Eger - hetilap, 1870

1870-04-28 / 17. szám

130 Össze tiz évről, az összeget oszsza el tizzel, ez fogja adni az évi középdézsmamennyiséget. Tegyük föl, hogy az egy hold szőlő után 2 akót tesz, melynek ára középárban 3 ftjával 6 ft. Ez húszszorosán véve 120 ftot tesz, melyből egy hatodrész a beszedési költségekre levonatván, marad épen 100 ft. íme euuyi volna egy ilyen szőlőnek váltságdíja. Vagy pedig : elkél egy szőlő 700 fton, vagy ugyaneuy- Dyit ér, mely heted dézsma alatt áll; e vételárnak egy hetedrésze azaz 100 ft legyen a földesuré, dézsmaváltságban. Szerintem e két rendű kulcsarány lenne a legigazságosabb mindkét félre nézve, a dézsmakönyv leghívebben nyujtjván az arra szolgáló adatokat. Vannak esetek, melyeknél ismét nem az említett, hanem a követ kező kulcs szerint történik a váltságdíj megszabása; például: Van bizonyos földesurnak fölmérés, vagy katastralis összeírás szerint 50 hold dézsmás szőlője, mely 10 év alatt 500 akó dézsmabort fizet, melyből jut egy évre 50 akó; annak az ára pe lig átlagos szám szerint tesz akónkint 1 ft 30 krt, vagy összesen 75 frtot, ez a rendelet ér­telmében húszszor véve, 1500 ft, miből egy 6-od rész a beszedési költségek fejében levonatván, marad 1250 ft. íme ennyi leend azon szőlőnek összes váltsága, mit elosztva a holdak száma szerint, jut belőle holdankint 25 ft. Az ilyféle egyesség legkönnyebben ott jö­het létre, hol csekély különbséggel egyenlők a szőlők, mert ekkor elegendő, a terület szerinti arányt megállapítani, ellenkezőleg ha föltünöbb a különbség, akkor osztályozni kell azokat előre dőlőn- kint, mi aztán irtóztató munkába és időbe kerül, s az igazságos arány nincsen úgy megtartva, mint az említettem két előbbi mód szerint, mivel igy az fizetend több dézsmaváltságot, ki az utóbbi időben s különösen a dézsmajog megszűnte utáni években jókarba hozta szőlőjét, és igy ezáltal a gazda saját veritékes szorgalma által bűnhődnék, a hanyag pedig nyertes lenne. Az előadottakból kiderül, miszerint ott, a hol csak lehet, az átalános válíságsomma-egyesség eszközlendö; csakhogy, fájdalom, több helyütt a váltságdijjogositottak tulkövetelök, pedig nem illő dolog, hogy valaki saját hasznát más kárával mozdítsa elő. Vannak helyek, melyek a szőlőhegy szűk termésénél fogva nagyobb elönynyel kecsegtetnek a lioldankénti váltságeszközlés, mint az évenkint nyert dézsmajövedelem szerinti kiszámítás által, azért a törvényes adat­képen szükséges dézsmaszedö lajstromokat rejtve tartják, hogy a szegény volt dézsmások iránt annál nagyobb önkényt sikeresithes- senek. Innen tűnik ki aztán azon hajmeresztő egyezkedési különb­ség, mely a nép jövőjét szivén hordó és az annak kárát kívánó jogosítottak részéről már is nyilvánult, hogy mig az előbbi holdan­kint 30 ft váltságban egyezett ki, addig az utóbbi 90 ftot követel kötelezettjeitől. Ily különbség merül föl vidékünk tőszomszédos szőlőhegyein, de hiszszük, hogy a kerületi bizottmány — mint or­szágos hatóság— hová a jogbiztos s illetőleg a választott bíróság végzése ellen a fölebbezés intéztetik — e fölötte súlyos népsérelmet orvoslás alá veendi. Lörinczfy János. Visszatekintés közviszonyaink 1869-ik évi fejlődésére. IX. Közgazdászat. Csak egészséges testben lakik ép, nagy és nemesre törekvő lélek; hasonlag csak szilárd alapú és egészséges szervezetű nem­zetgazdaság határozza meg a nemzet politikai tevékenysége irányát, hatalmának mérvét, és biztosítja szellemi haladásának lendületét, szóval, cultur-világállását. Midőn nemzetünk létegzetének ily nagy horderejű és önálló, döntő hatású tényezőjével állunk szemben, úgy véljük, hogy nem kell indokolnunk a terjedelmességet, mely lelkiismeretes íróra e sza­kasznál úgyszólván elkerülhetlen. Ha nemzetünk életműködésének ezen ága már magában is ily belső fontossággal bir; mennyivel fokozódik ez, ha egy röpke pillantást vetünk a világgazdászati térre. Ebből világosan kitűnik, hogy miről szólunk, az reánk nézve ra lét és nemlét“ kérdése. A közlekedésügy bámulatos kifejlődése egyrészt, az angol­szász faj közgazdasági erélye másrészt, az egész emberiséget egy családdá fűzé egybe. Ezzel jár napjainkban az emberi munkaerő és tökehasználat gyorsított kiegyenlítődésének áramlata. Angol-franczia szerződések nyiták meg ugyanis a chinai em- berköpiit, és a szorgalmas, mértékletes és társulásra hajlandó sár­ga bőrű ellepi a föld mindazon részeit, melyeknek kimerithetlen természetem tőke és emberi kéz hiányában eddig parlagon hever­tek. Ausztrália, Amerika, az óceánok számtalan szigetei, némi rész­ben Afrika, általán pedig az eddig értelmes emberi erővel a forró­ság miatt müveihetlennek tartott forró égöv megmérhetleu