, hogy e javaslat a miniszter válaszával a leg­közelebbi, nov. 2‘2-iki ülésben együtt tárgyalta-sék. Végre miután a China, Japan és Siammal kötött szerződések harmadik fölolvasásban is elfogadtattak, az ülés eloszlott. A csatatérről. Az orleansi nov. 9. és 10 iki ütközetekről jelen ik Tuursból, hogy a francziák győzelme teljes, a mozgó nemzetőrök magatartása igen jó és az erkölcsi siker nagy volt. A németek 5000 embert vesz­tettek. A foglyok számát egy hivatalos jelen'és 2500-ra teszi. A Lo- ire-badsereg további hadműveleteiről kevés biztosat tudunk. Az orle­ansi fényes győzelem után e hadsereg megkerülte Toury kör­nyékén a mecklenburgi nagyberczeg parancsnoksága alatt egye­sült mintegy 80—90,000 főnyi német sereget, s Orlean-ból Cba- taudua és Dreux városokon át északra Mantes (nem Nantes) fe­lé nyomult, hol az egyesült Loire- és bretagnei sereg még a Liliéből jövő B mrbaki seregét is magához vonta. A németek ké­sőn vették észre az oldalmozdulatot. A Mantesban egyesült három hadsereg legalább 150,000 főre tehető 300 ágyúval, melyeket gya­korlott tengerésztüzérek kezelnek. E hadsereg nov. 18-áutoursi táv­irat szerint már V rsaillest fenyegette, miért is hire járt, hogy a porosz főhadiszállást Versaillesböl Fontainebleauba teszik át, ez azonban még eddig nem valósult. Versaillesböl nov. 20-ról sürgönyzik, hogy a Loire-sereg a döntő csatát nem akarja elfogadni. De azt hiszsztik, hogy erre nem sokáig keilend várni a poroszoknak, sakkor egyidejülej? bizonyára Trochu is kirohanást teend a párisi véderő­vel A „Wehr-Zg.“ szerint, ha Trochu Párisból 150,000 egész 200,000 embert kihozhat, és a Loire-hadsereggel egyesítheti, s ha ehhez még Garibaldi serege csatlako hátik, úgy 350,000 fran czta fog szemközt állami mintegy 200,000 poroszszal, mert a fran- czia földön levő összes németek száma nem több 430,000 embernél, e számból azonban az elfoglalt várakra legalább 230,000 ember szükséges. Versaillesi sürgöny szerint, a poroszok e hó 17-én mintegy 700) nemzetőrt Dreux környékéről elűztek; a francziák vesztesége 60 halott és számos sebesült, a poroszoké 3 halott és 35 sebesült. Ellenben Tuursból hivatalosan jelen ik, hogy a poroszok Dreuxt e bó 19-én megtámadták, azonban a nemzetőrök által kényszerittettek a vidékre visszavonulni. Egy másik toursi távirat szerint, Bourbaki tábornok 18-án két, Metzből jövö porosz hadtest támadását Beau- vaisnél visszaverte. Ugyancsak Toursból hivatalosan jelentik nov. 19 ről, hogy a Chatillonban levő németeket garibaldisták, Ricclotti Garibaldi vezénylete alatt megtámadták, s az összes ellenséges kato­nákat (mintegy 700—8)0 at) részint megölték, részint elfogták. Ver­saillesböl pedig sürgönyzik, hogy 18-án a poroszoknak Chateauneuf- nél győzelmes ütközetük volt; a poroszok vesztesége 100 ember, a francziáké 30) halott és sebesült s 200 fogoly let; volna. Szintén po­rosz sürgönyök szerint, nov. 16 án, Montmédy körülzárolásakor, a poroszok győzelmes ütközeteket vívtak Chauvancy ésTonnele körül; a Méziéres és Belfortból tett kirohanásokat pedig a poroszok visz- szaverték, s ez utóbbi helyen a francziák 2)0 halottat és sebesültet s 58 foglyot vesztettek. Berlinből jelentik, hogy nov. 20-án a fran­cziák 6 századdal és 4 üteggel megkísértették la Féreből a némete­ket elűzni, de egy zászlóalj által visszaverettek, valamint az erődből való kirohanásuk is visszaveretett. Parish >1 Toursban sem léghajón, sem galambposták által nov. 7-ike óta nem kaptak h reket. A brüsseli „Indep.“ egy angol iratát közli, ki nov. 8-án hagyta el Párist, s a főváros állapotát jelzi. Ez irat szerint a marhahús Párisban mérsékelt árra van szabva. Ló- és szamárhust mindenki kaphat. Has átalában 3 hóra van még; a ke­nyérkészlet áprilisig eltart; bor 2 évre elegendő, czukor és só a kö­zönséges áron kapha'ö még; főzelék tulmeunyiségben van. A csapa­tok kirohanást kivánnik. Az ,,Indep." hozzáteszi, hogy ezen angol jelentése hitelre tarthat számot. (?) A „New-York Herald“ levelezője meglátogatván Bazainet, le- irá a köztük folyt érdekes beszélgetést. Ebből kitűnik, hogy Bazaine a franczia köztársaságnak csakugyan ellensége volt, ő annak kiki­áltását gyalázatos tettnek nevezé, kijelentvén, hogy sem ö, sem tár­sai (kik?) soha más kormányt, mint a czászárit, elismerni nem fog­nak, mig a császárnak tett esküje alól ez által föl nem mentetnek. Bazaine