Eger - hetilap, 1870
1870-05-12 / 19. szám
VIII. éri folyam 19. szám. Május 12-én 1870. Előfizetési dij: Egész évre . Félévre Negyedévre . Egy hónapra Egyes szám . . 5 ft — kr. . 2 ft 50 kr. . 1 ft 5ft kr. . — 15 kr. — 12 kr. Hirdetésekért minden hasábzott petit sorhely ntán 4, bélyegadó fejében minden hirdetéstől 30, nyilttérben egy petit sorhelyért 8 kr fizettetik. Politikai s vegyes tartalmú hetilap, megjelenik minden csütörtökön. íuadó-hívatal: a lyceumi nyomda. E1 ó íi /,t‘ t esc ke í elfogad.* a szerkesztőség (Szécheny i-utcza 26. sz.) — Jentsoh Q. könyvkereskedés S minden kir. postahivatal. — Hivatalos hirdetésekért előre befizetendő : egyszeri közzétételért bélyeggel együtt 1 írt. 30 kr. Visszatekintés közviszonyaink 1869-ik évi fejlődésére. IX. Igazságügy. „Meghalt Mátyás király, oda az igazság“ — mondogatja népünk , sóhajokkal kisérve közel négyszáz éve. Szavait ki sem hallá ... . önzés és hatalmaskodásvágy kiirtá a méltány- és igazságérzet minden szikráját a nemesség kebléből, mely jogot csak kegyelemből adott. Jól mondja egy franczia író , hogy az aristokratikus állam története fényes, föltűnő, a deipocraticusé pedig magábavo- nult, de a valódi népboldogság visszatükrözése. A miért annyi emberkoron át népünk hasztalan epedt, annak éltet az elnyomott osztály egy tagja, Horváth Boldizsár ad, ......... ö érzé legjobban, mi fájt a köznépnek, s Isten nagy tehetséggel is áldá meg, mely támogatja a baj orvoslása közben. Rég nem hallott a magyar törvényhozás kebeléből a szegény ember ily szavakat, melyeket táblabiró érzelmű ellenzékünk fölé a megyei kényura- 8ág halálcsengőjeként ő hangoztatott: „Nem akarjuk, hogy a szegény ember panaszlevele hónapokon át a láda fenekén heverjen, vagy épen nyomtalanul eltűnjék; nem akarjuk, bogy a szolgabiróra hajtóvadászatot kelljen tartani, mig végre sikerül őt a tizedik határban elfogni; nem akarjuk, hogy a panasz fölvétele, tárgyalása, elintézése egyedül a biró kényétől függjön, és hogy a hanyag vagy tudatlan birót Istenen kivül senki feleletre ne vonhassa. Igen, uraim, ezen Isten áldásából sokat nem akarunk jövőre." Végre tehát áthatá társadalmunk minden rétegét a jogszolgáltatás fontossága, mely nélkül nincs polgári szabadság és személyes biztonság, valamint nincs vagyonbiztonság sem , s ezzel hiányzik gazdászati virágzás, fölfogásunk szerinti közgazdászati életpezsgés. Nem állandó ott a szabadság —irá Montesquieu —- hol a bírói hatalom a törvényhozás- és végrehajtó hatalomtól különválasztva nincs. E kívánalomnak tett mindenekelőtt eleget Horváth. A 48-iki országgyűlés elkülönité a törvényhozást a bírói hatalomtól (a miniszterek fölötti bíráskodás kivételével), igazságügyérünk függetlenité ezt a végrehajtó hatalomtól is. Méltán mondhatá tehát, midőn az ellenzék azzal támadta még múlt évi javaslatát, hogy a kinevezés a minisztertől teszi függővé a bírákat: „Mindenek előtt megjegyzem, hogy azon biró, kit én sem el nem mozdíthatok, sem akarata ellen át nem helyezhetek , vagy előléptetéssel meg nem boszulhatok, azon biró nem függ tőlem, nem függ még fegyelmi esetekben sem, mert nem én Ítélek fölötte, hanem Ítél külön fegyelmi bíróság.“ A hatalom bitorlásához szokott megyei irányadó férfiainknak e különválasztás leginkább fájt, mert megfosztá őket váratlanul azon lehetőségtől, hogy elleneiken a tőlük függő birák által ezentúl is megboszulhassák magukat; a megyei minoritásokat ezentúl is kényük rablánczaiba fűzzék .... innen a tömérdek petitio. — Ez áramlat indokolása igen könnyű. A végrehajtó hatalom adja a kitüntetéseket , és kezében a kard, ő tehát az erő; a törvényhozás kezében a nép péDzes-zsacskója , úgyszintén ö Írja elő azon szabályokat is, melyek által az egyes polgárok jogai és kötelességei rendeztelek, tehát ez az akarat. A