Eger - hetilap, 1870

1870-04-28 / 17. szám

132

rabló, köztük 4 sebesült, erélyesen lildöztetett. A harczban résztvett egy hadihajó is, mely a meggyilkoltak hulláit Athénébe szállította, hol e hó 24-én temettettek el.

Levelezések.

Gyöngyös, april.24.

Egy kedves estéről óhajtóm e lapok t. olvasóit tudósítani. F* é. april 18-án a gyöngyösi dalárda tartá tánczmulatsággal összekötött hangversenyét, igen díszes közönség előtt. A hangverseny mti- sorozata volt: 1) „Dalra barátim“ müdal, a dalárda által. 2) „Lengyel nemzeti hymnus“, a dalárda által. 3) „La Traviata Grand Caprice“ Ascher J-töl, zongorán előadta Guttman Eleonora k. a.

4) „Édes lánykám“, dijkoszoruzott pályamű, Huber Károlytól, a dalárda által. 5) „Éji dal“ Marschnertöl, a dalárda által. 6) „Fauszt“ opera Gounodtól, előadta az aszódi zenekar. 7) „Induló“ C. F- Bec- kertöl, a dalárda által.

A gyöngyösi dalárda még nincs egy éve, hogy fönáll; s valóban, ha tekintjük működésének rövid idejét, minden elfogulatlan bírálónak be kell vallania, hogy a siker, melyet ma már fölmutatni képes, nem mindennapi. A correctség, melyikei darabjait adja, a lágyság és az erő, mely dalain elömlik, s mely a jó előadásnak egyik elrna- radhatlan kellékei, nem egyszer zajos tapsokra ragadá a közönséget, ágy hogy többször ismételniük kellett volna a derék dalároknak egyes darabokat, ha kifogyhatatlau tárházukból mindig új darabot nem vesznek elő. Valóban őszinte köszönetét és elismerést érdemel a dalárda művezetője, Fejér József tanitó úr, ki ernyedetlen buzgalommal, mondhatni, szenvedélyesen áldozza szabad idejét a dalárda kiképzésére. — A dalárda jelenleg 14 tagból áll, s nem egy ügyes énekest számlál kebelében ; különösen a bassus igen jól van képviselve, s ha szabad az alapról következtetést vonnom, úgy e dalárda idővel igen szépen betetőzheti megkezdett épületét, mert itt az alap Mintszér János bátyánk hangjában nagyon keményen meg van vetve, s ha összeveti vállát derék basso-társaival, a tenoristák legkevésbbé sem félhetnek, hogy leszakad az épület, bármily magasra építsék is azt. Guttman Eleonora kisasszonyt, ki a dalárda iránti figyelemből szíves volt zongorajátékával közreműködni, szintén méltó elismerés illeti; tiszta, szabatos játéka és finom pianói egyaránt meghatották, és tapsokra ragadták a közönséget. Az aszódi zenekar is kitett magáért, e kedvencz muzsikusai vidékünknek. Általában élvezetes esténk volt; pompás dalok, jó zene, bájos nők és későig tartó táncz! Csak nectar hiányzott, hogy az Olymp hegyén képzeljük magunkat. De bizony ez csakugyan hiányzott, mert a ezukrász, ki a helyiséget bérli, méregdrágán olyan csavirgával traktált bennünket, mely fölért egy becsületes érvágással. Általában az a jó ezukrász mindent dupla áron ad. Egy szilvoriumos kis pohár limonádé 15 kr. volt! No, de majd máskép lesz ez csak 100 esztendő múlva is.

Hajnalodott, hogy a szép társaság eloszlott; s ha a kedves hölgyek közül valaki szivecskéjét ez éjjelen el nem zálogositotta, s nem késett báli öltözékeitől megválni, még marad annyi ideje, hogy a hajnal édes óráiban kipihenhette fáradalmait, s szépeket is álmodhatott, mert hogy Czuczorunkkal szóljak:

Hajnalodik, harmatozik,

A leányka álmodozik;

Piros ajka csak úgy nevet,

Hej be hamis álma lehet!

Ez estély 200 s néhány frtot hozott, melyből levonva a levo- nandókat, a többi a dalárda szükségleteinek fedezésére maradt. Múlt alkalommal a dalárda a Batthyany-emlék javára adá hangversenyét.

S most befejezem tudósitásomat azon óhajjal, hogy legyen hosszú életű a gyöngyösi dalárda, s legyen éltető eleme a ki- és összetartás, a dalvágy és egyetértés. így még több élvezetes estét szerezhet a dalszerető közönségnek.

Kárász.

Szihalom, april. 23.