nyilatkozataiból kitűnik az is, hogy ő a régi franczia kama­rát akarta összehívni, hogy a „törvényességet“ (azaz a császári kor­mányt) visszaállítsa. A beszélgetés folyamában elmondá, hogy had­serege aug. 14-ike óta a betegek és sebesülteken kívül 24 táborno­kot, 2140 tisztet és 42,333 katonát vesztetr. — Changarnier tábor­nok, ki szintén a metzi capitulálók között volt, Bazainet inkább te- hetien embernek, mint árulónak tartja, s azt mondja róla: „ő kétsze­resen bukott ember, mert semmi sem lett volna könnyebb, mint szept. első felében, legfölebb 25,000 embert a várban őrségül hátrahagyva, keresztülvágni magát a poroszokon, azzal a hadsereggel, melynél Francziaország sohasem áilitott ki jobbat és szebbet.“ A franczia hajóhad sok kárt tesz a németeknek, egyremásra fog- dossa el hajóikat, legközelebb is egy franczia hajó három dúsan meg­rakott kereskedői hajót vitt Toulonba. Még Amerika vizein is har- czolnak a franczia hajók a német hajókkal. Politikai hetiszemle. Az orosz kormány által oly váratlanul napirendre hozott keleti kérdés folyvást a legélénkebb discussiók tárgya. Anglia és a bécsi kormány már vá aszoltak az orosz kormány ismeretes sürgönyére. Az angol jegyzék kerüli a tiltakozás szót, s az orosz eljárásnak nem lényege, hanem formája ellen fordul. Határozottan mondja, hogy egy c mgressus a párisi szerződések revisióját fontolóra vette volna; az orosz kormány azonban tekintet nélkül bánik el a dologgal, azért jogtalan. Angolország sehogy sem szeutesiíheti az orosz kormány lépését. — A bécsi cabinet válaszjegyzéke udvarias hangon van tart­va, de lényegében határozottan elutasító, s csatlakozik Anglia fölfogá­sához. Olaszország álláspontja a kérdéses ügyben még nincs tisztáz­va. A bécsi „Montagsrevue“ állítólag hiteles forrásból constatálja, hogy az olasz kormány csatlakozik a londoni és bécsi cabinetek dip- lomatiai lépéseihez; más hirek szerint pedig egeszen távol akarja magát tartani ez ügytől, s a keleti kérdésbe sehogy sem akar avat­kozni, állítólag azért, mert a floreuczi porosz követ azzal ijesztgeti az ottani kormányt, hogy Poroszországa római kérdést fogja sző­nyegre hozni, ha az olasz cabinet az angol-osztrák fölfogást támo­gatja. Poroszország kijelentette, hogy Oroszországgal szemben jóa- karatu semlegességet k vet. Berlinben tagadják ugyan, de több ol­dalról erősen hangozta1 ják, bogy Poroszország Oroszországgal már előre egyetértett az utó obi által követendő eljárás iránt, sőt annak a keleti kérdésben szükség esetében katonai segélyt is ígért volna. A poroszlapok nyilatkozatai is Oroszországra nézve kedvezöleg hang­zanak. Gorcsakoff orosz külügyminiszter már válaszolt az angol sür­gönyre, még pedig kitéröleg. Úgy látszik, hogy a bécsi cabinet min­denben Angliához alkalmazkodik, Anglia jövendöbeni magatartása azonban még bizonytalan. Az angol lapok igen hevesen szólalnak föl Oroszország ellen, s a párisi békekötésnek szükség esetén fegyverrel való föntartására serkentik a kormányt, melynek eddigi lanyha politikájából azonban nehéz volna erélyesebb lépésre követ­keztetni, habár harczias híreknek sem vagyunk egészen bijában. így kopenhágai hirek szerint Anglia szövetséget kötött volna Dániával, mely szerint háború esetén 50,000 angol katona fogna a dáü parto­kon kikölni. Más tudósítások szerint pedig az angol hajóhad már legközelebb a keleti tengerre vitorlázik. E hirek azonban még meg­erősítésre várnak. Annyi bizonyos, hogy az angol kormány kétszer is meggondolja a dolgot, mielőtt elhagyja gyapjuzsékját, hogy a cselekvés terére lépjen. Törökország rniudeu áron, tehát fegyverrel is, főn akarja tartani a párisi szerződés érvényét. E közben minden oldalról érkeznek hirek Oroszország nagymérvű hadikészülödéseiről, a szabadságosok b :hivásáröl, csapatöszpontositásokról sat., mi azt mutatja, hogy Oroszország e! van határozva, akaratát minden áron keresztülvinni, ha szükség, fegyverrel is. Egész Európa feszülten várja a dolgok további fejlődését. A porosz-franczia békealkudozásokat illetőleg olvassuk, hogy az angol kormány fegyverszüneti alkudozásait, bir szerint a köztár­sasági kormány beleegyezésével, megújította, egybekötve békeajánla­tokkal, melyek megfelelő hadi kárpótlásból, a határváruk lerombolá­sából, Elsass és Lotharingia se.ulegesitéséböl állanak, s melyek telje-

Next

/
Thumbnails
Contents