bírói hatalomnak csak ítélete van, erő és akarat nélkül. Magában véve rendkívül ártalmatlan, mondhatni, soha sem Veszélyes a szabadságra nézve; azzá csak akkor lesz, ha a másik két kormányhatalom egyikével egyesül, illetőleg magát egyikök alá vetni kénytelen. A szabadságra nézve veszélyes egyesülésben volt eddig a megyében a végrehajtás és bíráskodás ; szabad ott az volt, ki e nagy hatalomra döntő befolyást gyakorlott , a többi szabadságát csak képzelhető. Amazok petitióztak a hatalmukat alapjában megsemmisítő különválasztás ellen, ezek fölebbezéseikkel eláraszták a fölsőbb törvényszékeket, mert rájuk nézve a megyei törvényszék, mint bíróság, nem is igen létezett, hanem csak mint oly forum, melyen át hatolhat a pör a valóságos első folyamodást! fórumhoz , t. i. a főtörvényszékhez. A fölebbezési esetek hihetlen mérvbeni szaporodása jobban elitéli a választott törvényhatósági bíróságokat, mert ez az elnyomottak, a hátrányt közvetlen érzők szava, mint azt a hatalmasok peti- tiói megvédheték. A jobboldal petitiói amazok, a balpárté ezek voltak. Most ítéljünk a fölött, vájjon helyesen cselekedett-e reform- törvényhozásnnk, midőn az elnyomottaknak nyújtott kezet, és hallgatagon mellőző a hatalmuk elveszítése fölött siránkozóknak fölszó- lamlásait? így továbbá gondoskodtak e korszakot alkotó igazságügyi reformok arról is, hogy a birói hatalom legyen bölcs, tudományos, becsületes, független és szilárd. Mindé kívánalmakat az által lehetett elérni, hogy a kinevezés, szolgálati idő, fizetés és illetékesség a nagy kívánalmakra való tekintettel szabályoztatott. A birónevezés tekintetében örömmel emlékszünk rá vissza, — hogy a kormányi kinevezés törvényittetett. Lehetett-e tovább is tűrni, hogy az ország törvényei a helyi érdekek befolyása szerint magyaráztassanak; hogy a népszerüség-vadászás utján székeik birtokába jutott birák Ítéljenek ; hogy miattuk a fölebbezés teljesen szabadon hagyassák, mint azt a jelenben érvényes pörrendtartásban kellett tenni stb; s végre ha mindé hiányok nem léteztek volna is, lehetett e tovább is a mai világforgalmi viszonyok közt tűrni azon körülményt, hogy midőn alig van pör, melyen megy éDkivüli— hogy ne mondjuk: külföldi — ne volna egyik fél, mégis csak a másik félnek legyen joga, választott bírósága alakításába befolyni ? A szolgálati időre vonatkozólag az élethosszig való kinevezés elvét fogadta el törvényhozásunk, és ezzel lerakta alapját a magyar igazságszolgáltatás elvi következetessége, pártatlansága, jogszerűségének , a birák függetlensége, becsületessége, szilárdsága és tudományosságának. Biráink e rendelkezésből meritett függetlenségének fogjuk köszönhetni, hogy ezentúl mind a kényuralom, mind a képviselet netáni túlkapásai ellen egyaránt biztosítva vagyunk. Ez utóbbi alatt a minoritások védelmét értjük, mely nem eléggé figyelembe vehető körülmény ily alkotmányos reformmunkálatoknál. Tekintetbe kell ugyanis’venni, hogy mig absolut monarchiákban mindig az elnyomottak mellett van a nép rokonszenve, addig szabad államokban az elnyomó többség mellett, hová lenne a minoritás, ha a birói hatalom ily esetekben alkotmányos jogaiban meg nem védőé öt a többség kénytörekvései ellenében? — Úgyszintén bizonyos az is, hogy csak igy lehetséges a magánjogokat még igaztalan törvények ellen is védni, valamint csakis ez utón lehet megnyerni a bíróságok számára oly tagokat, kik tudomány és becsületességben egyaránt tündöklőnek. De ki valakinek életföntartásáról rendelkezik, kezében tartja akaratát is, — lehetne fölvetni, — ha a legújabb javaslatban a „bíróságok rendezéséről“ nem volnának oly rendelkezések, melyek a bírákat e tekintetben is függetlenítik, sőt kétségtelen haladási elemet is foglalnak magukban. Amerika közjogászai már azon is örvendenek, hogy náluk az
