Eger - hetilap, 1870
1870-11-17 / 46. szám
373 tette őket foglyokká. Ezen korifeusok intéztek mindent, az osztály- és dandár ábornokokat soha meg sem kérdezve. Bisson előadásából kitilnik, hogy Bazaine vissza akarta állítani a császárné regensségi korcnáuyát, hogy ez aztán alkudozást kezdjen Bismarckkal. A császárnét erre rábírni, volt czélja Boyer tbk angolországi utjának. Azonban a tisztek nem akarták a regensséget az országra ráerőszakolni. Metz volt parancsnoka, Coftiniéres tok, az „Indep.“- hoz inté zett iratában kijelenti, hogy öt a capitulatió miatt vád nem érheti, mert a haditanácsban, mely azt elhatározta, nézetével maga maradt; s miután lemondását kétszer beadta, csupán a fővezér tényleges parancsának engedelmeskedett. — A „Times“ újólag igen súlyos vádakat emel Bazaine ellen. Egy Hamburgba belebbezett íranczia törzsliszt hir szerint párbajra hívta ki Bazaiuet; egy másik tiszt pedig Boyer tábornokot hívta ki, mivel ez azt állitá, hogy a capituia- tiót az egész sereg méltánylással fogadta. —Gambetta bel- és hadügyminiszter — ki njabb bir szerint nem mondott le — minden me- gyefönökhöz és államügyészhez a következő sürgönyt intézte : „Az őrködést meg kell kettöztetni. Ha Bazaine vagy valamely törzskari tisztje bárhol megtaláltatnék, azonnal latartoziatandó, és szoros őrizet alatt Tonrsba küldendő.“ — Berlini lapok panaszkodnak, hogy a metzi zsákmány nem elégíti ki telhetlen vágyukat. A capitu- lált rajnai hadsereg számarányához képest 103 sas és jelvény, 690 tábori ágyú és 102 mitrailleuse lett volna átszolgáltatandó, de tényleg csak 53 sast, 541 ágyút és 66 mitrailleuset adtak át. A hiányzó ágyukat és sasokat ál.itólag a katonák részint szétrombolták, részint a Mosellebe dobták, egy részök pedig valószínűleg el van ásva s a lakosoknál elrejtve, miért is ez ügyben szigorú vizsgálat tartatik. Az ily hadi zsákmány elrejtése halállal blintettetik. — A metzi foglyokat igen lassan szállítják Németországba, s a táborban sok sanya- ruságot állanak ki; a nyirkos, csupasz földön feküsznek, miért is roppant nagy közöttük a halandóság, némely reggel százával temetik a franczia halottakat. Azonfölül sokat kell koplalniok. Verdun capitulatiójánál 2 tábornok, 11 törzstiszt, 150 tiszt és mintegy 4000 ember került fogságba. Azonfölül zsákmányul ejtettek a poroszok 136 ágyút, 23,000 puskát, s egyéb hadi anyagszert nagy mennyiségben. Állítólag a lakosság kényszerlté a parancsnokot a capitulatióra, mely annál nagyobb fontosságú, mert vele az utolsó pont a Moselle-vonal és Páris közt porosz kézre jutott, s mert ennek folytán lehetővé vált, a Verdun és Metzben talált nehéz ágyukat haladéktalanul Páris alá szállítani. —Neu-Breisach is capitulált e hó 10-én. Mintegy 5000 fogoly 100 tiszttel és 100 ágyúval került itt porosz kézre. — A különböző várak capi.ulatioja által több mint 2500 ágyú s több mint 500,000 fegyver esett porosz zsákmányul. Az összes elfoglalt hadi anyagszerek értéke legalább 100 millió frankra tehető. Frigy Károly herczeg gyors menetben Lyon felé siet, mely vá- Tos a községtanács egy rendelete szerint inkább a végpusztulásig vé- dendi magát, semhogy azon gyalázatot eltűrje, hogy magát megadja. Csak az aggok, gyermekek és nők hagyhatják el a várost; az ellenség ellen gyáván