Eger - hetilap, 1870
1870-10-20 / 42. szám
340 nem kételkedik, 8 parancsot ad Bourbakinak a rögtöni elutazásra, ki két ura múlva álruhában, Frigyes Károly herczeg tudtával útra is kelt; az ismeretlen egyén is elhagyta Metzef, s azóta elttint. Az „Ind. beige“ szerint, Bourbaki megérkezése a császárnénál meglepetést, majd élénk ingerültséget okozott. A császárné kijelenté, hogy nem akar többé politikáról hallani, és hogy el van határozva, az egyebütt szándokolt cselszövényeken kívül maradni. A tábornok, ki azt hitte, hogy hitták, megdöbbent e furcsa fogadtatáson; kétségbeejtő s elviselhetlen volt rá nézve azon gondolat, hogy hadi állását haszon és czél nélkül elhagyta. Azonban lecsillapulván, Viktória királynőhöz fordult, s közbenjárását kérte a porosz királynál, hogy Metzbe visszatérhessen. A királynő nem habozott, s a tábornok néhány nap múlva levelet kapott Granville lordtól, ki értesité, hogy Bernstorff gróf tudósittatott Bismarck által, miszerint ö újra átmehet a porosz vonalokon. A tábornok e levéllel Luxemburgba utazott, s érintkezésbe tette magát Frigyes Károly bg. táborkarával Metzbe visszatérbetése iránt. Ott eleinte várakozásra intették, aztán pedig határozott választ kívánt, s miután sem igent, sem nemet nem nyerhetett, három nap lefolyta után végkép lemondott tervéről, s Brüsselbe, onnan pedig a kormány fölszóljtására To- ursba ment, hovae hó 14-én érkezett. — Bourbaki angolországi útját illetőleg egy kopenhágai lap londoni sürgönye a föntebbi előadással ellenkezőleg jelenti, bogy a tábornok azt izente Metzbe, hogy Eugenia mint regensnö visszautasította a terület és várak átengedése alapján kínált békealkudozást. Ellenben a ,,Daily News“ azt Írja, hogy a császárné hajlandónak mutatkozott, Elsass és Lotharingiáról lemondani, s hogy az ismeretlen egyén a császár, a császárné és Bismarck tudtával ment Metzbe. A léghajók Páriában. A minden oldalról körülzárt Páris mintegy 4 hét óta csak postagalambok és léghajók által közlekedhetik a külvilággal, mely utóbbiak sürgönyökkel és sok ezer levéllel bocsáttatnak föl, sőt néha emberek is foglalnak azokban helyet. így hagyták el Párist: Gam- betta miniszter, Ducrot tbnok, Keratry rendőrfőnök, Lefévre, a bécsi franczia követség titkára sat. De a közlekedés ezen eszköze nemcsak nem biztos és hiányos, hanem veszélyes is, mert a poroszok valóságos vadászatot tartanak azokra. Gambetta légi útját egy roue- ni lap következőleg Írja le: Éjjeli 11 órakor egyszerre két léghajó bocsáttatott föl a St.-Pierre-piaczról, melyek egyikében, az „Armand Barbés“ nevűben, Gambetta, ennek titkára Spuller és Trichit léghajós, a másikban, a „Georges Sand“-ban, Revillod, két Párisban lakó amerikai: Reynold és May, Curon redoni alpréfet és egy léghajós foglaltak helyet. A két léghajó roppant néptömeg tapsai közt emelkedett föl. A nézők közül mindenki meg volt hatva, mert fölfogták azon veszélyt, melynek magukat e derék polgárok kitevék. Kezdetben a két léghajó egészen közel haladt egymás mellett, s a bennülők egymással szót válthattak. A poroszok által elfoglalt vonalhoz érve, Gambetta és társai vagy húszszor életveszélyben forogtak; a poroszok ugyanis folyvást lődöztek a léghajókra, s azok valóságos golyózápor közt folytatták utjokat. A „Frankf. Journ.“ egy távsürgönye szerint, Garabettáí egy golyó kezén megsebzetté. Három óráig a két léghajó folytonosan láthatta egymást; három órakor eltávoztak egymástól, de már akkor igen közel voltak oly helyekhez, hol a földre leszállhattak. Egy órával később a „Georges Sand“ léghajó Roy mellett leszállóit, minden akadály nélkül. Kevésbbé volt szerencsés az „Armand Barbés" léghajó; ez Montdidier mellett fához Utödött. Gambetta és Spuller kiszállása igen veszélyes volt. Parasztok és egy arra kocsizó ur segített nekik. Gambetta csak csekély sérüléseket szenvedett. A kalandos utazók mind Roy, mind Montdidierben a legszebb fogadtatásban részesültek, s kiki készségesen nyújtott segélyt arra nézve, hogy Amiensba mehessenek. Keratry e hó 16-án hagyta el Párist léghajón, és Bar-le-Duc közelében szállott le. Az ellenség üldözése elől megmenekült ugyan; de a szédelgős magasságból történt esésnél fejét és lábait megsértette. Keratryt a külügyminiszter külön missióval bízta meg, s helyébe Adrien Admund neveztetett ki rendőrfőnökké. Nadar, a hires páiisi léghajós is, szept. 