Eger - hetilap, 1870

1870-08-25 / 34. szám

276

elnök emelt szót, bemutatván Tanárky Gedeon államtitkárt, mint a kormány megbízottját. Tanárky Udvözlé a tani ókat a kormány—, majd Békey tanácsnok Buda-Pest nevében. Ezután Zichy Antal mint elnök, hosszabb jeles beszédben Udvözlé a megjelent tagokat. Az éljenzéssel fogadott beszéd után a szószékre lépett Neumann Soma, következő indítványt terjesztvén elő : Minden városban, helységben alakuljon egy népnevelési egylet. Ezek lépjenek szövetségre az iskolaszékekkel és tanitó-testületekkei. E szövetség az iskolai hatóságból, a tanitó-testilletből és a közönségből alakulván, közvetlen közelében álland az iskolának és az életnek. így tölthető be méltóan az iskola és az élet közötti Ur; igy hat ki az iskolai nevelés az életre. Miután Neumann ez indítványát bővebben kifejtve indokolta, s többen hozzászóltak volna, az egyhangúlag elfogadtatott. Ezután tanácskozás alá kertilt Pirk György indítványa a rabok iskoláztatásáról, melyet az inditványozó rövid, lelkes szavakban támogatott, utalván különösen arra, hpgy ez által leginkább van remény, a börtönből kibocsátottakat a társadalomnak visszaadni. Ezen indítvány is egyhangúlag elfogadtatott. A gyűlésnek egyéb tárgya Dem lévén, az d. u. 1 órakor eloszlott, előbb azonban elnök jelenté, hogy d. u. szak- ülések tartatnak, s Berecz Antal a természettanból, Riedl Szende az egybehasonlitó nyelvészetből, Szabó Endre pedig a kisdedóvásról és népnevelésröl fog értekezni; jelenté továbbá, hogy Vidacs János szívesen látja a tanítókat gazdasági gépgyárában, s hogy a nemzeti színház igazgatósága is figyelmet akarván tanúsítani a tanítók gyűlése iránt, rendelkezésére bocsátott 500 jegyet a másnap, különösen e gyűlés tiszteletére rendezendő díszelőadásra. A gyűlés parlamentáris rendben, higgadtan folyt le; a tanítók átalában józanul, tárgyilagosan és szabatosan szóltak.

Az aug. 17-ki ülésben Péterffy értekezést tartott e kérdés fölött : Minő volt a múlt századokban, minő a jelen században, s minő lesz a jövőben a tanítói hivatal ? továbbá, mi szükséges népnevelés- ügyünk fölvirágzásához ? Szóló szükségesnek tartja a közoktatási törvény módosítását, a mennyiben a törvény az iskolákból kizárja a nyomorékokat, a nélkül, hogy gondoskodnék azokról. Továbbá, hogy legyen oly iskolai hatóság , mely kellő befolyással bírjon az alatta álló iskolákra. Kívánja, hogy a községi iskolák számára az iskolai tanács vizsgálja meg a könyveket; hogy egy nyugdíjintézet állittas- sék föl, melybe felekezet nélkül bárki is beléphessen. Szóló az iskolai törvény több hiányának elősorolása után, több rendbeli indítványt nyújt be, melyek elfogadtattak, úgy Roth Vilmos azon indítványa is, hogy „a gyűlés fejezze ki rokonszenvét a községi Iskolához a felekezeti iskolák fölött, és pedig humanitási, vallási, nemzeti, emberi, különleges magyar nemzeti, és végre nemzetgazdászati szempontból/- Elfogadtatott dr. Kilényi azon indítványa is, hogy az 1868 ki közoktatási törvény jótéteményei a felekezeti tanítókra is átszálljanak. Lojkó Mihály nagy zaj közt fölolvasá azon indítványát, hogy az országgyűléshez fölirat intéztessék az iránt, hogy a községi iskolák véglegesen eltöröltessenek. Ez indítványra oly roppant zaj támadt, hogy Lojkó kénytelen volt a szószéket elhagyni. Elvettetett Nagy Miklós azon indittánya is, hogy a vallástau a községi iskolákból ki- küszöböltessék. — Ezen gyűlés, fájdalom, tulment annak határán, a mit vitatkozásnak lehet nevezni. Az izgatottság oly magas fokra hágott, hogy többször 10—15 perezig teljesen megakadt a tanácskozás.

Az aug. 18-ki ülésben a tanácskozmány ismét visszanyerte a nyugodtság azon fokát, hogy a zaj miatt legalább nem akadt meg. Zajos jelenetek ugyan voltak ezúttal is, különösen akkor, midőn egyik vagy másik szónok keserű igazságokat hallatott a tanítók irányában; de általában véve a tanácskozás nem vesztette el parlamentáris jellegét. Adbcussio tárgya Rákóczy Lajos indítványa volt a tanítók szellemi és anyagi állásának emeléléséröl. Inditványozó kívánja, hogy törvényileg mondassék ki az állami és felekezeti ta- nitóképezdék teljes egyformasága; hogy a néptanítók a közel jövőben az állás minden igényeinek megfelelő díjban részesittessenek; hogy a tudományos képzettséget fölmutatni tudó tanitók a népiskola- ügyet vezető felsőbb elöljárósági közegeknél hivatalt nyerhessenek; s hogy az összes néptanítók egész jövőjéről megfelelő nyugdíjintézmény létesítése által legyen gondoskodva. Szombathy Ignácz egy orsz. néptanitó-egylet alakítása czéljából a pesti egyletet alapszabályok kidolgozásával indítványozza megbizandónak. Győrffy Iván a segédtanítók állásának javítása iránt tett indítványt. Mindezen indítványok elfogadtattak. Ezután elnök jelenté, hogy Posner K. L. pesti nagykereskedő jutalmat tűzött ki a következő kérdésre : „Mely előny és haszon háramlik a községi iskola által a társadalomra, az államra és a művelődésre“ ? Első díj 10 arany, második dij 6 arany, harmadik dij 4 arany. Ezzel az első egyetemes tanitógyliiés napirendje kimerittetvén, elnök rövid zárbeszédbeu búcsúzott el a tanitó- gyülés tagjaitól. A jövő évi tanitó-gyülés tervének kidolgozásával a pesti tanitó-egylet bízatott meg, mire a gyűlés bezáratott.

