Eger - hetilap, 1870
1870-05-19 / 20. szám
155 nek, mert a kormány arról értesült, hogy a fölkelők meg akarják azokat rohanni. — Az olasz mozgalmak jellege iránt sokáig bizonytalanságban voltak. Legújabb távsürgöny szerint a ezél: köztársaság kikiáltása és Róma fölszabadítása volt. Garibaldi fia, Ricciotti ellen, a fölkelésbeni részvéte miatt, elfogatási parancs adatott ki. Zavargásokról lévén szó, egyúttal megemlítjük, hogy közelebb Portugallia egy része is nagyobb mérvű zavargásoknak volt színhelye. Az „Ag. Hav.“ következőket ir rólok: „A Castroidaro kerület Alva városában összegyűlt 2000-nyi néptömeg a csapatokat visz- szavonulásra kcnyszerité. A nép egész Da Ponte ig üldözte a katonákat Ott küzdelem keletkezett, mely délutáni 4 órától késő éjig tartott. Két katona és két polgár megöletett. A nép a kétségbeesés bátorságával küzdött. Maguk a hatóságok láziták föl azt.“— Egy tudósítás azon tömeg számát, mely egy polgármester vezetése alatt a csapatokat megtámadó, 6000-re teszi. A lázadás kitörésére, úgy látszik, az adott alkalmat, hogy a san-pedrói kormányzó szolgája egy egyént halálosan megsebesített, a gyilkost pedig nemcsak hogy nem fogták perbe, hanem a meggyilkoltat titokteljes módon temették el. E lázadás azonban már teljesen el van fojtva. Azonban egy lissaboni máj. 14-iki sürgöny szerint, Madeira szigetén is komoly nyugtalanságok ütöttek ki, mely alkalommal 3 ember megöletett, és sokan megsebesültek. A kormány csapatokat küldött oda. A marathoni esemény ügyében legközelebb, úgy látszik, egyetértés jött létre a nagyhatalmak közt. Fraocziaország is kijelenté készségét ez ügyben, Angliát és Olaszországot támogatni. Berlini lapok Párisból következő sürgönyt hoznak: „Állítják, hogy a nagyhatalmak egyesültek, hogy a görög kormányhoz azon követelést in- tézendik, miszerint az egész marathoni eseményt illetőleg enquéte nyittassák.“ Ez különben közvetítő indítvány, s Görögországra igen kedvező, mert nem teszi ki azt a hatalmak egyenes interventi- ójának. Bécsi lapok ellenben azt állítják , hogy Napoleon császár az enquétet kielégítőnek nem tartja. Mint a „Tages Pressernek Bosniából távirják, a török hatóságok egy, a mohamedánok elleni nagy szláv összeesküvésnek jöttek nyomába. Számos elfogatások történtek, s véres összeütközések állnak küszöbön a mohamedánok és keresztények közt. Férje Bécsbe tétetett át, ide kellett öt követni. Csak egy volt, mi némi vigasztalást nyújtott neki: Roberto azon Ígérete, hogy ko- ronkint tudósítani fogja a gyermek mintlétéröl. Az első illatos, rózsapiros levél, teleirva az Ámor nyilától megsebzett szív édes nyögésével, lehet talán egy szerelmesnek kedvesebb, mint Lüerwaldnénak a halász idomtalan, de biztató vonásai. E levelek csak fokozták vágyát, látni magzatát. Nem szűnt meg unszolni férjét, hogy szabadságidőt eszközölve ki magának, kisérje el Siostóba. Meglett. Mily leverő volt e találkozás! Mily sok reményt, a boldogság mennyi bimbaját tarolta le a szerencsétlenség !.. . A boldogság e tanyáját kisértetien csendesnek találók. Roberto a kora reg daczára sehol sem volt látható. Liza az ágyban fekü- vék betegen, halálveritékkel arczán. Egy nőrokon viraszt a haldokló mellett, csupán Ro-robe . . Rober ... to — volt az első hang, mit az elijedt kapitányné Liza ajkáról hallott. „Liza, az Istenért, mi baja van ?“ kérdé a hölgy. „Roberto, Roberto!“ mondó töredezetten a beteg. „Hát nem ismer Lizám ?“ „Mindjárt kiszakad belőle a lélek“ — mondó a zokogó nő, a haldokló testvére. „Ah Liza, hát ily állapotban kell látnom ! Hol van Roberto, ki után oly esengve vágyik ? Miért nincs ágyánál ?“ „Mert halott“ — mondá az ápolónő. „Halott ?“ „Igen, a tengerbe veszett, midőn egy már-már elsülyedő hajó legénységének ment segítségére. 0 szegény kiszenvedett, s bizonyosan szegény nővérem sem sokáig várakoztat magára. Annyira szerették egymást, hogy nem élheti túl amannak halálát.“ „De a gyermek ?“ — kérdé a nő, ki eleinte csak Liza szerencsétlensége fölött sajnálkozott, de kit most lázas nyugtalanság fogott el gyermeke miatt. „A gyermekek, kik egymáshoz annyira hasonlók, kiket annyira szeretett, itt vannak, nagyságos asszony.