Eger - hetilap, 1870
1870-04-14 / 15. szám
114 mi akadály közbe nem jö, a jövő télen már tárgyalható lesz a képviselőházban. A kereskedelmi törvénykönyvre nézve kijelenté, hogy az u. n. előadói tervezet készen van, mely azonban végleges megállapítása előtt még jogi és kereskedelmi szakférfiakkal lesz közlendő; ezek nyilatkozatától függ tehát, mikor terjesztethetik a ház elé. A mi végre a csődtörvényt illeti, ennek megállapítása az uj polgári és kereskedelmi törvénykönyvektől fttggvén, jelenleg még nem tartozik a megoldható föladatok közé. A hiányokon és visszaéléseken azonban addig is az által lesz némileg segítve, ha a büntető-törvény, az elsőfokú kir. bíróságok, a kir ügyészségek és közjegyző- ségek életbe lépnek. Ezután az igazságügyminiszter Tisza Lászlónak felelt a hírlapi cautió és az erdélyi sajtóviszonyok ügyében. Az első pont nem tartozik hozzá, mert az nem juridicus, hanem polit. rendőri kérdés; de a kormány nevében kijelenti, hogy a cautió-el- törlés kérdését nem tartja az ország első rendű követelményei közé sorozhatónak. Az egész sajtótörvény nagyon hiányos, de uj sajtótörvényt előterjeszteni, a küszöbön levő biintetö-codex előtt, nem tartja czélszerünek. A mi pedig Erdély sajtóviszonyait illeti, a praeventiv censura ott is legközelebb el lesz törölve, s azesküdtszé- ki eljárás sajtóügyekben életbe léptetve. Felelt még az igazságügy- miniszter Tisza Lászlónak egy másik interpellatiójára a tagosítás ügyében, és Mileticsnek az országos törvénytár rendetlen expediá- álása miatt emelt interpellatiójára. A ház mindé válaszokat tudomásul vette, csak a legutóbbira nézve nem határozott, mivel Mile- tics nem volt jelen. Napirenden volt az 1870-iki államköltségvetés végleges megállapítása, s ennek kapcsában Tisza Kálmánunk az osztrák államvasutak megadóztatása iránti törvényjavaslat. Mindkettő rövid tárgyalás után elfogadtatott. Végül a pénzügyminiszter 5 szentesített törvényt nyújtott be, melyek fölolvastatván, ki- birdettettek. Az april 6-iki ülésben tárgyalta a ház azon törvényjavaslatot, mely a Duna folyamnak a főváros melletti szabályozásáról, s a forgalom és közlekedés érdekében Buda-Pesten létesítendő egyéb közmunkák költségeinek fedezéséről és e közmunkák végrehajtási közegeiről szól. Miután a központi bizottságnak e törvényjavaslat elfogadását ajánló jelentése elfogadtatott, az átalános vitát megkezdő Irányi Dániel, kinek nincs kifogása a főváros emelése ellen, de csak, a mennyiben az ország, s nem a község érdeke igényli; ő tehát kívánja, hogy e két érdek szorosan elválasztassék egymástól, nehogy a kormánynak a város municipalis ügyeiben beavatkozása legyen. Továbbá roszalja a sorsjátékos kölcsönt a tudomány és közgazdászat szempontjából, és ez ellenében Francziaország példájára nyilvános aláírás utján kívánja a kölcsön felvételét eszközöltetni ; végül pedig határozati javaslatot terjesztett elő az iránt, hogy a kormány odautasittassék, miszerint egy uj törvényjavaslatot terjeszszen a ház elé, melyben a községi érdekek az országos érdekektől elválasztva legyenek, a kölcsön pedig ne sorsjáték utján eszközöltessék. Irányi határozati javaslata mellett csak Patay I., Vukovics S., Csa nády S. és Stanescu Imre emeltek szót, mig a törvényjavaslat elfogadása mellett szóltak : gr. Andrássy Gy., Kautz Gy., Tisza K., Deák F., Csernatony L., Berzenczey L., Házmán F. s végül Lónyay M. Végül szavazás utján a törvényjavaslat részletes vita alapjaul elfogadtatott. Az april 7-iki ülésben b. Eötvös József következő törvényjavaslatokat nyújtott be: a pesti m. kir. egyetem újból szervezéséről, a kolozsvári országos egyetem fölállításáról, a József-mtiegyetem-4 T A II € Z A. {k Egy rémes éj. (Folytatás.,) Ellehet képzelni, mily dühbe jöttek, midőn várakozásuk ellenére ily ellenállásra találtak. — Jerry gúnyosan kaczagott. Bén iszonyatosan káromkodott. Néhány pereznyi szünet állott be. Ostromló szerekért mentek. A tüzet fölélesztettem. Meggyujték minden lámpát. A világosságnál bátorságomat nőni éreztem. Különösnek látszhatik, hogy még ily körülmények közt sem feledkeztem meg szegény macskámról; ez a zajra egyik szögletben húzta meg magát. Fogtam kedves állatomat, s ágyamba tettem, betakarva, hogy ne hallja a pokoli zajt. Az ajtót mindig erősebben