Eger - hetilap, 1870
1870-08-11 / 32. szám
VIII. éri folyam. 32. szám. Augusztus ll-én 1870. Előfizetési dij: AHirdetések őrt minden hasábzott petit sorhely után 4, bályegadi fejében minden hirdetéstől 30, nyilttérben egy petit sorhelyért 8 kr rizettetik. Politikai s vegyes tartalmú hetilap, megjelenik minden csötörlökftn. * * Kiadó-hivatal: a lyeeumi nyomda. (■; iftftzetéseket elfosátl • a szerkesztőség (Széchenyi-utcza 26. sz.) — J ént 8 eh G. könyvkereskedés e * minden kir. postahivatal. — Hivatalos hirdetésekért előre befizetendő : egyszeri közzétételért bélyeggel együtt 1 írt. 30 kr. Egész évre . Félévre . Negyedévre . Egy hónapra Egyes szám . 5 ft — kr. 2 ft SO kr. t ft 30 ki.- 45 kr. — 12 kr. A szláv egység eszménye és a magyar faj. Ha csöndes lakod mély völgy alján épült, hol romboló vizárnak gyakran ki volt már téve, nemde aggalomteljesen tekintendesz minden sötétlö fölhöre, mely házad fölött végzetteljesen lebeg, s vonul tovább ? A Dunavölgy ez aggodalomtelt lakója a magyar faj, üldöző réme.pedig a panszlavismus terhes fölhöje. Már több ízben föltornyosult e vészthozó elem, de mindannyiszor egy-egy zivatarellenes politikai szellő szétzavarta, de nem enyészté el egyszersmind; össze fognak azok torlódni többször is még, mig végre villám és mennydörgés közt szakadnak le, lángba borítva Európa keletét. E komoly pereznek készen kell találni a magyar elemet, az ösztornyosult fölhök eléggé figyelmeztettek, rajtunk most a sor, házunkat kellőleg biztositni, s az önföláldozó hazaszeretet fegyverével éjjelnappal mellette ernyedetlen kitartással őrt állani. Nemzeti sajátsága a magyarnak, hogy félelmet nem ismer; de nem is csoda, ha e lélekgyöngeség benne kiveszett .... van-e nemzet e földön, mely oly sok vész között férfiasodott volna meg, mint a magyar ? Mint a sas a napba, oly büszke öntudattal és önb izalommal — de soha elbizakodással — tekint e hun faj a vészek elé • Egy nemzet, mely nyolez százados létbarezot vivott tatárral, törökkel s némettel, rendületlenül fog megállani eddigi ellenei legerösbike, a panszlavisz- mus előtt is. Nem ma vagy holnap rontand reánk a szláv egység eszménye, szüksége van annak is izmosulási időre, de ez elövigyázatunkat ne gyöngítse, hanem buzdítson minden perez fölhasználására, minél később tör ki dühöngése, annál erösb ellenállásra találjon nemzetünkben. Jólértjük ama gyülöletbangot, melyet észak, dél, kelet s nyugatról minden öntudatos szláv ajak felénk dörg ; rég szálka vagyunk mi az ö szeműkben. Árpád alatt a magyar faj robbantá szét a szláv egyesülést, s jelenleg, valamint ■— ha Isten segit — mindörökre, minden ez iránybani mozgalomnak szintén csak a magyarság áthághat- lan gátja. Mig Európa közepén e büszke seytha törzs meg nem lesz törve, ábránd addig az egységes szláv birodalom, álom a világuralom és főhatalom, .... ez a szlavisták nemzetiségi hitvallása ; s ne ámítsuk magunkat, szakadatlan működnek is, hogy politikai s nemzetiségi létünket aláássák. Mindenkinek, de főleg a magyar ifjúságnak kell nemzetünk veszélytelt helyzetét fontolóra venni, .... a mennyi ép kar, szív és ész található nemzetünk kebelében, mind nélkülözhetlen a jövö bonyodalmaival szemben, éreznie kell minden magyar ifjúnak, hogy a dicső ősök megvárják unokáiktól is, miszerint a magyar név becsületét szeplőtlenül tartandják főn, s szállitandják át egy jövő s nyugalmasb kornak. A tér pedig, melyén ifjúságunk a magyar nevet magának kiérdemelheti — igen, ezt előbb a tettek keresztsége által ki kell érdemelni —- : a közművelődés tere. A világtörténet nagyon mélyen véste lapjaira a műveltségi fön- söbbség ellenállhatlan hatalmát, a hová az elhat varázsvesszejével, mindott hódolnak neki. A műveltség varázsereje tette egykor göröggé a félvilágot, a rómainak ez szerezte meg a világuralmat, a múlt század második feléig ez tette francziává a