“ A két kis leányka egy bölcsőben feküdt, csinos arczocskáikat egymásnak forditva aludtak. Mosolyogni látszának, és kezeik egymáson pihentek. Lüerwald asszonyság föléjök hajolva, mindkét kis angyalt Konstantinályból jelentik , hogy az egyiptomi alkirály hadseregének összes tisztjeit idegenekkel pótolja, nevezetesen amerikaiakkal. A porta e miatt nagyon föl van háborodva. Hevesmegye és a Jászkerület gazd. egyesülete részéről Gyöngyösön 1870-ik év april hő 20-án, Kovách László egyesületi elnök elnöklete alatt tartott évi rendes közgyűlés jegyzőkönyve. (Vége ) Bevétel: 1) 1869-ik évi készpénzmaradvány 26 ft 673/4kr ; 2) múlt évekröli tartozás 3494 ft 6 kr, melyből 1870-ik évben bevehetni remélhető 1500 ft; 3) Mezey volt pénztárnok tartozása 22 ft 69 kr; 4) Darányi asztalos tartozása 10 ft 50 kr ; 5) alapítványi kamat 1870 re 167 ft; 6) részvénydijakból 855 ft; 7) kertjövedelem, miután maga magát tartja főn, nem vétetik föl. Összesen remélhető jövedelem : 2581 ft 863/4 kr. Kiadás: 1) Titkár fizetése 300 ft; 2) szolga fizetése 144 ft; 3) szállás és fűtés bére 110 ft 25 kr; 4) postaköltség 40 ft; 5) irodai költség 40 ft; 6) nyomdai kiadások 100 ft; 7) az orsz. gazd. egyesület részvénydija 2 évre 42 ft; 8) a magyar erdészegylet részvénydija 1 évre 4 ft ; 9) Spetykó Gáspár illetménye 30 ft; 10) különfélékre 100 fr. Összesen 910 ft 25 kr. E szerint a remélhető jövedelem 2581 t. 863/3 kr, a remélhető kiadás pedig 910 ft 25 kr, mutatkozik felesleg 1671 ft. 613/4 kr. Mely összegből a költségvetésben még számításba nem vett takarékpénztári 300 ft tőketartozás és annak kamata, valamint a kertészeti és szölöszeti szakosztály által múlt évben lett felesleg-kérdés, 41 ft 69 kr, elegendöleg fedeztethetnek. A kertészeti szakosztály által felesleg kiadott 41 ft 69 kr kifizetése utalványoztatik. A többi bevételi összeg, felelősség terhe mellett, az igazg. vál. rendelkezése alá adatik. Egyszersmind meg- hagyatik, hogy a hátralékok végrehajtás utjáni behajtására az egyesületi ügyvéd utasittassék ; valamint arra nézve is, hogy a bevehet- leneknek föltűnendő tartozásokat kipuhatotván, azokat kitörlés végett az igazg. vál. elé terjeszsze. homlokon csókolta, mire mindkettő fölébredt. Ö ,karjaira vévé őket, ismételve megcsókoló, és igyekezett kitalálni, hogy melyik az ö leánya. A sóvár beteges gyermeket hasztalan kereste. A betegápoló- nöt kérdezte, melyik az Övé? „Én nem tudom, csak három napja, hogy itt vagyok; mindkét gyermeket ápoltam, s eszembe sem jutott tudakozódni, melyik az idegen.“ „De hát ki tudja ?“ kérdé kétségbeesetten, vizsgálva a két gyermeket, de semmi elütöt sem fedezett föl. Kis leánya szőke volt, szőke a másik is; kék szemű volt, kék szemű a másik is. A csalódásig hasonlók. Egyenlő ruhát viselt mindkettő. Tndtak egy fiatal rokont, ki sokat időzött Lizánál, ki ha nem tudja megnevezi, hát nem is fogja tudni senki. Elöhivaták. Az urinö szivet mondhatlan érzemények járák át, remegve állt meg a fiatal asszony előtt, mint a rab bírái előtt. „Az égre kérem, mondja meg, a kettő közöl melyik az én leányom?“ „A nagyságos asszony leánya? Én azt meg tudom mondani. Tessék csak várni. Hát ez ... de még sem, a másik. Szent Isten én sem tudom már.“ A kapitányné közel volt az elavuláshoz. Az ágyhoz ment, letette a két csecsemőt, megrázta a haldokló hidegülő kezét, és minden erejéből megszorítva mondá : Liza! én átadtam neked leányomat, te nem halhatsz meg addig, mig vissza nem adod. Könyörülj rajtam, Liza, add vissza gyermekemet! Liza fölnyitá szemeit, nagy nehezen fölemelé fejét, de az visz- szaesett csakhamar. Liierwaldné fogta a két gyermeket, eléje tartó. .. „Liza, kérlek, az Istenre kérlek, mutasd meg gyermekemet!“ Liza még egyszer fölnyitá szemeit, lángoltak azok. De e láng az élet fogyatékát jelezte, hasonlóan a mécshez, mely nagyot lobban, mielőtt kialudnék. E fény csakhamar kialudt. Liza gyermeke árva lett, de a kapitányné is árvának s gyermekétől megfosztottnak érezte magát a két gyermek birtokában is, s veszteségének érzetében ájulva rogyott össze. Lizával eltemették a reményt is, hogy megtudja, melyik az ő leánya __ (Foly t, köv.) *