menekülök szökevényeknek fognak tekintetni. A íranczia déli hadsereg Lyon vidékén hirszerint több mint 80,000 har- czost számlál. A franczia északi sereg, mely Liliében Bourbaki tábornok parancsnoksága alatt áll, mintegy 30,000 főre rúg, Garibaldi csapatainak számát pedig 12,000 főre teszik. Egy genfi sürgöny szerint, Garibaldi seregével Belfortba vonult. Fourichon tengernagy alatt 20,000 tengerész solid sereget képez. Toulouse környékén egy 60,000 főnyi sereget szerveznek, melyre a kormány 4 millió frankot utalványozott. Algírból is újabban 10,000 harczos jött. De Németországból is újabb csapatok és ostromágyuk vannak útban Francziaor- szag felé. A poroszok három léghajót fogtak el 7 utazóval, kiket haditörvényszék elé állítás végett Poroszországba küldtek. A náluk talált papirok, mint Versaillesból jelentik, több diplomatára és más egyénekre, kiknek, tekintettel állásukra és becsületérzésökre, a Párissal való közlekedés megengedtetett, igen compromittálók. — Vatel franczia milliomos 10 millió frankot bocsátott minden kamat nélkül gr. Keratry rendelkezése alá, hogy az a bretagnei sereg élelmezésére fordittassék. Politikai hetiszemle. Oroszország legközelebb történt váratlan föllépése Európa színpadán, minden egyéb kérdést háttérbe szorított. Az orosz kormány ugyanis fölmondta Konstantinápolyban az 1856-iki párisi békekötés alkalmával létrejött ama conventiót, melyben Török- és Oroszország kötelezik magukat, hogy egyikök sem tarthat a Fekete-tengeren 6 meghatározott nagyságú és súlyú hadihajónál s 4 könnyű gőz- vagy vitorlás-hajónál többet. E conventio a párisi békekötés kiegészítő részét képezi, s ennélfogva Törökországon kívül az azt aláirt többi hatalmakat: Angliát, Franczia- és Olaszországot (akkor még Szardíniát) is illeti, annak egyoldalú megsértése tehát e hatalmak kihívását jelenti. Ausztria-Magyarország is igen közelről van a kérdés által érdekelve, annál is inkább, mert a párisi béke határozatait és a török birodalom épségét s függetlenségét Anglia és Francziaországgal egy, Párisban 1856. april 15-én kötött szerződésben bisztositotta. Oroszország a kérdéses egyezmény félretételét körsürgönyben tudatta az európai hatalmakkal, jogtipró eljárását azzal indokolván, hogy e conventio reá nézve lealacsonyító, azt tehát magára nézve to vábbra kötelezőnek nem tekinti. Kijelenti továbbá, hogy ez által a párisi békekötés egyéb részei nem fognak érintetni, az orosz kormány mindamellett kész a többi aláíró hatalmakkal alkudozásba bocsátkozni, ha ez a szerződés föltételeinek reformálása vagy csak helybenhagyása czéljából is kivántatnék. Hogy Oroszországnak szándéka komoly, tanúsítja egy konstantinápolyi sürgöny, mely szerint Oroszország tényleg életbe lépteti a conventio fölbontását, s már közelebbre orosz hajóhadszázad megjelenése jeleztetik a Fekete-tengeren. Az orosz követelés Londonban nagy sensatiót okozott, s azonnal minisztertanács tartatott. A hir Pesten is nagy izgatottságot keltett, s Andrássy miniszterelnök távirat utján rögtön Bécsbe hivatott, hol a börzén nagy rémület uralkodik. Törökország kész a háborúra, melyre 600,000 katonája hir szerint teljesen föl van szerelve. Anglia a legkomolyabban tiltakozott, s készül a háborúra, mindazonáltal Bécsben remélik, hogy az ügy