nagy német nemzetet, b ez alakitná németté a magyart, ha már önálló magyar cultura nem léteznék. Nem szabad félreismernünk egy perezre sem nemzetiségünknek a műveltség átalánositásában rejlő — bár csendesen ható, de biztos czélra vezető véd- és terjeszkedési eszközét. Az önálló magyar irodalom, magyar tudományosság s társadalmi műveltség több embert teend magyarrá, mint a legerélyesb kényszerpolitikai hatékonyság. A tudományos műveltség zászlója körül kell tehát ifjúságunknak összecsoportosulni ; béke idejében ez azon egyedüli tér, melyen az ifjúság pezsgő ereje magát a haza boldogitására kiforrhatja; ennek fölismerése szerinti haladás által biztosítjuk leginkább nemzetiségünket, s állíthatjuk helyre hajdani belerönket nemcsak a panszlavismus ellenében, de a lassú németités ellenében is, mely nyolez század alatt folyton hódított soraink között;.,... avagy hazánk nyugati vármegyéinek lakossága, hová pedig Árpá'dkori királyaink a legszivósb kén és besenyő- csapatokat telepítők határőrökül, nem e lassú németesítés következtében feledék-e el ősi nyelvüket? A török pusztítása nagyon megváltoztatta hazánk néprajzi térképét. Az Európába tolakodott török elem kiszoritá a lakosságot előbbi lakhelyeiből, minden néptörzs észak felé tolongott; a szerb, horvát, román — magyarlakta földekre települtek ; csak a magyar nem hagyta el szülőföldjét, hanem büszkén, hazáját védve veszett el, ez eseményben rejlik megfejtése néprajzi helyzetünknek s fajunk megfogyásának, de e részben is a viszonyok jobbulásához tények által igazolható reményünk lehet. Ugyanis számos évtizedek óta tapasztaljuk hazánk déli része nemmagyar nemzetiségeinek lassú kivándorlását; a sajnos tunyaság, mely e népfajok között átalános jelenség, a magyar nemzetiség tényleges terjeszkedésének leghübb szövetségese; itt hagyják ezek e szo- rultsági menhelyet, melyet a lovagias magyar nemzet számukra a török vészek idejében vendégszeretöleg átengedett, s kivonulnak délre, valódi hazájokba, hol az östermészet bujábban segélyzi az életföntar- tást, s nem veszi fia szorgalmát annyira igénybe, mint nálunk, — az elhagyott tért pedig szorgalmas németajkú magyarjaink, részint a magyar alföld önérzetteljes ösmagyar lakója veszi művelés alá,— ez tény, miről bárki önmaga meggyőződhetik. Végre érinteni akarom itt a magyar nemzetiség megerősödésének harmadik eszközét s kellékét is, s ez az alkotmányos pártoskodás észszerű mérséklése. A hol szabadság s ennek biztosítására szolgáló alkotmány áll fon; hol a miniszteri állástól kezdve, le az utolsó községi bíró vagy jegyzőig, minden közvetve vagy közvetlen a népakarat nyilatkozvá- nya: ott a pártalakulás elkerülhetlen, de sőt szükséges is. Szabad nemzetek ép apárttusák közben adják annak legfényesb bizonyságát, hogy a szabadságra megértek, s érdemesek, mert vele észszerűen élni is tudnak. De kérdés, mikor jótékony, észszerű s hazai viszonyainkra üdvös a pártokra oszlás ? csak akkor, ha tisztán az elvek s az azok által teremtett politikai meggyőződés terén marad meg, s a szenvedélyt, mely az ész szabad Ítéletét vakká és rabbá tenné, magától távol tartja. Sjzégyenpir futja el arczom, ha magyar embert hallok, könnyedén pálezát törni egyvérü, de ellenvéleményü polgártársának legszentebbje, t. i. polgári becsülete fölött; midőn az ellenvéleményüség alapját mindenféle aljas indokoknak tulajdonítja előbb, hogysem az igazi alapra, az ész meggyőződésére térne át; midőn az ellenvélemény tisztelete csak papíron marad, s a gyakorlati élet azt nem ismeri. Ez bizonynyal nem a higgadt s ennélfogva hazaboldogitó pártoskodás, hanem a fölizgatott szenvedély nyilatkozványa. Hát megvan-e ott a véleménynyilvánítás szabadsága, hol félnie kell az ellenvéleményünek, miszerint polgári becsülete, tehát legszentebbje megsemmittetik, mihelyt meggyőződését szabadon és férfiasán, kinyilvánítja ?