téréit ezek veszik művelés alá, kezükbe a szükséges eszközöket az angol olcsó pénz és megbecsiilhetlen értelmi tőke adja. Olcsó pénz te­hát szövetségben áll itt olcsó föld és nem épen igen drága emberi munkaerővel. Ez egyesülés a nyerstermény-előállitásnak a köz­gazdászat történelmében eddig nem ismert lendületet adott, mely évről évre mindjobban kifejlik. Szinte félünk, e tény következmé­nyeit hazánk nyerstermény-iparáva! kapcsolatba hozni. Istenem, mit várhatuuk mi egy ily tényezökkeli versenyben, midőn mi drága földön, uzsorakamatu tökével és rendkívüli összeget igénybe vevő munkaerővel vagyunk kénytelenek termelni, és termelvényeinkkel a világpiaczon versenyezni. Azért mégis mily sokan hordják ajku­kon e szavakat: magyar, ne gondolj az iparral, a te rendeltetésed, ellátni Európát nyersterményekkel. Az elöbocsátottakhól némileg látható, hogy e rendeltetésből nem igen soká élünk már meg. Növeli még e helyzet veszélyeit Oroszország belátalakulása, hol 1870. jan. 1-éig már 6.261,143 pór váltá meg magát a hűbéri kötelékből, mely alatt ma már csak 3.388,111 pór van. Igaz, ezek műveletlen lelke még nem bírja fölfogni a szabadság áldását, és igy nagyrészt munkátlanság és pálinkaitalnak adták át magukat, ez állapot tartósságára azonban nem számíthatunk. A verseny ennek daczára is lesújtó volt, mivé lesz az, ha a szabad munka itt is kifejti óriás erejét ? Megemlítjük végül itt Törökországot és a duuai feje­delemségeket, melyek most fejlődő vasúthálózata a világpaiczok- ra visz oly nyerstermény-összegeket, melyek oda uthiányban eddig még nem jutottak. Mindezeken kívül a nyugati államok intensiv mű­velés és a mezőgazdasági vegytan minden vivmányának legkiterjed­tebb mérvbeni alkalmazása által határozottan arra törekszenek, mi­szerint annyit állítsanak elő, mennyi lakosaik táplálására, iparuk foglalkoztatására szükséges, szóval, függetlenségért küzdenek e té­ren is. E világgazdászati viszonyok közt alig nyílik számunkra tér, hogy életünket, mint tisztán mezőgazdasági nép, állandósíthassuk, biztosíthassuk. A nyerstermény-gazdaság jelzett kifejlődése azonban arra utal, hogy a kézmü és főleg gyáripar terére kezdjünk támaszkodni. Nagy küzdelmet keilend kiállanunk, mig a nyugat iparszervezete előnyeit, finnomságait, az associatio által keltett olcsóbbulást stb. meg fogjuk honosítani; de ki élni akar, annak tenni is kell, és pedig nem a kor­mány segélyével, hanem lehetőleg mindent önerejéből. Annál is in­kább késztve vagyunk erre, mert tavaly nyílt meg a suezi csatorna, mely ma még ugyan ránk nézve cultur-történeti jelentőséggel bir, mihelyt azonban nemzeti iparunk leend,ránk áraszthatja közgazda- sági előnyeit, áldásait is. Ez az ut az, melyen át a magyar-osztrák kereskedelmi lobogó alatt utat törend magának a magyar iparczikk is a távol kelet felé. Már is kimondhatatlan örömünkre szolgál, hogy fővárosunk számos nevesebb ezégjei Fiumében ép e czélból fióküzleteket szándékoznak nyitni, és hogy kormányunk oly erélyes lépéseket tett a magy. bir. tengerpart rév- és egészségügyének ha­tósága alá helyezése végett. Ez általános, az egész emberiségre kirerjeszkedő közgazdasági szervezet egyik tagja hazánk közgazdászata is. Mint láttuk, ki nem kerülheti az egész test átalakulása folytán szükségessé lett változ­tatásokat, mig viszont, mint közgazdászati öntevékeny létegzet mű­ködése által visszahat az egészre is. E működés egy évi eredményeinek vázolása képezi fölada­tunkat. Törvényhozásunk főleg a vámügyre forditá főfigyelmét. A szabadkereskedés lévén irányelve, melyet Ausztria és Magyaror­szág közt eddig még minden államok közt legelőször ő szentesített egész tisztaságában, igen természetesen, a legnagyobb előzékeny­séggel ragadja meg az alkalmat, mely által ennek megvalósítása más irányban megközelíthető. Ez iránylat lengi át a német vámegylettel tavaly kötött (oct. 27.) kereskedelmi és vámszerződést is, mely fő­leg azon czélból köttetett, hogy Középcurópa kereskedelme és va- gyonforgalma terjedtebb vámmentességek és vámmérséklések egy­szerűsített és egyenlő vámkezelés s a közlekedési eszközök köny- nyebbitett használata által élénkittessék és kiterjesztessék. Az alkudozásoknál föirányelv volt az, hogy a nyerstermények lehetőleg minden vámtól fölmentessenek, az ipartermékek vámtétei mérsékeltessenek. E reánk nézve kiváló fontosságú czél sok tekin­tetben el is éretett, mert az uj vámtét-szabályzat szerint gabona, hüvelyes vetemény, liszt és malomtermékek, főzelék, gyümölcs és más kerti, mezei és erdei termékek, az állatok közül hal, borjú, juh, kecske, ló és csikó, mébköpü; továbbá állati bőrök, faggyú, kenyér

Next

/
Thumbnails
Contents