döngetik. A rablók e czélra nagy köveket használtak, mint kivettem. Bén káromkodott; Jerry legna gyobb boszuságomra énekelt. Midőn a szobából kijöttem, a legnagyobb borzadással vettem észre, hogy az ajtó alsó részéu az illesz- ték engedni kezd. Erős lévén bennem az elhatározás, hogy a rám bízott pénzt életemmel is megvédelmezem, rohantam a hálószobába, keblembe téve a szerencsétlen erszényt és az ezüstkanalakat. A legközelebbi pillanatban az ajtót recsegni baliám. Nehéz vasfogóval kezemben siettem a kijáráshoz, és láttam Jerry kopasz fejét a tört résen benyúlni. „Vissza, nyomorult! vagy olyat kapsz gaz fejedre, hogy nem lesz kedved többet bedugni“ — kiáltám, a vasat ütésre emelve, mire ő nem vevén tréfára a dolgot, eszeveszetten vissza is húzta azt. A másik pillanatban egy vasvilla nyomult be a nyíláson, hogy engem megsebesítsen vagy elűzzön. Én vasfogómmal minden erőmből rácsaptam, miáltal a kopasz róka társának hihetőleg nem kis fájdalmat okoztam, mert az, dühében-e vagy fájdalmában, ordított. Mielőtt kivonhatták volna, megragadtam és behúztam. Most Jerry is félretette udvariasságát, és még rettenetesebben káromkodott, mint Ben. Egy kis szünet állt he. Én azt gondol- lám, bogy azért mentek, miszerint még nagyobb köveket hozzanak az ajtó bezuzására. Szaladtam a szobába, fogtam és kiczipeltem szekrényemet. Hasonlólag atyám dolgozóasztalát, a ládát, melyben vasszerei valának, székeket s egy vas-széntartót.. Egy másik asztalt a konyhából, és ezeket, a mint csak lehetett, az ajtóhoz illesztőm. Midőn a rablók visszajöttek, megujitandók a rohamot, észrevették, hogy elzártam az utat. „Várj!“ suttogá Jerry, mire mindketten tanácskozni látszottak. Feszülten figyeltem, és világosan kivevőm e szavakat: „A másik oldalon próbáljunk szerencsét!“ Többet nem szóltak. Lépésök zaja elárulta, hogy távoztak. De mi szándékuk; a hátsó ajtót akarják-e kifesziteni? Alig intézém magamhoz e kérdéseket, már kivehető volt haugjoka másik oldalon. Az ott levő ajtó kisebb vala, mint az első, de erősebb; mivel két egymáshoz erősített tölgyfadeszkából állott, megerősítve egy erős keresztfával, és zár helyett lerekesztve egy erős vasruddal. Nem aggódhattam azért, hogy törekvésüket ez utón siker koronázza. „Hamarább sikerül szétszednetek az egész házat, mint ezt fölfeszitenetek“ — gondolám magamban, és igazam volt, miről a támadók is csakhamar meggyőződtek. Miu án körülbelül öt perczig haszontalanul dolgoztak a fölfeszitéssel, fölhagytak a kísérlettel, és káromkodva dobák el köveiket. A szobába mentem, hol erőtlenül dőltem egy székre az ablak mellett, pár perezre pihenni. Heves izgatottságot kezdők magamon érezni. Hideg izzadtság gyöngyözött homlokomon, és a zúzások, melyeket az ajtó eltorlaszolásakor kaptam, igen sajogtak. Elhatározásom nem változott, de erőm közel volt ahhoz, hogy fölmondja a szolgalátot. Konyhaszekrényünkben állott egy üveg rum, melyet bátyám a tengerész hagyott hátra utolsó ittlétele alkalmával. Ittam belőle néhány csöppet, és jótékony hatását éreztem is. Mialatt még az ablaknál ültem, kivevőm a rablók hangját: az ablak előtt voltak. Abban mesterkedtek, hogy ki- feszitsék az ablakot, mely előtt ültem. Itt sem sokra mentek. Ismét tanakodni kezdettek, de nem vehettem ki szavaikat. Valószínűleg azon jóhiszemben, hegy engem félelembe ejtenek, s akaratjukat azonnal teljesítem, nem igen látták el magukat bontó eszközökkel, és azért folyt oly lassan a munka. A kísérlet abbanhagyása meggyőzött engem arról, hogy itt is fölfedezték az akadályokat. Még lélekzetemet is visszatartva vártam, bogy mit kezdenek, hazamentek-e, egészen fölhagyva a betörési kísérlettel? — tűnődőm magamban. Hosszú csend állott be. E szünet bátorságomat csaknem erősebb próbának tette ki, mintáz első meglepetés. Borzadalmas gondolatok kóvályogtak agyamban, cseltől, nem vélt ravaszságtól fél tem, mely ellen meg nem védelmezhetém magamat. Noha ismertem kunyhónk minden szögezugát; mégis tartottam, hogy egyik vagy másik módon sikerül bejutniok. Az óra ingája mozgásában fenyegetni látszott, a tűz pattogása borzadálylyal töltött el. Számtalanszor kimentem a konyhába. Megvizsgáltam a ház minden zugát, át meg átkutattam mindent, és onnét is veszélyt vártam, hol lehetetlen volt ártani. (Vége köv.)