30-án igen veszélyes légi utat tett Toursból Párisba. Egy belga lap szerint, Nadar Tours- ból reggeli 6 órakor indult el kedvező szél mellett, és 11 órakor már Páris előtt volt, hol több mint 9000 lábnyi magasban, a Cha- renton erőd fölött lebegett „Intrepide“ nevű léghajójában. Egyszer- csak egy másik léghajó is föltűnt Páris láthatárán a légben. Erre Nadar egy franczia lobogót kezdett .obogtatei; ugyanez történt a másik léghajón is. A két léghajó folyvást közeledett egymáshoz, s midőn már nagyon közel voltak egymáshoz , egyszerre nagy fegyverropogás támadt, mire Nadar léghajója stilyedni kezdett. Most a másik léghajóban bevonták a franczia lobogót, s porosz zászlót tűztek ki, miközben folyvást lődöztek az „Intre- pide“-re. Az árulás világossá lett. Az erődben már elveszettnek hitték Nadart, de ez most kiveté a terhet a bajóból, s bámulatos ügyességgel fölmászván a hálózaton a léggömbig, betömte a porosz golyók által okozott lyukakat, és fölebb emelkedett. Az „Intrepide“ lett most a támadó, és kosarából több lövés történt a porosz léggömbre, mely erre roppant gyorsasággal sülyedt, s a szédítő magasságból a földre zuhant. A porosz lovasok azonnal odasiettek, de társaikat bizonyára csak szétzúzva találták meg ; mig Nadar szerencsésen megérkezett Párisba. Vilmos és Napoleon Sedan mellett. A „Times“ rövid idő- előtt a porosz főhadiszálláson tartózkodó levelezőjének egy tudósítását tette közzé, mely elemzését adta azon beszélgetésnek, mely szept. 2-án Vilmos király és Napoleon között tartatott. A „Times“ jelentését akkor meghazudtolták a poroszok, mely alkalommal megtudták azt is, hogy a futár, ki a sedani eseményről szóló hivatalos sürgönyöket Berlinbe viendő volt, az ellenség által elfogatott. Azért sok ideig nem létezett hivatalos tudósítás ez eseményekről. Igen megbízható oldalról és a párisi táborból pontos részleteket veszünk ama történeti beszélgetésről, és azokat itt közöljük. A találkozásnál Vilmos király szólalt meg először, és azt mondá : Kínosan hat reám, hogy fölségedet ily helyzetben kell üdvözölnöm és viszontlátnom. De megnyugtat az, hogy a háború reám eröszakoltatott. Napoleon. Reám is. Vilmos. De hát nem azon kormány proklamálta-e mindaddig nem hallott módon a háborút, melyet ön legnagyobb bizalmával fölrubázottnak megjelölt ? Napoleon. Ez a közvélemény! Vilmos. De most már iparkodni kellene, hogy véget ves-ieu e háborúnak, mely már alig bir győzelem esélyével Francziaország- ra nézve. , Napoleon: Én sem hiszem már, hogy a franczia csapatok győznének a németeken, a poroszok sokkal fölülállnak a francziákon fegyelemre és kitartásra nézve. Különösen a franczia tüzérség utána áll a porosznak. A porosz tüzérség legyözhetlen, és ez reám nézve igen fájdalmas, mert én már-már megszoktam magamat régóta a tüzérség fötábornokának tekinteni. Vilmos: Épen azért kétszeresen igyekeznie kell azon, hogy e szerencsétlen háborúnak minél előbb vége szakadjon. Napoleon: Jelen helyzetemben nem lehet semmi befolyásom e kérdés eldöntésére. Ezt csak a párisi kormányzat teheti. Vilmos (türelmetlenül): Elhatároztam, hogy Felségednek Wiihelmshöhét ajánlom jövő tartózkodása helyéül, hol nagybátyja több évig lakott. Napoleon (lehúzott kesztyűjével egy könyüt törölve): Köszönöm Felségednek e jóságát és kegyét. Ezzel kezet fog a két uralkodó, és a beszélgetésnek vége. A király nem titkolta, mily mélyen meghatotta e találkozás, s nem győzte eléggé bámulni azon férfi erkölcsi levertségét, ki előtte ed- digelé egészen máskép lépett (öl. Levelezés. Dédesvidék, október 9. 7 4 Érdekesnek tartjuk a következő történetecskét elbeszélni, mely szemtelenül vakmerő jellegénél fogva általános föltünést okozott az egész vidéken. A múlt szeptember bó egyik reggelén, egy tisztán öltözött, sugár termetű parasztlegény állít be az a ... i paro- chiára, s levelet nyújt át a plébánosnak, melyben „S . . . nn úr nevében és megbízásából, ki jelenleg uti-készületeivel van elfoglalva, s igy nagyon sajnálja, hogy személyesen nem írhatott,“ a kasznár által „sürgősen kéretik a plébános ur, küldene S . . . nn urnák 200 forintot jelen sorok kézbesítő je, Pirók József kerülő által, ki teljesen megbízható hű cseléd, s egyátalában nem adh.it okot aggodalomra, mely a pénzösszeg kézbesítése iránt netán támadhatna a plébános