Félve irom a dátumot, hátha előbb számitok egy hónappal, mivel a Mátra felöl oly hideg, böjti szél fuj, hogy mint a nóta is panaszkodik, — a lelkem is fázik belől. Soha ilyet! Felötlő sem volna, ha ez interpellátiós parlamenti aerában valamelyik dörgedelmes honatya megtámadná a felelős közlekedési minisztert: ha vájjon van- e arról tudomása, hogy a harmadik szomszédba sem lehet átmenni a nélkül, hogy a Bach-korszakra emlékeztető s rósz időt jelző szél tele De hordja porral vagy alföldi homokkal (a hol van) a honfiszemeket, melyek úgyis elég vérkönyet sirüak a szegény elárult „honhaza“ sorsán; s ha van tudomása, kiván-e a bajon komolyan és gyorsan segíteni? Fogadom, hogy ezt hallva miniszter ő exciája, keménynek találná puha bársonyszékét. Eddig puszta adomának tartottam, de már hiszem egy alföldi ember azon tréfás szokását, hogy Írását nem porozta be, hanem ablakán tartottá ki. s a gyöngéd természet, kitalálva hű fiának gondolatát, sietett azt betölteni. Az egyszeri bátor czigányról meg azt mondja az adoma, hogy nyári cosztüm je mellett sem félt tél uramtól, kitől pedig sokan reszketnek, de csak úgy, ha — mint mondá — „síi uram“ nincs vele, s úgy látszik, neki igaza van, rniutáD a szép tavasz nagysám se sokat ér, ha sápogó udvarlóját sokáig tűri maga mellett.

A húsvéti ünnepeket tragikai jelenetek nélkül ültük meg Verekedés, vérengzés, mikkel fűszerezni szokta a nép mulatságait, kimaradt; azonban nehogy valamely éles szemű kritikus soraimból azt olvassa, hogy ezen mintegy sajnálkozom, sietek is hozzátenni: hála Istennek! De azért nagy volt ám itt is a halandóság . . . miben ? — a kalács- és sonkában. S ha ez elfogy ? . . . lesz liba. A csapások idején nem sokkal volt több béka Egyiptomban, mint falunk szélein libaDyáj, melyeket csoportonkint hétbosszant i s- kolaköteles gyermekek őriznek. Hja, télen hideg van, nincs csizma, ilyenkor pedig libapásztornak kell lenni; ti népboldogitók meg örüljetek, a nép országszerte rohamosan siet a civilisatio paradicsom kapui felé. Talán a sok libaporonty eszi meg az ibolyát is, de annyi igaz, hogy még egy szálat sem leltem e szerény virágból, melylyel Egerben oly jövedelmes keresetet űznek a tárkányi szüzek.

Hogy Zenuhalmán lesz vasútállomás, még mindig hiszem; lehet, hogy csalódom, de ez emberi dolog. Máskor többet.

Felsőbányái.

Törvényj avaslat

az első folyamodást bíróságok rendezéséről. (Folytatás.)

25. §. A 24. §-ban érintett törvényszékeknek mint bauyabiró- ságoknak hatásköréhez tartoznak:

1) a birtokbiróság és a telekkönyvi hatóság a bányabirtokok tekintetében;

2) a bíráskodás bányajogositmányok iránti peres ügyekben, jelesen:

a) a bányák és azok tartozékaira vonatkozó dologi jogok felett, mik alatt nem csak a bányahatóság által engedélyezett mindennemű jogositmányok, hanem mindazon földfeletti épületek, telkek és építmények is értendők, melyek az ásványok megszerzésére és elkészítésére szánvák, vagy különben a művel egy egészként össze- kötvék s együtt használtatnak ;

b) az a)pont alatt érintett müvek és tartozékok használata felett;

c) a bányatelekben való elsőbbség felett bányaadományozásoknál ;

d) a bányatelkek határai iránt fölmerülő határ- és a bányatelkekben történt birtokháboritási esetekben, ha valamelyik fél a bá- nyabékebiró határozata ellen rendes pert indít, vagy ha az ügy a békebiró által a rendes biró elé utasittatott.

Ezenfölül eljár és itél a bányabiróság:

3) a bánya-és hutamtivek nyereségi és pótlékai feletti vitás ügyekben *

4) az altárnai illeték vagy egyéb akna- és alag-tartozások

felett:

5) idegen bányatelkekbe vezetett segéd- és fölnyitási müvekért járó kártalanítás felett;

6) idegen bányák, épületek; vizeresztö, légvezetö és kitakarító készületek közös használatáért járó kártalanítás felett;

7) bánya- vagy-huta-müveken való rongálások esetében, a mennyiben azok a bányatörvény rendeletéinek elhanyagolásából erednek * •

8) a bányavizek tulajdona vagy használata feletti kérdésekben; ......

9) a társládák, azok kezelése, a hátralévő járulmányok s a :ársládáknak a tagok iránti kötelezettségei felett.

1 O') a bányatársulatok s azok tagjai közötti, a társulati vi- tzonyból származó perlekedések esetében ;

11) a közös bánya- vagy hutamüvek üzlete, használata vagy