A panazlavismus és pangermanismus.

(Lengyel szempontból.)

A krakói „Kraj,“ a szintén krakói „Czas“ mellett Galiczia legtekintélyesebb lengyel lapja, aug. 8-diki számában a következő bécsi levelet közli, melynek reprocukálását igen tanulságosnak tartjuk.

A „Kraj“ latra vévén mindazon lehető körülményeket és következményeket, melyek ezen háború folytán állhatnak elő, a következő nézletekbe bocsátkozik: Ha a poroszoknak sikerül legyőzni a fran- cziákat, akkor a pangermanismus uralma kap lábra, s ez a többi nemzetek elnyomásával és lassú elnémetesitésével veszi kezdetét, azonban ezt Oroszország segítsége nélkül véghez nem viheti. Mig Poroszországnak az oroszokra, és viszont az oroszoknak a poroszokra szükségük van, addig együtt fognak működni, miután azon viszály ideje, mely közöttük elébb-utóbb keletkezni fog, még nem jött el.

Oroszországnak kezei nincsenek megkötve ; ö keleten is, északon is tehet, a mit akar, — s mit szándékozik tenni ? azt a legközelebbi jövő leleplezi majd. Az tagadhatlan, hogy terveit biztosan ke- resztülviheli.

Ausztriáról csak anyit lehet mondani, hogy számára már meg- kondult a halálharang.

Természetesen, a magyarok vagy pár évtizedik még némi sorvadó életet élhetnek, — egy nagy dunai birodalomba vetvén reményeket, mig ezen ködalakot is egy egyszerű berlini vagy sz.-pétervári „ukáz“ meg nem semmisiti.

A szlávok érdekei úgyis a magyarokéival ellenkezők, és azok a pangermanismustól a falhozszoritás által halállal fenvegetíetve, kell, hogy az oroszok karjaiba vessék magukat, s ezt nekik senki sem veheti rósz néven, kivéve a német hagemonokat.

Törökország sorsáról egy árva szót ejteni sem érdemes.

De ha mindez megtörtént, mi lesz akkor belőlünk, t. i. lengyelekből?

Mondjuk meg az igazat: az orosz nép-e az, mely bennünket nyom, vagy a kormány? Nem a poroszok vo:tak-e azok, kik Lengyelország fölosztását kigondolták ? Mi volt eddig az orosz kormány, mint nemet áruczikk-bevétel, mely úgy a mi jövőnket, mint az oroszokét egyaránt, s csakis a németek előnyére elölte.

Ha egykor majd a pangermanismus és panszjavismus uralomra vergődik Európában, reánk nézve nem az a kérdés : melyikük ro- szabb ? — Annyit azonban bátran állíthatunk már most, hogy a lengyelek 9/i0-része inkább a panszlavismushoz, mint a pangermanismushoz csatlakozik.

Oroszországnak e pillanatban azon kell lennie, hogy a Porosz- országnak átengedett lengyel fejedelemségeket visszaszerezze ; Lengyelországnak pedig azon jogokat, melyek minden nemzetet megilletnek, adja vissza — akkor biztosan számíthat reánk, hogy a panszlavismus és pangermanismus közt kitörendő háborúban mi nem a németekkel fogunk tartani.

Ezen kérdés megoldása Oroszország kezében van, mely a legjobb példát veheti Ausztriáról, mily következméuyekre vezet a centrálisaim.

Proszország Lengyelországban mindeddig csak néhány száz kémet és nyomorult inasleiket bir; nem volna jobb az egész nemzetet megnyerni?

Történjék bármi, annyit mondhatunk, hogy németek semmi körülmények között nem akarunk lenni.

Városi és megyei hírek.

— Sz. István első királyunk ünnepét szokott módon ültek meg. Reggel korán a várban, valamint a székesegyházban tartott ünnepélyes nagy mise alatt is, mozsárlövések emelték az ünnepélyt. A szent misét úgy ezúttal, mint király ő Felsége születésnapján is, érsek ő nagyméltósága végezte, fényes segédlettel. A szent beszédet Magyar Ferenez, főegyházi hitszónok tartá.

— Öngyilkosság. F. hó 17-én a „sáncz“ külvárosban, Turcsoki András, tibold-daróczi származású szabadságos katona, legutóbbi időben a helybeli gőzmalomban dolgozó molnárlegény, lak- szobájában egy, több rétbe összezavart zsinóron fölakasztva talál