békés utón lesz elintézhető. A háború vagy béke kérdése minden esetre Oroszországtól függ; ha elérkezettnek látja az időt a keleti kérdés megindítására, úgy a háború kikerülhetlen, s abból Ausztria-Magyarország sem vonhatja ki magát, hacsak önléteiét koczkára tenni nem akarja. Egy belgrádi távirat szerint, Schikin orosz követ a szerb kormánynak állítólag azon ajánlatot tette, hogy Oroszország azon esetre, ha a Kelettel háborúba keveredik, a szerb csapatott fő- vezérletét átveszi. Ha e hir való, úgy a keleti háború közel kitörése nem valószínűtlen. Poroszország magatartása e kérdéssel szemben még bizonytalan, de sok valószínűséggel bir azon nézet, hogy közte és Oroszország közt szövetség létezik, mely irányt szab jövendőbeni magatartásának. Erre mutatnak a német lapoknak a berlini sajtóirodából jövő tudósításai is, melyek a legsértöbb és fenyegető hangon szólnak az osztrák-magyar birodalomról és Angliáról, mig Oroszországot dicséretekkel halmozzák el. A fegyverszüneti alkudozások megszakadását Favre köriratban tudatta Francziaország külképviselőivel, előadva a tényállást, s hangsúlyozva azt, hogy oly fegyverszünet, mely alatt Párisnak saját meglevő készleteiből kellene élnie, nem lenne egyéb capitulatiónál, 8 igy el nem fogadható. Hasonló köriratot bocsátott ki Bismarck is, s az alkudozások meghiúsulásáért természetesen a franczia kormányt vádolja. De úgy az angol, mint az orosz lapok, sőt még a würtembergi hivatalos lap is Favrenak ad igazat. Bármely nagy képmutató is Bismarck, még sem sikerült neki, port hinteni Európa szemébe. Berlini félhivatalos tudósítások nyíltan kimondják, hogy Bismarck ezúttal, épen úgy, mint 1864-ben a londoni conferentián, fegyverszüneti javaslata visszautasítására speculált, s örülnek, hogy a „merész terv“ ezúttal is sikerült. — Azon hir, hogy a fegyverszüneti alkudozások újra fölvétettek volna, még eddig nem nyert megerősítést, 8 nem is valószínű. Egy brüsseli nov. 11-iki sürgöny szerint, Russel Odo az angol kormány megbízásából Versaillesba ment. Marseilleböl és átalában déli Francziaországból megnyugtatóbb hírek érkeztek. A nyugalom mindinkább helyreáll. Marseilleben, hol borzasztó polgárháború kitörésétől lehetett tartani, minden lecsen- desült, a forradalmi szellemű polgárőrség meghunyászkodott a Rose által kiszegesztetett ágyuk előtt, s föloszlatásába beleegyezvén, a nemzetőrségbe osztatott be. — Algírban is voltak közelebb zavarok. Midőn Eszterházi Walsin gróf katonai kormányzó Oranból Algír városába érkezett, nagy néptömeg gyűlt össze a kormányzó lakása előtt, s tőle lemondását követelte. Hosszabb zajongás után a kormányzó visszalépett, mire a városban valami községi kormányféle alakult, mely Brunei volt rendőrfőnököt azonnal elfogatta, s iratait elkobozta. Algír prefectje is lemondott. A toursi kormány Didier Henriket nevezte ki a tartomány kormánybiztosává. Az uj német szövetség ügyében tartott tanácskozázokról azt jelentik Berlinből, hogy Baden, Hessen és Würtemberg belépése az északnémet szövetségbe biztos kilátásban van; ellenben Bajorország vonakodik belépni, ha a diplomatiai külön képviselet, önálló hadseregi kezelés s az alkotmánykérdésekben a veto tőle elvonatnak. A bajor miniszterek már el is utaztak Versaillesből. Bismarckot azon*
